– Ön hányadik Loan-Crit Risso? – kérdezte Lindemann.

– A harminchatodik.

– Mindig vadász volt?

– Harmincöt Loan-Crit Risso létezett előttem és ők igen, vadászok voltak. Én szintén vadász lettem, de nem vagyok ők. Nem vettem át emlékeiket és tudatukat. Szabad vagyok és már nem kell titkolnom.

– Jól érzi magát így?

– Igen.

– Szülei élnek még?

– Igen.

– Helyesli a döntésüket?

– Igen.

– Nyomasztóak ezek a hagyományok?

– Társaimon látom, hogy igen.

– És ki akarnak törni ebből…

Risso nem válaszolt azonnal. Nyugodtan állta Lindemann tekintetét.

– Lehet… - mondta végül.

– Szerveződnek?

– Nem.

– Hát?

– Szót ejtünk erről-arról néha.

– Értem – Lindemann látta, hogy Risso ennél többet nem akar mondani a témáról, így inkább más vizekre evezett.

– Kiválóan beszéli a nyelvünket – mondta.

– Igen. Az angol nyelv ismeretét mindenki számára kötelezővé tették az Inodin fedélzetén, mióta az Orpheus megjelent. Lassan a teljes személyzet megkapja a tudást.

– Feltöltik?

– Igen. Feltöltik.

– Miért mindenki?

– Nem tudom. De hát itt vannak önök…, a félvérek…, talán a lelkek miatt is.

– Milyen lelkek?

– Akiket befogtunk.

– Ezt úgy kell érteni, hogy az Inodin fedélzetén vannak olyan lelkek, akik még nem kaptak testet?

– Azt mondják.

– Kik?

– Beszélik. Nem hivatalosan…

– Hol vannak ezek a lelkek?

– Nem tudom – vonta meg a vállát Risso. – Azt sem tudom, hogy igaz-e…

– Földi lelkekről beszélünk, igaz? Csak, hogy pontosak legyünk…

– Persze – lepődött meg Risso. – Mi másról?

– Jól van. Hol tartják őket?

– Már mondtam, nem tudom. Fogalmam sincs.

– Most nem erre gondoltam, hanem hogy befogás után hová kerülnek.

– Egy vákuumtartályba. Ez az … otthonuk, ami egy különleges, érzékelőkkel és kijelzővel ellátott 45 dintes kis konténer. Egy lélek, egy doboz…

– Mekkora?

– Egy kocka. Olyan 40 centiméteres élekkel.

– Értem. Hány lélekről van szó?

– Nem tudom. Nincs szám… Sok.

– Miért tárolják őket? Gond a testek felépítése, vagy…

– Honnan tudnám? – vágott közbe Risso. – Honnan a francból tudnám? Ez az egész … ááh …- és legyintett.

– Idegesíti a téma?

– Igen, idegesít. Semmi közöm hozzá. Különben is… milyen dolog ez? Befogni lelkeket, és eldugni őket egy dobozba? Ezek élnek! Ott van Edith. Őt mindenki ismeri és szereti nálunk. Ő is egy befogott lélek volt, és most itt él köztünk. Felfogja ezt? – nézett háborogva Lindemannra. – Ha a lélek halott lenne, Edith nem élne. Érti? Tehát egy lélek beültetés előtt is egyfajta élőlény. Annak kell lennie. Én így látom. És igen, idegesít. Ez, ahogy önök mondják … embertelen.

Kopogtak az ajtón, de Lindemann türelmet kért.

– Jól van. Most nem zaklatom tovább ilyen kérdésekkel. Azért beszélni fogunk még erről.

– Nyilván – mondta Loan-Crit –, ez az önök érdeke.

– Téved. Ez közös érdek. A magáé is, és az öné is – nézett a csendben figyelő Sig-Neton Delre. – Mindketten ugyanolyan érző lelkek, mint mi. És van lelkiismeretük. Ismerik a szó jelentését? – kérdezte Sig-Netont.

– Ismerjük. Mi úgy mondjuk: „sirian”.

