| Címkép: North American B-25J Mitchell | Forrás: NetSearch |
|
|
|
| James Doolittle híres akciójának repülőgépe |
| The "Raid" |
 |
| Az akcióról magyar nyelven ennyire részletes cikk eddig még nem jelent meg |
|
|
| A North American egy NA-40B nevű tervet készített az NA-62 fejlesztésére, mely versenyben volt a közepes bombázószerződésért. 1939 szeptemberében a légi hadtest megrendelte az NA-62-t B-25 néven, egy másik új közepes bombázóval, a Martin B-26 Marauderrel együtt. A North Americannél még nem állt rendelkezésre az YB-25 prototípus a tesztekhez, így a légierő tulajdonképpen "rajzasztalról" rendelte meg. Az amerikai kétmotoros bombázógép a háború során igazi igáslónak bizonyult, több nemzet hadseregében állt rendszerben és minden fronton szolgált. A gépnek léteztek nehézfegyverzettel ellátott változatai is, melyek orrába 75 mm-es ágyút építettek. |
| 1941-ben mutatták be, és nevét William "Billy" Mitchell vezérörnagyról kapta, aki az amerikai katonai repülés úttörője volt. Sok szövetséges légierő használta, a B-25 a második világháború minden színterén szolgált, és a háború befejezése után is sok légierőnél szolgálatban maradt. Végül négy évtizeden át repültek. Számos változatban gyártották, közel 10 000 darab B-25-öt gyártottak. Ezek között több kis példányszámú modell is volt, mint például az F-10- es felderítő, az AT-24-es kiképző, vagy az Egyesült Államok tengerészgyalogságának PBJ-1 járőrbombázója. |
| A B-25 biztonságos és megbocsátó repülőgép volt. Egy motor leállásával 60°-os dőlésszögű fordulatok lehetségesek, 230 km/h minimális sebességig könnyedén irányítható volt. A pilótának tudnia kellett, hogy felszállás után, sebességnél fordulaton kell tartania a hajtóművet, illetve finoman meg kellett tartania a gépet, de nem a csűrőkkel, hanem a vezérsíkokkal. Ha ezt csűrővel kísérelték volna meg, a repülőgép irányíthatatlanná vált. A tricikli futómű kiváló kilátást biztosított gurulás közben. Az egyetlen jelentős panasz a B-25-tel kapcsolatban a rendkívül zajos hajtóművek voltak; ennek eredményeként sok pilóta végül valamilyen fokú halláskárosodást szenvedett. A magas zajszint a motorburkolatok kialakításának és helyszűkének tudható be, ami azt eredményezte, hogy a kipufogók közvetlenül a burkolat gyűrűjéből nyúltak ki, és csak egy kis háromszög alakú burkolat borította őket. Ez az elrendezés közvetlenül a pilótafülkébe irányította a kipufogó zaját. |
| A B-25-t a North American fejlesztette tovább XB-28 Dragon néven, melyet nagy magasság elérésére képes bombázónak terveztek. Építettek még egy második prototípust, a fotó-felderítő platformként tervezett XB-28A-t, de ezek a gépek nem kerültek gyártásba. |
| 1939-ben a North American új gépe B-25 típusjelzést kapta. Első repülésére 1940. augusztus 19-én került sor.A B-25-ök kezdeti szériaváltozatát 1350 LE (1007 kW) R-2600-9 motorok hajtották. A gép 1600 kg bombát és három 0,30-as géppuska védelmi fegyverzetét hordozta orr-, derék- és hasi lövészállásokban, illetve egy 0,50-es géppuskával a farokban. Az első kilenc repülőgép állandó állandó diéderszöggel készült (a jobb és a bal szárny egymáshoz viszonyított szöge). Az alacsony stabilitás miatt a szárnyat úgy alakították át, hogy a külső részen megszűnt a diéder. Összesen 24 db B-25 készült. |
 |
| Az első alváltozat a B-25A volt, amely az európai háborús tapasztalatokra támaszkodva épült. A B-25 ezen változatát úgy módosították, hogy immár harci helyzetben is bevethetővé vált. A fejlesztések közé tartoztak az önzáró üzemanyagtartályok, a személyzet páncélzata és modernebb faroklövész állás. Az üzemanyagtank megerősítésének a biztonság mellett egyéb következménye is lett. Kevesebb üzemanyagot vihetett magával magával, illetve a súlynövekedés miatt csökkent a hatótávolság is. A fegyverzetben viszont nem történt változás. A sorozatból összesen 40 gépet gyártottak. |
