|
|
 |
 |
| 1972. január 19, Észak-Vietnam. |
| Randy 'Duke' Cunningham légiharcai a MiG-ekel Észak-Vietnam felett. |
| Ez az 1984-es cikk nem csak Cunningham légiharcairól szól. Remek jellemzést ad az USA haditengerészeti repülésének akkori állapotáról, politikájáról és belső ellentéteiről is |
| Randy Cunningham a USS Constellation fedélzetén gépével a katapultra gurult. Ő és Bill Driscoll, a hátsó ülésen tevékenykedő radaroperátor tiszt (RIO) a katapult-tiszt jelzéseit figyelték. Felettük kőrözött egy RA-5 Vigilante felderítőgép, illetve A-7 és A-6 bombázók. Az észak-vietnami Quan Lang repülőtér ellen indultak. Cunningham és Driscoll gépe a bombázókat kísérő csoport tagja volt. A bombázóknak egyre több MiG vadásszal kellett szembenézniük. A haditengerészet úgy döntött, hogy felméri és - ha lehet - elpusztítja Quan Lang-i MiG erőket. A Vigilante fotófelderítő igazából elterelés volt, azt akarták, hogy a vietnamiak azt higgyék, csak fényképezni fognak, de az igazi szándék a repülőtér elpusztítása volt.
A fedélzeten a katapult-tiszt az utánégető kapcsolására adott jelet, mire Cunningham előretolta a fojtószelepet, beindította az utánégetőt. Viszonozták a katapulttiszt tisztelegését, és Cunningham kezével leadta a vadászpilóták hagyományos "OK" jelét is, majd két másodperc alatt felgyorsultak 310 km/h fölé és felszálltak. Biztosak voltak benne, hogy légvédelmi rakétákat (SAM) és tüzérségi (AAA) tüzet kapnak majd. Reagálni fognak, és ez volt a cél. Körülbelül 30 perc múlva a támadó csoport 35 gépe irányt vett Qan Lang repülőtere felé. A formáció 15 mérföldre volt a céltól, mikor SAM és AAA tűzet kaptak. A csoport szétvált, hogy három külön irányból támadjanak. Cunningham kísérője egy F-4 Pantom volt, Brian Grant pilótával, aki erősen keresni kezdte a felszálló MiG-eket, de nem talált egyet sem. Mikor az A-7 Corsair-ek dobták az ezer fontos bombákat, a két F-4-es az akció körzetétől északra vett fel pozíciót, hogy más repterekről felszálló MiG-eket keressen, bár az akkori szabályok nem engedték meg, hogy MiG-ket lőjenek le Észak-Vietnam felett, kivéve akkor, ha először a MiG-ek támadnak. Erre vártak.
Cunningham gépében, a "Connie" fedélzetén| Forrás: San Diego Reader Nem tudhatták, de ezzel a manőverrel Cunningham és Grant két SAM üteg települési körzete közé került. Nem volt bonyolult dolog rájönni erre, mert rövid idő alatt 18 (tizennyolc) rakétát indítottak rájuk. Cunningham figyelmeztető rendszere egy SAM-et jelzett, ami befogta őt. Azonnal rádiózott kísérőjének: "Brian, egyedül vagy!" majd rögtön és keményen jobbra tört. A rakéta követte. Erre Cunningham egy nyolc G-s emelkedőbe kezdett, ezt a rakéta már nem tudta lekövetni, és jóval alatta robbant fel. |
| Az emelkedés értékes sebességet vett el, így amikor újabb SAM rakéták indultak, Cunningham úgy döntött, 3000 méterre süllyed, teljesen előre nyomta a gázkart, utánégőt kapcsolt, és egyenesen lefelé tartott. Ekkor északi irányban észrevettek két MiG-21-est, melyek négy mérföldre voltak, és szintén utánégetővel közeledtek. 22 hónap telt el azóta, hogy egy MiG-et lelőttek, ez idő alatt még csak nem is nagyon találkoztak velük, így Cunningham feldobódva 1200 kilométer/h-ra gyorsult és mögéjük került. A vezér körülbelül 500 méter magasan repült egy kanyon felett, kísérője pedig jobbra és valamivel magasabban követte. Cunningham századát hívta: "Showtime! Banditák, kék banditák, északra!"
A MiG-ek mögött alig 600 méter magasan és 1200 kilométer/h sebességgel haladva Cunningham és Driscoll Sparrow rakétái befogták a gépeket. Driscoll: "Radar befogta, hatótávon belül, lövés, lövés, lövés!" Az utolsó másodpercben Cunningham aztán meggondolta magát, és átkapcsolt radarvezérlésű Sparrowról hőkereső Sidewinder rakétára. A gyakorlatokon Cunningham balszerencsés volt a Sparrow-val, kis magasságban a földről visszaverődő radarzaj gyakran átverte a rakéta irányító rendszerét. Az egész háború alatt a Sparrow mindössze 7 százalékos találati arányt ért el. A Sidewinder befogta a MiG forró hajtóművét. Cunningham fülhallgatójában erős sípolás jelezte, hogy a rakéta hőkereső feje rögzült a célra. Megnyomta a joystick markolatán lévő piros ravaszt, és "Fox kettő" -t jelentve, kilőtte a Sidewindert. A MiG épp akkor keményen egy nagy G terhelésű jobb fordulót kezdet, ez túl szűk volt ahhoz, hogy a rakéta követni tudja. Még mindig a fák felett száguldva, Cunningham spirlába perdült, és követni próbálta a jobban manőverező MiG-et, amely a forduló következtében vesztett a sebességből. Elég messze kerültek, és a MiG kísérői elvesztették vezérüket. Az F-4 fejjel lefelé, 600 csomóval haladt, ekkor Cunningham egy gyors pörgésbe rántotta gépét, és a MiG-hez képest 40 fokkal jobbra és felfelé találta magát. A rakétától befogási hangot kapott, amikor a delta-szárnyú MiG éppen egyenesbe igyekezett kerülni. Cunningham "Fox kettő"-t jelentett, és lőtt. A rakéta a MiG hajtóműkiömlőjébe vágódott épp akkor, mikor az vizszintesbe került. A MiG darabokra robbant. A Phantom a lángoló gép roncsai fölé került, Cunningham pedig bepillantott a pilótafülkébe. A MiG kabintetején át látta az iszonyatot a pilóta arcán... majd a MIG a földbe zuhant. Az amerikai pilóták észak-vietnami feletti jelentős akcióinak utolsó hónapjáig a haditengerészet 24 MiG-t lőtt le légiharcban, miközben a MiG-k csak 2 gépüket lőtték le. Az első 1965 nyarától 1968 őszéig tartott. A haditengerészet és a légierő ebben az időszakban nem volt annyira sikeres, mint azt szerették volna. (A haditengerészet abban az időszakban 7 vadászgépet veszített légiharcban, de alig több mint 30 MiG-t lőtt le. A légi háború ezen második részéről most mindenki azt gondolta, más lesz... Cunningham és Driscoll most lelőtte az első MiG-t az észak-vietnami légháború második részében. |
