Focke Wulf FW-190

Focke Wulf FW-190

Címkép: A JG-52 egy Fw-190-es gépe a finnországi Immolai reptéren, 1944 nyarán | Forrás: Warfare History, Luftwaffe Photo

Focke Wulf FW-190

Würger

Focke-Wulf Flugzeugbau AG

A Focke Wulf FW-190 német neve Würger lett. Ez magyarul: gébics vagy mészárosmadár. Az angolszász pilóták Butcherbird nevet adták neki. A Luftwaffe egyik együléses, egymotoros, kora egyik legjobb vadászrepülőgépe volt. 1942 őszétől egészen 1943 végéig a legjobb gép volt kategóriájában még a szövetséges gépek között is, azok csak a háború vége felé előzték meg, de mindvégig a Luftwaffe legkiválóbbja maradt. Ennek ellenére a németek vadászpilótái a Bf 109-est részesítették előnyben.

Fw-190 Prototípusok

Fw190 V1

Az első Fw-190 prototípus polgári számot kapott, ami a D-OPZE volt. A D-OPZE először 1939. június 1-jén repült a BMW-139 14 hengeres V motorjával. Kis- és nagy fesztávolságú szárnyakkal is végztek kísérleteket. A gépen új rendszereket is alkalmaztak: csökkentették a pilótára nehezedő csűrő- és kormányerőt. Elektromos működtetésű futóműve megbízhatóbb és masszívabb volt, mint a hidraulikus rendszerek.

Fw190 V2

Stammkennzeichen alfabetikus azonosító kóddal látták el: FL+OZ V2. A gép 1939. október 31-én repült először, és új propellerrel és hűtőventilátorral volt felszerelve.

Fw190 V3 és V4

Csak terv volt, nem készült egy gép sem.

Fw190 V5 Kommandogerät rendszerrel

A nagyobb, erősebb, 14 hengeres, kétsoros BMW 801 radiálmotorral szerelték. Új motorvezérlő rendszerre (parancs-eszköz) a BMW által tervezett Kommandogerät volt, ami gyakorlatilag egy elektromechanikus számítógép, amely beállítja a keveréket, a légcsavar dőlésszögét és a mágneses időzítést. Beépített olajhűtő rendszert kapott.

Fw190 V5K

K: kleine Fläche – kis felület. Kisebb fesztávú változat. A V5 először 1940 kora tavaszán repült. A tömegnövekedés az összes módosítással jelentős volt, körülbelül 635 kg, ami nagyobb szárnyterheléshez és a kezelhetőség romlásához vezetett.

Fw190 V5G

G: große Fläche – nagy felület. 1940 augusztusában egy földi járművel való ütközés során megsérült a V5-ös, és visszaküldték a gyárba javításra. Ez megfelelő alkalom volt arra, hogy új szárnyat építsenek be. Az új szárny területe 18,30 m2 lett. Bár 10 km/h-val lassabb volt, mint a kis szárnnyal szerelt K változat, a V5G sokkal manőverezhetőbb volt, és gyorsabban emelkedett.

Fw-190A

Fw-190A-0

A gyártás előtti Fw 190 A-0 sorozatot 1940 novemberében rendelték meg, összesen 28 készült el. Mivel még az új szárnyterv teljes tesztelése és jóváhagyása előtt készültek, az első kilenc A-0 megtartotta az eredeti kis szárnyakat.

Fw-190A-1

Sorozatgyártású repülőgépek (100 db) 1941 júniusától gyártották. Az 1560 LE-s BMW 801 C-1 motor hajtotta. A fegyverzet két törzsre szerelt 7,92 mm-es MG 17-est és két szárnyra szerelt 7,92 mm-es MG 17-est tartalmazott. Ezek szinkronizált, a légcsavaríven keresztül tüzeltek. Ezeken kívül két külső, szárnyra szerelt 20 mm-es MG 17-et kapott.

Fw-190A-2

426 épült. Hosszabb szárnyakat és megerősített fegyverzetet kapott. BMW 801 C-2 motort kapott.

Fw-190A-3

Vadászbombázó (509 épült) BMW 801 D-2 motorral szerelve, mely felszálláskor 1700 LE-t adott le. Az A-3 ugyanazt a fegyverzetet tartotta meg, mint az A-2.

Fw-190A-3/U2 és U7

Az A-3/U2 (W.Nr 130386) RZ 65 73 mm-es rakétát hordozott a szárnyak alatti függesztőkön, szárnyonként három rakétával. Kis számú U7-es repülőgépet is teszteltek nagy magassági vadászgépként, mindössze két 20 mm-es MG 151-es ágyúval, de csökkentett össztömeggel.

