Arhangelskij Ar-2

Arhangelskij

Arhangelskij Ar-2 | Forrás: Massimo Tessitori

Arhangelskij Ar-2

Arado Flugzeugwerke

Arhangelskij (Arhangelski) kétmotoros, három fő személyzettel dolgozó zuhanóbombázó a Tupoljev SB továbbfejlesztéseként született meg, ugyanis Tupoljev távolléte alatt Arhangelszkij felhatalmazást kapott arra, hogy a nevét hozzáfűzze azokhoz az SB-változatokhoz, amelyek az ő tervei alapján készültek.

Az Ar-2 egy utolsó kísérlet volt az SB-konstrukció hasznos élettartamának meghosszabbítására, amely először 1934-ben repült. Teljesen új, nagyobb fesztávú és kúpos szárnyvégpanelekkel, valamint új, üvegezett orral épült meg. Az új orr jobb munkakörülményeket biztosított a navigátor és a pilóta számára, közvetlen kommunikációt biztosítva köztük. A navigációs pilótafülke üvegezési területe is nőtt. A motor hűtőrendszerét a szárnyak belsejébe helyezték át, levegőbeömlő nyílásokat az belépőéleken és a hűtés kivezetőit a szárny alján helyezték el. Kapott zuhanófékeket is.

Az eredetileg SB-RK- nak nevezett prototípus gyári tesztelése 1940 októberében kezdődött, majd a következő hónapban egy példányt a szovjet NII-VVS-hez szállítottak értékelésre. Decemberben az NKAP átnevezte a repülőgépet, hogy belefoglalja Arhangelszkij nevét.

Zsdanov őrnagy, Kovalcsuk kapitány, valamint Subbotin és Piskunov főhadnagy legénysége vett részt a teszteken. A zuhanási teszteken M-103 és M-104 hajtóművekkel felszerelt SB repülőgépek vettek részt. A repülőgép zuhanásból való kivételének biztonsága érdekében SB N11/248 sorozatú túlterhelés-határolót fejlesztettek ki és tesztelték is a 2M-103 hajtóműves repülőgépen. A repülőgép zuhanásból való kivétele során fellépő túlterhelések nagyságának és állandóságának meghatározására 50 zuhanást hajtottak végre, 6 repülés alkalmával, 20 és 65 fok közötti szögben a kezdeti sebességénél műszeren 350 és 450 km/h között. A tesztek eredményeként azt találták, hogy a túlterhelés optimális értéke a zuhanásból való felvételkor 2,9 egység. Ebben az esetben megfelelő beállítással a túlterhelés-határoló: "...bekapcsolt minden sebességi módban. Ez korlátozás nélkül történik; lehetőség van akár 60 fokos kanyarokra, emelkedésre, spirálra, harci fordulókra a limiter által megengedett túlterheléssel. Zuhanásból való kilépéskor, függetlenül a szögtől, a sebességtől, a trimmeléstől, készülék csak az adott túlterhelést engedi."

A vízszintes repülésből történő bombázás során a célzást az NKPB-3 irányzékkal (éjszakai és kis magasságból történő bombázáshoz), valamint a navigátor pilótafülkébe szerelt OPB-1M irányzékkal végezték. A pilóta PBP-1 irányzékkal rendelkezett. A pilóta műszerfalára zuhanóhorizontot és túlterhelésjelző berendezést szereltek fel.

A TsAGI egy speciális PB-3 bombatartót fejlesztett ki, amely biztosította a bombák biztonságos eltávolítását a bombatérből, zuhanóbombázáskor. A tesztelés során a PB-3 „kifogástalanul működött”. A 80 fokos szögben történő bombázás technikájának kidolgozása közben a "legénység magabiztosan dobott bombákat 57 m sugarú körbe 2000 m bombadobási magasságról és 126 m sugarú körben 4000 méterről."

A 104-es motorral szerelt gép eredményei rosszak voltak a motor beépítésének tervezési hibái miatt.

A NII-VVS tesztek 1941 januárjában fejeződtek be. Eredményei biztatóak voltak, és bár a remélt végsebességet nem sikerült elérni, a repülőgép kezelhetősége javult az SB-hez képest, és a zuhanóbombázási adaptációk nagyon jól működtek. A feltárt hiányosságok között szerepelt a motor hűtésével és kenésével kapcsolatos problémák: "...Megjegyzendő: a víz (95-100°C) és a motorból kilépő olaj (110-115°C) magas hőmérséklete." A javasolt olajrendszer a víz-olaj radiátorok gyakori meghibásodása miatt teljesen használhatatlannak bizonyult - a tesztelés teljes ideje alatt 12 víz-olaj radiátort cseréltek.

Probléma volt még "...a hosszirányú instabilitás." Kiderült, hogy a repülőgép a MAR 30,5-32,7%-a között hosszirányban instabil. A repülőgép csak 27,25%-os CAH-nál vált stabillá. Eközben: "...az oldal- és iránystabilitás minden műveleti beállításnál kielégítő volt."