| Aznap este a Connie fedélzetén századparancsnokok partit szerveztek Cunningham és Driscoll győzelmének megünneplésére. Cunningham jól érezte magát többször elmesélte a légiharcot. Kezét használva mutatta be, hogyan fordulóztak. Aztán egy pilóta ártatlanul megkérdezte: "Milyen érzés megölni egy másik embert?" A kérdés csontig hatolt, Cunningham nem válaszolt, azonnal visszatért a szobájába. A "Fox Two" című könyvében írja: "Amint kipihentem magam, gyomorszorító érzés fogott el. A bombázás egy évig nem zavart. Minden annyira távol volt... az 500 fontosok a dzsungelbe zuhantak, nem láttunk semmit, ami lent történt. De ez más volt. Láthattam, ahogy egy másik ember meghal miattam. Figyeltem, ahogy szétesik a gépe, és szörnyű halálba zuhan. Akkor az agyam védelmi mechanizmusai kiverték ezt a fejemből, de most, hogy az izgalom elmúlt, szembesültem vele. Megpróbáltam kifogásokat keresni magamnak, mondván, hogy a szolgálatban vagyok, ez a dolgom. " |
| Cunningham aznap este meglátogatta a káplánt, és csak akkor mondta el neki érzéseit, miután biztosítékot kapott arról, hogy a beszélgetés bizalmas marad. Másnap azonban a századparancsnok szembesítette a tegnap elmondottakkal, a káplán nem tartotta be igéretét. Cunningham azon kapta magát, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy hasonló esetben továbbra is habozás nélkül meghúzza a ravaszt, és a következő négy hónapban tartotta is a szavát. Bill Driscollal összesen öt megerősített légigyőzelmet szereztek, ezzel elnyerték az "ász" minősítést. Valójában ők lettek a vietnami háború egyetlen haditengerészeti ászai. |
| Beszélgetésünk közben Cunningham elmesélt egy hosszú légiharcot, amelyet a hírhedt észak-vietnami ász ellen nyert meg. A vietnámi pilótát az amerikaiak "Colonel Tomb" névvel illették. A story végén ugyanazt a kérdést tettem fel neki, ami meglepte őt a "Constellation" anyahajón is. Cunningham hátradőlt, arca szomorú lett. "Az első légigyőzelem egy MiG-21 ellen volt. Ahogy átrepültem a roncsok felett, láttam, ahogy a srác meghal. Láttam, az iszonyatát a pilótafülkében. A robbanás letépte gépe farkát, a gép többi része is szétesett. Nem tudott katapultálni. Most, ha lehunyom a szemem, lelkemben még mindig ezt látom. Néha álmodom is róla. Ha tengerészgyalogos lennék a földön, látnék valakit felmenni a hegyre, meglövöm, akkor csak annyit látok, hogy valaki eleseik. Ez nem zavarna annyira, mint felmenni oda - ahhoz a katonához - a szemébe nézni, és megölni egy késsel... Ha soha nem láttam volna ezt a fickót a MiG-ben, a villanást a pilótafülkében, valószínűleg nem támadnak ilyen érzéseim. Mindenesetre akkor ez jobban zavart, mint gondoltam volna... ott nagyon jól tudtam, hogy egy emberi életet vettem el." |
| Cunningham rengeteg embert ölt meg bombákkal... messziről. Megkérdeztem tőle, hogy ez a típusú ölés minden alkalommal kevésbé zavarta-e? "Nem. Úgy gondolom, hogy harci stresszben bármit megteszel ezen a földön. Ám ha gondolkodni kezdenél rajta, meggondolnád magad, és nem tennéd meg." |
| A MiG-killerek voltak az egyetlen haditengerészeti repülõk, akik viszonylag közelről őltek. Cunningham egyike azon keveseknek, akik még mindig a haditengerészetnél vannak. A háborús ászpilóták (a második világháborúban több mint 300 haditengerészeti ász volt) ritkán jutnak el egy katonai szervezet tetejére. Cunningham főnöke, Nick Criss parancsnok, a VF-126 vadászszázad parancsnoka (aki ugyanolyan gyorsan, hadarva beszél, mint Cunningham): "Az a személyiségtípus, amelyik jól teljesít a harcban, valószínűleg kissé kevésbé kezelhető, mint egy átlagos srác. Ide olyan fickó kell, aki odadobja magát, hogy megölje az ellenséget. Egyáltalán nem lehet félénk. Ám amikor kitör a béke, a kis bürokraták, akik addig rejtőzködtek, újra felbukkannak ... Elkezdik visszaállítani az összes olyan szabályt, melyet a háború alatt éveken át mindenki megsértett. Egy Cunningham szerű személyiség, aki képes egy MiG-et levadászni, az hevesen ellenkezik a bürokraták szabályai ellen.... Én ismerem szinte az összes MiG-killert, vannak köztük olyanok, akik a háború befejezése után nagy bajba kerültek. " |
| 1972. május 10-én , azon a napon, amikor Cunningham és Driscoll megszerezték utolsó három győzelmüket, Curt Dose, radaroperátorával, Jim McDivitt-lel lelőtt egy MiG-t, és ászok lettek. Dose most egy helyi kisker számítógép-üzletet üzemeltet. "Igaz." - mondja Dose, egyetértve Cunningham parancsnokával, Nick Crissszel - "A háború alatt havonta száz órát repültünk. Amikor visszatértünk [a háború után], havonta csak nyolc-tíz órát repültünk F-14-esekkel, ami épp csak elég volt ahhoz, hogy ne felejtsünk el repülmni..." |
| Cunninghamnek is voltak gondjai a háború után a haditengerészet bürokráciájával... de 1972 tavaszán, amikor Észak-Vietnam felett keresték a harcot a MiG-ekkel, ezek a jövőbeni nehézségek elképzelhetetlenek voltak egy 30 éves harcos számára. |
| A légi harc taktikája ebben a szuperszonikus korban csak egy kicsit más mint régebben: "A fordulók nagyobbak, de a geometria megegyezik. Ez azt jelenti, hogy miután a két gép közel kerül egymáshoz, az első világháború alapvető szabályai szerint megy tovább a légiharc. Ám 1972. május 8-án, amikor a bombák lepedőként zuhantak Észak-Vietnam fölé és MiG-ek kezdték kergetni őket, Cunningham és Driscoll rájöttek, hogy néha még a fordulók sem sokkal nagyobbak, mint korábban... |
| A MiG-k idővel komoly figyelmet fordítottak a bombázókra. Az észak-vietnami légi offenzívát próbálták tompítani, mert megakadályozni nem lehetett. A MiG taktikáját általában úgy tervezték, hogy egy gyors rácsapást hajtson végre egy bombázó csoportra, lehetőleg alulról, rakétát indítson vagy ágyútűzet zúdítson a bombázókra, és villámgyorsan vonuljon vissza. Miután Cunningham és Driscoll lelőtte az első MiG-t, közel négy hónapig nem volt légigyőzelmük. Május 6-án aztán négy MiG-t lőtt le négy haditengerészeti fantom. A MiG pilóták légi harcba kezdtek, ami eddig elvétve fordult elő.
