Focke Wulf TA-152

Focke Wulf TA-152

Címkép: A JG-52 egyik Fw-190-es gépe a finnországi Immolai repülőtéren, 1944-ben | Forrás: Warfare History

Focke Wulf TA-152

Focke-Wulf Flugzeugbau AG

A Ta 152 a Focke-Wulf gyártmánya, egy V12 motorral felszerelt, magassági vadász célokra fejlesztett együléses vadászrepülőgép volt, amely a második világháború végén, 1945. januárjában jelent meg a Luftwaffe (Német Légierő) arzenáljában. Kurt Tank tervezte.

Az Fw 190 D–9 altípusából került kialakításra. A cél a Szövetséges bombatámadások elleni hatékony védekezés. A nappali bombázások során berepülő bombázók nagy magasságban közelítették meg a célterületet és ezek levadászása a rendelkezésre álló típusokkal nehezen volt megvalósítható.

Az 1944-es év végén és az 1945-ös év elején összesen, megközelítőleg 120-150 darabot építettek belőle, azonban az nem ismert, hogy meglévő sérült sárkányszerkezetek – például A–8, A–9, D–9 – átépítésével, vagy közvetlenül új gyártású szerkezetekből, vagy már legyártott, de még fel nem használt, más alváltozatok elemeinek felhasználásával. Ugyanígy a gyártási blokkcsoportok sem ismertek, nem maradtak fenn a gyártói adatok.

Focke-Wulf Ta 152C-0

Gyártás előtti repülőgép, 1 prototípus készült. A szárny fesztávolsága 11 méter volt. Az összes "C" változatot alacsony és közepes magasságú műveletekre szánták.

Focke-Wulf Ta 152C, C-1, C-2, C-3

Csapásmérő repülőgép. A Ta 152 törzse az Fw 190D-9 törzsének meghosszabbított változata volt. Hidraulikus, nem pedig elektromosan vezérelt futóművel rendelkezett. A Ta 152C változatot, vagy annak részegységeit (ahogy a Me 262-it is) a lipcsei ATG (Allgemeine Transportanlagen-Gesellschaft mbH) és a Schkeuditz-ban települő Siebel Flugzeugwerke KG gyártotta a háború utolsó hónapjaiban.

A C-1 egy, a motorra szerelt Motorkanone 30 mm-es MK 108 ágyúval és négy 20 mm-es szinkronizált MG 151/20 ágyúval lett felszerelve.

A C-2 egy modernizált rádiót kapott.

A C-3 egy, a motorra szerelt Motorkanone 30 mm-es MK 103 ágyúval és négy 20 mm-es szinkronizált MG 151/20 ágyúval lett felszerelve.

Focke-Wulf Ta 152E

Fotófelderítő repülőgép. A Ta 152E változatot az észak-erfurti MME (Mitteldeutsche Metallwerke Erfurt) gyártotta, vagy végszerelte. E változatok gyártását később a C változatok végszerelése vette át.

Az E-2 egy magassági fotófelderítő lett Junkers Jumo 213E motorral és H-sorozatú szárnyakkal (14,44 m). Csak egyetlen prototípus készült el.

Focke-Wulf Ta 152H

Nagy magasságú elfogási feladatokra. Az első Ta 152H 1945 januárjában állt szolgálatba a Luftwaffe-nál. A Ta 152H-1 a háború leggyorsabb dugattyús hajtóműves vadászgépei közé tartozott, végsebessége 755 km/h volt. A legnagyobb sorozatban gyártott 152-es változat H volt, azonban gyártási adatairól hiányos információk állnak rendelkezésre. Peter Rodeike szerint összesen 44 darab (más forrás: 20) Ta 152 H–0/V és 25 darab Ta 152 H–1 változat készült, azonban a teljes gyártási mennyiség ismeretlen. Jeff Ethell szerint a Ta 152-k gyártását 1945 februárjában leállították.

Ta 152H-0 20 gyártás előtti repülőgép, H-sorozatú 14,44 m-es szárny.

Ta 152H-1 a végleges verzió. Motorra szerelt 30 mm-es Motorkanone MK108 ágyúval és két 20 mm-es szinkronizált MG 151/20 ágyúval felszerelve a szárnytőben, további plusz üzemanyagtank a szárnyakban elhelyezve.

Harcban

1945 márciusában a típus első alkalmazó alakulata a 301. vadászrepülő ezred vezetési törzse lett (Stab./JG 301), továbbá az ezred első és harmadik osztálya is repülte a típust (I./Jagdgeschwader 301; III./Jagdgeschwader 301). Elsősorban a repülőterek közvetlen légtérvédelmére alkalmazták őket, minimális nehézfegyverzetük és nagy teljesítményű, turbófeltöltővel felszerelt motorjuk lehetővé tette a riasztást követő gyors reakcióidőt.

A Ta 152-t 1945. január 27-én szállították le a JG 301-nek. Az első harci bevetését február 8-án hajtották végre. Az amerikai bombázók ellen viszont először csak 1945. március 2-án szálltak fel.

Február 18-ától a Berlin melletti Sachau-ból Berlin körzetében hajtottak végre bevetéseket. A század két pilótát vesztett el a német kapitulációig (az adatok bizonytalanok).