Fw-190A-3/U3

Az A-3/U3 volt az első a Jabo (Jagdbomber - vadászbombzó), amely egy ETC-501 törzsközépi bombatartót használt, akár 500 kg bombával. Az U3 megtartotta a törzsre szerelt 7,92 mm-es MG 17-eseket és a szárnyra szerelt 20 mm-es MG 151-es ágyút, de a külső MG FF-et eltávolították.

Fw-190A-3/U4

Az A-3/U4 egy felderítő változat volt, két RB 12.5 kamerával a hátsó törzsben, egy EK 16 fegyverkamerával vagy egy Robot II miniatűr kamerával a szárnytő elülső élében. A fegyverzet hasonló volt az U3-hoz. Általában a szabványos Luftwaffe 300 literes ETC 501 ledobható üzemanyagtartállyal szerelték fel.

Fw-190A-3A (a= ausländisch – külföldi)

1942 őszén 72 új repülőgépet szállítottak Törökországba annak érdekében, hogy az ország hűségét a tengelyhatalmak iránt megerősítsék. Ezeket A-3A jelöléssel látták el. Ez az exportmodellek jelölése. 1942 októbere és 1943 márciusa között szállították le.

Fw-190A-4

Az A-4 alaptípusa. Az A-3 motorjával repült. Később rakétafüggesztőket kapott.

Fw-190A-4 Rüstsatz 6 (/R6)

894 épült. Az 1942 júliusában bemutatott A-4-et ugyanazzal a motorral és alapfegyverzettel szerelték fel, mint az A-3-at. Néhány A-4-et pedig egy pár szárny alatti Werfer-Granate 21 (BR 21) rakétatartóval szereltek fel, és Fw 190 A-4/R6-nak nevezték el.

Fw-190A-4/U3

Az A-4/U3 nagyon hasonlított az U1-hez. Később az Fw 190 F-1 rohamvadász prototípusaként szolgált.

Fw-190A-4/U4

Az A-4/U4 felderítő vadászgép volt, két Rb 12.4-es kamerával a hátsó törzsben és egy EK 16-os vagy Robot II fegyverkamerával. Az U4 törzsre szerelt 7,92 mm-es MG 17-esekkel és 20 mm-es MG 151-es ágyúkkal volt felszerelve.

Fw-190A-4/U8

Az A-4/U8 egy Jabo-Rei ( Jagdbomber Reichweite , nagy hatótávolságú vadászbombázó) volt, két szabványos Luftwaffe 300 literes ledobható póttankkal, illetve mindegyik szárny alatt egy-egy VTr-Ju 87 állvány. A Weserflug által gyártott duralumínium burkolatok és egy középvonali bombatartó jellemezte. A külső szárnyra szerelt 20 mm-es MG FF/M ágyút és a burkolatra szerelt 7,92 mm-es (0,312 hüvelyk) MG 17-et a súlycsökkentés érdekében eltávolították. Az A-4/U8 az Fw 190 G-1 előfutára volt.

Fw-190A-4/R1 Leitjäger

Az A-4/R1-et FuG 16ZY rádióval szerelték fel, szárnya alatti Morane "ostor" antennával. Ezeket a Leitjäger (formáció vezérgép) gépeket a földről nyomon lehetett követni és irányítani az Y- Verfahren (Y-Control) nevű speciális R/T berendezéssel. Az A-5-től kezdődően ezt a berendezést gyakrabban használták.

Fw-190A-5

1943 elején a Luftwaffénak szállított Fw-190A-5, a З-4-es változatok módosítása, 15 centiméterrel előrébb hozott motorral. Ennek eredményekénta tömegközéppontot előre mozdították, hogy nagyobb súlyt vihessen. Tulajdonképpen a repülőgép súlypontja visszakerült eredeti helyére - a korábbi modelleknél a súlypont kissé eltolódott. Összesen 723 gépet építettek, nehéz- és éjszakai vadászgépként, elfogóként és támadórepülőként is használták őket.

Focke Wulf FW-190A-5

Fw-190A-6

Az Fw 190A-5/U12, Werk Nr 813-ból fejlesztették. A sikeres tesztek után megrendelték a módosított Fw 190A-6/R1 Zerstorer gyártását is. A szárny külső részén lévő MG 151 ágyút szárny alatti gondolákra cserélték, melyekben két MG 151 volt.