Az SB-RK N1 / 281 jelű gépen (második példány) először szerelték fel a féklapokat. A lapok kinyílását mechanikus jelzők jelezték, amiket "katonák"-nak neveztek. A féklapok a 10. és 11. borda között emelkedtek ki a törzsből. Ezzel egy időben trimmeltek. A bombakioldó gomb megnyomásával ill a trimmerek visszatértek eredeti helyzetükbe. A féklapok és a zuhanásbó való automatikus felvétel a tesztek során hibátlanul működtek. 75 fokos szögben történő zuhanás után az egyenes szakasz időtartama 9 másodperc volt, ami biztosította "... célzott bombázás lehetőségét."

A védelmi fegyverzetet is gyengének tartották

A tesztek utáni NII-VVS jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a repülőgépet gyártásba kell helyezni, és folytatni kell a fejlesztést a fennmaradó hibák kiküszöbölése érdekében.

A gyártás 1940 végén megindult. 1940. július 15-én megkezdődött öt, 2M-105 típusú, VISH-22E légcsavarral szerelt Ar-2 bombázó katonai próbája. 1940-től az Ar-2-eseket az SB típusokat már üzemeltető egységekhez rendelték, és a két típus egymás mellett szolgált. Az 1941-es német offenzíva során az összes megépített Ar-2-nek legalább a fele megsemmisült, de sok gép még 1943-ig szolgálatban maradt. Használta a légierő és a haditengerészet is. Az Ar-2-t nemsokára új típusok váltották fel.

63 repülőgépet (akkor még SB-RK-nak hívtak) építettek és szállítottak át egységeknek 1940 vége előtt, míg 127 épült 1941-ben; az utolsó hét gépet 1941. június 22-e után szállították le, összesen 190 darabot készítettek a 22-es repülőgépgyárban (Zavod 22).

Szovjet légierő

2SAD 2SBAP - Krestsy, Leningrád körzet, 20 Ar-2

46SBAP 7SAD - Shauliai, Litvánia.

54SBAP 54SAD - Vilnius, Litvánia

9SAD 13SBAP - Nincs adat

33BAP 19BAD - Belaja Cerkov, Gorodische, Kijevi körzet

27IAP (vadászegység) - Ar-2-t használtak zuhanóbombázási kiképzéshez. 1941. június 23-án küldték második századát a nyugati frontra, Boriszov repülőtérre. 89 küldetést repültek, ebből a 41-ből zuhanóbombázás volt.

13SBAP 9SAD - Ross, Borisovschina. Ez az ezred június végéig elvesztette az összes gépét.

10SAD VVS KBF Vörös zászló Balti Flotta 73BAP - 18 Ar-2-vel rendelkezett, az észtországi Pärnuban állomsoztak.

Szovjet Haditengerészet

73BAP, 10SAD Balti Flotta - Nincs adat

ISMERT Ar-2 AKCIÓK

Július 10-én 5 Ar-2 bombázták Pärnut, amely addigra már német kézen volt.

Július 13-án az akkor Tallinnban állomásozó 73BAP 11 Ar-2-je csapást mért egy német konvojra. 16 km-re északra Uszt-Dvinszktől, Riga melletti erőd ellen a Daugava torkolatában, Lettország). 2 támadás történt, 7:37-kor és 11:37-kor.

Július 23-án hat Ar-2 kísérelt meg támadást egy finn hadihajó ellen a Nagu sziget közelében.

Július 25-én 16 Ju88 támadta meg a 73.BAP bázisát Tallinnban, két Ar-2 megsemmisült.

Augusztus 3-án két Ar-2 bombázta Pärnu kikötőjét, és találatokat jelentett a hídon. További négy Ar-2-es kereskedelmi hajókat támadott meg Rigában.

A háború első napjai után szolgálatban lévő Ar-2-ről készült fotón Kapitonov őrmester áll a repülőgépe előtt, valószínűleg "fehér 40" 33 BAP-ból, 19 BAD, 1941 nyarán.

Egy veterán szerint az ezredben eredetileg minden gép ezüst színű volt, álcafestés nélkül. Nem világos, hogy ez az Ar-2-re is igaz-e. Az egységnek 1941. július 22-én 23 darab Ar-2-je volt, de július 11-re már csak 4 maradt, de ezekből is csak 2 volt repképes. Az ezred elavult típusokat használt a Voronyezs (Kharkov) feletti harcokban és Sztálingrádban is, egészen 1943-ig.

Egy Ar-2 1941 telén, egyike a kevés túlélő gépnek.

Hivatalos források szerint 1941 során 95 Ar-2 veszett el, de a rendkívül ritka a német kézben lévő roncsokról készült fényképek elérhetősége. Sok egyéb adat arra utal, hogy valós veszteségek magasabbak voltak a hivatalosan elismert veszteségnél.

Ar-2 álcafestések [nagyítható kép]

Az összes ismert Ar-2-t zöld felső felülettel és kék alsó felülettel rendelkezett. Vékony fekete körvonalú vörös csillagokat viseltek hat pozícióban: törzs, szárny felső felületei, szárny alsó felületei. A propellerlapátok alumíniumból készültek, hátul részben feketére festve. A függőleges vezérsíkra gyakran csak egyjegyű számokat festettek, de sok szám nélküli is ismert. Valószínűleg ez volt az Ar-2 szabványos festése a fényképek és a roncsok alapján.

Arhangelskij AR2

Források:

Wikipedia

Massimo Tessitori

Altervista