| Címkép: Seversky P-35 a virginiai Langley Aeronautical Laboratoryban, 1935 augusztus. Ezt a gépet az Advisory Committee for Aeronautics (NACA) használta 1939-ig. | Forrás: WordPress |
|
|
| Seversky Aircraft Company |
|
| Alexander Seversky (Szeverszkij=északi) 1894-ben Tbilisziben született. Az I. világháborúban a balti orosz flotta vadászpilótájaként tucatnyi légi győzelmet aratott, majd kiküldték az USA-ba katonai attasénak. A forradalom után nem tért haza, kint halt meg 1974-ben. A húszas években repülőgépgyárat alapított, és kisebb gépeket, köztük amfíbiákat gyártott. Több típusa sikerrel vett részt az akkori idők rekordrepüléseiben, de magát a repülőgépgyártást sohasem sikerült gazdaságossá tennie. |
 |
| Alexander Seversky az USAF vadászgéptenderére tervezte az X1-P együléses és a 2XD kétüléses változatot, soros Allison motorhoz. A megrendelés csak egy 40 darabos szériára szólt, de ezt már P&W Twin Wasp csillagmotorral készítették. Szolgálatba állították P–35-ként és egy részüket később be is vetették a Japán elleni háború kevésbé fontos harcterein, de a háborúban végül is igazán nem vettek részt. P-35 volt az első teljesen fém konstrukciós, együléses vadászgép az Egyesült Államok Hadseregének légihadtestében, mely visszahúzható futóművel és zárt pilótafülkével rendelkezett. |
|
| Seversky kapott egy 120 darabos svéd rendelést, amelyet az exporttilalom kikerülése érdekében AF–12-es (Auxiliary fighter, kisegítő vadász) típusként gyártottak és szállítottak. A svédek számára készült gépeknél javítottak az eredeti típus gyenge fegyverzetén, és J9-es néven álltak hadrendbe a Flygvapnet kötelékében. Ezeket a gépeket összeszerelési utasításokkal és repülési kézikönyvekkel, valamint az eredeti svéd szöveggel és szimbólumokkal kiegészített műszerfalakkal szállították le. A svédektől 1952-ben ment nyugdíjba. |
| A páncélzat és az öntömítő benzintartályok hiánya sérülékennyé tette a gépet. A Selfridge Fieldben állomásozó 1. Pursuit Group (27., 71. és 94. PS) számára szállították le az első P-35-ösöket. Itt a földi személyzet gyorsan tudomást szerzett a tartós üzemanyag-szivárgásról, mindig "nedves" volt a gép szárnya. Sok gép "csak" gyakorló- és átképzőgépként szolgált. |
| P-35 harcban a japánok ellen |
|
| Több gépet 1941 februárjától a Fülöp-szigeteki Távol-Kelet Légierőhöz küldtek. A luzoni három század átállt P-26-ról a P-35-re, és összesen negyvennyolc P-35 alkotta a Fülöp-szigetek védelmét. Közülük 10 baleset következtében elveszett. A P-35-ösöket elsősorban tüzérségi kiképzőként használta mindhárom század, mivel a Távol-Keleten kritikus 0,50-es kaliberű lőszerhiány volt. Nem állt rendelkezésre cserehajtómű sem. A P-35A gépeket később átadták a csoporthoz csatolt két újonnan érkezett századnak, a 21. és a 34. PS-nek, ez utóbbi kapta a legtöbbet. 1941 decemberében harcoltak a szigetek védelmében, kezdetben a Del Carmen repülőtérről. Reménytelenül felülmúlták őket a japán repülőgépek. 12 P-35A semmisült meg, hat pedig megsérült a Del Carmen repülőtér ellen december 10-én végrehajtott japán támadásban. |
|
| Sikerei is voltak. A 34. század 1941. december 10-én bosszút állt (nagy veszteséggel) a Japán Birodalmi Haditengerészeten, miközben megtámadta az inváziós hajókat, megrongálta a hajókat és csónakokat. A század egyik P-35A gépe egy W-10-es japán aknakeresőt el is süllyesztett. A gépet Samuel H. Marrett hadnagy vezette. Marrett többször rácsapott a W-10-re, amíg a hajó fel nem robbant. A robbanás viszont olyan erős volt, hogy leszakította Marrett P-35-ösének szárnyát, és a gép a tengerbe zuhant. |
| 1941 decemberének végén a Fülöp-szigeteken a hadsereg légierejének nagy részét evakuálták a Bataan-félsziget repülőtereire. 1942. január 2-án öt túlélő P-35A megpróbált Pilar Fieldről Bataan repülőterére átrepülni, de közülük kettőt légvédelmi tűz ért. Az egyik lezuhant, a másik visszatért Pilarba, ahol leszálláskor összetört. |
| 1942 Január 11-én a megmaradt két P-35-öst Del Monte repülőtérre evakuálták, csomagterükben több embert szállítva. Április 4-én rövid időre visszatértek Bataanba, hogy evakuálják a többi személyzetet. Április 10-én egy a leszálláskor elveszett. Az egyetlen túlélő P-35-öst április 30-án adták át PAAC kapitányának Ramon Zosa-nak, és egy P-40-es kíséretében május 3-án a Macajalar-öbölnél végrehajtott japán partraszálló csapatok támadására repült ki. |
| A P-35 teljesítménye még a korabeli mércével mérve is gyenge volt, és bár az USAAC pilótái nagyra értékelték a repülőgép robusztusságát, az 1938-as szállítások befejezésekor már elavult volt. |
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| P-35 ( 36-404 ) USAAC P-35A jelzéssel az USAF Nemzeti Múzeumban |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
 |
|
| Seversky P-35 |
|
|
|