Az Fw-190A-6 fegyverzete két motorra szerelt MG 17, két MG 151 a szárnytőben és két további MG 151 a szárnyak külső részében volt. Gondoskodtak a FuG 16Z-E és FuG 25 rádióberendezések telepítéséről is. A fejlesztés és a tesztelés befejeztével az új páncélvédelem 1943. augusztus 6-a után került beépítésre.

Több A-6 került módosításra Sturmböcke bombázó-romboló műveletekhez.

190A-6/R1 Zerstorer

Az Fw 190A-5/U12, Werk Nr 813-ból fejlesztették. A sikeres tesztek után megrendelték a módosított Fw 190A-6/R1 Zerstorer gyártását. A szárny külső részén lévő MG 151 ágyút szárny alatti gondolákra cserélték, melyekben két MG 151 volt. Fegyverzete tehát összesen két géppuskából és hat ágyúból áll. Bár a gép rendkívül hatékony tűzerővel rendelkezett, a gondolákból származó többletsúly és légellenállás 19-20 mérfölddel csökkentette a hatótávolságot, a maximális sebességet pedig mintegy 25 mérföld/órával.

Mivel erre a változatra sürgősen szükség volt a keleti fronton, az első hatvan repülőgépet Luftzeugamt Kuppernél gyártották le, és 1943. november 30-án szolgálatra készen álltak. Összesen 569 gép épült.

Fw-190A-7

Az A-7 1943 novemberében született. Két szinkronizált 13 mm-es (0,51 kaliberű) MG 131 géppuska váltotta fel a kettős burkolatra szerelt szinkronizált 7,92 mm-es (.318 cal) MG 17 géppuskákat. Az A-7/R változatok két 30 mm-es MK 108-ast, valamint BR 21-es rakétát szállíthattak.

Fw-190A-8

1944 februárjában kezdték gyártani. Hajtóműve: BMW 801 D-2 vagy a 801Q (más néven 801TU). A 801Q/TU, a "T" a Triebwerksanlage egységbe épített erőforrás-beépítést jelöli. Ez egy továbbfejlesztett, vastagabb páncélzattú motor. A BMW által tervezett első gyűrűs burkolat továbbra is rendelkezett a BMW által tervezett olajhűtővel. Teljesítmény: 1700 LE. Az Fw 190 A-8-ban bevezetett változtatások magukban foglalták az Fw 190 A vadászváltozatának C3 befecskendezéses gyorsítórendszerét, mely 1980 LE-re növelte a teljesítményt. A teljesítmény növelését küldetésenként legfeljebb háromszor alkalmazhatták. Fegyverzete: 2 × 20 mm-es ágyú a motor felett, 2 × 20 mm-es ágyú a szárnyban és 2 × 13 mm-es géppuska a szárnyban.

Fw 190A-8/R2 : A szárnykülső 20 mm-es ágyút egy 30 mm-es MK 108-as ágyúra cserélték. Az A-8/R2-ből épült a legtöbb Sturmbock (bombázók ellen) repülőgép, mintegy 900-at a Fiesler épített Kasselben

Fw 190A-8/R4 : Az A-8/R4 a standard BMW 801 D/Q motorhoz képest GM1-es nitrogén-oxid befecskendezést kapott, egyszerre maximum 10 percig volt használható, összesen 20 percnyi lehetőséggel.

Fw 190A-8/R8 : Nehézpáncélzattal felszerelt A8/R2. 30 mm-es kabintető első rész, és megerősített homloküveg-páncélzat, 5 mm-es buboréktető.

A 739136 számú Focke Wulf FW-190A-8

SZOVJET TESZTEK két Fw-190A-8 típussal

Érdekes történet a következő:

Zsákmányolt gépekkel a Szovjet Légierő Tudományos Kutatóintézete által lefolytatott kísérletek a Focke-Wulf földi támadó repülőgépek elleni küzdelemre vonatkozó eljárások és taktikák kidolgozására összpontosítottak. Az épségben zsákmányolt Fw 190A-8 No. 682011 és az Fw 190A-8 No. 580967 részt vett ezeken a teszteken. Yak-3, Yak-9u és La-7 típusokkal mérték össze.

A „harc” megmutatta, hogy új taktikai eljárásokra van szükség az alacsonyan repülő német gépek ellen. A Focke-Wulf-ok általában alacsony magasságban hatoltak be, és a fák felett, maximális sebességgel tértek vissza. Ilyen körülmények között nehéz volt időben észlelni a támadást. Az üldözés bonyolultabbá vált, mert a szürke, matt festés elrejtette a német repülőgépet a táj hátterében. Ekkor határozták meg, hogy a Focke-Wulf 582 km/h-s sebességet tud, azaz sem a Yak-3 (a légierő tudományos kutatóintézetének gépe 567 km/h-t tudott), sem a Yak-9U (575 km/h) nem érte utol őket. Maximális üzemmódban csak a La-5 érte el a 612 km/órát, de a sebességkülönbség nem volt elegendő ahhoz, hogy a két repülőgép közötti távolságot tüznyitási távolságra csökkentse.

