| Címkép: Korai P-61A Black Widow | Forrás: Courtesy of Tinker History Office |
|
|
 |
A "Fekete Özvegy" |
 |
| A P-61-es "Fekete özvegy" volt az első olyan amerikai repülőgép, melyet kifejezetten éjszakai vadásznak terveztek. A Black Widow rendkívül erős és hatásos éjszakai vadászgép volt. Jól bevált a zavarórepülési feladatokra, mivel nagy lőszerkészlet állt rendelkezésre. A két XP-61 prototípus 1942 májusában repült először. A nagyméretű, kétmotoros repülőgépen középen helyezték el a legénységi teret, a radart és a fegyverzetet. A motorburkolatok meghosszabbításaként két keskeny törzs kettős függőleges vezérsíkban végződött, amelyeket a vízszintes vezérsík kötött össze. A két prototípus után 13 darab YP-61 kísérleti gép épült csapatpróbákra, mielőtt a P-61A sorozat 200 gépét 1944 nyarán szolgálatba állították volna. A típus fegyverzete elsődlegesen négy 20 mm-es Hispano gépágyú volt, az első 37 repülőgép törzsének tetejére távirányítású lövésztornyot is építettek, 0,50-es kaliberű géppuskával. Ezeket később elhagyták, mivel tüzeléskor a repülőgép igen hevesen berezgett. A P-61A-kat 1944 első felétől a csendes-óceán térségében alkalmazták, de az év végére Európa légterében is megjelent. Készült fotófelderítő változatban is, ez volt a P61-F15A Reporter. A P-61 kizárólag az Egyesült Államok haderőinél szolgált, soha nem exportálták. |
|
P-61A |
| Az XP-61-től és YP-61-től eltérően, amelyeket feketére festettek, a korai P-61A-k olajbarna színűek voltak. Később a P-61-eseket fényes feketére festették, ami a Black Widow védjegyévé vált. Három festési sémát teszteltek. 1: Felül/oldalt olajbarna és matt fekete alsó festés. 2: Teljes gép matt fekete. 3: Teljes gép fényes fekete. A reflektoros tesztek során, amikor az olajbarna/fekete és a teljesen matt fekete repülőgép áthaladt a reflektor sugarán, könnyen észlelhető volt. Amikor azonban a fényes fekete gép repült át a fénysugáron, szinte láthatatlan volt. |
| Volt egy komoly probléma: a felső lőtorony elforgatásakor többnyire az ágyúk komoly rezgét keltettek a farokban. A probléma olyan súlyossá vált, hogy a felső lövegeket előrenéző helyzetben reteszelték, a pilóta célzott a géppel. A torony még így is problémákat okozott, ezért eltávolították. |
| A másik fő probléma a plexi farokkupola meghibásodása volt, amely nagy sebességű süllyedések során letört. A farokkúpot a prototípusok hegesztett magnéziumötvözet kereteit hagyományosabb, alumíniumötvözetből készültekre cserélték le. |
| A P-61-et mérete és súlya miatt össze lehetett volna téveszteni egy közepes bombázóval, de a Black Widow gyenge harctéri teljesítménye ellenére az amerikai pilóták imádták. Dicsérték a kezelhetőségét, mindenféle műrepülésre képes volt, de szelíd viselkedésű volt. Előremutatóan már robotpilóta rendszerrel is felszerelték. Egy motorral is repülhetett – még teljesen terhelt állapotban is. Lassan bele lehett vinni egy dugóhúzóba, ami pl. pusztító volt a P-38 Lightning vadászoknál. Ez volt a háború egyik legjobban kezelhető repülőgépe, de a sebesség és a magasság tekintetében hiányzott. Túl alacsony volt a maximális repülési magassága és túl lassú volt ahhoz, hogy hatékony éjszakai vadászgép legyen, mígnem egy továbbfejlesztett P-61C változat született megnövelt teljesítménnyel. Ekkorra azonban már késő volt – a háborúnak vége lett. |
