| Albatros D.V.a., Duxford Air Show, 2012 | Fotó: Duxford |
|
|
| Albatros-Flugzeugwerke (Alapította Walter Huth és Otto Wiener 1909) |
|
| Az Albatros B.I volt az Albatros Flugzeugwerke első felderítőgép modellje, amelyet 1913-ban DD-1 kódnév alatt tervezett a gyár főkonstruktőre, Grohmann. A tervezésben Ernst Heinkel is részt vett. Az első világháború kitörése után licenc alapján Ausztria-Magyarországon is gyártotta a Phönix Flugzeugwerke. Mivel paraméterei gyengébbek voltak, mint az antant repülőgépeké, 1915-ben kivonták a szolgálatból és 1918-ig gyakorlórepülőnek használták. Helyét a gyár újabb modellje, az Albatros B.II vette át. |
 |
| Fegyvertelen német kétüléses felderítő repülőgép volt az első világháborúban. Az első repülés 1914-ben történt, és nagyszámú B.II-t építettek. A B.II-nek rövidebb volt a szárnyfesztávolsága , mint a BI-nek. 1914-ben 4500 méteres magassági rekordot állított fel. Az üléselrendezés nem volt ideális; a pilóta a hátsó pilótafülkét kapta, a megfigyelő elöl ült a szárnyak fölött, ami nagymértékben csökkentette kilátását, míg a kiálló motorblokk szinte teljesen eltakarta az orr feletti kilátást.
1915. április 16-án tíz bombát dobtak le kézzel Sittingbourne és Faversham felett. |
| Az Albatros B.II-t aZ Osztrák-Magyar Monarchia (KuK) széles körben használta, de itt az Albatros BI 21-es sorozat elnevezést kapta. |
| Az Albatros C.I volt az első igazán sikeres kétüléses, általános célú kétfedelű repülőgép a C-szériás gépek között. Itt a gyár már megfordította a pilóta és a megfigyelő ülését úgy, hogy a megfigyelő a hátsófülkét foglalta el, és egy gyűrűre szerelt 7,92 mm-es Parabellum MG14 géppuskát kezelt. |
| 1915 áprilisának végén került a frontra, felderítő, tüzérségi megfigyelő, bombázó és fényképező szerepkörben. A típus sikeresnek bizonyult, jó teljesítményével, könnyű kezelhetőségével és robusztus felépítésével népszerű lett a pilóták körében. |
| A CI-t vadászrepülőgépként használták – Oswald Boelcke ezen a gépen szerezte meg első győzelmét, von Wühlisch hadnagy megfigyelővel. |
| Manfred von Richthofen is ezen a gépen kezdte pályafutását a keleti fronton megfigyelőként. |
| A típust 1916-ban fokozatosan megszüntették a nyugati frontról, de 1917-ig még szolgált az Orosz Front felett. |
| Az AEG C.IV kétüléses, kétfedelű felderítő és vadászgép volt, amely 1916-ban állt szolgálatba. A C.II.-n alapult, de nagyobb szárnyfesztávolsággal és kettő előretüzelő Spandau, 7,92 mm-es géppuskával. A felderítési feladatokon kívül a C.IV-t bombázókísérőként is használták, de erre a feladatra gyenge fegyverzete miatt nem bizonyult megfelelőnek. 687 darabot építettek, és a modell a háború végéig szolgálatban maradt. |
| Jelentősen eltért a korábbi Albatros C-típusú repülőgépektől, mivel elliptikus keresztmetszetű törzset kapott. Az aerodinamikai előnyök ellenére nem sikerült jelentős teljesítménynövekedést elérni. |
|
| Az Albatros D.I kétfedelű vadászrepülőgép volt. 1916-ben került a frontra. Karrierje igen rövidre sikerült, viszont az Albatros D sorozat alkotta a német ésaz osztrák-magyar repülőszázadok gerincét a világháború utolsó két évében. Az Albatros D.I pilótafülkéje magas falú, tojás alakú és nyitott tetejű volt, széleit dupla vastagságú fával és bélelt bőrrel erősítették meg. A pilótafülke elejére egy kis méretű szélvédőt helyeztek el. A pilótafülke belseje tágas volt és jól védte a pilótát az időjárás viszontagságaitól, ellentétben a brit és francia gépekkel. Mivel a pilótafülkét nem választották el tűzfallal a motortól, így a pilóták élvezhették annak hőjét. A pilóta egy állítható ülésben ült, négypontos biztonsági övvel. A gép vezetését egy fémből készült botkormányon keresztül végezte a pilóta, ezen kapott helyet a két képpuska elsütőbillentyűje is, melyeket a pilóta hüvelykujjai segítségével üzemeltethetett. |
|
| Bebizonyosodott, hogy a D.I felső szárnyelhelyezés nem szerencsés, a pilóták nagyon rosszul láttak miatta. Ezért a gépet áttervezték, de ez csak a szárnyak közelebb kerülését eredményezte, a szerkezet többi része változatlan maradt. Az immár jobb kilátást lehetővé tevő típus az Albatros D II jelzést kapta. Gyártását a Monarchia is átvette, 185 Le-s Austro–Daimler motorokat szerelve a gépbe. |
| D.III-on félig önhordó, furnér gépvázat alkalmaztak. Az Idflieg (a Repülőcsapatok Felügyelősége) kérésére a francia Nieuport 11-en alkalmazott, másfél szárnyas elrendezést (sesquiplane) alkalmazták a D.III-ra, ezzel a gép kisebb légellenállású lett. A felső szárny méretét megnövelték, miközben az alsó szárnyat áttervezték úgy, hogy csökkentették a merevítőhuzalok számát, és egyetlen, V alakú szárnymerevítőre cserélték le a korábbi párhuzamosan elhelyezett merevítőket. |
| D.III-on félig önhordó, furnér gépvázat alkalmaztak. Az Idflieg (a Repülőcsapatok Felügyelősége) kérésére a francia Nieuport 11-en alkalmazott, másfél szárnyas elrendezést (sesquiplane) alkalmazták a D.III-ra, ezzel a gép kisebb légellenállású lett. A felső szárny méretét megnövelték, miközben az alsó szárnyat áttervezték úgy, hogy csökkentették a merevítőhuzalok számát, és egyetlen, V alakú szárnymerevítőre cserélték le a korábbi párhuzamosan elhelyezett merevítőket. |
|
|
