Ilja Muromec

Ilja Muromec

Ilja Muromec | Forrás: NetSearch

Ilja Muromec

Oroszország - Szikorszkij

A Szikorszkij Ilja Muromec (Илья Муромец) a Russzkij Vityaz továbbfejlesztett változata, a világ első nagy szállító és nehézbombázó repülőgépe volt. Tervezője a helikoptereivel híressé váló Igor Sikorsky volt. Sikorsky 1909-ben építette meg első repülőgépét. 1912-ben meg építette a világ első négymotoros repülőgépét, a 31.5 méteres fesztávú Russzkij Vityazt és 1913-ban maga végezte a tesztrepülést. Ezt a gépet továbbfejlesztve tervezte meg az Ilja Muromecet, amit eredetileg utasszállító gépnek szánt. Az első felszállás 1913-ban volt. Maximális sebessége 110 km/h, a személyzet maximum 12 fő lehetett.

1913-ban repült először a 107-es prototípus, 1914. február 11-én pedig a második, 128-as.

A Szikorszkij Ilja Muromec sorozat több osztályból állt: Sikorsky S-22 , S-23 , S-24 , S-25 , S-26 és S-27

Később demonstrációs céllal 16 utassal a fedélzetén szállt fel a gép. A repülés történetében először volt benne szigetelt szalon, kényelmes fonott székek, hálószoba, társalgó és még az első légi WC is. A repülőgépen fűtés és elektromos világítás is volt. A világításról szélgenerátor gondoskodott, a fűtésről pedig két hosszú kipufogócső gondoskodott, amelyek a kabin sarkain haladtak át. Az S-22 osztályú gépen a pilótafülkéjében elegendő hely volt, hogy többen is megtekinthessék a pilótát munka közben. A törzs mindkét oldalán lévő nyílások lehetővé tették, hogy a szerelők felmásszanak az alsó szárnyakra, hogy repülés közben szervizeljék a hajtóműveket. A bal oldalon lévő nyíláson keresztül lehetett bejutni a főkabinba, a pilótafülke mögött. A főkabinban két-két nagy ablak volt mindkét oldalon. Hátrébb volt egy privát kabin, amelyben volt egy fekhely, egy kis asztal és egy szekrény. A gép repülési műszerei primitívek voltak. Négy fordulatszámmérőt (motoronként egyet), iránytűt, durva magasság- és légsebességjelzőt, két U-alakú üvegcsövet és egy golyót az emelkedés/dőlés/fordulás mérésére, valamint egy sor vízszintes sávot, amelyek függőlegesen helyezkedtek el a törzs orrában az emelkedési/süllyedési szög mérésére.

Az első világháború kitörésekor Sikorsky átalakította a konstrukciót nehézbombázóvá. 800 kg bombaterhet tudott szállítani, a védelmet kilenc géppuska adta. A világ első nehézbombázója lett. Az S-25 Geh-2 osztályba sorolt változat 1916. márciusában repült először. Az első bombázó volt, melyben faroklövésznek alakítottak ki lőállást. A hajtóműveket 5 mm vastag páncélzattal védték. A katonai változatot kifejezetten nagy hatótávolságú repülésre tervezték bombázási és felderítő szerepekre.

A hadsereg tíz négymotoros gépre adott le megrendelést. Szikorszkijt II. Miklós cár személyesen tüntette ki a Szent Vlagyimir rend negyedik fokozatával, felmentést adott a háborús szolgálat alól, hogy folytassa tervezői munkáját, valamint 100 000 rubel értékű támogatást ígért.

A bombázót a hadsereg alkalmazásba vette a gépeket, és elkezdték szervezni az első bombázó századokat. 1914. decemberéig tíz bombázó század, 1916. nyarára már húsz század állt szolgálatba. A szisztematikus fegyverfejlesztéseknek köszönhetően a bombadobás hatékonysága később elérte a 90%-ot.

A Muromecek közül nem sokat sikerült a németeknek négy év alatt megsemmisíteni a gép rendkívül erős védelmi fegyverzetének köszönhetően. A német vadászpilóták vonakodtak megtámadni a gépet. Amikor több gép támadta hátulról a bombázót, azt tapasztalták, hogy a négy nagy hajtómű légcsavarszele eltéríti őket.

1916. szeptember 12-én négy Alabatros támadta meg a bombázót. Három gépet vesztettek, de a negyedik már megadta a kegyelemdöfést az orosz gépnek, ami lezuhant. Ez volt az egyetlen veszteség ellenséges akció miatt a háború alatt. A lelőtt gép alapján a németek megpróbálták lemásolni a gépet, de arra is rájöttek, hogy erősebb páncélzat, erősebb fegyverzet, nagyobb bombateher alkalmazását nem teszi lehetővé a váz. Vagyis a gép elérte fejlesztési maximumát.

A háborúban az Ilja Muromec bombázók 600 bevetést teljesítettek, 65 tonna bombaterhet dobtak az ellenséges állásokra, objektumokra.

Fedélzeti fegyverek: Általában hét géppuska volt a fedélzeten, ezek lehettek 12,7 mm, 15,3 mm, 25 mm, 37 mm és 76,2 mm-es géppuskák, Maxim géppuskák, Colt gépfegyverek. Bombák: 800 kg. Volt olyan gép, amin egy darab 675 kg-os bomba mellett még néhány kisebbet is szállítottak.

			Kép: Ilja Muromec az Orosz Cári Légierő egyik repülőterén.
			A szárnyakon a kör alakú, a gép törzsén pedig az ék alakú felségjel volt felfestve.

A háború során a gépen több fejlesztést is eszközöltek, folyamatosan gyártották és a gyártás leállításáig nyolcvannál több gép épült. A gépet 1922-ben vonták ki a szolgálatból.

Ez a nehézbombázó páratlan volt a háború korai szakaszában, mivel a központi hatalmaknak nem volt olyan repülőgépük, amely alkalmas lett volna arra, amit az Ilja Muromec el tudott végezni.