Május 8-án Cunningham kisérője Brian Grant volt. Harc közben kb. egymérföldnyire távolodtak egymástól, mikor Cunningham látta, hogy egy MiG-17 száguld keresztül a felhőrétegen, és tüzet nyit Grant Phantomjára. Cunningham rádión szólt Grantnek, dobja a póttartályt, gyorsítson és meneküljön a MiG elől. A tartály leesett, és Grant teljes gázt adott. - "Brian, 9 óránál, feletted vagyok!" - rádiózott neki Cunningham. - "Ne nyomd negatív G-be, mert átrepülsz a gépágyúi tűzvonalán!" Az amerikai pilótáknak azt mondták, hogy a MiG-17-eseknek két ágyúja van a hasa alatt és egy az orr alatt, de a 17-es (ellentétben a MiG-21-gyel) nem hordoz Atoll hőkereső rakétát. Ahogy Cunningham megpróbált a MiG mögé manőverezni, a gép szárnyai alól egy rakéta indításának villanását vette észre. - "Brian, Atoll! Törj ki!" A Phantom keményen fordulóba vágódott; a rakéta nem tudta követni, de a MiG levágta Grant fordulókörét, és folyamatosan lőtte gépágyúval. Cunningham még még mindig a MiG-et próbálta követni és mögé kerülni, amikor meghallotta radaroperátorának (Driscoll) hangját a fülhallgatón. - "Duke, nézz fel! Még két MiG-17-es." Cunningham látta, hogy éppen a kabintető felett haladnak át, ellenkező irányba, de arra gondolt, hogy mire ráfordulnak, ő már a Grantet támadó MiG farkán lesz. Bár hang nem jelezte a befogást, Cunningham kilőtt egy Sidewindert, ami elhibázta a célt, de elég volt ahhoz, hogy a MiG elszakadjon Grattől, és menekülni kezdjen. Amikor Cunningham elkezdte követni, Driscoll észrevette, hogy az előbbi két MiG már rájuk fordult és lőni kezdtek gépágyúikkal. Cunningham és Driscoll számára a MiG-ek fordulóköre szörnyen kicsi volt. Driscoll látta a két repülőgépet manőverezni, anélkül fordulóztak egymás mellett, hogy repülési útvonalaik átfedték volna egymást - ezt a manővert a Phantomok nem tudták lemásolni. Cunningham addigra befogta a menekülő MiG-et, indította a Sidewindert, a lövés pedig tökéletes volt. A MiG felrobbant. De a két másik MiG már a farkán volt, nyomjelző lövedékek száguldottak el gépe mellett. Cunningham kemény fordulóba kezdett úgy, hogy a MiG-eket Grant elé csalogassa. Ekkor alkalma volt egy rövid pillanatra jól megnézni az észak-vietnami pilótát. Az amerikai repülők "Gomer"-nek nevezték ellenfeleiket, a szerencsétlen tévés karakter, Gomer Pyle után. Cunningham látta a pilótát: "...pontszerű kis Gomer szemeivel..." Minden manőver, melyet Cunningham végrehajtott, működésbe hozta a G-ruháját. A hasa és a combja körüli G-ruha kitágult, arra kényszerítve a vért, hogy a mellkasában és az agyában maradjon. Cunningham leborította gépe orrát, 12-G-os fordulóba kezdett. A gép szegecsei pattogtak, egy túlfeszített fékszárnyzsanér eltört, de a MiG-k vele maradtak. Végső megoldásként utánégetőt kacsolt, és a felhőkbe húzott. Rádiózott Grantnek, hogy forduljon a nap felé. Mikor visszabukott a felhők alá, Grant a háta mögött volt, és amikor a MiG-k mejjelentek Cunningham gépe mögött, Grant befordult mögéjük. A MiG-k ezt észrevették és azonnal visszaemelkedtek a felhőbe. Grant elvesztette őket. Eltűntek. |
 |
 |
 |
 |
| Cunningham első hívóneve a "Yank" volt, de tudták, hogy az észak-vietnamiak figyelik az amerikai rádióforgalmazást. Elfogtak egy vietnami adást, melyben közlik, hogy "Yank" két MiG-t lelőtt. Ideje volt váltani. "Prince", vagyis herceg lett a beceneve, melyet John Wayne-től kölcsönzött. |
| Cunningham Los Angelesben született, de 12 éves kora óta a Missouri állambeli Shelbina nevű apró mezőgazdasági közösségben nevelkedett. Úgy hívták az ottaniakat, hogy "vöröses nyakú". Miután 1964-ben diplomát szerzett a Missouri Egyetemen, majd sikeres középiskolai és főiskolai úszóedző lett. Mindig szeretett volna repülni, és 1967-ben rájött, hogy egy "vörös nyak" tudja, mit kell tennie, ezért 25 éves korában jelentkezett a haditengerészethez. |
| A '67 -es évjárat pilótái zsúfolt osztályokban találták magukat. A haditengerészet sok repülőgépet és embert veszített Észak-Vietnam felett, mindent pótolni kellett. 1967-ben 1800 pilótát képzett ki, közel dupláját, mint addig, és tripláját, mint most. "Ez egy furcsa év" - mondta a 38 éves Nick Criss, aki Cunningham parancsnoka volt, bár ugyanolyan rangban, mint Cunningham. "Hatvanhét volt a haditengerészet legrosszabb éve Vietnam felett, de mi voltunk a legjobb "gung-ho" osztály, és háborúba akartunk menni. A haditengerészet előrejelezte a veszteség mértékét és rájött, hogy ha folyamatosan veszítünk pilótákat, akkor kétszer annyit kellett kiképeznünk. De amint bevetésre küldtek minket, Johnson északon visszafogta a légi háborút, és nem volt lemorzsolódás... " |
| Amikor 1972-ben újraindult a légi háború, a haditengerészet lemorzsolódási szintje még mindig az első szakasz veszteségei alatt maradt. Ez nagyban köszönhető Frank Ault haditengerészeti kapitánynak. A 60-as évek közepén a haditengerészet Frank Ault pilótát megbízta azzal a feladattal, hogy kiderítse, miért veszít a haditengerészet ennyi gépet Vietnam felett. Ault tudta, hogy soha nem lesz belőle admirális, ezért úgy vélte nem kell politikusként viselkednie. Az igazságot csupaszon megfogalmazta: a haditengerészet pilótáit arra képezték, hogy a kutyák harcát passzének tekintsék. |
