Apollo-17
 
 
50 évvel később...
2022. november 16.:
A NASA floridai Kennedy Űrközpontjának 39B indítóállásáról november 16-án elindult az ARTEMIS-1 küldetés, mely 25 nap, 11 óra, 36 percig tartott. A személyzet nélküli Oriont szállító Space Launch System (SLS) szerdán hajnali 1:47-kor (EST) emelkedett a levegőbe, majd a vissztérő űrhajó 2022. december 11-én sikeres leszállást hajtott végre. Az Artemis-I. révén a NASA előkészíti a terepet az emberes küldetésekhez távoli célpontok felé, melyek során az űrhajósok kiépítik és elkezdik tesztelni a Hold közelében azokat a rendszereket, amelyek a holdfelszíni küldetésekhez és más, a Földtől távolabbi célpontok, köztük a Mars felfedezéséhez szükségesek.
 
50 évvel korábban...
 
1972 December 11:
Az Apollo-17 landolt a Holdon.
 
Az Apollo-17 küldetése volt az utolsó Holdra szállás, és az utolsó alkalom, hogy ember vezette űrhajó elhagyta az alacsony Föld körüli pályát.
 
Parancsnok: Eugene A. Cernan
Parancsnoki modul pilótája: Ronald E. Evans
Holdra szálló egység pilótája: Harrison "Jack" Schmitt.
Az Apollo-17 küldetése volt az első, melyen egy tudós is részt vett. Elsődleges tudományos céljai között a " Repülés közben végrehajtott kísérletek és fényképészeti feladatok a Föld-Hold közötti repülési szakaszon, illetve Hold körüli pályán. Leszállás után geológiai felmérés, mintavételi anyagok-, és felszíni jellemzők vizsgálata egy előre kiválasztott területen a Taurus-Littrow régióban. Felszíni kísérletek telepítése és aktiválása."
 
Harrison "Jack" Schmidt geológiai doktori címet szerzett a Harvard Egyetemen 1964-ben. Dolgozott az Egyesült Államok Földtani Térképezési Hivatalánál (United States Geological Survey) és a Harvard Egyetemen, majd 1965-ben űrhajós kiképzésére került. Az Apollo 17 volt az első küldetése, és ő lett az első kutató-űrhajós.
 
Az őt kísérő Eugene "Gene" Cernan veterán űrhajós volt, aki először a Gemini IX-A misszióval repült az űrbe 1966-ban. Később a Lunar Module pilótája volt az Apollo 10 küldetés során 1969 májusában, 90 mérföldre közelítette meg a Hold felszínét.
 
04 14 21 43 (negyedik nap, 14 óra, 21 perc, 43 másodperc)
04 14 21 43: Schmidt: "Készenlét. 25 láb, le kettőre. Üzemanyag jó. 20 láb. Lemegyünk a kettesre. 10 láb. 10 láb…"
 
14 21 58: Schmidt: "Kapcsolat… Leszállt."
 
14 22 03: Schmidt: " *** opp, megnyomva… Hajtómű ki... Hajtóművezérlés… Tovább… Parancs felülírás. KI… Kontroll mód felfüggesztve. PGNS, AUTO."
 
Schmidt a délkeleti „Mare Serenitatis”-nál a Taurus-Littrow völgyében landolt a „Challenger” Lunar Modullal. A régió komoly geológiai jelentőséggel bír a Holdon. A misszió tervezői remélték, hogy a régió rengeteg információt ad a Hold flszínének történelméről. Az űrhajósok leszállás után, még a Lunar Modulban megkezdték megfigyeléseiket a Hold felszínéről:
 
14 37 05: Cernan: "Tudod, észrevettem egy csomó különbséget földfényeben, és…  és kettős árnyékban. Ha a föld fénye a holdon visszaverődik valamiről, igen nehéz látni a csillagokat… még akkor is ha a földet most nem is látjuk."
 
14 23 28: Cernan: "Ó, ember. Nézd ott azt a sziklát..."
 
14 23 29:  Schmidt: "Teljesen hihetetlen. Teljesen hihetetlen."
 