– „Delta gyorsít. Sebessége 35,1 … 36,2… 36,4… állandó.” – szólalt meg Anya.

– Francba. Piszok gyors. Kimegyünk a világból – mondta Komarova. – Ha hirtelen lassít, túlcsúszunk rajta.

– „Figyelem, két új célpont, irány 252, sebesség 87,6. Távolság 14 900... gyorsan csökken.”

– Azonosítás?

– „Pillanat… az Inodin és a 77-es fregatt, Delta felé mutató vektorokkal. Kódok: Echo és Foxtrot."

– Itt Orpheus! Shotgun, jelentkezz!

– Itt Shotgun – válaszolt Watanabe.

– Az Inodin és a 77-es közeledik önökhöz. A Sh'yon Sirian van a legközelebb. Kivontuk a támadásából, és megy segíteni. Eléggé siet.

– „Itt Borkai. A Harrier mellett vagyok. Angor van a mentőhajóban.”

– Kösz Tamás, de most kicsit el vagyunk foglalva, bocs – mondta Komarova, de meggondolta magát. – Hallasz?

– „Igen. Én végeztem. Azt hiszem meg tudnám ölni a csónakjában, de nem ez a cél, úgy tudom.”

– Jól tudod.

– „Kár…”

– Várj. Orpheus!

– Hallgatom. – Ez Várady volt.

– A csónakban Angort azonosította Borkai – közölte Komarova. – Feltehetően az Inodin fel akarja venni, a 77-es pedig védeni fogja őket. Mikor ér lőtávolba a Sh’?

– Négy perc. Vegye fel a kapcsolatot Kodda kapitánnyal. 1810-es csatorna. Útban van Nauro is a Nua Scinno vadászaival. Nem akarjuk megölni Angort. Megtudtuk, hogy a mentőhajóból nem tud kapcsolatba lépni a mitrádokkal. Ismétlem, nem megölni! Vette?

– Értettem. Shotgun kilép. Vége.

– Vettem. Orpheus kilép.

– A Pumák? – kérdezte Watanabe.

– A többi csónakot kapkodják össze. Nem jönnek – válaszolt Komarova.

– Hát… alakul a buli.

– A fregatt biztosan nem adja fel. Ha elég közel lesz, tüzet nyitunk.

– Rendben, de egyedül gyengék vagyunk egy fregatt ellen. Ha a Sh’ időben érkezik, nagy gond nem lesz.

– Nem lesz itt időben, és nem is várhatjuk be. A pokolba is... pár másodperc, és ki tudnám lőni azt a vacakot Angorral együtt. De szép is len…

– „Figyelem! Foxtrott bemért minket!” - szólalt meg Anya.

– Rakétát fog indítani – mondta Watanabe.

– Anya, védelmi rendszer! Wat, hol a Sh'?

– Egy perc.

– „Rakétaindítás… két rakéta! Irány 258."

– Nincs radarirányítás – jelentette Watanabe. – Szkennel.

– Elterelők ki, zavarás be! – mondta Komarova és ösztönösen kitérő manőverbe kezdett, aztán rájött, hogy ennek még semmi értelme. Közben Watanabe a kijelzőn megjelölte a két feléjük száguldó rakétát, mire a védelmi rendszer rájuk fordult, de még nem tüzelt.

– „Becsapódás, 18 másodperc."

   Okosabbak voltak annál, hogy a csalik, vagy a zavarás átverjék őket, így 14 másodpercnél felvillantak a védelem Metron gyorstüzelői. Három ágyú, egyenként nyolc csőből okádta az energialövedékeket, másodpercenként és csövekként hatvanat, vagyis a közeledő rakéták felé minden másodpercben 1440 „energiatubus” száguldott. Az ágyúk 1-2 milliméteres jobb-bal, fel-le elmozdulással szinte falat húztak eléjük. Ezek persze nem TET-7-esek voltak. Sebességük alacsonyabb, ezért az elhárítás találati valószínűsége nagyobb volt.

– Védelem dolgozik! – jelentette Watanabe.

– „Becsapódás, 8 másodperc."

