| Címkép: Laurence E. Blumer P-38J Lightning "SCRAPIRON IV." nevű gépe, 1944-ben | Forrás: American Air Museum in Britain |
|
|
| Laurence Elroy "Scrappy" Blumer a második világháború alatt az európai hadszintéren öt német repülőgépet lőtt le kevesebb mint 15 perc alatt... |
|
| Blumer 1942. március 23-án vonult be a hadsereg légihadtestéhez, és az alapkiképzés után a Luke Field-i repülőiskolába küldték. Blumer 1943. március 10-én kapta meg a szárnyait. Marysville-ben Blumer részt vett egy partin, és verekedésbe keveredett hét tengerészgyalogossal. Szorult helyzetében is viszonylag jól viselte amit kapott. Ekkor kapta meg a "Scrappy" becenevet (selejtes, karcos). 1944-ben Angliában a 367. FG.-hoz csatlakozott. A 367. sok közeli támogató küldetést repült bombafüggesztményekkel. |
 |
SCRAPIRON I és II és III |
| Az első négy hónapban Blumer alól három különböző repülőgépet is kilőttek: |
| A "SCRAPIRON I" (Vashulladék) nevű gépével alacsonytámadáson volt Franciaország felett, és eltalálta a légvédelem. Eljutott Angliába, de a lövések kiütötték a futóművét, és a hasra kellett szállnia. A károk javíthatatlanná tették a gépet. |
| A "SCRAPIRON II"-vel repülve Blumer gépének hidraulikus rendszere bedöglött. Visszarepült Angliába, a gépet megjavították, és egy másik pilóta kapta meg, aki a géppel lezuhant Európa felett. |
| A "SCRAPIRON III"-ban Blumert ismét lelőtték: |
 |
| "1944. július 17-e volt, és a 393. vadászrepülőszázad élén repültem. A németek által megszállt terület felé tartottunk a farnciaországi Caen közelében. Alacsonytámadás volt a feladat, és a P 38-asok alatt egyenként két-két 500 fontos bomba volt. Még nem voltunk a célnál, amikor átrepültünk egy dombon, és ott rengeteg német volt. Tankok, féllánctalpasok és csapatok, ameddig a szem ellát. Úgy döntöttem nem fordulok vissza, túl nagy kerülő lett volna. A többi pilóta elfordult, így teljesen egyedül támadtam a 17. páncéloshadosztályt. Céloztam, eleresztettem a bombáimat, valamit eltaláltam, aztán eltaláltak engem is. Egy golyó áthaladt a gépem hasán, megszaggatta az ülésemet, megsebezte a karomat és a fejemet, végül a kabintetőn keresztül távozott. A bal szárnyam erősen megsérült, majd kigyulladt, a motor akadozott, de a gép tovább ment. Nagy szerencsével a közben visszatérő 38-asokkal együtt befejeztük az akciót. Gyorsan veszítettem a magasságot, és tudtam, hogy a gépem nem fog messzire jutni, a megnyomorodott motor bármelyik pillanatban felrobbanhat. A fülke kezdett megtelni füsttel. Megpróbáltam kinyitni a tetőt, hogy kiugorjak, de elakadt. Nem emlékszem a következő néhány másodpercre, de az arcom mellett süvítő hideg levegő felélesztett, és rájöttem, hogy kint vagyok a gépből. A németek nem elégedtek meg azzal, hogy csak a SCRAPIRON III-t semmisítsék meg, engem is szerettek volna elkapni. Az ernyőmön lógva több irányból is kaptam géppuskalövést, de szerencsémre nem találtak, és közel volt föld. Nagyon megütöttem magam. Amikor megpróbáltam felkelni, elestem, majd újra próbálkoztam, és akkor a másik olalra estem. Az ellenséges vonalak mögött voltam, így olyan gyorsan megszabadultam az ernyőtől, ahogy rossz karom csak engedte, és elindultam a szövetséges vonalak felé. Egy ponton géppuskalövések hallatszottak előttem és egy sor lövés jött hátulról is. Nagyon ideges voltam. Én voltam a legjobb keresztény, akivel valaha találkoztál. Akkor megígértem, hogy