|
| Az előd kevés és gyenge önvédelmi fegyverzetét fejlesztették, két Bendix-tornyot építettek be: a faroklövész-állást eltávolították, és helyette egy törzshátra szerelt, de nem automata torony került. A gép hasára egy behúzható, távirányítású torony került. Ezekbe egy 0,50 hüvelykes (12.7 mm) ikergéppuskát szereltek. Az alsó tornyot a csapatoknál gyakran kiszerelték, illetve az oldalablakokba rendszeresen plusz géppuskákat erősítettek. Összesen 120 "B" gépet építettek (ezt a verziót használta a Doolittle a Japán elleni támadásban). A B-25B-ből 23 gépet átadtak a RAF-nak, Mitchell Mk I néven. két-két 12,7 mm-es géppuskával. |
|
| A B-25C volt az első igazán nagy sorozatban gyártott alváltozat, amelyet már a világ több pontján is alkalmaztak, így Hollandia, Nagy-Britannia, Kína is rendelt belőle. A "B" változathoz képest ennek merev és burkolt farokcsúszója volt a korábbi behúzható helyett. További lényeges módosítás volt, hogy motorját R-2600-13-as verzióra cserélték. Növelték az üzemanyag kapacitást, robotpilótát, jégtelenítő rendszert és kabinfűtést kapott a gép. A motorgondolától kifelé bombafüggesztőket szereltek fel, amelyekre 6-8 db 45 – 145 kg-os bombát lehetett szerelni. Kialakítottak egy hidraulikus vészrendszert a futóművek kibocsátására. Lehetőség volt egy 900 kg-os torpedó szállítására is. Motorjait Wright R-2600 -9-ről R-2600-13-ra cserélték. Jégtelenítő és jegesedés-gátló berendezések kerültek beépítésre. A navigátor buborékablakot kapott. Az orrfegyverzetet két .50 hüvelykes (12,7 mm) géppuskára növelték, az egyik fix, a másik mozgatható. Az Egyesült Királyságban (Mitchell Mk II néven), Kanadában, Kínában, Hollandiában és a Szovjetunióban is használták. 1625 ilyen gép készült. |
|
| A "Patches" becenevű B-25C |
| A Mitchell rendkívül erős volt, és rengeteg találatot bírt ki. A 321. bombázócsoport egyik B-25C gépét javítás után lefestették... de csak a lukakat. A repülőgép a "Patches" (Foltos) becenevet kapta, mivel a szerelők élénksárga cink-kromát alapozóval fedték el a javításokat. A háború végéig ez a repülőgép több mint 300 küldetést teljesített, hatszor száll hasra, és több mint 400 befoltozott lyuk volt rajta. A "Patches" repülőgép váza bevetései vége felé a találatok miatt már annyira eldeformálódott, hogy egyenes és vízszintes repüléskor 8°-os bal csűrőállással, a függőleges vezérsíkot pedig jobbra 6°-ban kitérítve kellett használni. Emiatt a gép oldalirányban "csúszva" repült a levegőben. |
|
| A B-25D igazából a Kansas-Cityben gyártott B-25C megnevezése, módosítás csupán annyi volt rajta, hogy az orrban a fegyverzetetet két fix és egy mozgatható 7,62 mm-esre cserélték le, a "C" jelű gépekben csak egy fix és egy mozgatható fegyver volt. A "D" változatoknál már hordozható oxigéntartályt is építettek a gépbe, az oldalablakokat fűthetővé tették. |
| Ugyancsak a B-25D változatból épült 60 db AT-24A (TB-25D) típusjelzésű kiképző változat is, míg néhány átépített B-25C változat az AT-24C (TB-25C) jelzést viselte. A haditengerészet összesen 2002 gépet épített át úgy, hogy az orrban lévő géppuskák helyére radart építettek be. |
| B-25D időjárási felderítő változat |
| 1944-ben négy B-25D-t alakítottak át időjárás-felderítésre. Az 53. időjárásfelderítő "Hurricane Hunters" század (Army Hurricane Reconnaissance Unit) használta őket. |
| F-10 Mitchell North American |