– Találat! Egy találat, első ra… Találat, második rakéta! Két találat megerősítve! – közölte Watanabe.

– „Sh'yon Sirian lőtávolságban! Tüzet nyit. Torpedóindítás… három torpedó” – szólalt meg Anya.

   A 77-esen észlelték az igudon hajót, és rájöttek, hogy nagy bajban vannak, de Qorh kapitány nem volt kezdő. Tudta, hogy torpedóik rettenetesen gyorsak, ám épp ezért manőverezőképességük nem a legjobb. Komoly hidegvérről téve tanúbizonyságot, sem irányán, sem sebességén nem változtatott az utolsó pillanatig, akkor viszont a 77-es bekapcsolta fékező hajtóműveit. Nem csak úgy szabályosan, lassan növelve a teljesítményt, hanem teljes energiával, és azonnal. Ha az űrben lehetne fejre állni, hát majdnem azt tették. Az biztos, hogy a hajóban minden, ami nem volt rögzítve, nekivágódott a szemközti falnak, köztük néhány katona is, de a torpedók 150 méterrel a hajó előtt száguldottak el. A közelségi gyújtók 109 méterig voltak jók. Ezzel még nem úszták meg, mert a célt tévesztő fegyverek keresésbe kezdtek és pillanatokon belül ráfordultak a fregattra, ám eközben lelassulva jó célpontot adtak a Hikaan ágyúk számára. Kettőt sikerült leszedni, a harmadik viszont a forduló hajóhoz képest lapos szögben érkezve eljutott 109 méterig, és ott működésbe lépett. A torpedó két módon tudott pusztítani. Becsapódáskor robbant, közelségi gyújtáskor viszont kétezer szupernehéz fémgolyót vetett ki. Mivel nem becsapódási irányon volt, ez utóbbi történt. A 77-es hatalmas szerencséje az volt, hogy a torpedó a tat felől közelített, így a golyók a hatalmas hátsó főhajtóművekbe csapódtak, de olyan kinetikus energiával, hogy szinte szétcincálták azt. Ám a hajtómű pajzsként védte meg a hajót, és a golyók nem okoztak végzetes sérüléseket a héj- és vázszerkezetben. A fregatt hátsó egyharmadát az automatika néhány ezredmásodperc alatt légmentesen lezárta. Onnan már nem volt menekvés. Huszonhat igurnia halt meg a levegő robbanásszerű szökése miatt. Qorh fregattja lelassult, viszont maradt négy manőverhajtóműve, melyek a 77-es középső szekciója körül helyezkedtek el.

   Ahogy Komarova sejtette, Qorh nem adta fel. Angor hűséges követője volt, és a tanácsos védelmét elsőrendű feladatának tartotta. Sikerült annyira felgyorsulnia, hogy a mentőhajó, illetve az Inodin pályáját fedező irányra álljon. Angor már az Inodin felé fordult. Qorh rájött, hogy a tanácsos hajóját nem akarják rakétákkal, torpedókkal támadni. A kijelzőkön látta, hogy a rettentően gyors Inodin fél perc múlva a mentőhajónál lesz. Látta azt is, hogy a Sh'yon Sirian újabb két torpedót indít, de most az Inodin ellen. A Harriert is látta körülbelül kétpercnyi távolságban, túl messze az energiafegyverek alkalmazásához. Ez még jó hír volt, az viszont már nem, hogy a marthai néhány pillanat múlva két rakétát indított ellene. Ezalatt az Inodin egyre közelebb került a felé tartó csónakhoz, és lassítani kezdett. Qorh felmérte, hogy a rá kilőtt két rakéta veszélytelen Angorra, így nem törődve velük, az Inodin felé száguldó torpedók irányába lendült. Hikaan ágyúit megosztva a két fenyegetés között, tüzet okádva manőverezett az Inodint támadó torpedók útjába, miközben utolsó üdvözletként az összes indítóállás rakétáját kilövette a két koalíciós hajó felé. Céladatok közlésére már nem volt idő. Bátor, elkeseredett válasz volt ez, és Qorh remélte, hogy magával vihet néhány ellenséget a halálba...