soha többé nem lövök németre, na... persze megtettem. Akkor még nem tudtam, hogy a britek láttak lezuhanni, és amikor a nácik megpróbáltak elkapni, fedezőtűzet zúdítottak a németekre. Ez körülbelül délután 4 óra körül volt. Aztán néha centiről centire másztam előre, végül a brit vonalak mögé értem. Az angolok teletöltöttek egy jó nagy menzapoharat Brandyvel, én pedig egy kortyot sem hagytam benne. Igazán segítőkészek voltak, és elvittek egy közeli brit légibázisra, onnan pedig visszautaztam Angliába." |
|
|
|
| Blumer figyelemre méltó leírása nem említi, amit a hivatalos feljegyzések elmondanak. Miután befejezte a bombázást, hazafelé fordította a századot, és látta, hogy látszólag biztonságban vannak. Csak ezután próbálkozott a kiugrással. |
|
A telefonpózna |
| |
SCRAPIRON IV, P-38J-25-LO, No. 44-23590, Markings & paint scheme: Coded 8L-C. |
|
| Blumer egy másik megrázó élménye 1944. július 4-én történt, amikor századával egy kommunikációs állomást támadtak. Blumer meglátott egy mozgó vonatot, majd századval lecsapott, hogy megtámadja. Ő volt a vezérgép, és megpróbálta a megfelelő támadási szöget elérni. A kelleténél kissé intenzívebben támadott és a vonatról leválva szárnyvéggel elkapott egy telefonoszlopot. Az oszlop leszakította bal szárny külső 4. merevítője utáni részét, és tönkretette a bal hajtóművet. Blumer csodálatos módon stabilizálta repülőgépét, miközben erős légelhárítótűzet kapott. Mason hadnagy és Doberolski hadnagy közvetlenül Scrappy mögött repült és azt hitték, a telefonpóznát ők is eltalálják, de szerencsére Scrappy felszabadította előttük az utat, mert magával vitte az összes vezetéket, és lefelezte az oszlopot. Az erős ellenséges tűz viszont letépte Doberolski függőleges vezérsíkjának nagy részét. Doberolski és Blumer egy halom roncs volt, de valami elképesztő repülési érzékkel vissza tudták vinni ütött-kopott gépüket Angliába. Amikor Blumer kiszállt a gépből, látta, hogy kb. 100 méternyi vezetéket is hozott magával, ami gépére gabalyodva lengedezett a farok körül és alatt. A gépet megjavították, és Blumer visszakapta. |
|
A nap, amikor égett az ég I'Aisne felett |
| |
15 perc alatt öt német gép... |
| 1944. augusztus 25-én a 367. pilótáit három észak-franciaországi német repülőtér megtmaására küldték. Az akció az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb légi csatájába torkollott. A csatát úgy ismerték, hogy "A nap, amikor égett az ég I'Aisne felett". |
| A csata végén a 393. osztag összerendeződött, és felkészültek arra, hogy visszatérjenek Angliába. A 394-esektől viszont segélyhívás érkezett Blumerhez, hogy 50 német FW-190-es üldözi őket. A 190-es alakulat a Luftwaffe JG6-os veterán egysége volt. Blumer akció utáni jelentése a következőképpen szól: |
|
|
| "1944. augusztus 25-én a 393. vadászosztagot vezettem egy alacsonytámadó küldetésen a franciaországi St Quentin környékén. Ledobtuk a bombáinkat, majd hallottuk, hogy a 394-es rádiózott, és azt mondta, hogy a "Casket" századot ellenséges vadászok támadták meg, kb. 25 mérföldre tőlünk. Jeleztem a századomnak, hogy megyünk segíteni, és harcba szállunk a 190-esekkel. Körülbelül 3000 méter magasan repülve láttam, hogy lentebb légiharc folyik. William Awtry hadnagy volt a kisérőm. Leborítottam és lelőttem egy FW 190-est 40 fokos elhajlással; a pilóta kiugrott, de nem nyílt ki az ejtőernyője. Visszamásztam 3000-re, majd kinéztem