| Ellentétben a P-47 Thunderbolttal és a P-51 Mustanggal, a P-61 nem aratott sok gyúzelmet, körülbelül 127 repülőgépet lőtt le. 674 P-61 készült a háború alatt (a háború vége után további 32), és alig több mint egy évig szolgált a háborúban. Összesen 706 db épült, és 1954-ben vonták ki. |
|
P-61B |
|
| A P-61B lényegében megegyezett a P-61A-val, de számos fejlesztést kapott. Bevezették a fejlettebb SCR-720 AI radart. A gondola hosszabb lett, az orr pedig hosszabb, hogy elférjen az új radar. A futóműajtókat osztott mechanikus ajtókra cserélték a problémás hidraulikus működtetésű ajtók helyett. Vészfutómű-rendszer került beépítésre hidraulikus meghibásodás esetére, valamint a futómű fogantyújának mechanikus reteszelése, amely megakadályozza a futómű talajon történő visszahúzását. Egy továbbfejlesztett kabinfűtési rendszert szereltek fel, valamint olajhűtőt és hűtőközi szellőzőket. Az olajtartályokat a szárnyakból áthelyezték a motorgondolákba. Leszállólámpát szereltek a futóműre, levették a csűrő trimmjét, illetve új tűzoltó rendszert szereltek fel. Az éjjellátó (nem a mai éjjellátokra kell gondolni) távcsöveket a B-modellben vezették be, hogy sötétben is lássák a célpontot. Később a régebbi P-61A gépekre is felszerelték fel ezeket. A gépekre felszerelhető lett négy szárny alatti bomba-, vagy póttank pilon. A General Electric Type A-4 hátsó tornyot a későbbi P-61B gépekre visszaszerelték, miután a rezgési problémákat megoldották. A tapasztalatok szerint egyetlen módja annak, hogy különbséget tegyünk az A és B modell között, a P-61B hosszabb orra volt. |
| Ennyi módosítás ellenére a tapasztalatok szerint egyetlen módja annak, hogy különbséget tegyünk az A és B modell között, a P-61B hosszabb orra volt... |
|
P-61C |
| A P-61C lényegében ugyanaz a repülőgépváz volt, de erősebb turbófeltöltős R-2800-73 motorokkal, amelyek 2800 LE (2088 kW) maximális WEP-t kínáltak. Nehezebb volt, mint az A vagy B modellek, és állítólag kevésbé manőverezhető. Az első sorozatban gyártott P-61C 1945 elején gördült le a sorról, és végül sokkal gyorsabb lett, maximális sebessége 692 km/h volt 9144 méteren. A szárny felett és alatt perforált légfékek helyezkedtek el, de ezeket a nagy sebességű teszt során bekövetkezett súlyos baleset után lezárták. Az első P-61C-t 1945 júliusában fogadta el az USAAF, de már késő volt ahhoz, hogy harcot is lássanak. 1946. január 28-ig negyvenegy P-61 készült el. A legtöbbet tesztelési és kutatási célokra használták, és 1949 márciusának végére kivonásra kerültek. |
| Ennyi módosítás ellenére a tapasztalatok szerint egyetlen módja annak, hogy különbséget tegyünk az A és B modell között, a P-61B hosszabb orra volt... |
|
Európa |
| Amikor a Fekete Özvegyen minden működött, az eredmények látványosak voltak. A 422. Night Fighter Squadron (NSF) volt az első, amely Európában repült P-61-essel, a „Zöld Denevérek” pedig 1944. május 23-án kapták meg P-61-eseiket. A 425. szd. 1944. június 15-én kapta meg. Nekik ez már későn voltak ahhoz, hogy részt vegyenek a D-Day invázióban június 6-án, ezért első küldetéseik a rettegett V-1 rakéták „Buzz Bomb” ellen volt. A Földközi-tengeren a 414-es december 20-án kapta meg P-61-eseit, és a 422-essel együtt dolgoztak a Bulge-i csata során. 1945. február 4. és 1945. április 10. között öt német repülőgépet lőttek le. 1944 végén a 422-esnél és a 425-ösnél kritikus alakatrészhiány volt, tíz vagy kevesebb üzemképes repülőgépük volt csak. A Northrop nem tudott lépést tartani az igényekkel, és a problémát soha nem sikerült orvosolni. A századok a rendelkezésükre álló felszereléssel teljesítették feladataikat. |