A 682011 számú Fw 190A-8 ráadásul a hasa alatt egy bombafüggesztőt is hordozott, és szárnyanként egy-egy 30 mm-es ágyúval rendelkezett. A szovjetek ezt a változatot kifejezetten komoly fenyegetésnek tekintették.

Fw-190A-9

Az 1944 szeptemberében gyártott Fw 190 A-9 gépeket az új BMW 801S 2000 LE-s hajtóművével szerelték.

Fw-190A-10

A háború végén az A-10 változatot nagyobb szárnyakkal látták el a nagy magasságokban való jobb manőverezés érdekében. Ez lehetővé tette volna további 30 mm-es, hosszú csövű MK 103 ágyú felszerelését.

Fw-190B

Fw-190B-0

A gyár már a program elején elkezdte keresni a magassági teljesítményprobléma megoldásának módjait. 1941-ben számos új erőforrást tartalmazó változatot javasolt, és turbófeltöltők használatát javasolta kompresszorok helyett. A Fw-190B-0 turbóval szerelt BMW 801-est kapott.

Fw-190B-1

Ez a repülőgép hasonló volt a B-0-hoz. A kezdeti elrendezésben a B-1-et négy 7,92 mm-es (0,312 hüvelyk) MG 17-el és két 20 mm-es MG-FF-el kellett volna felszerelni. Az egyikbe két MG 17, két 20 mm-es MG 151 és két 20 mm-es MG-FF került.

Fw-190C

Fw-190C

A turbófeltöltős Daimler-Benz DB 603 motor miatt a repülőgép farkát meg kellett hosszabbítani a kívánt súlypont elérése érdekében. A V18/U1-en alapulva további négy C prototípus következett: V29, V30, V32 és V33 .

Az Fw 190C V18 prototípusa, nagy borítással a turbófeltöltő beépítéséhez és szélesebb húrú függőleges lamellával/kormánnyal.

Fw-190D

Fw-190D

Az A-sorozat nagy magasságú, nagy teljesítményű változatának szánták. Az első D-0 prototípus 1942 októberében készült el. Ez a változat már túlnyomásos pilótafülkét és V beállítású Jumo 213 motort kapott. A motor teljesítménye rövid időre az MW-50 rendszer használatával 2100-2240 LE-re nőhetett. A manőverezőképesség növelése érdekében a 190D-0 a szárny külső részén nem hordozott géppuskát.

Az Fw-190D-9 modell volt az alapja a következő Focke-Wulf Ta 152-es repülőgépnek. A D-9-es sorozatot ritkán használták nehézbombázók ellen, mivel 1944 végén A földi támadó- támogató küldetések élveztek elsőbbséget.

Az Fw-190D-1 és a D2 a kezdeti sorozat volt.

Az Fw-190D-10B modell 2 db 13 mm-es géppuska helyett két 30 mm-es MK-108 ágyút kapott.

Az Fw-190D-11 modell két 20 mm-es és két 30 mm-es ágyúval rendelkezett a szárnyban.

Az Fw-190D-12 egy támadóváltozat. A 11-hez hasonló fegyverzet, de fokozott páncélvédelem hajtóműnek és a pilótakabinnak.

Az Fw-190D-13: 20 mm-es MG 151/20 ágyúval szerelték fel.

Focke-Wulf Fw-190D-9, 1945 január 1., Bodenplatte hadművelet. Theo Nibel alhadnagy JG.54-től hadifogoly lett, miután 1945. január 1-jén a belgiumi Grimbergen felett kis magasságon egy madár repült a hűtőradiátorába. Nibel kényszerleszállást hajtott végre.

SZOVJET TESZTEK a Fw-190D típussal

Az FW 190D-9 tesztelésre került a szovjet Légierő Tudományos Kutatóintézetben. A háborúnak már vége volt, amikor az Fw 190D-9 megérkezett.