a jobb oldalon egy másik FW 190-est, rámentem és 30 fokos elhajlással lelőttem; láttam a gép burkolatdarabjait szétrepülni. Ismét magasségot szereztem, majd kiválasztottam egy újabb 190-est, és rárepültem. Kissé közel keültem hozzá, 20 méterről nyitottam tüzet, egy rövid sorozatot eresztettem bele. Az ellenséges repülőgép rögtön felrobbant, lángok és roncsdarabok borították be az egész gépemet. Megint felmásztam, és egy újabb FW 190-est vettem célba. Körülbelül 100 yardról lőttem 10 fokos elhajlással. Láttam a gép egyes részeit szétrepülni, majd füstbe és lángba borult. Senki nem törődött velem, így ismét felemelkedtem és rácsaptam az ötödik ellenséges repülőgépre. 30-35 fokos elhajlással tüzeltem. Láttam a becsapódásokat, és észrevettem, hogy a gépről darabok válnak le, és füstölni kezdett. Később a kisérőm elmondta, hogy látta a pilótát kiugrani." |
|
|
|
| A FW-190-es csoport nem 50 gép volt, hanem "csak" 20. Amikor felkérték, hogy meséljen a történtekről, Blumer a kisérőjére hivatkozott, és azt mondta: "Jobb, ha William Awtrey hadnagyot kérdezed meg, ő volt a kisérőm, és fedezte a gépemet. Látta az egész műsort." |
| William Awtrey főhadnagy, a halk beszédű dél-karolinai szerint az egész olyan volt, mintha egy filmet nézne: |
|
| "Az első Jerry (Awtrey a németeket hívta Jerry-nek) épp egy P-38 sarkában volt. Blumer rárontott és jól megszórta. A Jerry füstölni és égni kezdett. A gép késbe állt, a pilóta pedig kiugrott. Aztán felmentünk, és meglátott egy másik Jerry-t. Ez is könnyű volt Scrappy (Blumer) számára. Amikor eltalálta, a Jerry félfordulatot végzett, majd spirálban lezuhant a földre. Újra magasság, és újra egy 190-es. Blumer rátört és ahogy megszórta, úgy tűnt, a gép szétesett a levegőben, a darabjai elkezdtek szétrepülni. Láttuk, amint Blumer kapitány átmegy a füstön és a roncsokon, és egy darabig azon töprengtünk, vajon megússzta-e épségben. Ez volt a harmadik gép. Akkor már Jerryék össze voltak zavarodva. Általában összetartanak, és formációban maradnak, amikor megtámadják őket. Blumer kapitány elkapott egy másik Focke Wolfe-ot, ezúttal teljesen hátulról. A pilóta nem tudott kiugrani, azt hiszem azonnal meghalt. Ekkor már visszatartottam a lélegzetem. Kiszáradt a szám is. Emlékszem, minden irányba rángattam a fejem, és figyeltem, nehogy valaki megtámadja Scrappyt. De nagy csodálkozásomra ügyet sem vetettek ránk. Ahogy a nácik elkezdtek szétszóródni, Scrappy kiszemelte az ötödik Jerryt, és úgy vágott neki, mint egy sólyom. Olyan gyors volt, hogy magam is alig láttam. Beleeresztett egy sorozatot, a gép süllyedni, majd pörögni kezdett, a pilóta kiugrott. Ha most visszagondolok rá, tényleg olyan volt, mint egy oktatófilm. Néha elfelejtettem, hogy én magam is ott voltam. Repülőgépek zuhantak le az égből minden irányból, a földön tüzek égtek. Leszállás után Blumer ruhája teljesen átázott az izzadságtól. A szörnyű lövöldözés ellenére egyetlen golyónyom sem volt a gépén, de az osztag többi gépén sem." |
|
|
|
| Jean Hallade "Amikor az ég égett I'Aisne felett" című francia könyve dokumentálja a földön figyelő szemtanúk beszámolóit erről a hatalmas légi csatáról. Szemtanúk beszámolói szerint Scrappy tíz perc alatt lelőtte az öt FW 190-et. Az egyik 190-est aznap állítólag Rudi Dassow, a Vaskereszt Lovagkeresztjével kitüntetett, 22 győzelemmel rendelkező ászpilóta repülte, de nem erősítették meg, hogy Blumer áldozata lett volna. Blumer százada aznap összesen kilenc győzelemmel, egy valószínű győzelemmel és kettő rongálással a zsebében tért haza, úgy hogy egyetlen P-38 sem szenvedett kárt. |