| Németország gyártotta a háború akkori leggyorsabb repülőgépét, a Messerschmitt 410-est. Egy Me-410-essel való találkozás során, a bulge-i csata során nyilvánvalóvá váltak a P-61 hiányosságai. Van Neiswender hadnagy P-61-esét, a „Daisy Mae”-t vezette. és a Ground Control Intercept (GCI) egy ellenséges gép felé irányította. Amint felzárkózott a célra, a Me 410 észrevette őket, leborított, és egyenesen a lenti erdő felé vette az irányt. A P-61 teljes gázzal üldözte. Közben azonosították a típust: Me 410. A német közben 400 mérföld/órás (644 km/h) sebességgel nagyon gyorsan távolodni kezdett, mintha a P-61 egy helyben állt volna. Neiswender el is vesztette a radarkapcsolatot. Soha nem jutott elég közel ahhoz, hogy tüzelhessen a gépre. Másodpercekkel később a P-61 farkúpja elvált a repülőgéptől. A P-61-esek ismétlődő farokkúp meghibásodást tapasztaltak a süllyedések során. Neiswender visszaindult a bázisra, és nem volt mit felmutatnia, csak egy elveszett farokkúpot. |
|
Csendes-óceán |
| A legtöbb P-61A a Csendes-óceáni USAAF éjszakai vadászrepülő osztagokhoz került. Miután 1942 végén biztosították Guadalcanalt, tudták, hogy a sziget közel van a környező területen lévő japán támaszpontokhoz. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai bázisoknak éjszakai védelemre lesz szükségük. A P-61 még nem volt, és az amerikai éjszakai vadász szerepkör a B-25-ösök, P-40-esek, P-38-asok és P-70-esek éjszakai vadászgépként való felhasználásával kezdődött. Csak 1944 májusában, amikor a P-61-et végre leszállították a csendes-óceáni osztagokhoz. A 6. NFS volt az első, amely megkapta az új P-61A vadászgépeket. Azok még olajbarna színben készültek, és felső tornnyuk is volt (később ezeket leszerelték). Amikor 1944-ben végre felbukkant a P-61, a magasan repülő G4M Betty bombázó már nem volt elérhetetlen. |
| A 6. NFS volt az első, amely egy éjszakai vadászgéppel lelőtt egy Betty-t. Június 30-án egy magányos Bettyt küldtek ki, hogy bombázza a Saipan repülőterét nagy magasságból. P-61-esével Dale Haberman hadnagy járőrszolgálatot teljesített azon az éjszakán, és radarral befogták a Bettyt. Haberman megközelítette és egy rövid, 20 mm-es sorozatot adott a Bettynek. Az eredmény pusztító volt, a Betty felrobbant. Ez volt 6. NFS első a P-61-es győzelme a 16 közül. |
| 1944. július 1-jén aktiválták a 421. NFS-t, és az új-guineai nadzabi bázisokról, a Wake Island-ről és több előretolt bázisról működtek. Július 7-én Own Wolf repülőhadnagy és Byron Allain rádiótiszt (RO) hadnagy riadókészültségben volt Owi-sziget bázisán. A GCI arra utasította őket, hogy fogjanak el egy bejövő ellenséges gépet. Felszálltak, de egy vihar miatt a GCI-vel megszakadt a kapcsolat. Wolf tovább haladt a már közölt nyugati irányba, míg végül radarja maximális hatótávolságán be nem fogta a japán gépet. Wolf a gyanútlan bombázó közelébe került. Mitsubishi Ki-21 „Sally” vagy Mitsubishi Ki-46 „Dinah” kétmotoros bombázóként azonosítottak. A P-61 lövési pozícióba manőverezett, majd Allain négy 0,50-es kaliberű géppuskával tüzelni kezdett a japán gépre, Wolf pedig a négy 20 mm-es ágyút használta. Mindketten egyszerre tüzeltek. A japán jobb oldali motorja lángra lobbant. Wolf folytatta a támadást, és azt látta, hogy a géptörzs egyes részei felrobbannak, szétszakadnak, a bombázó pedig lángolva az óceánba zuhan. |