"Szakembereink mindenekelőtt az Fw 190D-9-re voltak kiváncsiak ("hosszú orrú Dora"). A D-9-es módosítás a nálunk jól ismert léghűtéses BMW 801D helyett Jumo 213A folyadékhűtéses motort kapott. Ez lehetővé tette a motorburkolat aerodinamikájának javítását. 80 cm-rel hosszabb lett a gép. Az erősebb motor fölényt ígért az Fw 190A-val szemben sebességben és emelkedésben. Több ilyen módosításáról tudtunk, amikor a léghűtéses hajtóműveket erősebb, olaj- és vízhűtésű motorok váltották fel (LaGG-3 -> La-5; Ki 61 -> Ki 100). Szakembereink véleménye szerint a módosított Fw 190D-9 No 210251 alacsony és közepes magasságban nem volt egy szinten a hazai Yak-3, Yak-9U és La-7 típusokkal. Sebessége földközelben 24 km/órával, 5000 méternél több mint 10 km/órával volt alacsonyabb. Vízszintes és függőleges manőverezőképességben is felülmúlták a gépeink."

"A legnagyobb érdeklődést az erőmű és a propeller kapcsolatát alkotó berendezések elrendezése, a motorolaj maximális megengedett bemeneti hőmérséklete (130°C), az automatikus hűtőfolyadék hőmérséklet-szabályozó sikeres megtervezése és a nagy hatékonyságú fa légcsavarlapátok keltették. Nagyon hasznos volt a FUG-16ZY rádióban található egy speciális egység tanulmányozása, amely lehetővé tette a vevő rádiónavigációs rendszerben való használatát."

"A páncélozott pilótafülke szélvédőjének remek minősége és a kiváló lövegirányzék-tervezés kiegészítette a jól kidolgozott tűzvezérlő rendszert. Ellentétben az erősen felfegyverzett szovjet repülőgépekkel, a célpont láthatósága jó, amikor a gép összes fegyvere tüzelt. A tesztpilóta gyakorlatilag nem érezte a visszarúgást. Az ágyúk és a géppuskák külön-külön is lőhetőek voltak, és az elektromos berendezések megkönnyítették a pilóta munkáját."

"Az Fw 190D-9 szimulált légiharcban repült egy La-5 ellen, amely igazolta a hazai gép fölényét. Az intézet pilótái AG Kocsetkov mérnök-alezredes, A G. Proshakov és VI Khomyakov alezredes, valamint V. Ye Golofastov őrnagy arra a következtetésre jutott, hogy az új német modellnek semmivel sem volt könnyebb a Lavocskin elleni harc, mint elődje, az Fw 190A-8 esetében. Harc indítása ütközési pályán történt. A szovjet vadászgép a a második vagy a harmadik harci forduló után a 190-es hátába került, és támadásra helyezkedett. A plusz erőt azonban nem alkalmazták, ami minden bizonnyal hatással volt az Fw 190D-9 repülési adataira."

Ez a zsákmányolt Fw 190 D-9 egy késői gyártású repülőgép, amelyet Fieseler gyár épített Kasselben, késői stílusú kabintetővel.

A törzs hátsó részén a vízszintes fekete csík fehér körvonallal azt mutatja, hogy ez a II. Gruppe repülőgépe volt.

Fw-190F

Fw-190F

Csatarepülőgépként is alkalmazták. Az Fw 190F konfigurációt eredetileg egy Fw 190 A-0/U4-ben tesztelték, 1942 májusától kezdve. 1942 végén a Luftwaffénak szállított Fw-190F-1 (körülbelül 30 repülőgép) - az Fw-190A-5/U3 sorozatgyártású vadász változata, amely az Fw-190A-4 modellre épül, de megerősített futóművet és kiegészítő páncélzatot kapott

Az Fw-190F-2 változat továbbfejlesztett kabint kapott (271 repülőgép), az Fw-190F-3 új szárnykialakítást kapott (kb. 250 repülőgép). Az Fw-190F-9 kompresszorral felszerelt BMW-801TS/TH motort kapott.

Fw-190F-1, F-2, F-3

A-4/U3-asok áttervezése, 18 darab készült. ETC 501 bombatartóval szereltek fel. Az Fw 190 F-3/R1 szárnya alatt két további ETC 50 bombatartó volt. Az F-3 változatból 432 darab készült.

Fw-190F-8

Az A-8-ra alapozva. A kompresszor enyhén módosított befecskendezőt kapott, amely lehetővé tette a teljesítmény növelését alacsonyabb magasságban néhány percig. Az Fw 190 F-8 fegyverzete két 20 mm-es MG 151/20 ágyú volt a szárnytőben, és két 13 mm-es (0,51 hüvelyk) MG 131 géppuska a motor felett. Egy ETC 501 bombatartóval volt középvonali tartóként és négy ETC 50 bombatartó a szárny alatt.

