Boeing B-29 Superfortress

B-29 Superfortress

Címkép: B-29 Superfortress | Forrás: Jan van Waarde könyvének címlapja

B-29 Superfortress

Boeing

Boeing B-29 Superfortress

A B–29 Superfortress a Boeing által kifejlesztett négymotoros nehéz bombázó repülőgép volt. A Superfortress nevet az akkor már ismerté vált B–17 Flying Fortress-t meghaladó képességei miatt kapta, amely támadókapacitás végül az utolsó „Erődben”, a B–52 Stratofortress-ben csúcsosodott ki. Az alulmotorizált típus volt a szolgálatba állított legnagyobb repülőgép a világháború idején. A háború Boeing-bombázóinak legmodernebbje hermetizált kabinnal és törzsvéggel, a kettő között hermetikus alagúttal rendelkezett. Géppuskatornyait távvezérlésű tűzvezető rendszerben egyesítették, amellyel a gép önvédelmi képességei javultak elődeihez képest. Túlnyomásos törzsének köszönhetően nagymagasságú bombázó bevetéseket teljesíthetett nappal is, ettől függetlenül több alacsonytámadást végeztek éjszaka is a háború alatt

A Japán Birodalom uralmának megtöréséhez elsődlegesen használt bombázótípus volt. Habár indokolt lett volna a világháború többi hadszínterén is bevetni, mégis csak a Csendes-óceáni és a Kína–Burma–India hadszíntéren alkalmazták. A 41–36393 sorozatszámú YB–29–BW, becenevén a Hobo Queen („Hobó királynő”) üzemeltetési tesztekre a Kelet-angliai RAF Bovingdon légibázisra települt „demonstrációs célokból”. A demonstráció célja az volt, hogy elhitessek a német vezetéssel, a típus hamarosan részt vállal az Európa feletti légi hadjáratokban. A gépről több fotó is megjelent a Völkischer Beobachter című német propaganda újság címlapjain. Bevetve azonban Európa felett nem volt. A legtöbb hadászati nehézbombázóhoz hasonlóan, a háborút követően is üzemben maradtak.

Japán felett a V-Napot követően egészségügyi és élelmezési ellátmányokat szállítottak és szórtak ki ejtőernyővel, illetve rakodtak ki a repülőtereken. A típust alkalmazták a berlini légihídban is, a berlini blokád enyhítésére. Több példányt polgári célokra is felhasználtak, mint a Stratovision vállalat részére átépített repülő tévé-átjátszó állomások. Bevetették a koreai háborúban is. A típust végleg az 1960-as években vonták ki, összesen 3970 darabot gyártottak belőle 1943–1946 között. Bombázó feladatokra modernizált változata a B–50 Superfortress volt (ennél a típusnál sikerült az alulmotorizáltságot megszüntetni), amelyet 1965-ben vontak ki, légi utántöltő változata pedig a KB–29, melyet a KB–50-esek és a KC–97-esek váltottak fel.

Szovjet B-29:

A Szovjetunió lemásolta Tu–4 néven, több-kevesebb sikerrel. A Tu–4 szilárdságtani számításait újra el kellett készíteni az eltérő anyagminőségek miatt (gyakorlatilag csak formailag és aerodinamikai jellegében egyezett az eredetivel). Ezt a típust is az 1960-as évek közepén vonta ki a szovjet vezetés, váltótípusa a Tu–95 lett.

Hirosima - Nagaszaki

Little Boy és Fat Man

A második világháború tragikus végakkordjaként ledobott atombombák bevetésére Harry S. Truman akkori amerikai elnök adott utasítást. Az "Enola Gay" a Little Boynak nevezett első bombát 1945. augusztus 6-án dobta le a katonai és a kommunikációs szerepe miatt célpontnak kiválasztott Hirosimára, míg három nappal később a Fat Man névre keresztelt bombát Nagaszaki ellen vetették be. Japán hat nappal később, augusztus 15-én megadta magát, ezzel véget ért a második világháború.

A típus fedélzetéről vetették be az első két atombombát.

Hirosima 1945. augusztus 6. - "Enola Gay"

Hirosimára 1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor az "Enola Gay" (a gépet Tibbets anyjáról neveztek el) a Little Boy nevű bombát dobta le. Parancsnoka Paul Tibbets volt.

Paul Tibbets, a gép parancsnoka

B-29 Enola Gay és a legénység

Leszállás közvetlenül a támadás után

Tibbets signójával ellátott kép a gépről.