Több órás előkészítés után, Cernan kilépett a Hold felszínére:
04 18 31 00: Cernan: "A talpon állok. És, Houston…, ahogy kilépek a Taurus-Littrow felszínére, az Apollo-17 első lépését szeretném azoknak ajánlani, akik mindezt lehetővé tették… Jack…, kint vagyok. Ó, a kutyafáját! Hihetetlen. Hihetetlen, hogy milyen napfényes! Oké. Egy nagyon sekély, lapos területen szálltunk le… Ezért kaptunk ilyen lapos emelkedési szöget! Nagyon sekély, tányér-szerű."
A két űrhajós üzembe helyezte a Holdjárót (Lunar rover), elkezdték telepíteni a tudományos műszereket a leszállás helye körül. Kirakták a kísérletek csomagjait, és a korábbi Apollo küldetéseken máshol elhelyezett  szeizmikus mérőműszerekkel elvégzendő kísérletekhez szükséges robbanóanyagokat. Egyik elsődleges feladatuk volt, hogy a roverben mintákat helyezzenek el a környező sziklák anyagából.
Az elkövetkező pár napban az űrhajósok két alkalommal autóztak holdjáróval a leszállás tágabb környezetében és mintákat gyűjtöttek.
Schmidt később leírta a leszállóhelyet Carol Butlernek a NASA ORAL történésze volt. „Ez volt a legváltozatosabb helyszín az eddigi Apollo küldetések során. Speciálisan mintagyűjtésre lett kiválasztva. Mi három dimenzióban láttuk a hegyeket… nem fotókon. Igy tudtunk kísérleteket végezni, mintát gyűjteni. Mi tapostuk a Mare bazaltjait és a felvidék felszinének porában jártunk a hegyek falai között, …és nem sikerült azonnal, de végül narancssárga talaj formájában a Shorty kráternél megtaláltuk azt a viszonylag fiatal vulkanikus anyagot, melyeket eddig csak a fényképeken láttunk.
 
 
 
Pár napos munka után, 1972 december 14.-én elkövetkezett az a perc, amikor utoljára lépett ember a Hold felszínére:
 
07 00 00 47: Cernan: "Bob, itt Gene, és kint vagyok a felszínen… az ember utolsó lépéseit teszem idekint, haza megyünk, hogy később vissza jöhessünk, és hiszek benne, hogy ez a nem túl távoli jövőben meg fog történni. Szeretném elmondani, remélve, hogy a történelem fel is jegyzi, hogy ez az Amerikai kihívás megváltoztatja az ember jövőbeni sorsát. És ahogy most elhagyjuk Taurus Littrowról a Holdat, úgy vissza is jövünk… ha Isten is úgy akarja, visszatérünk békével és reménységgel - az egész emberiség javára.  Ezt kívánja az Apollo 17 legénysége. "
 
Azóta, hogy 42 évvel ezelőtt ezek a szavak elhangzottak, ember nem lépett a Holdra. A NASA számára kiutalt szövetségi pénzek csökkenése miatt a holdraszállások folytatása tarthatatlanná vált. Költségvetési megszorítások erősen korlátozták a NASA kutatási és tudományos küldetéseit az elkövetkező években. Amit megtehettek, megtették: ilyen volt a Skylab program 1973-ban, a Space Shuttle program, valamint számos robotszonda és műhold felbocsátjása. Komoly eredmény a Hubble-teleszkóp feljuttatása, majd később a kijavítása, mely rendkívüli feladat volt. A nemzetközi űrállomás üzemeltetése, űrhajósok fel-, és visszaszállítása, a Mars-járók programjának megvalósítása, … mind-mind olyan feladat, melyekhez nagy tudásra, összefogásra és kitartásra volt, és van szükség.
 
Az Orion űrhajó fellövése egy Delta IV-es tetején, azt jelzi, hogy az Egyesült államok újból visszatért a távolabbi űr játékterébe. Az ok: a Hold újbóli, és a Mars első meglátogatása emberes küldetésekkel. Ők lesznek a azok a felfedezők kik lehetővé teszik számunkra, hogy feltárjuk bolygónk, a Naprendszer, és a tágabb űr még ismeretlen titkait. Kutassák a teremtést, és kijárják az utat az emberiség első telepeseinek a világűr messzi bolygóin.
 
CIKK: 2011 08 14    Módosítva: 2023.01.20.
 
 
© Légibázis Since 1998
Háttérkép: Az Apollo-17 legénységének egy tagja a Hold felszínén a Lunar Rover fedélzetén
 
| | |