Fw-190F-8/U1

Nagy hatótávolságú Jabo, szárny alatti V.Mtt-Schloß bilincsekkel felszerelve a Luftwaffe két szabványos 300 literes ledobható üa.tartályának rögzítéséhez. ETC 503 bombatartókat is felszereltek, lehetővé téve az Fw 190 F-8/U1 számára, hogy a szárnyak alatt egy-egy SC 250-es bombát, a törzsközépen pedig egy SC 250-es bombát szállítson.

Fw-190F-8/U3 Torpedóvető

Egy BT-1400 nehéz torpedó szállíthatott. A torpedó mérete miatt az U3 farokkereke módosításra szorult. Az U3-at a 2000 LE-s BMW 801S motorral és a Ta 152-es farokkal szerelték fel. Prototípusa az Fw-190F-8/U2 volt

Fw-190F-8/U4 Éjszakai bombázó

A kipufogórendszer lángrejtővel volt szerelve. Különféle elektromos rendszereket kapott, mint például a FuG 101 rádiós magasságmérő, a PKS 12 automata pilóta és a TSA 2 A irányzó rendszer. Az U4-et csak két MG 151/20-as ágyúval szerelték fel rögzített fegyverzetként.

Fw-190F-9

Fw 190 A-9 alapján, a késői gyártású F-8-asokon és A-8-asokon alkalmazott buborék kabintetővel szerelték. Négy ETC 50 vagy ETC 70 bombatartót kapott a szárnyak alatt. A Légiközlekedési Minisztérium átvételi jelentései szerint 1945 januárjában 147 F-9-et építettek, és 1945 februárja és májusa között talán még több százat. (Ezekre a hónapokra vonatkozó adatok hiányoznak, valószínűleg elvesztek.)

Fw-190G

Fw-190G (G-1, G-2)

Az Fw 190 G nagy hatótávolságú támadórepülőgépnek készült ( Jagdbomber mit vergrösserter Reichweite – rövidítve JaBo Rei ). Az Fw 190 F sikerét követően a Schlachtflugzeug (közeli támogató, vagy "csapásmérő repülőgép"), gépek létrehozásához az Fw 190 F hatótávolságának kiterjesztésének módjait keresték. Körülbelül 1300 Fw 190G épült.

Fw-190G-3

A G-3 az A-6-on alapult, a két szárnyra szerelt MG 151-es ágyú kivételével az összes eltávolítva. A G-3 egyidejűleg szállíthatott üzemanyagtartályokat és bombákat.

A G-3R-1 és R-5 más-más fegyvervariációval rendelkezett.

Fw-190G-8

A G-8 az Fw 190 A-8-ra épült, ugyanazt a "buboréktetőt" használta, mint az F-8. A G-8 szintén szállíthatott egyszerre üzemanyagtartályokat és bombákat.

A G-8/R4 a GM 1 gyorsító vészrendszer tervezett beszerelése volt, de soha nem került gyártásba.

A G-8/R5 az ETC 503 -t két ETC 50 vagy 71 állványra cserélte.

Fw-190S

FW 190 S-5/8 (Fw-190A-8/U1 és az A-5/U1)

1943-ban megkezdődtek a munkálatok egy kétüléses (tandem) változaton, amelyet a Luftwaffe főként a Ju.87-es pilóták átképzéséhez igényelt. A második kabin közvetlenül az első mögött volt, a rádió- és egyéb berendezések helyén. A hátsó törzset megemelték, mindkét pilótafülkét egyetlen, kétrészes kabintető fedte. Az első jobbra nyílt, a hátsó (oktatói) pedig hátrahúzható volt.

Focke Wulf FW-190S-5

A Magyar légierőben

A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1944 októberében kapta első 108 db Fw 190 F–8-as gépét. Ezekkel a 102/1. Pávián zuhanóbombázó-század Ju 87 D–5 gépeit cserélték le. A század Lévay Győző (Lexi) százados parancsnoksága alatt állt. Súlyos harcokat követően karácsonyra elvesztették gépeik felét. 1944 decemberében és 1945 januárjában további 18 gépet adtak át. Ezzel megalakult a 102/2. Puli század és a 109.vadászrepülőgéposztag (Jagdstaffel) is. Január után kaptak még 2×128 gépet, amik részben eredeti német felségjellel repültek, csak a fehér sorszám volt feltüntetve a motorburkolaton. A teljes átvett mennyiség 364 db gép. A gépek a W.501-től W.861-ig tartó számozást kapták. A háború végén a két század Ausztriában adta meg magát az amerikaiaknak. Megmaradt gépeiket felrobbantották.