| Az F-4 vadászgépek legénységei elfogóknak gondolták magukat, akiket kiképeztek bombázók lelövésére, miközben egyenesen repültek 1000 km/h sebességgel. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején a haditengerészet és a légierő a hagyományos hadviselés kizárásával a taktikai atomfegyverek használatára helyezte a hangsúlyt. Ault rávilágított arra, mennyire hiányos a légiharc kiképzés. Rámutatott, hogy a haditengerészet F-4 Phantomját bombák és rakéták hordozására építették, és semmiféle beépített fegyverrel nem rendelkezik. Erre erősített rá a Kitty Hawk repülőgép-hordozó, melyet 1961 áprilisában állítottak üzembe. A mikor Vietnámba küldték, kiderült, hogy túl kevés hellyel rendelkezik a szükséges mennyiségű bombák és rakéták számára. |
| Az Ault-jelentés megújította a haditengerészeti vadászok képzésének programját. Ebből jöttek a továbbfejlesztett rakéták és az a felismerés, hogy a légiharc valójában minden légi háború fontos része. A "Top Gun" kiképzőközpont létrehozása Miramarban, valamint az az elképzelés, hogy a légiharc manővereit olyan típusú gépek ellen kell gyakorolni, amelyek repülési jellemzői hasonlítanak a MiG-ekhez. Teljesen átalakították a haditengerészeti pilóták képzésének filozófiáját. Mire Cunningham százada 1969-ben elindult harci bevetésére, a pilóták és radaroperátor tisztjeik már gyakoroltak F-106 Delta Dart és A-4 Skyhawk gépek ellen is. Közülük néhányan részt vettek a Top Gun intenzív képzésén is. Ettől függetlenül a haditengerészet Phantomjai hátrányos helyzetben küzdöttek, mert nem voltak beépített fegyvereik, illetve plusz 5000 font üzemanyagot kellett szállítaniuk a távoli célok elérése miatt. |
| Körülbelül ugyanabban az időben májusban, amikor Cunningham és Driscoll lelőtték második MiG-jüket, levél érkezett a Constellation fedélzetére Cunningham feleségétől. Egy másik férfi lépett az életébe, és az asszony úgy döntött, hogy házassága reménytelen. Pár nap múlva, 1972. május 10-én, amikor Cunningham Phantomját a katapultra állította, hanyatló házassága csak egy dolog volt, amin azért Cunningham elgondolkodott. Gépét két Sparrow, és négy Sidewinder rakétával, illetve hat Rockeye kazettásbombával szerelték fel. A feladat nagyszabású támadás volt Haiphong kikötőváros vasúti infrastruktúrája ellen. Amint a repülőgép elrugaszkodott a fedélzetről és emelkedni kezdett, Cunningham számára messze lévő felsége nem volt életbe vágóan fontos probléma. Curt Dose hadnagy Cunningham testvérszázadából aznap lelőtt egy MiG-t. A haditengerészet akkor összesen nyolc MiG-t lőtt le, a légierő hármat, Cunningham és Driscoll pedig ászként és a Becsületérem jelöltjeként tér vissza a hajójára. A felesége büszke lehetett volna rá... de nem volt. |
| Ez a támadás volt a 300. harci küldetése. Egy tankergépet keresett, hogy üzemanyagot vegyen fel, mielőtt 39 másik repülőgéphez csatlakozna. Cunningham nem tudhatta, hogy ez lesz az utolsó küldetése. Tizenöt perccel később a Vörös folyó buja deltája fölött repültek, és Driscoll azt mondta, "...milyen kár, hogy egy ilyen gyönyörű országot bombázni kell." Az A-6-osok és az A-7-esek már megsemmisítették az elsődleges célpontot, így Cunninghamék, illetve kísérőjük, Brian Grant és radaroperátora, Jerry "Sea Cow" Sullivan parancsot kapott, hogy támadjanak meg egy nagy ellátási csomópontot a vasúti pályaudvar mellett. A két Phantom támadóalakzatba zárkózott, és alacsonyan száguldva közelítettek egy hosszú téglaépület felé, majd kioldották bombáikat. Cunningham úgy manőverezett, hogy felmérhesse az általuk okozott károkat, amikor Grant felkiáltott, hogy két MiG-17-es van Cunningham sarkában és tüzelnek. Cunningham balra lendült, látta a MiG ágyújának torkolattüzét, és felfigyelt rá, hogy a MiG milyen nagy sebességgel közeledik. Tudta, hogy a MiG-k többségében nincs hidraulikus vezérlésű kezelőszerv, ezért nagy sebességnél az észak-vietnami pilótáknak komoly fizikai megterhelést jelent a botkormány mozgatása. Cunningham keményen a MiG felé fordult. Ezt a taktikát általában nem tanácsolták, de a nagy sebesség miatt a MiG pilóta nem tudott időben Cunningham gépe után fordulni, és gépágyúsorozatai a Phantom mellett huztak el. Cunningham időt és pozíciót nyert, ráfordult és beült a gyors, de széles fordulóban lévő MiG mögé. A szinte kapásból indított Sidewinder ellátta feladatát, a MiG darabokban zuhant a földre. |
| Ekkorra - midössze 15 másodperccel azután, hogy ledobták bombáikat - másik két MiG érkezett, ezúttal Grant farkához. Ő és Cunningham egyaránt menekülő manővereket hajtottak végre, és lerázták a vietnami gépeket. Ezután szinte függőlegesen, 15 000 lábra (4572 méter) emelkedtek, és irányt vettek hazafelé. Közben újabb MiG-t lőtt le egy századtársuk, az észak-vietnami pilóta katapultált amikor repülőgépe lángba borult. Alattuk megláttak nyolc MiG-17-est, akik felvették a "védőkör" néven ismert formációt. (Ez a taktika biztosítja, hogy ha egy támadó elég ostoba ahhoz, hogy berepüljön, mindig egy MiG lesz a farkán.) Cunningham és Grant csodálkozására mégis három Phantom keveredett a védőkörbe, köztük egy magasrangú tisztjük is. Mindhárman lassan repültek, körülbelül 350 csomóval (648 km/h), ott és úgy, ahogy azt a MiG-ek akarták. Grant által fedezett Cunningham leborított és beóvakodott a MiG-ek mögé, melyek a balra forduló főtisztet cserkészték be. A tiszt Phantomja mögött fél mérföldnyire volt az egyik MiG-17, kicsivel hátrébb egy MiG-21, alatta pedig egy másik MiG-17. Az igazi fenyegetést az alsó MiG jelentette, melyet az üldözött Phantom pilótája egyáltalán nem láthatott. Cunningham biztos volt benne, hogy ez a MiG fog támadni, de nem indíthatott Sidewindert, mert az valószínűleg a főtiszt Phantomjának jóval forróbb hajtóműveibe vágódott volna, ezért rádiózott a főtisztnek, hogy jobbra törjön ki. A Phantom nem reagált, ugyanazon az irányon maradt. Driscoll viszont épp ekkor figyelmeztette két mögé kerülő MiG-17-re és két MiG-19-esre, melyek felülről zuhantak rá, ágyútüzet nyitva Cunningham gépére. Cunningham abban a pillanatban oldalrabillent, és a 19-es ágyúlövedékei elszáguldottak a hasa alatt. Körülbelül 550 csomós (1020 km/h) sebességgel haladt a leghátsó MiG-17 hatótávolságán kívül. A főtiszt Phamtomja ekkor tört ki jobbra. Jobb későn, mint soha, és az irányától alig eltérő Cunningham egy Sidewinderrel befogta és lelőtte a tisztet üldöző MiG-et. A főtiszt radaroperátora hátranézve látta, hogy a MiG robbanása pillanatában a pilóta katapultál. Az ejtőernyős vietnámi pilóta olyan közel volt, Cunninghamnek félre kellett rántania gépét, nehogy nekirepüljön... |