| Az F-10 jelzés 45 foto-felderítésre módosított B-25D-re vonatkozott. Minden fegyverzetet kivettek, a páncélzatot és bombavető-rendszert is eltávolították. Három szinkronizált K.17-es kamerát szereltek fel, egy lefelé, és további kettőt ferde szögben szereltek fel az orr mindkét oldalán, az alsó részen. Opcionálisan egy második lefelé néző kamera is beépíthető volt a hátsó törzsbe. Bár ezeket harci küldetésekre szánták, mégis főként térképészeti feladatokra használták. A North American gyártotta. |
| Egy B-25C-t úgy módosítottak, hogy teszteljék a jégtelenítő és jégmentesítő berendezéseket, amelyek a motorok kipufogógázát keringtették belépő- és a kilépőélek kamráiban. A repülőgépet két évig tesztelték, 1942-44 között. A rendszer rendkívül hatékonynak bizonyult, de a második világháború vége előtt nem készült olyan sorozatgyártású modell, mely ezt a rendszert használta volna. A háború után már alkalmazták a túlélő gépeken. |
| Szintén egy módosított B-25C, szintén a jégtelenítő rendszer tesztelésére, ám ezt technikai megoldást nem tartották olyan megbízható rendszernek, mint az XB-25E jégtelenítő rendszerét. |
| Ennek a módosított B-25C-nek az üvegezett orrát átalakították, és egy rövidorrú gépet hoztak létre, amely két fix 12,7 mm-es géppuskát és egy 75 mm-es M4 ágyút szállított. Ez volt akkoriban egy amerikai bombázóba épített valaha volt legnagyobb fegyver. |
| A B-25G követte az XB-25G prototípus sikerén alapult, a gyártás pedig az NA96 folytatása volt. A sorozatgyártású modell megnövelt páncélzattal és nagyobb üzemanyag-kapacitással rendelkezett, mint az XB-25G. Az egyik B-25G-t átadták a briteknek, akik a Mitchell II nevet adták neki, amelyet a B-25C-nél már használtak. A Szovjetunió is tesztelte a G típust. 463 gép épült. Ebben volt öt teljesen átalakított B-25C, illetve 58, csak módosított B-25C. |
| A törzsháti tornyot előrébb helyezték a törzsön, közvetlenül a pilótafülke mögé. Ezenkívül két további, 12,7 mm-es fix géppuskát is kapott az orrba. A 75 mm-es M4 ágyút felváltotta a könnyebb T13E1. Összesen 1000 gép épült, majd jóval később, 2015-ben két új gép kapott légialkalmasságit. |
| A B-25H-5 altípusban további négy 12.7-es géppuska került a törzs oldalába a pilótafülke alá. A jobb oldali navigátorülés egyetlen control-panelt kapott. |
 |
|
| B-25H, 75 mm-es ágyúval |
|
|
 |
|
| B-25H, 75 mm-es ágyúval |
|
 |
|
| B-25H, 75 mm, lőszer |
|
 |
|
| B-25H-5 |
|
 |
|
| B-25H-5 |
|
 |
|
| B-25H, 75 mm-es ágyúval |
|
|
 |
|
| Az ágyú a fedélzetrő |
|
|
|
|
| A Kansas City-ben gyártott gépek a B-25J a B-25D és a B-25H egységesítésével jött létre. Üvegezett orral rendelkezett. 14–18 géppuskát használtak rajta, többsége előre nézett, beleértve a kabin mögötti felső torony két lövegét is. A RAF 316 B-25J-NC repülőgépet kapott, melyek Mitchell III néven ismertek. A B-25J sorozat volt a B-25 utolsó gyári sorozata. 4318 gép készült. |
| Az utolsó B-25 az NA-108 modell volt, amelyet B-25J néven gyártottak a Kansas City-i üzemben. A B-25J-k vagy az NA-108-as modellek alapvetően B-25H-k voltak, üveg orral, benne egy rögzített és egy mozgatható 50-es kaliberű (12,7 mm-es) géppuskával, ezeket a másodpilóta és a bombázótiszt kezelte. Két 50 kaliberű (12,7 mm) géppuska volt az elülső törzs mindkét oldalán, buborékfedéssel. Ez a modell kettő helyett három 1000 font (453,6 kg) bombát, két 1600 fontos (725,7 kg) páncéltörő bombát; és hat darab 147,4 kg-os 325 font (147,4 kg) tengeralattjárók elleni mélységi bombát szállíthatott a szárnyak alatt. |
| Sok B-25J-NC-t módosítottak úgy, hogy ágyús orral rendelkezzen. |
 |
B-25 Szállítógépek |
| Néhány B-25-öt átakítottak VIP személyszállítógépnek. Henry H. Arnold és Dwight D. Eisenhower egyaránt használt átalakított VB-25J-ket személyes repülőgépként. Az utolsó aktív szolgálatban lévő VB-25J-t 1960 májusában nyugdíjazták a floridai Eglin légibázison. |
