| Címkép: Arado Ar-234B-2 No 140311, USA, Wright Field, 1945 október 14-én. | Forrás: Wikimedia |
|
|
| Az Arado Ar 234 Blitz (magyarul: villám ) egy sugárhajtású bombázó repülőgép. Ez volt a világ első működő sugárhajtású bombázója, mely a második világháború utolsó éveiben lépett a Luftwaffe szolgálatába. |
| Az Ar 234 fejlesztése 1940 második felében a Légügyi Minisztérium felhívására vezethető vissza. Az Arado benyújtotta terveit és a Légügyi Minisztérium le is adta az első megrendelést két prototípusra. Mindkét prototípus 1941 vége előtt elkészült, a Junkers Jumo 004 sugárhajtóművek 1943 februárja előtt nem voltak elérhetők. Az eredeti, felderítő célú Ar 234A után a légügyi minisztérium kérésére kifejlesztették a gyorsbombázó Ar 234B modellt is. |
| A hajtóművek miatt az Ar 234 V1 első repülése 1943. július 30-án történt meg. A második prototípus, a V2, 1943. október 2-án lezuhant a Rheine- melletti Münsterben, miután a szárnyban tűz keletkezett és mindkét hajtómű meghibásodott. A repülőgép 1200 m-ről csapódott a földbe, a pilóta meghalt. 1943-ban a V3 harmadik prototípust bemutatták Adolf Hitlernek Insterbergben. |
| Az Ar 234-est csak kis példányszámban gyártották, annak ellenére, hogy 1945 végén havi 500 darabot terveztek. Ez a nyersanyaghiánynak volt köszönhető. |
| A gyártósorok felállítása után 20 darab B-0 gyártás előtti repülőgép leszállítása történt meg június végére. 1944 közepe és a konfliktus vége között mindössze 210 repülőgépet építettek. 945 februárjában a gyártás átállt a C változatra. |
 |
Arado Ar 234 szolgálatban |
| Az első egység, melyet felállítottak a III/KG 76 volt, 1944 májusában. A személyzetet a frontvonalból kellett kivonni. A felszállások sok balesetért voltak felelősek, melyek gyakran végzetesek voltak a katapultülés hiánya miatt. A pilótának a padlón lévő nyíláson keresztül kellett kimenekülnie. 1944 augusztusában számos Ar 234 prototípust küldtek ki felderítő küldetésekre. Ezek a felderítő repülések segítettek felmérni a szövetségesek haditengerészeti inváziójának lehetőségét Hollandiában. A gép nagy sebessége és magassága miatt a szövetséges vadászgépek nem tudták elfogni őket. |
| 1944 őszén az első Ar 234B-k is szolgálatba álltak. A korai küldetések közé tartoztak Németalföldön , az antwerpeni dokkoknál és egy brüsszeli vasútállomásnál végrehajtott támadások. A típust közvetlenül a szövetséges egységek ellen használták a Bulge-i csata során. 1945 januárjában az Ar 234-esek tüzérségi állásokat támadtak Bastogne-tól északra. Egy hónappal később a szövetségeseknek sikerült elkapniuk egy Ar 234-et, miután azt egy Republic P-47 Thunderbolt lelőtte. |
| 1945 márciusában a szövetségesek elfoglalták a remageni Ludendorff hídat. A hidat folyamatosan támadták III/KG 76 Ar 234-esi, amelyek 1000 kg-os bombákat dobtak le. A legtöbb támadás pontatlan volt, és súlyos veszteségeket szenvedtek el a földi légelhárítástól az alacsony magassága miatt. A típus Észak-Olaszországban is akcióba lendült. Az Ar 234 egészen Németország 1945. május 8-i megadásáig repült. Sok gép veszett el felszálláskor vagy leszálláskor, mert leginkább ekkor támadták meg a Szövetséges vadászok őket. Ilyenkor a gépek lassan, és egyenesen repültek. |
|
Arado Ar 234 - fontosabb típusváltozatok |
| Az RLM számára benyújtott javaslattervezet. |
| Ar 234A és a V sorozatok 1-től 5-ig. |
| Az A típust nem gyártották. A súly csökkentése és a belső üzemanyag maximalizálása érdekében az Arado 234A nem kapott futóművet, ledobható, un. kocsit használt. A viszonylag karcsú törzsben a belső tér hiánya miatt az 1500 kg-os bombákat inkább külső pilonokon kellett szállítani. Az Arado becslése szerint a gép maximális sebessége 780 km/h volt 6000 m-en, szolgálati magassága 11 000 m, és hatótávolsága 1995 km. A repülőgép tervezett tömege körülbelül 8 tonna volt. |
| Az Ar 234 négymotoros konstrukcióihoz készült prototípusok. |
| Az Ar 234B első prototípusa. |
| Az Ar 234B sorozatgyártású repülőgépek reprezentatív prototípusai, a V9 az első visszahúzható tricikli futóművel rendelkező repülőgépváz. |
| Egyetlen B-szériás repülőgépvázat szereltek fel 2 db BMW 003-as motorral a motorfejlesztési teszteléshez, és állítólag egy új szárny teszteiben is repült. |
| Ar 234B V9 jelű prototípusa 1944. március 12-én repült először. Ez volt az első, amely behúzható tricikli futóművet kapott, az törzskerék előre, a törzs középső részébe, az orrkerék pedig hátrafelé húzódott be. A pilótafülke nem biztosított a pilóta számára kilátást hátrafelé, így a hátsó lőfegyvereket a pilótafülke tetejére szerelt periszkópon keresztül irányították. A hátsó lövegrendszert a pilóták haszontalannak találták, és az Ar 234B-ből végül kihagyták. A gép törzsét kicsit kiszélesítették a behúzható futómű miatt. |
