| Biztatóak voltak a tesztrepülések. Jó volt a gép kezelhetősége és kiváló volt teljesítménye. A berepülést Albertfalván és Aspern-ben hajtották végre 1917. júniusa és szeptembere között. Az 1917. október 20-án végrehajtott statikus terhelési teszt során az éppen elfogadható, 6,3-as terhelési faktort érte el a típus. A Flars utasította az UFAG mérnökeit, hogy az I alakú dúcot váltsák ki a bevált hagyományos dúcokkal. A módosítást 1917 novemberében végrehajtották, de a nagy hidegek miatt a berepüléseket el kellett halasztani. Az újabb, a vázon végrehajtott statikus terhelés, amelyet 1918. február 18-án végeztek el (161.09) sikeres volt.
1918 márciusára tizenegy C.I-es kétfedelű készült el. Ezek közül néhányat áprilisban éles bevetésre küldtek a Flik 47/D-hez és 58/D-hez. Mivel gyorsnak és jól manőverezhetőnek ítélték, alkalmasnak találták fényképes felderítésre és bombázásra is. A Flars az eredmények láttán nagyobb mennyiséget rendelt meg, és ez 1918 májusára 284 darabra emelkedett. Három nagyobb tételre osztották a megrendelést. A Phönix gyárat is bevonták az UFAG C.I gyártásába. Uzelac félt, hogy az UFAG egymaga nem képes időre legyártani a megrendelést, ezért biztosítékként 40 darab UFAG C.I(ph) gyártásával bízta meg a Phönix gyárat.
Hogy fokozzák a típus irányíthatóságát a második tételnél megnövelték a fesztávot és a farok felületeket. A 161.91-s sorozatszámú géptől csökkentették a vízszintes csillapító felületét, megnövelték a magassági kormányt és átalakították az oldalkormányt. A 161.131-es példánytól kezdve bombatartót is felszereltek. A bombatartóba 12 darab 12kg-os bombát lehetett elhelyezni. Néhány UFAG C.I-be a 250 LE-s Benz (Mar) motorkerült. Legalább három pilóta köszönheti életét a Tubus ejtőernyőnek amelyet egy a törzs padlóján található konténerben helyeztek el. A fegyverzet egy szinkronizált géppuskából és egy a megfigyelői géppuskából állt. Az utóbbit egy nagy fagyűrűre szerelték fel. 1918 júliusában a 161.31-es példányt ikergéppuskával tesztelték, de ez nem került sorozatgyártásba.
Szinte az összes felderítő század, amely az olasz fronton szolgált kapott az új típusból. Az UFAG C.I jó fogattatást kapott. Az alábbi Flik-ek repülték a gépet: 4/K, 5/F, 8/D, 11/F, 15/P, 16/K, 17/K, 19/K, 22/K, 23/K, 24/K, 27/F, 32/D, 35/K, 36/K, 39/P, 44/K, 45/D, 47/F, 49/D, 50/D, 52/K, 53/D, 57/Rb, 58/P, 62/K, 66/K, 67/DS, 71/S és a 102/G.
Dicsérték a jó manőverező képességét, amely jobb volt, mint a Phönic C.I típusé, továbbá kiemelték nagy sebességét mely a menekülés esetén volt fontos. Bevetési magassága körülbelül 4000 m volt, nagyobb magasságokban a pilóták instabilitást jelentettek és az ilyen repülésekre inkább a Phönix C.I-et használták. A gyakorlott és közepes képességű pilóták is úgy találták, hogy az első repülés az UFAG C.I-el kissé nehéz. Philipp von Vacano pilóta úgy emlékezett vissza, hogy “a típus egy hatékony felderítő volt egy kellemetlen tulajdonsággal, hogy emelkedés közben képes volt hirtelen és váratlanul faroknehézzé válni”.Ezt hajlamot nem sikerült elhárítani. A repterek többsége, egyenetlen volt és ezek hatása meg is látszott a gép szerkezetén. 1918 augusztusában a Flik 22/K és a 67/DS is beszámolt olyan esetről, hogy a hátsó fegyvertartó gyűrű megrongálódott vagy eltört a menetszél nyomására, vibráció hatására vagy egy keményebb leszállás alkalmával. Egyszer súlyos sérülést is okozott.
1918 augusztus 1-én összesen 76 UFAG C.I kétfedelű szolgált a fronton és 16 darab Phönix C.I. Október 20-án ez az arány 51 illetve 6 darab. A típus alaposan kivette a részét a légi harcokból. Október folyamán 166 UFAG C.I-et vett át az LFT, beleértve a 40 Phönix által építettet is. Az 1918. augusztusi gyártási naptár szerint a gyártás egészen 1919 februárjáig folytatódott volna. |