| A B-25J teher- és csapatszállító változata. |
|
U.S. Navy / U.S. Marine Corps változatok |
| A B-25C fedélzeti keresőradarral. Tengeralattjáró-elhárítóként használták. |
| Egyetlen 12,7 mm-es géppuska volt a faroktoronyban. A törzsbe a B-25H-hoz hasonlóan elhelyezett géppuskákat kapott. Többet felszereltek fedélzeti keresőradarral is, melyeket tengeralattjáró-elhárítóként használtak. |
| A B-25G megjelölése a tengerészetnél alkalmazott gépekre, ám mindössze egyet alakítottak át, és nem került sorozatgyártásra. |
| Az amerikai haditengerészet/tengerészgyalogság jelölése a náluk alkalmazott B-25H számára. Az egyik PBJ-1H-t átalakították a repülőgép-hordozón való le- és felszálláshoz, és sikeresen tesztelték a USS Shangri-La-n, de a haditengerészet nem folytatta a fejlesztést. |
| A haditengerészet jelölése a B-25J-re (-1-től -35-ig terjedő blokkoknál). Fejlesztették a rádiót és egyéb elektronikai berendezéseket. A szabványos fegyverzeti csomag mellett a tengerészgyalogosok 5 hüvelykes szárny alatti rakétákkal és keresőradarral szerelték fel hajók/tengeralattjárók elleni tevékenységhez. 1945-ben már használták a nagy Tiny Tim rakét . |
|
B-25 Oktatóváltozatok |
| Az eredetileg AT-24A (Advanced Trainer, Model 24, Version A) elnevezésű B-25D módosítása, többnyire a felső torony elhagyásával, összesen 60 darab AT-24 készült. |
| A B-25J oktatóváltozata. 600 B-25J-t módosítottak a háború után. |
| Hughes E1 tűzvezető radar-kezelő számára kialakított oktatógép. |
| Pilóta-képző, 90 ilyen gép készült. Az RCAF (Kanadai Királyi Lágierő) az 1960-as évekig használta az L változatot. |
| Az N86411 (44-30089/108-33364) reg.sz. gép 1962 márciusában leszállás közben bejövetelkor lezuhant Algériából Tunisz felé tartva. A teljes személyzet (4 fő) életét vesztette. Mind a négyen amerikai állampolgárok voltak. A gépet a Lloyd E. Beck Masonry Co magáncég üzemeltette, és a célállomás felé tartva, egy nem betervezett és nem bejelentett leszállást akartak végrehajtani. Az amerikai állampolgárok halála miatt lett híres ez a baleset. |
| Hughes E5 tűzvezető radar-kezelő oktatógép, 40 db készült |
| Navigátorok számára kialakított oktatóverzió, 47 gép épült. North American gyártotta. |
| Egy TB-25N a 'Catch 22' c. film forgatása alatt, 6M jelöléssel |
|
"Carol Jane" TB-25N |
|
| Az egyik híres TB-25N a "Carol Jean" nevű gép volt. B-25J-20-NC típusjelzésen is említett gép az SN 44-29887 számot kapta, 1944. november 14-én adták át, és 1944. november 8-án Eddie Fisher és Paul Thornburg NA. tesztpilóták repültek vele először. Alkalmazása során futárfeladatokat látott el, 1944 novemberétől 1945 októberéig a cincinnati ohiói Lunken Field bázisról. 1945 októberében a floridai Morrison Fieldre helyezték át, ahol ismét futárfeladatokra osztották be. 1946 júliusában az alabamai Brookley Fieldre küldték, ahol rövid ideig csak tárolták. Később a katonai felszerelés eltávolításával módosították, és a washingtoni Seattle-ben található 3. légierő-parancsnokságra személyzeti szállítóként osztották be. 1949 októberében áthelyezték az ohiói Wright-Patterson AFB-hez a 2750. bázisegységhez, ahol összesen hat évig maradt. A 2750. egység az alaptesztelési programokat támogató egység volt. 1955-ben módosították az alabamai Montgomeryben egy Hayes-átalakítással, és a floridai Eglin AFB-hez rendelték, ahol a bázis parancsnoksága fegyverellenőrzési tesztekben és egyéb elektronikus tesztekben használta. 1957 októberében kivonták a szolgálatból, és az arizonai Davis-Monthan AFB-nél lebonyolított katonai többletértékesítésben eladták. |
|