| Épp akkor, amikor ez a MiG lezuhant, négy MiG-21 süvített elő felülről Cunningham gépe felé tartva. Cunningham szinte merőlegesen emelkedve szembe fordult velük, így igen nehéz célponttá tette magát. Közben látta, hogy egyik százados pilótája lelőtte a nap második MiG-jét (a század összesen hat győzelmet szerzett). Cunningham keletnek fordult és az eltűnő MiG-eket hátrahagyva hazafelé indult. Alig több, mint két perc telt el azóta, hogy ledobták bombáikat a vasúti pályaudvar közelében... |
| Ebben a néhány gyors pillanatban Cunningham egy érzelmi "flipper" volt. Mindegyik érzés egymás után érkezve egyre élesebbé vált. Később úgy jellemezte ezt, mintha skizofrén lenne, hét különböző személyiséggel, akik mind egyszerre küzdenek a felsőbbrendűségért. "Adrenalin, szeretet, félelem, gyűlölet, düh van benned... és ezek át is mennek az idegrendszereden. És ez ciklikus. Egy pillanatra jön a harag, elborul az agyad - dübörög a véred, aztán elmúlik, de hirtelen meglátod, hogy valaki jön utánad, és ez már egy újabb félelem villanása - de nem engedheted, hogy bejusson az agyadba -, reagálsz, megmenekülsz .... Mikor ez is elmúlt, jön a rohanás, menekülés, és egy hatalmas megkönnyebbülés .... És akkor bumm! Itt jön valaki más utánad..." |
| És valóban... itt jött a "Bumm"! Az észak-vietnami part felé haladva Cunningham és operátora (Driscoll) észrevettek egy MiG-17-est, amely egyenesen feléjük tartott. A pilótafülkében a hírhedt "Colonel Tomb" (Sír Ezredes) ült, aki eddig 13 amerikai gépet lőtt le, és ezzel a vitenami ászok között az első volt. (A pilóta kilétét később hírszerzési csatornákon keresztül tudták meg). |
| A riporter megjegyzése: Több forrás szerint Tomb ezredes, más néven Toon ezredes, egy mítosz volt. Egyesek az amerikai pilóták fantáziájának tulajdonítják. A Wikipédia azt mondja: "A háborút követő években a Vietnámba látogató amerikai katonatisztek ráébredtek arra, hogy néhány vendéglátójuk elismerte, a Toon / Tomb egy régóta tartó, sikeres kitaláció." |
| Cunningham minél közelebb akart kerülni a szűken kanyarodó MiG-hez azért, hogy az nehezebben fordulhasson gépének hátába. De mielőtt a gépek elhaladtak volna egymás mellett, Cunninghamnek távolabb kellett manővereznie, mert a MiG szemből gépágyútűzzel üdvözölte őt. Erős emelkedésbe fogott, és arra gondolt, hogy a MiG vagy tovább repül, vagy vízszintes fordulóba kezd. Erre Cunningham és Driscoll megdöbbenve látták, hogy a MiG velük együtt, függőlegesen emelkedett, a két gép kabinteteje egymástól alig 100 méterre volt, majdnem egy síkban. Ez volt az első szakasza egy rendkívül hosszú és összetett légi sakkmérkőzésnek, mely összesen négy és fél percig tartott (a legtöbb légiharc kevesebb, mint 30 másodpercig tart). Minden részlet mélyen bevésődött Cunningham emlékezetébe. "Láttam egy Gomer bőrsisakot, Gomer védőszemüveget, Gomer sálat ... és Gomer arckifejezést" - írja Cunningham a könyvében. - "Kezdtem zsibbadni. A gyomrom csomókban volt. Ennek a fickónak a szemében nem volt félelem, miközben nagyjából 8000 méterre emelkedtünk." |
| Cunningham utánégőt kapcsolt, és kezdett elnyúlni a MiG ásztól. Ez hiba volt. Ahogy elérte az emelkedő csúcspontját, a még mindig függőlegesen emelkedő MiG feltűnt a látóterében, és Cunninghamnek gyorsan oldalra kellett perdülnie. A MiG követte és behúzódott mögé. Cunningham ekkor már süllyedésben gyorsult, és miközben a MiG követte, élesen újra felhúzótt, oldalra perdült, majd az ereszkedő MiG fölé és mögé került. A Sidewinder lövéshez viszont túl közel volt és nem a megfelelő szögben állt. Ahogy süllyedve-emelkedve nyomta föl-alá, a MiG nem tágított és követte Cunningham manővereit. A vietnami felemelkedett, és hagyta, hogy a Phantom túlrepüljön rajta, átfordult és hátra került. Ebben a pillanatban Cunningham felhúzott és éles fordulóban, 1100 km/h fölé gyorsítva, a MiG-től hatótávon kívülre került. Erre a MiG átvágott Cunningham forfulókörén. Cunningham ekkor egyenesbe hozta gépét, és ismét felhúzott függőlegesbe. A MiG reagált. Ismét a "kabintető-kabintető" figura következett, a Phantom jobban gyorsult és a MiG elé került. A vietnami ekkor ágyútüzet nyitott. Újra süllyedni kezdtek, és megismételték ugyanazokat a manővereket, mint az előbb, miközben Driscoll egész idő alatt a hátsó ülésen vergődött, de igyekezett figyelni a ravasz MiG-re. Újból szétváltak, mert ebben a harcban, ebben a manőverszakaszban nem tudtak mit kezdeni egymással. A harmadik alkalommal már frontálisan találkozott a két gép, és ekkor Cunningham felidézte a vadászpilóták egyik bevált taktikáját: a csalást. Hagyta, hogy a MiG megint függőleges emelkedésbe kezdjen, de nem követte, hanem nyitotta a fékszárnyakat, a hajtóművet alapjáratra vette, így közvetlenül a MiG mögé került. Nem akarta megelőzni. A botkormány és a gázkar precíz kezelésével függőlegesen tartotta gépét, majd utánégetőt kapcsolva szinte a farkán állt. Mindkét gép függőlegesben volt, de a MiG emelkedett. "Tomb ezredes" felismerte nehéz helyzetét, és megpróbált gyorsan kifordulni az emelkedésből. A MiG átesett, leadta az orrát, némi bukdácsolás után gyorsulni kezdett. Cunningham egenesbe hozta magát, kissé emelkedve gyorsult, majd és mindketten lapos süllyedésben lefelé indultak. Cunningham ekkor egy Sidewindert indított, mely közvetlenül a MiG hajtóműkiömlőjébe vágódott. Tomb és gépe a földbe csapódva robbant fel. |