Focke Wulf FW-190F-8, Magyar Királyi Honvéd Légierő, 102 csatarepülő-osztály, Kemenesszentpéter, 1945 január

A magyar „fókákkal” repülő pilóták a földi kilövések mellett körülbelül másfél tucat légigyőzelmet arattak. A legsikeresebb feltehetően Róza János szakaszvezető volt, aki 36-38 légigyőzelmet ért el. Az iratanyagok megsemmisültek a háborúban, ezért nem lehet pontosan meghatározni, ki hány győzelmet aratott.

Harcban

Első bevetésére Franciaországban került sor. Az angol pilóták hitetlenkedve figyelték az új repülőt. Nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint a Bf 109, jobb volt a stabilitása zuhanásban is, továbbá meredekebben emelkedett más repülőgépeknél, bár a Bf 109-es emelkedősebességét nem érte el. A gép azonnal sokkolta a Szövetségeseket. Az angliai csata során bebizonyosodott, hogy a fordulókört leszámítva mindenben jobbak voltak a legjobb brit típusnak számító Spitfire Mk. V-ösnél és hamarosan olyan veszteségeket okoztak, hogy a britek külön kommandós-akciót terveztek, hogy tanulmányozás céljából megszerezzenek egy működőképes Fw 190-est.

Az Fw 190-eseket a második világháború minden frontján bevetették, ahol a német csapatok megfordultak. Részt vettek a Nyugat-Európa feletti légi harcokban, különleges, a radarok számára jóformán láthatatlanul kis magasságú repüléseken bombákat dobtak le az Egyesült Királyságban és éjszakai bevetéseket is teljesítettek, de az utóbbi célra nem váltak be, mert komoly veszteségeket szenvedtek a kétmotoros brit de Havilland Mosquito gépektől.

A keleti frontra 1940 augusztusában érkezett meg a 190 A változata, elsőként az I/JG 51 vadászezred kapott belőlük. Szeptembertől februárig az északi és déli hadseregcsoportot is felszerelték velük. Ez egybeesett az La–5 és Jak–9 szovjet vadászok megjelenésével, amelyek a kiváló német vadászok számára is komoly kihívást jelentettek. 1941 júniusától novemberéig a Franciaországban állomásozó JG 26 gépeinek egy része volt Fw 190-es, és kitűnő eredményeket értek el a RAF Circus hadműveletében részt vevő vadászai ellen – még a Spitfire VB ellen is. A Bf 109 G megjelenésével mindkét ezredet újra Bf 109-esekkel látták el, de hamarosan kiderült, hogy a G-változat sem jobb, mint az Fw 190.

A szövetségesek észak-afrikai partraszállása miatt a Fliegerführer Afrika II/JG 2 vadászezrede A–4-es változatokat kapott. 1943 januártól áprilisig a II/JG 2 két pilótája, Kurt Bühligen főhadnagy és Erich Rudorffer főhadnagy voltak a legeredményesebbek 40, illetve 26 gép lelövésével.

Franciaország, majd Németország felett harcolva próbálták késleltetni a Szövetségesek győzelmét. Erősen páncélozott Fw 190-esek Bf 109G kisérettel a nagy magasságban repülő amerikai bombázó-kötelékek ellen is hatásosnak bizonyultak.

Sturmböcke gépek

Fw-190A Sturmböcke a "Bombázógyilkos"

A Luftwaffe egyik legmegbízhatóbb gépeként óriási károkat okozott az amerikai bombázóknak a Birodalom ege felett.

Pilótái által „Sturmvogel”-nek (Viharmadárnak) vagy „Würger”-nek (Gébics) nevezett Fw-190 a többi Fw-190-estől erősebb fegyverzetében és páncélvédettségében külömbözött.

Több A-6, A-7 és A-8 került módosításra Sturmböcke bombázó-romboló műveletekhez. A Focke-Wulf áttervezte a szárnyszerkezet egyes részeit, hogy nagyobb fegyverzetet biztosítson. Az Fw 190 A-6 volt az első alváltozat, melyet így módosítottak A-6/R1 Rüstsatz néven. Négy 20 mm-es MG 151, és négy 30 mm-es MK 108 gépágyú. Az első repülőgépeket 1943. november 20-án adták át. Az A-6/R4-ben a GM-1 (nitrogén-oxid) Boost funkciót adták hozzá a BMW 801-es motorhoz, hogy növeljék a teljesítményt nagy magasságban. 30 mm szélvédőpáncélzatot kapott. A-6/R6 Werfer-Granate 21 (BR 21) irányítatlan, levegő-levegő rakétákkal rendelkezett egy szárny alatti cső alakú tartályban (szárnypanelenként egy). A módosítások, különösen a nagy tűzerő, az Fw 190-et erős bombázógyilkossá tették. Az A-8/R2-ből épült a legtöbb Sturmbock repülőgép, mintegy 900-at a Fiesler épített Kasselben, 30 mm-es MK 108-asokkal a külső szárnypanel alatt.