A Ta-152-es egyik komoly sikere volt, amikor Obfw. Walter Loos négy légi győzelmet aratott három nap alatt, 1945 április 24-én, 25-én és 30-án. (Wikipedia)

Egyetlen ásza a típusnak Josef Keil (Obefeldwebel). Keil négy győzelmet aratott 1945. március 1. és 1945. április 21. között, és összesen hat ellenséges repülőgépet lőtt le 152-essel igazoltan. (Wikipedia)

Három győzelmet szerzett 152-essel Willi Reschke, egy Tempest lett az áldozata 1945 április 14-én, illetve április 24-én két Yakovlev Yak-9-et lőtt le Berlin közelében. Reschke egyébként összesen 11 győzelemet ért el a háborúban. (Wikipedia)

Ha ezeket a győzelmeket összeadjuk, az 13 sikeres lelövés. Más források szerint viszont csak hat igazolt győzelem jár a TA-152 pilótáinak.

Willi Reschke 1945 április 14-i győzelme a Tempest ellen:

1945. április 14-én Willi Reschke elfogott egy De Havilland Mosquitót Stendal felett, közelíteni kezdett rá, de végül motorhiba miatt nem sikerült utolérnie. Ezen a napon délután egy másik géppel viszont már szerencséje volt, és Reschke megmutatta, hogy a Ta 152H használható kis magasságon is. A környéken négy Hawker Tempest VS 486 (NZ) szakasza járőrözött és Ludwigslusttól nem messze megtámadtak egy vonatot. Utána a Tempest szakasz párokra szakadt; Brooker parancsnok és kisérője továbbrepült, de Brooker elrendelte, hogy S.J. Short repülőtiszt és Owen J. Mitchell hadnagy térjen vissza bázisukra. Hazafelé vezető útjukon ez a páros a Ludwigslust közelében lévő vasúti sínek mentén száguldozott. Neustadt-Glewe-nél szolgálatot adó légtér-figyelők vették észre őket.

Reschke visszaemlékezése:

"Három Ta 152-essel repültünk, Oberstleutnant Aufhammer (alezredes), Oberfeldwebel Sepp Sattler (őrmester) és én. Mivel a felszállás iránya egy vonalban volt Ludwigslust felé vezető vasúti sínekkel, szinte azonnal kapcsolatba kerültünk az ellenséges vadászgépekkel, melyekről kiderült, hogy Tempestek. A 3-as pozícióban repülve szemtanúja voltam, ahogy előttem Sattler meredeken zuhanni kezd és másodpercekkel később földbe csapódik. Aligha lehetséges, hogy lezuhanását az ellenség okozta, mivel a két Tempest-pilóta egyértelműen csak ekkor vett észre minket. Így most kettő a kettő ellen helyzet volt, amikor elkezdődött a légiharc földközelben. Tudtuk, hogy a Tempest nagyon gyors, a britek arra használták, hogy üldözzék és lelőjék a V-1-eseinket. De most, egy olyan küzdelemben, amelyben nem kellett 50 méter fölé emelkedni, a sebesség nem játszik nagy szerepet. A gépek fordulási képessége fontosabb. Mindkét pilóta kezdettől fogva rájött, hogy a halálig tartó küzdelem lesz, és minden repülési- és taktikai trükköt bevetettek, hogy fölénybe kerüljenek. Ezen a magasságon senki sem engedhette meg magának, hogy a legkisebb hibát is elkövesse. És most először kezdtem teljesen megérteni, hogy pontosan mire képes a 152-esem..."

"Egyre feszesebb kanyarokat véve közelebb kerültem az egyik Tempesthez, és egyszer sem éreztem úgy, hogy a Ta-152 képességeinek határához közelednék. A Tempest pilótáját egyre veszélyesebb kitérő akciókra kényszerítettem. Amikor ismét fordulni kezdett, megéreztem, hogy ez lesz az utolsó kísérlete hogy rámforduljon, és kudarcot vallott. A Ta 152-esem első lövése elkapta a Tempest hátsó törzsrészét és a farkát. Az ellenséges repülőgép észrevehetően megremegett, és valószínűleg ösztönös reakcióként a Tempest pilótája azonnal jobbra fordult. Így még nagyobb előnyöm lett ..."

"Ekor már nem volt menekvés a 152-esem elől. Másodszor is megnyomtam a fegyverem gombját, és a lövedékek a bal szárnyába csapódtak. A sorozat után viszont fegyvereim elakadtak, és minden igyekezetem ellenére nem voltak hajlandók több lövést leadni. Már nem emlékszem, kit és mit átkoztam, de szerencsére a Tempest pilótája nem vette észre a helyzetemet. Már eltaláltam és a meneküléssel volt elfoglalva. Kétségbeesetten tekergőzött, én pedig úgy helyezkedtem el, hogy mindig az ő látóterében legyek. Végül a Tempest bal szárnya leszakadt, és az alattunk lévő erdőbe zuhant. "

Willi Reschke őrmester Fw TA-152 H-1 gépe, Stab./JG 301, Neustadt-Glewe/Németország, 1945. április 24. | Luftwaffe in profile

Oberf. Sattler 152-ese és a Owen J. Mitchell új-zélandi hadnagy Tempestje egymáshoz nagyon közel, egy kilométeren belül csapódtak a földbe. Másnap teljes katonai dísztemetéssel egymás mellé hantolták el őket a Neustadt-Glewe temetőben.

Légiharcban a típus négy veszteséget szenvedett el:

Hptm. Hermann Stahl, lelőtték 1945. április 11-én, meghalt; Obfw. Sepp Sattler, ismeretlen okból lezuhant 1945. április 14-én; két ismeretlen JG11-es pilótát, akik Neustadt-Glewe-ből a Leck repülőtérre repülték gépeiket, Spitfire-ek lőtték le 1945 áprilisának utolsó napjaiban.

TA-152 jellegrajzok