| Cunningham és "Tomb" légiharcának vázlata | A kép nagyítható |
 |
|
 |
| Amint Cunningham és Driscoll fellélegezhetett és végre emelkedni kezdtek, négy bosszúszomjas MiG-17-es bukkant fel mögöttük, de századának egy másik, arra járó pilótája rakétát indított rájuk, és a 17-esek szétrebbentek. További három MiG húzott el mellette, de nem üldözte őket, utánégetőt kapcsolt és elhúzott keleti irányba a Tonkin-öböl felé. A mai napon immár harmadszor indult haza... A part felé félúton egy SAM emelkedett rá, és robbant fel Cunningham gépe mellett. Alig egy perc múlva az F4-es erős legyezőmozgásba kezdett. A hidraulika nem működött, Cunningham reteszelte a farokstabilizátort, és emelkedésbe kényszerítette gépét. 20 mérföldön keresztül Cunningham a kormány, az utánégető és a fékszárnyak kombinációját használva tartotta a Phantomot levegőben. Az erősen lakott Red River Valley (Vörös-folyó völgy) felett nem akartak katapultálni, könnyen fogságba kerülhettek volna. Éppen hogy elérték a partot, mikor gépük erősen süllyedni és égni kezdett. F-4-esek és A-7-esek köröztek felettük, pilótáik üvöltöttek, hogy katapultáljanak. Cunningham kiengedte a fékhorgát is, hátha így stabilizálja gépét, de semmi sem történt. Cunningham kiadta a katapult parancsot, Driscoll lenyúlt a térde közé, meghúzta a húzta a katapult-fogantyút. Cunningham hallotta, ahogy Driscoll kabintetője elrepül, és érezte ahogy bezúdul a szél. Hátrapillantott, a másodpercek óráknak tűntek, de végre Driscoll katapultülése kirepült a kabinból. A katapultálási sorrendet úgy állították be, hogy Cunningham ülése két másodperccel Driscollé után automatikusan beinduljon. Cunninghamnek ez idő alatt annyit kellett tennie, hogy kiegyenesítette a hátát, felemelte a fejét, megbizonyosodott arról, hogy lábai helyes pozícióban vannak. Úgy érzte túl sok idő telt el... a katapultülés nem indul be...! Végül elkeseredetten a katapult kilövőfoggantyúja felé nyúlt... amikor bumm! A kabintető lerepült, a szék kivágódott, és Cunningham ülésébe szorítva már a levegőben bukdácsolt. Szélroham kapott fekete sisakja alá. A stabilizáló ernyők nyugalomba kényszerítették székét, majd 3500 méteren kinyilt a főernyő, és a rántás kiszedte őt az ülésből, mely szabadon zuhant tovább. Felnézve a narancs-fehér csíkos ejtőernyő kupolájára, Cunningham végre megkönnyebbülést érzett. |
| Azért nem volt ez ilyen egyszerű. Amerikai vadászgépek és támadó repülőgépek fordultak a folyó deltájából elfogására induló észak-vietnami járőrhajók irányába. Túlélési csomagjában lévőn rádión Cunningham hallotta, hogy a mentőhelikopter már úton van. Miközben magasan lebegett az öböl felett, felesége levelének gondolatai árasztották el. Mindig azt mondták neked, hogy a fogságban való túléléshez két dolog szükséges, egy erős család és az Istenbe vetett hit. Cunninghamnek egyik sem volt. Éppen két férfit ölt meg. Kimerült volt, jobban félt, mint valaha életében, szeretet nélkül és kicsinek érezte magát. Az ejtőernyő alatt elhatározta, hogy megtalálja Istent, és megpróbálja megmenteni házasságát. Az előbbi sikerült, az utóbbi már túl messze került. |
| Az államokban egyre ellenségesebb voltak a katonasággal szemben, a haditengerészetnek hősökre volt szüksége. Amint kiléptek a Connie fedélzetére ereszkedő mentőhelikopterből, Cunninghamet és Driscollt az államokba vitték, és PR-körútra küldték az országban. Szinte minden helyi és országos rádió és televízió beszélgetős műsorában megjelentek, az újságok interjút készítettek velük, és minden nap különféle csoportokkal beszéltek. Mindig ügyeltek arra, hogy rámutassanak, sikerük a körülményektől függ, és hogy a Constellation fedélzetén tartózkodó 5000 ember is megérdemli az elismerést. Az egész egy szünet nélküli felvonulás volt, melyet az agglegény Driscoll élvezett, de Cunningham egy válás és egy vesztes gyermekgondozási csata után úgy érezte ez volt életének egyik legrosszabb időszaka. "Majdnem alkoholista lettem" - mondta, miközben Miramar egyik kis irodájában az íróasztalánál ült. - "Rotary klubok, Ladies Aid Társaságok és a haditengerészeti ligák... Nehéz volt. A haditengerészet kihasznált. Nem is tagadták. Cooper admirális azt mondta a hajón, hogy vissza kell mennem az államokba. Azt mondtam neki, nem megyek, a MiG-ek egyre aktívabbak, nem akarok elmenni." A válasz: "Ha az észak-vietnámiak elfognának, akkor propagandára használnának. Ám nem aggódj, a haditengerészet is ezt tervezi. Ez egy nagyon népszerűtlen háború, a haditengerészetnek rossz sajtója van az Egyesült Államokban. Szükségünk van rád a PR-ban." |
| Körülbelül a turné felénél Cunningham és Driscoll megtudta, hogy jelölésüket a "Medal of Honor" kitűntetésre megtagadták, helyette a haditengerészeti keresztet kapják meg azért, mert kilőtték a MiG-et főtisztjük gépe mögül, miközben más ellenséges gépek üldözték őket. A túra végén viszont mindkét férfi megkapta az általuk választott szolgálatot: Top Gun. A haditengerészeti vadászpilóták iskolájába kerültek oktatóként. |