A Sturmböcke gépek manőverezése nehézkes volt a páncélzat és a nagyobb kaliberű tűzerő miatt. Félelmetes bombázógyilkosok, de a Szövetséges gépek számára kiszolgáltatottak voltak, ezért Bf 109-esekkel kellett őket kísérni. Amikor egy Sturmböcke csoport a tervek szerint működhetett, a hatás pusztítóak volt. Erősen páncélozott hajtóművekkel és pilótafülkéikkel komoly védelmet élveztek. A Szövetséges gépek fegyverkamerái szerint a támadásokat gyakran 90 méteren belülről kellett végrehajtani Sturmböcke gépek ellen.

Sturmböcke pilóták

Willy Unger a 11. Sturm/JG 3 Sturmböcke csoport ászpilótája:

"Előnye volt a széles futómű, a nagy, kétsoros radiálmotor, mely elölről védte a pilótát, elektromos indítómotor és elektromos trimmrendszer. Hátránya, hogy puha vagy homokos talajon erős fékezéskor felborulás veszélye állt fenn. Kínos volt az ellenséges gépek elleni harc a nehéz páncélozás miatt. Alacsony magasságban erős, magasabban viszont gyengébb a Bf 109-nél. Véleményem szerint ebben a változatban az Fw 190 volt a legjobb repülőgép, amelyet a bombázók ellen használtak."

Richard Franz hadnagy:

"Amikor megkezdtük a támadást, kissé felülről közelítettünk, majd merültünk, tüzet nyitottunk 13 mm-es és 20 mm-es ágyúkkal, hogy kiüssük a hátsó lövészt, majd körülbelül 150 méteren megsoroztuk az MK 108 30 mm-es ágyúval, ami egy félelmetes fegyver. Képes levágni a szárnyat egy B-17-esről. Könnyebb volt lelőni a B-24-est, ez valamivel gyengébb volt a törzs szerkezetét és fegyverzetét tekintve. Azt hiszem, nekünk általában jobb volt a fegyverzet és a lőszer, míg nekik jobb volt a repülőgépük."

A Cerberus hadművelet

A Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók védelme

A 190-esek emlékezetes műveletei közé tartozott 1942 februárjában a Brestben rekedt, Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók szoros védelmének ellátása. A Cerberus hadművelet keretében a hajók Brestből kiszökve átkeltek La Manche csatornán. Azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor a Kriegsmarine és a Luftwaffe szorosan együttműködött, és a JG 26 Fw-190-esei szoros fedezetet nyújtottak egy hadihajóknak.

A hajók ellen a britek hat kétfedelű Fairey Swordfish torpedóbombázót küldtek Cdr Eugene Esmonde hadnagy vezetésével. Őket 11 Spitfire kísérte. A JG 26 megtámadta a köteléket, és a 17 brit repülőből csak öt tért vissza a bázisra. Esmonde nem tartozott közéjük. Galland viszont karrierje csúcspontjának nevezte a Cerberus hadműveletet.

Hans Linge százados

„Először 1942. november 8-án repültem az Fw-190-el a Szovjetunióbeli Vyazmában. Teljesen izgatott voltam. A keleti fronton használt összes vadászverziót repültem. A kilátás valamivel jobb volt, mint a a Bf-109-ből. Úgy gondolom, hogy az Fw-190 manőverezhetőbb volt, mint a Messerschmitt – bár az utóbbi szorosabb vízszintes fordulót tudott venni. Ha elsajátítod az Fw-190-et, akkor sok G-t (g erőt) húzhatsz. Az irányítás és a visszajelzés a 190-esben rosszabb volt a botkormányt tekintve. Szerkezetileg kifejezetten jobb volt a Messerschmittnél, különösen meredek süllyedésnél. Az Fw-190 motorja jobban ellenállt az ellenséges tűznek. A tűzerő, amely az adott sorozattól függően változott, meglehetősen egyenletes volt. A Messerschmitt központi ágyúja természetesen pontosabb volt, de ez csak a vadászgépek közötti harcban jelentett jelentős előnyt. A 190-es 30 mm-es ágyúja gyakran elakadt, különösen kemény fordulókban – legalább hat győzelmet buktam el emiatt.”