| A sugárhajtású gépek a negyvenes években jelentek meg, és átformálták a repülőgépgyártást. A sugárhajtású gépeket nagy átáramlású gázturbinák hajtják. A II. világháborúban Németország vetette be először a sugárhajtású vadászgépet. Ez volt a Messerschmitt ME-262. A háború legvégén kevés angol gép is megjelent. Amerikában a Bell X-1 Chuck Yeager pilótával 1947-ben átlépte a hangsebességet. Ekkor 1100 km/h-val repült. |
| |
| |
Első generációs repülőgépek: 1944-től |
|
| |
| Szubszonikusak voltak, nem tudták átlépni a hangsebességet. Már teljesen fémből épültek. A világháborúban elterjedt géppuskák helyett szinte kizárólag a nehezebb, de hatásosabb gépágyúk alkották a beépített fegyverzetet. A szárnyak és a törzs alatt nem-irányított rakétákat és bombákat hordoztak. Szárnyuk, a korábban általános egyenes szárny helyett nyilazott volt, ami lehetővé tette a nagyobb sebesség elérését. Első generációs harci repülőgépek napjainkban már nincsenek rendszerben. |
| |
| |
Második generációs repülőgépek: 1953-tól |
|
| |
| Ezek a gépek lépték át először a hangsebességet, fedélzetükön megjelentek az irányított légiharc-rakéták. Az atomháború küszöbén a legfontosabb csapásmérők az atomfegyverrel felszerelt nehézbombázó gépek voltak, a légvédelem gerincét pedig a bombázókat minden időben, minél messzebbről megsemmisíteni képes elfogóvadász repülőgépek alkották. A repülőgépekre a korábbi nyilazott szárny helyett deltaszárnyat terveztek, ez kisebb légellenállás mellett nagyobb felületű és több tüzelőanyag fér bele. Felfedezték a területszabályt, ami szerint a repülőgépeket úgy tervezik, hogy a repülés irányára merőleges keresztmetszetük a gép hosszában nagyjából állandó legyen vagy egyenletesen változzon. Ennek jellegzetessége a szárnyak csatlakozásánál a törzs elvékonyodása, (kólásüveg-forma). Ilyen pl. az F–5 Tiger II és a Szu–7 repülőgép. A repülőgépekből elhagyták a korszerűtlennek ítélt gépágyúkat, fegyverzetük kizárólag az ekkor elterjedő irányított légiharc-rakétákból állt, ami később, a helyi háborúkban megbosszulta magát. A második generációs repülőgépek még ma is nagy tömegben állnak hadrendben, korszerűsítés után költséghatékonyan képesek feladataikat ellátni. |
| |
| |
Harmadik generációs repülőgépek: 1960-tól |
|
| |
| Tervezésük az 1960-as években kezdődött, és a '70-es években álltak szolgálatba. |
| |
| Minden repülőgép-fejlesztő ország elkezdte keresni a gépek repterektől való függetlenítésének módjait. Megjelentek a helyből felszálló repülőgépek. Elterjedt a változtatható nyilazású szárny, amely első helyzetben lehetővé tette a kis fel- és leszállósebességet, erősen hátranyilazva pedig a nagy repülési sebességet. |
| |
| Visszakerült a gépágyú, a földi célok ellen pedig megjelentek az első irányított rakétafegyverek és bombák. A repülőgépek avionikája egyre bonyolultabb lett, ám nagy mennyiségű elektronikára volt szükség, ami akkoriban sok helyet foglalt, ezért a harmadik generációs repülőgépek specializáltak voltak, egy típusnak gyakran gyártották több, eltérő feladatkörre optimalizált változatát (MiG–23 és MiG–27, Tornado IDS és F2, F–111A és B). A szárnynyilazást változtató mechanika és a nagy tömegű elektronika a repülőgépeket nehézkessé, bonyolulttá és drágává tette, ezért a hidegháború végeztével ezeket többnyire gyorsan kivonták a hadrendből, ma már csak néhány légierő alkalmazza őket. |