| Cunningham és Driscoll a haditengerészet hősei voltak, de a háború végeztével a többi 80 MiG-killer is elismerésben részesült. Bizonyos esetekben a MiG-killerek sokkal díszesebbek és ismertebbek voltak, mint parancsnokaik, különösen Cunningham és Driscoll. Ez hozzájárult azokhoz a problémákhoz, amelyekkel Cunningham találkozott a háború után. Cunningham elismeri, hogy az első időkben nem volt egy kiváló tiszt. "Az a véleményem, hogy egy haditengerészeti tiszt tisztességes pilóta, aki repülőgépeket lő le, de a pokolba kívánja a papírokat." - mondta kissé sajnálkozva. Munkája ettől függetlenül minőségi volt, mégis összetűzésbe került a Top Gun akkori parancsnokával, aki maga is MiG-killer volt, jókora, szuper egóval megáldva. "Például meghívtak ide a belvárosba vendég előadóként egy bankettre, és mivel a kapitányom volt, meghívták, őt is hogy jöjjön el. Engem a színpadra ültettek, a kapitányt a nézők közé. Erre odajött hozzám, és azt mondta: "Én vagyok a kapitányod, én ülök ide, te pedig a közönségbe. A szervező persze nem engedte a cserét." Egy másik példa: a németek Richthofen százada itt gyakorolt a George Air Force Base területén. Bosch ezredes és még további 30 katona. Lejöttek és megkértek, hogy menjek el Németországba, hogy beszéljek élményeimről, tapasztalataimról. Üzeneteket, leveleket küldtek, név szerint kértek. Nos, találd ki, hogy ki ment el? Nem én..." |
| Ha Cunningham katonai karrierje ez idő alatt nem is szárnyalt, de 1975-ben, közvetlenül új házasságkötése után, túlélte azt, amit éves csoportjában a "hálaadás napi mészárlás" néven ismertek. Őt parancsnokká léptették elő, de a '67 -es évjárat felétől elköszönt a haditengerészet. A 67-es évjárat idején a haditengerészetnek több mint 20 repülőgép-hordozója és légicsoportja működött. Ma már csak 13 hordozó és légicsoport van; a továbbélésért folyó verseny brutálissá vált. |
| 1983-ban a Navy még mindig lehetőségeket látott benne, de radaroperátora, Bill Driscoll úgy döntött, hogy kiszáll és irodai épületeket árul a carlsbadi Coldwell Banker számára. Ő és Cunningham továbbra is szoros kapcsolatban maradtak, Driscoll pedig még mindig tart előadásokat a Top Gun hallgatóinak. "Tanárként és oktatóként úgy éreztem, hogy a háború után is mindent megtettem a haditengerészet érdekében" - mondta Driscoll. - "És vajon jobbak voltunk, mint a többi srác a században? Nem. Szerencsénk volt? Igen." |
| Vajon az ász titulus segíti Cunningham karrierjét? "A haditengerészetnek nagyon rövid az emlékezete" - mondja erre Nick Criss, Cunningham parancsnoka. - "Ha minden négyzet be van jelölve, ha minden jegy ki van lukasztva, ha az összes áldozatot meghoztad... hát, biztosan plusz lökést ad, de ez 12 évvel ezelőtt történt, és 12 évig nem tudsz vitorlázni a történelemben. Ha most egy szar tiszt és szar pilóta ennék, biztosan nem kerülnék a hegytető közelébe." |
| Cunningham, aki most 42 éves, évente körülbelül 50 000 dollárt keres. Úgy tűnik, útközben az összes jegyet kilyukasztotta: háborús hős, Top Gun oktató, század hadműveleti tiszt, Pentagon tisztviselő, hetedik flotta személyzet tiszt, felsőfokú végzettség, kiképző század főtisztje, bájos második feleség. 1985 júliusában vette át a VF-126 század parancsnokságát. Azt mondta, hogy legközelebb vagy a Top Gun, vagy a Kék Angyalok parancsnoki posztját szeretné. Lassanként véget értek a katonai repülés rá kirótt napjai. A továbbiakban maradt a civil repülési szektor, vagy az osztályparancsnoki poszt, melyből mindössze hat van a nyugati parton. Ott van még a egy egy repülőgép-hordozó osztályvezetői posztja, de mindkettő a pilóták Valhalla-jához vezethet: egy repülőgép-hordozó parancsnoki székébe. Onnan már csak a Pentagon marad. |
| A cikk írásakor Cunninghamnek még helyt kell állnia a VF-126-ban. Ez egy kiképző század, mely A-4-eseket és F-5-öseket repül "agresszor" szerepben a flotta F-14 és F-18 gépeivel szemben (az F-4 Phantom 1970-es évek közepén kivonásra került). A VF-126 pilótákat szovjet légi taktikák szimulálására képzik ki. A kikerülő friss fiatal pilótáknak át kell esniük a VF-126 tréningjén, mielőtt a flottához küldik őket. A gyakorlati oktatás hasonló a szomszédos Top Gun-hoz, de az elméleti képzés közel sem olyan átfogó, mint a Top Gun. A Top Gun-nál minden századból csak egy vagy két hajózószemélyzet megy át a tanfolyamon. A VF-126 tanfolyam viszont nem megy annyira mélyre e kijózanító témában, mindenkit kiképez. A két tanfolyam hallgatói megtanulják, hogy az orosz légierő-filozófia a mennyiségen alapul. "A világon nincs olyan forgatókönyv, melyben a kevesebb, mint négy orosz gép menne egy amerikai ellen." - mondja Nick Criss, a VF-126 parancsnoka. - "Szigorú földi irányítás alatt álló katonákkal és sokan fognak jönni, egy rakás rakétát próbálnak a levegőbe juttatni, de ha ez nem működik, akkor nagy bajban lesznek, mert nem nagyon tudnak önállóan működni." Criss szerint a szovjet taktikák testet öltenek repülőgépeikben, például a MiG-23-ban is, amely nagyon gyors, erősen felfegyverzett, de nem könnyen manőverezhető. "Az egész katonai szerkezetük nagyon merev" - folytatja. "Úgy érzik, hogy fenn kell tartaniuk az irányítást. Sok szempontból filozófiájuk pontosan ugyanaz, mint a második világháborúban: a tűzerő koncentrációja. Egyetlen légi háborúban sem jártak jól, csak nézzék meg a szíriaiakat, a líbiaiakat, az észak-vietnámiakat, bárkit is - nem jártak sikerrel ezzel a taktikával. De továbbra is fenntartják, hogy így kell csinálni - szerintük repülőgépek tömegét kell alkalmazni." |