| Néhány Ar 234 B-2 repülőgépvázat úgy módosítottak, hogy éjszakai vadászgépként szolgáljanak. Az Ar 234B-2/N jelzésű gépeket Nightingale VHF-sávú radarral szerelték fel, a FuG 218 "Neptun" csökkentett dipólusú, szabványos Hirschgeweih nyolcdipólusú VHF-elem változatával. Sávos radar antennarendszerrel, egy pár előretüzelő 20 mm-es MG 151/20 gépágyúval és egy Magirusbombe konform lövegrekeszben a törzs hátsó részén. A radarrendszert a radarkezelő működtette egy hátsó szűk rekeszben. A gépek közül kettő a Kommando Bonow-nál, a Luftflotte Reich kísérleti tesztegységénél repült. A hadműveletek 1945 márciusában kezdődtek, de a repülőgép nem volt alkalmas éjszakai harcra, és nem ért el légiharban eredményeket. |
| Az Ar 234C prototípusai négy BMW 109-003-as hajtóművel. |
| C-sorozatú fejlesztések. A V26 és V30 vastag profilú fa és vékony profilú fém lamináris áramlási szárnyakkal rendelkezett. |
| Az Ar 234C-t négy 625 kg-os BMW 003A motorral szerelték fel, amelyek a nyolcadik prototípuson alapuló kétmotoros gondolákba voltak szerelve.. Ennek az elsődleges oka az volt, hogy a Junkers Jumo 004-eket felszabadították a Me 262 számára, de a felszállási teljesítményt is közel 31 300 N (7 040 lbf) javította. Továbbfejlesztett pilótafülke, a tető enyhén kidomborodó körvonalával, a periszkóp visszahúzható burkolatával, valamint egyszerűsített ablakkialakítással (a 13 üvegpanelt, 8-ra csökkentve) látták el.. A BMW sugárhajtóművei a végsebességet körülbelül 20%-kal javították. |
| Az Ar 234C V19 jelű prototípusa 1944 októberében végrehajtotta első repülését. A háború végére mindössze 14 C-szériás repülőgépváz készült el, amelyeknek kevesebb mint fele volt hajtóművel felszerelve. A rendszeres tesztrepülések sem kezdődtek el. |
| Fegyveres felderítő változat, két kamerával, négy darab 20 mm-es MG 151/20 ágyúval felszerelve. |
| Javasolt C-5 FuG 244 Berlin-N forgó radarral a gép tetején, korai figyelmeztető és vadászirányító szerepre. |
| Az Ar 234D-t kétüléses repülőgépnek szánták, mely a B-szériás törzsre épült, de megnövelt pilótafülkével, kevesebb üvegezéssel és erősebb Heinkel HeS 011 hajtóművel. Nem került gyártásba. |
| Az Ar 234P-t kétüléses éjszakai vadászgép-változatnak szánták, a D-sorozatú pilótafülkével. A tervezési szakasznál nem jutottak tovább, egy sem készült. |
|
140312 számú Ar 234-es |
 |
| A képen látható gép személyzete megadta magát a RAF-nak. Ez a gép a dániai Grove-ban állomásozó II/KG76-hoz tartozott, és Norvégiába repült több más Luftwaffe repülőgéppel, hogy elkerülje a megadást a dániai brit szárazföldi erőknek. A 140312 számú Ar 234-est a norvégiai Sola reptéren, Stavangerben személyzete 1945 május 5-én átadta Watson RAF ezredesnek. Solából a franciaországi Cherbourgba repült 1945. június 24-én és négy másik Ar 234-es csatlakozott hozzá a brit HMS Reaper repülőgép-hordozó fedélzetén, majd az USA-ba szállították. Freeman Fieldre 1945. augsztus 1-én érkezett, majd jelölése FE-1010 lett. |
| 1946. augusztus 1. után több mint 20 óra tesztrepülést teljesítettek a repülőgéppel Wright Fielden. 1946. október 16-ig tartottak a tesztek, ezután az F-TR-1139-ND jelentést 1947 februárjában adták ki. 1947-ig a Wright Field bázison maradt, amikor áthelyezték az illinoisi Park Ridge állambeli Orchard Place repülőtérre. 1949. május 1-én a gépet Fred J. Ascani alezredes Park Ridge-be repülte, ahol egy múzeumi raktárba került. Ascani két másik pilótával együtt a teszteken is repülte a gépet. |
| Ez a repülőgép jelenleg a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeum Silver Hill-i létesítményében van, restaurálása 1989 elején fejeződött be. Egy KG76-os repülőgép jelöléseit kapta, „F1+GS” kóddal. |
|
 |
| Bob Cardenas, Wright Field (fotó Neil Corbett) |
|
| Fred Ascani, Wright Field (fotó Neil Corbett) |
|
| FE-1010 "USA 40" W No 140312. Forrás: Indiana Military |
|
 |
 |
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 P-5 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 R |
|
 |
|
| Ar 234 C-3 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
|
|
|
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
|
|
|
 |
|
| Freeman Field |
|
 |
|
| Freeman Field |
|
 |
|
| Arado Ar 234 |
|
 |
|
| Restaurálás alatt |
|
|
|
|
Arado Ar E.377 |
| Az Arado, a Rheinmetall-Borsiggel együttműködve, egy egyszerű siklóbombát terveztek, melyet repülőgépről lehetett ledobni. Ez lett az E.377. Indítása többnyire az Ar 234-ről történt. Az E.377 fából készült. A törzs kör keresztmetszetű és szivar alakú volt. A célponthoz érve az Ar 234-es lerobbantotta a rögzítőket, elengedte a bombát, majd egy vezérlőeszköz segítségével a célpontra vezették. |
|
|