| 1944. november 19-ig Blumer hét ellenséges repülőgépet lőtt le. A parancsnokság szerint: |
| "1944. november 19-én Blumer kapitány, miközben a németországi Duren környékén vezette századát, nagyszámú ellenséges repülőgéppel találkozott. Bár a kedvezőtlen időjárási viszonyok és repülőgépének motorhiba miatti gyenge teljesítménye rendkívül veszélyessé tette a támadását, Blumer kapitány félelem nélkül harcba vezette alakulatát. Ragyogó manőverezéssel Blumer kapitány egy ellenséges repülőgépet a földre kényszerített. Kiemelkedő vezetői képességről és harci jártasságról tett tanúbizonyságot, ami hozzájárult ahhoz, hogy százada négy további ellenséges repülőgépet semmisített meg. Szokatlan bátorsága és rendkívüli légijártassága megfelel a hadsereg légierejének legmagasabb hagyományainak." |
|
|
A hazatérés |
| 156 harci küldetés teljesítése után a Scrappy hazautazott, és a visszatérése minden bizonnyal méltó volt hírnevéhez. Ahelyett, hogy autót bérelt volna Fargo-ban, hogy megtegye a 25 mérföldes utat a Kindredbe, Blumer más utat választott a hazautazáshoz. Amikor a Hector repülőtérre érkezett a hadsereg szállítógépén, észrevette, hogy egy csoport P-63 King Cobra vadászgép pihen a pálya egyik végén. A gépek arra vártak, hogy hajóval Oroszországba vigyék őket. Blumer „rekvirált” egyet, és hamarosan élő bemutatót tartott a rokonságnak, milyen is egy alacsonytámadás! A fél mérföld hosszú főutca egyik végén kezdte, a fák tetejét súrolva zúgott végig a városon, és az utca keleti végén lévő iskola előtt húzott fel. A városlakók, a tanárok és a diákok kiözönlöttek az utcára, hogy láthassák a repülőgépet. Ez volt az első alkalom, hogy Kvikstad felügyelő elvesztette uralmát tanítványai felett a rögtönzött légibemutató miatt! |
| 156 harci küldetés teljesítése után a Scrappy hazautazott, és a visszatérése minden bizonnyal méltó volt hírnevéhez. Ahelyett, hogy autót bérelt volna Fargo-ban, hogy megtegye a 25 mérföldes utat a Kindredbe, Blumer más utat választott a hazautazáshoz. Amikor a Hector repülőtérre érkezett a hadsereg szállítógépén, észrevette, hogy egy csoport P-63 King Cobra vadászgép pihen a pálya egyik végén. A gépek arra vártak, hogy hajóval Oroszországba vigyék őket. Blumer „rekvirált” egyet, és hamarosan élő bemutatót tartott a rokonságnak, milyen is egy alacsonytámadás! A fél mérföld hosszú főutca egyik végén kezdte, a fák tetejét súrolva zúgott végig a városon, és az utca keleti végén lévő iskola előtt húzott fel. A városlakók, a tanárok és a diákok kiözönlöttek az utcára, hogy láthassák a repülőgépet. Ez volt az első alkalom, hogy Kvikstad felügyelő elvesztette uralmát tanítványai felett a rögtönzött légibemutató miatt! |
|
| 1962-ben talált egy régi P-38-ast, és megvette a Hondurasi Légierőtől, teljesen újszerű állapotba hozta, felfestette a Scrap Iron IV és a "Censored" képet, és a század színeit használta. 12 éven keresztül repült vele különféle légibemutatókon, hétvégén pedig kedvtelésből. Emellett beszerzett és felújított néhány antik repülőgépet, egy 1930-as Waco Taperwinget és egy Adcox Student Prince-t is. |
| Laurence E. "Scrappy" Blumer őrnagy 1997. október 23-án halt meg. |
| American Air Museum Archive |
|
|