| Az Egyesült Államok viszont úgy döntött, hogy mind a közeli légiharc, mind a nagy távolságú, láthatáron túli légiharc kiképzésben is beerősít. Az USA rendszere inkább a inőségre koncentrál. Független, párban repülő harcosokra épít, de más dolgok is megváltoztak Vietnam óta. "A Közel-Keleten nem repülhetsz vietnami taktikájával, ahogy Vietnamban sem repülhettünk második világháborús taktikával." - mondja Duke Cunningham. "A technológia sokkal összetettebb, az elektronikus hadviselés, a SAM-ok, a repülőgépek - mindez megváltozott. És a szovjeteknek már van rakétájuk, mellyel szemből is támadhatnak, mint a mi Sparrow rakétánk." Egy dolog, ami nem változott, az Cunningham kedvenc elmélete: a taktikában semmi sem igaz. Ez azt jelenti, hogy minden az éppen akkor adott helyzettől függ. És bizony van amikor a pokolba kell küldeni a taktikai tankönyvek sorait. |
| A Gila és a Mohawk hegység között, az arizonai Yuma közelében található légiharc gyakorlózóna felett a flotta pilótái VF-126 oktatókat kergetnek egy az egyben, egy a kettőben, kettő a négyben stb... mindenféle szimulált harci forgatókönyv szerint. Kifinomult telemetriai rendszerrel dolgoznak, melyet taktikai repülőgép-harci kiképző rendszer néven ismernek. A gyakorlatot számítógéppel rögzítik, majd később kivetítik egy képernyőre Yuma és Miramar létesítményeiben egyaránt. Egy óriási videojátékhoz hasonlóan a repülőszemélyzet három dimenzióban nézheti, ahogy a jó és a rossz fiúk közelednek egymáshoz, lövöldöznek szimulált rakétákkal és győzelmeket szereznek. A gyakorlatok kazettáit a hallgatók is megkapják, tanulmányozhatják, milyen körülmények voltak - légi sebesség, támadási szög, hatótávolság, befogások... - a harc bármely pillanatában. |
| Mindkét fél célja a másik gép megsemmisítése, még mielőtt látótávolságban lenne. A közeli harci taktika nagyon fontos, egyáltalán nem másodlagos eszköz. "Tudjuk, a szovjetek elismerik, hogy nyerni fogunk minden olyan távoli légiharcban, melybe belemegyünk. Szerintük az amerikaiak ebben sokkal jobbak, mint ők." Ennek ellenére mind Criss, mind Cunningham azt mondják, az amerikai vadászpilóták manapság nem kapnak elég repülési időt. "A mai pilóták a gépeik körül bóklásznak, ahelyett, hogy benne ülnének" - mondja Cunningham. "Nem repülnek eleget ahhoz, hogy rendelkezzenek azzal az a tudással, amivel a harcban reagálniuk kell. És ez engem nagyon aggaszt." Cunningham és Criss szerint egy pilóta havi repülési óráinak átlagos száma 30-ról 15-re csökkent az 1970-es évek eleje óta. |
| Jelenleg Cunningham és Criss azon kevés haditengerészeti vadászpilóta között vannak, akik még tényleges harci tapasztalattal rendelkeznek. (1984-ben íródott a cikk) Sok pilóta, akikkel ma repülnek, még a gimnáziumban volt, amikor a vietnami háború véget ért. Amikor a harcos veteránok ezekkel a fiatal pilótákkal beszélgetnek, a beszélgetés lényege általában taktika, és szinte soha sem a politika. De amikor szorongatják, Criss, aki politológus szakos volt az egyetemen, megfontoltan beszél a vietnami konfliktusról. Cunningham azonban kevésbé elemző típus. Ahogy könyvében mondja: "Oroszország akkor is ellenünk volt, Oroszország a jövőben is ellenünk lesz". Cunningham nem olyan, aki csendes pihenésben hátradől, hüvelykujját átdugja nadrágtartója alatt, és azon a tragikus körülményeken gondolkodik, melyek elismert légi harcossá tették őt. - Nem tudom, van-e összefüggés - mondja -, de még soha nem ismertem olyan vadászpilótát, aki pipázott és emellett még jó pilóta is lett volna... |
| Szerző |
| Neal Matthews |
| Közzététel dátuma |
| 1984. március 29 |
| Fordította: |
| Légibázis.hu |
| Forrás: |
| San Diego Reader |
| Cunningham, 2021 |
| Randy "Duke" Cunningham látszólag sok életet élt. A háborús hőstől a kongresszusi képviselőig, az elítélt bűnöstől az elnöki kegyelemig Cunningham rengeteg tapasztalattal rendelkezik. Az 1986-os „Top Gun” film „Maverick” karaktere részben Cunninghamre és a háború alatt elért eredményeire épült. Cunningham: "A filmben volt az a jelenetet, amikor a srác eldübörgött a torony mellett és ezért később bajba került. Csakhogy onnan nem láthatta a bázis kapitányát. A való életben lejjebb kellett menni és úgy már beláthattunk a torony ablakán. Volt aki negcsinálta. Cooper admirális azt mondta nekem, ha valaha is csinálnék ilyesmit, életem végéig mezőgazdasági géppel repülnék."
1991-től 2005-ig az amerikai képviselőház republikánus tagja volt Kalifornia 50. kerületéből. 2005-ben lemondott a kongresszuson betöltött tisztségéről, bűnösnek vallotta magát adócsalás, valamint vesztegetés és banki csalás elkövetésére irányuló összeesküvés, illetve 2,4 millió dolláros kenőpénz elfogadásának vádjában több mint 8 év börtönbüntetésre ítélték. "Sok hibát vétettem" - mondta - "de tanultam belőlük. A célom most az, hogy átadjam tapasztalataimat a gyerekeknek és a fiataloknak, tanulják meg hogyan boldoguljanak az életben anélkül, hogy elkövessék az én hibáimat". Cunningham egyike volt a 73 kegyelemben részesült fogvatartottnak Donald Trump elnökségének utolsó napján, 2021. január 20-án.
A 79 éves férfi ma az Amerikai Vadászpilóták Ászai Szövetség alelnöke. "Ma 17 ászpilóta él, akik közül három százéves" - mondta Cunningham. "Új múzeumot próbálunk létrehozni Texasban. Az I. világháború óta létező ászpilóták ezreit nagyon kevés elismerés éri, és szeretnék, ha megismernék a történeteiket" - mondta Cunningham. "Éppen a második kemoterápiám volt" - tette hozzá. Cunningham most a prosztatarák ellen vívja meg a harcát. - "Amíg élek, a fiatalokkal szeretnék dolgozni." "Sokat utazom, sok emberrel, sok csoporttal beszélek, hogy segítsek a 2022-es és 2024-es választásokon. Támogatom volt elnökünket, hogy újra a az államok élére kerülhessen. Ez egy kis jóvátétel az életemben elkövetett hibáimért" - mondta. |
 |
| Szerkesztette: 3NR Légibázis. 2021 07 18 |
