|
|
 |
|
|
|
 |
Tupoljev |
Szovjetúnió 1939 - 1945 |
| |
SB, TB3, és TU-2 |
|
|
Tupoljev SB |
| Az 1930-as években az egyik legjelentősebb bombázónak számított. Több változatát bevetették Spanyolországban, Kínában, Mongóliában, Finnországban és az 1941-ben kezdetét vevő Németország elleni háború elején. Polgári feladatokra, kiképzésre és egyéb másodlagos feladatkörökben is használták a típust. A spanyol polgárháborúban még sikeres repülőgép 1941-re elavult. 1941 júniusában a Vörös Hadsereg légierejében a bombázók 94%-a SZB típus volt. Gyorsbombázó, Tupoljev iroda. Tervező: Alekszandr Arhangelszkij Sorozatgyártásban 1936–1941-ig. Gyártási darabszám: 6656 |
|
Tupoljev TB3 |
| Szikorszkij emigrációja után a nehézbombázók nagy tervezője Andrej Tupoljev lett. (jeltzése: ANT, később TU lett) A két háború között épült nyolcmotoros „Maxim Gorkij” propagandarepülő, amely azonban hadi alkalmazáshoz túl drága és - bármily furcsa, hogy az oroszok ezt belátták – túl nagy volt. Ennek hadicélokra született kisöccse lett a TB-3 (Тяжёлый Бомбардировщик, azaz Nehéz Bombázó). Teljesen fémépítésű, egyfedelű, négymotoros gép volt, dobozszerű törzse, szögletes formái, kéttollú légcsavarjai és merev futója elárulták, mely korszakban tervezték. A II. világháború kitörésére elavult, de szolgálatban maradt, és részt vett a Halhin-Gol csatájában a japán csapatok ellen, azután 1939-40 telén a finn háborúban. Hivatalosan 1939-ben kivonták, 1941 június 22-én még 516 gép volt a LE szolgálatban, 25 a tengerészetnél. Nappali bevetéseken hatalmas veszteségeket szenvedtek, de éjszakai bombázóként bevetették őket a szmolenszki, a moszkvai, a sztálingrádi és kurszki csatákban is. A 18. légi hadsereg 1945. július 1-i lajstroma még 10 aktív TB-3-ast mutatott. A TB-3 kiváló szállítógép is volt, ejtőernyősök bevetéséhez is használták. Maximum 35 katona fért el a gép szárnyain! Hadrendben utoljára 1945 június 18-án volt. Az háború utáni első győzelmi parádén még repült három darab ebből a típusból. |
|
Tupoljev TU-2 |
Tupoljev tervezőirodában készült gép (ANT-58) első repülésére 1940. októberében került sor, majd 1942. augusztusában (ekkor már Tu-2 néven) elkezdődött a gép sorozat-gyártása. A Tu-2 a második világháború egyik kiemelkedő gépe volt, akkor még nem került a figyelem középpontjába, ott voltak a Pe-2 gépek és ezt a korábbi és kisebb repülőgépet tízszer nagyobb mennyiségben gyártották. |
| A megbízható, népszerű repülőgépen alig volt szükség átalakításra, amikor a berlini légi híd létrehozásában alkalmazták (1948). Észak-Koreában 1950-1953, és több kommunista országban, egészen 1961-ig dolgoztt. A NATO által 'Denevér'-nek nevezett gép háború utáni változatai között szerepelt a közvetlen támogató típus, 37 mm-es gépágyúval, egy lokátorral felszerelt (éjszakai vadász) változat és a nagy magasságú Tu-6, nagy fesztávolsággal és megnövelt farokrésszel.
Fegyverzet: eredetileg 3 db, kézi irányzású, 12,7 mm-es Beresin BS, egy a pilótafülke tetején, hátsó helyzetben, egy a felső, egy pedig az alsó lövésztoronyban, valamint két db 20 mm-es ShVAK, mindegyik 200 lőszerrel, a szárnytövekbe építve földi célok ellen (később gyakran 23 mm-es); belső bombakamra max. 2270 kg, később 3000 kg bomba részére |
|
|