| Ez a gép azon kevés B-25-ösök egyike, amelyeket az 1950-es évek végén nem szállítottak ki Arizonába tárolásra. A floridai Eglin AFB-nél maradt, amikor a tulajdonjogot átruházták a kaliforniai Long Beach-i Les Bowman Engineering-re. A Les Bowman Engineering két másik B-25-össel együtt szerezte meg, egyenként 2777,37 dollárért. A gépet Lou Parson vállalkozó részére vásárolták. A Bowman Company tűzoltó géppé alakította át. 1209 gallonos kapacitással két tartályban, az egyik 558 gallonos, a másik pedig 651 gallonos. A "Carol Jean" a 91-es számú gép lett, és először 1958. október 1-jén repült a kaliforniai Santa Barbara állambeli Goleta repülőtérről. Ez volt az egyik első B-25-ös amelyet az Egyesült Államokban tűzoltásra használtak. A Parsons Airpark az 1959-es és 1960-as tűzszezonban használta. Ám a B-25-ös tűzoltókkal több halálos baleset is történt, ezért 1962-ben az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálata a B-25 típust eltiltotta a tűzoltó szolgálattól. A "Carol Jean"-t 1962-ben bérbe adták az Egyesült Államok Hadseregének Repülési Tesztosztálya számára, hogy az végezte el a szerkezeti értékelést a kaliforniai Edwards AFB-n. Nyilvánvalóan nem voltak elégedettek a teszttel, mert a B-25-öket végleg letiltották tűzoltási feladatokról. |
|
 |
|
 |
| "Carol Jane" a felújítás alatt az 1980-as évek elején |
|
| A kiértékelő repülések után "Carol Jane"-t eladták a kaliforniai Hemet Valley Flying Service-nek, aki eltávolította a hajtóműveit, hogy azokat egy PBY-ra szereljék. A "Carol Jean" a következő néhány évben tétlenül álldogált, majd 1968-ban új életet kapott, amikor a kaliforniai Tallmantz Aviation megvásárolta a "Catch 22" című filmben való használatra. A filmben 6Y kóddal repült. A forgatás végén visszaszállították Kaliforniába eladásra. 1971-től 1979-ig az új-mexikói Santa Fe-ben működő Wings of Yesterday Múzeumban volt, ahol az észak-afrikai hadjárat sivatagi sárgásbarna színeire festették. 1979-ben a floridai Dr. John Marshall, vegvette. Rengeteg időt és pénzt áldozott arra, hogy a repülőgépet visszaállítsa a katonai megjelenésre. Abban az időben "Carol Jean" volt az egyik leghitelesebben felújított B-25-ös. A Wings of Yesterday múzeumban használt észak-afrikai alapszínsémát megtartották, és a 340. bombacsoport 486. osztagának 1943-as jelzéseit kapta meg. Eredeti fényképek alapján felfestették az orrára "Carol Jean"-t a Vargas stílusú pinup lányt. Hat év után Dr. Marshall a washingtoni Smithsonian Institute-nak adományozta a gépet. A Dulles Nemzetközi Repülőtér Nemzeti Légi és Űrmúzeumában tekinthető meg. |
| A gép jelenleg a Dulles Nemzetközi Repülőtér Nemzeti Légi és Űrmúzeumában tekinthető meg. |
|
B-25 JELLEGRAJZOK, RÉSZLETRAJZOK |
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25J torony hátra fordítva |
|
|
|
|
Fegyverzet |
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 törzslövészek állásai |
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 törzslövészek állásai |
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 nyolc orrgéppuskával |
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 nyolc orrgéppuskával |
|
|
|
 |
|
|
| B-25 nyolc orrgéppuskával |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 lövészek általános elrendezés |
|
|
|
|
 |
|
|
| B-25 lövészek a korai gépeken |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bombák |
- Személyzet: 5 fő - pilóta, navigátor/bombázó tiszt, toronylövész/mérnök, rádiós/törzslövész, faroklövész
- Hossz: 16,3 m
- Fesztáv: 20,6 m
- Magasság: 4,98 m
- Szárnyfelület: 57,4 m²
- Legnagyobb sebesség: 438 km/h
- Hatótáv: 2170 km
- Magasság: 7400 m
|
| North American Aviation History |
| The "Raid" |
|
| Az akcióról magyar nyelven ennyire részletes cikk eddig még nem jelent meg |
|
|
|
 |
|