| |
| |
Negyedik generációs repülőgépek: 1975-től |
|
| |
| Az 1970-es évek közepétől az ezredfordulóig a helyi háborúk, elsősorban a vietnami háború tapasztalatai alapján kifejlesztett repülőgépek. Jellemzőjük a rendkívül jó manőverezőképesség, és a lényegesen kisebb tömegű, de hatékonyabb elektronika. Ezek a gépek általában többfunkciósak, egyaránt használhatóak légi harcra, csapásmérésre és felderítésre. |
| |
| A legismertebb negyedik generációs gép az F–16 Fighting Falcon A/B/C/D változatai, de ide tartozik a MiG–29, a Szu–27, az F–15 Eagle, az F/A–18 Hornet A/B/C/D változatai, és a Mirage 2000 is. Az 1990-es évek második felére több új, elsősorban európai harci gépet állítottak szolgálatba. Ezek sokkal fejlettebbek a hetvenes-nyolcvanas évekre kifejlesztett, negyedik generációs repülőgépeknél, de nem érik el az ötödik generációs gépek műszaki színvonalát. Ezeket a gépeket általában 4+ generációsnak nevezi a szakirodalom. Ilyen a JAS 39 Gripen, az Eurofighter Typhoon, a Rafale, a Szu–34 és a kínai J–10, valamint az F–16AM/BM/E/F/I és a CCIP korszerűsítésen átesett C/D-k, az F/A-18E/F Super Hornet és EA–18G Growler, a korszerűsített F–15C/D/E-k és az F–15I/K/SG-k. |
| |
| |
Ötödik generációs repülőgépek: 1990-től |
|
| |
| Az ezredforduló után, az Amerikai Légierőben rendszerbe állított repülőgépek: F–22 Raptor, és az F–35 Lightning II Készül az orosz (indiai együttműködéssel) PAK FA, a kínai Chengdu J-20-as, 21-es, és a Shenyang J-31-es. |
| |
| Ezek ötvözik a negyedik generációs gépek előnyös tulajdonságait, elsősorban a kiváló manőverezőképességet az alacsony észlelhetőséggel. A fegyverzet egy részét, vagy egészét beépített fegyvertérben hordozzák. Tartós szuperszonikus sebességtartományban képesek haladni, és rendelkezésükre áll a tolóerő-vektorálás is. Alkalmasak a hálózatalapú hadviselésre, azaz harc közben információkat osztanak meg egymással. A több forrásból (radar, infravörös érzékelő) érkező információt feldolgozás után, integráltan képesek a pilóta számára megjeleníteni, ezt hívják " szenzorfúzió"-nak. |
| |
| |
Hatodik generációs repülőgépek: A jövő |
|
| |
| Koncepcionális jövőbeli elképzelés a 2025-30-as évekre. |
| |
| A Raptort nyugdíjba küldő típusnak 2030 környékén kellene elkészülnie, ezt követően szolgálatba állnia. Az F-22 pedig 2040 környékén adná át a helyét. A 6. generációs harci repülőgépek pilóta nélküliek, vagy ember által vezetettek? A jövőbeni új csúcsragadozóban is ember fog ülni, de minden eddiginél jobban “integrálva” lesz a rendszerbe. |
| |
| A gépnek rendelkeznie kell integrált elektronikus hadviselési rendszerrel, mellyel zavarhatja az ellenséges kommunikációs és légvédelmi eszközöket; passzív felderítési képességgel, aktív és passzív önvédelmi rendszerekkel, irányított energiájú fegyverrendszerrel (lézertechnológia). Alkalmasnak kell lennie kiber-hadviselésre, vagyis az egyre jobban elterjedő számítógépes csapásmérésre. Mindezt egy jól működő, egyszerűen kezelhető rendszerbe kell tervezni. |
| |
|
|
|
|
|
|