A támadás eredménye

B-29 Enola Gay

Paul Tibbets 1945 augusztus 5.-én vette át a gép parancsnokságát. A gép nevét Allan L. Karl műszaki katona festette fel. Robert Lewis volt a gép előző parancsnoka, és nem volt boldog, hogy Tibbets átvette tőle a B-29-est. Amikor reggel meglátta felfestett névvel a gépét, dühös lett, bár már tudta, hogy át kell adnia Tibbetsnek.

Hiroshima volt az elsődleges cél augusztus 6-án. Kokura és Nagaszaki alternatív célok voltak. North Fieldtől 6 óra alatt jutottak el Japánba két másik B-29 kíséretében. Az egyik a "The Great Artiste" mérőműszereket vitt, másik feladatuk a fényképezés volt. A másik gépnek nem volt neve, később lett "Necessary Evil", Captain George Marquardt volt a parancsnoka. Iwo Jima felett 2440 méter magasan találkozott a három gép.William S. " Deak " Parsons a küldetés parancsnoka 30 perccel a célterület elérése előtt utasítást adott a bomba élesítésére. Asszisztense, Morris R. Jeppson hadnagy eltávolította a biztonsági berendezéseket.

A cél fölé tiszta időben 9470 méteren érkeztek. Hirosimai idő szerint 08:15-kor a kioldás rendben ment. A Little Boy 43 másodperc zuhanás után 600 méter magasan robbant a város felett. Ekkor az Enola Gay már 18,5 km távolságban volt a robbanási ponttól, de közepes erősségen érezték a lökéshullámokat. A gépek sértetlenül tértek vissza Tinianba, az "Enola Gay" 02:58-kor, 12 óra 13 perc repülés után. A "The Great Artiste" és a "Necessary Evil" nem sokkal később, utánuk.

Több száz ember, köztük újságírók és fotóriporterek ünneplése közben szálltak le. Tibbets és személyzete megkapta a Kiváló Szolgálatért Kereszt érdemrendet.

Hirosimának 1940-ben 350 000 lakosa volt. Az Enola Gay atombombája Urán 235-ös izotópon alapuló, maghasadás elvű, 15(+/- 20%) kilotonna robbanó erővel rendelkező. A vakító villanással és gombafelhővel kísért atombomba-robbanás a halottak és a romok városává tette Hirosimát és 140 ezer ember életét követelte. 70 ezer ember azonnal meghalt, a többiek pedig később, a sugárzás okozta betegségek következtében. Két év múlva, 1947-ben Hirosima polgárai „Soha többé Hirosimát!” jelszóval tartották meg háromnapos Béke-ünnepségüket, ami azóta is a város legnagyobb ünnepe. 1949-ben a kormány a Béke és az Emlékezés Városává nyilvánította Hirosimát és rendkívüli mértékben támogatta az újjáépítést. A lakosok száma 1960-ra érte csak el a háború előtti lélekszámot, de 1972-ben már 534 000 ember élt a városban. II. János Pál pápa 1981-ben meglátogatta az Atombomba Emlékmúzeumot, ahol beszédet mondott a Béke emlékparkban összegyűlteknek.

Nagaszaki 1945. augusztus 9. - "Bockscar"

Augusztus 9-én Nagaszakira pedig a "Bockscar" nevű gép a Fat Man nevű atombombát dobta le. Theodore "Dutch" Van Kirk a brit Mirrornak nyilatkozva azt mondta, soha semmilyen kétsége nem volt afelől, hogy helyesen cselekszenek. „Hogy sajnálom-e, amit aznap tettünk? Nem, uram, nem. Soha nem kértem bocsánatot amiatt, amit Hirosimában tettünk, és soha nem is fogok. Az volt a küldetésünk, hogy véget vessünk a második világháborúnak, ilyen egyszerű.”

A dobás eredetileg 11.-re volt tervezve, de 9-én a B-29 "Bockscar" Charles W. Sweeney pilótával felszállt a Fat Man nevű bombával. Az "Enola Gay" most időjárás felderítőként vett részt a küldetésben, de ekkor Captain George Marquardt és személyzete vezette. Az elsődleges cél, Kokura fölé érkezéskor az előző napi bombázás füstje takarta el a célpontot, ezért a másodlagos célra, Nagasakira váltottak, ahol rendben oldották a bombát. A küldetés nem volt olyan síma, mint Tibbetséké, mert számos műszaki probléma jelentkezett, de végrehajtották a feladatot. Nagyon kevés üzemanyaggal értek vissza az okinawai Yontan Airfieldre.