| A VT-11, ami a Polikarpov I-5 első prototípusa volt. | Wikipedia |
|
|
| 1930-as évek elején kifejlesztett csillagmotoros, kétfedelű szovjet repülőgép, a Polikarpov I–3-on alapuló I–5, mérföldkövet jelentett a szovjet vadászrepülőgép építésben, a prototípusokat is beleszámítva összesen 803 darabot gyártottak belőle. Gyártását 1934-ben szüntették be. |
| A VT-11 nevű prototípus 1930 áprilisában repült először, majd az I–5 típusjelzést kapott repülőgépből az 1. sz. Állami Repülőgépgyár 1931-1932 között 269 db-t épített. 1933-tól a gép javított változatát, az I–5bisz típust gyártották. Itt a motor légellenállásának csökkentésére a hengerkoszorú köré Townend-gyűrűt helyeztek, elhagyták a légcsavarkúpot, a gép fém légcsavart kapott. |
 |
| A Vörös Hadseregben 1932-ben rendszeresítették, és 1939-ig a szovjet légierő alapvető vadász-típusaként alkalmazták. A Zveno-program keretében az I–5-tel is folytattak kísérleteket parazita vadászként történő alkalmazására, amikor a vadászrepülőket nehézbombázókhoz (például TB–3-ra) rögzítve szállították, így próbálva a hatótávolság növelését megoldani.. A vadászrepülő egységektől történt kivonása után több példányát vadászbombázónak építették át, további két géppuskát szereltek föl, és az alsó szárnyak alá két bombazárat építettek. Ezt a változatot I–5LS típusjellel is jelölték. Ukrajnában még a második világháború elején is használták az akkorra már teljesen elavult típust. |
|
|