| A 418. NFS a P-61 ászszázada volt 18 lelövéssel. Volt, hogy egyetlen éjszaka alatt három Ki-61 Hein „Tonyt” lőttek le. A "Tony" egy új vadászgép volt, amely nagy pusztítást végzett a B-29 Superfortress flottában. A 421-es század 1944. november 10-én két "Tony" levadászását tudta felmutatni. |
|
P-61A jelleg- és részletrajzok |
|
P-61 F15A Reporter |
|
| A Reporter lényegében egy módosított P-61C volt. Az összes fegyvert eltávolították, és új orrot helyeztek el, hogy egy sor kamerát elhelyezzenek.Új buboréktetős törzse volt, és a szárny féklapjait megszüntették. Első repülése 1945. július 3-án volt. 1945 júniusában 175 darab F-15A-t rendeltek, de 1947-ben törölték, mert sugárhajtású repülőgépek álltak szolgálatba. Csak 36 F-15A készült el. Az F-15 Riporterek a háború után szolgáltak Japán amerikai megszállása idején, és részt vettek a térképészeti programban, és felbecsülhetetlen értékű képeket készítettek Koreáról a háború előtt. Néhány P61 F-15-ös a Fülöp-szigeteken is szolgált. Az 1940-es évek végén problémát jelentett a pótalkatrészeinek beszerzése, és a sérült,illetve néhány működőképes repülőgépeket kannibalizáltak, hogy a többi repülhessen. 1948 augusztusában az "F" jelölését a vadászrepülőgépek kapták meg . A még szolgálatban lévő Black Widows éjszakai vadászok nevét F-61-re, a Reportereket pedig RF-61C-re nevezték át. 1949. április 1-jén az utolsó RF-61C-ket használó századot (a 82. TFS-t) deaktiválták, és az összes túlélő RF-61C-t a Johnson AFB 35. karbantartó osztagához rendelték leszerelés céljából. Néhányat feleslegnek nyilvánítottak, és a kereskedelmi piacon értékesítettek, a többit selejtezték. |
|
|
Festésminták / camuflage |
|
P-61 fotók |
|
XP-61D |
| Az XP-61D alapvetően megegyezett a P-61C-vel, R-2800-77 turbófeltöltős motorok hajtották, 2800 LE (2088 kW) WEP-vel. Négy szárnypilonja volt, két belső és két külső. A két XP-61D repülési tesztprogramja 1945 őszére fejeződött be. A maximális sebesség 692 km/h volt 30 000 lábon (9144 m), és 30 000 láb magasságot 13,5 perc alatt lehetett elérni. A felső határ 43 000 láb (13 106 m) volt. Miután a P-61C gyártásba került, az XP-61D prioritása lecsökkent, és amikor a háború véget ért a csendes-óceáni térségben, az XP-61D projektet teljesen elvetették. Mindkét repülőgépet leselejtezték. |
|
XP-61E |
| Az XP-61E a Black Widow bombázókísérő-vadász változata lett volna, de amikor a P-51D Mustang több mint megfelelőnek bizonyult erre a szerepre, az XP-61E már nem volt prioritás. Két P-61B-t alakítottak át E modellnek, melyek 1945 márciusában készültek el. Gyorsabb volt a korábbi Black Widow éjszakai vadászgépeknél, de közel sem volt olyan gyors, mint az XP-82 Twin Mustang. Az XP-61E maximális sebessége 376 mph (605 km/h) volt 5182 méteren, míg az XP-82 170 km-rel gyorsabb volt 776 km/h maximális sebességgel.) 25 100 láb (7 650 m) magasságban. |
| Az XP-61E központi törzsszekcióját teljesen átdolgozták. Tandem, kétüléses pilótafülkét és buboréktetőt kapott, a hátsó ülés megszűnt. A radart is eltávolították, és négy darab 0,50-es kaliberű géppuskával helyettesítették az orrban. További üzemanyagtartályok kerültek felszerelésre, így a belső üzemanyag térfogata 1158 gallonra (4385 literre) nőtt. Az egyik XP-61E 1945 áprilisában lezuhant, miután a tesztpilóta egy felszállás során idő előtt visszahúzta a futóművet. A pilóta nem sérült meg, de a repülőgép megsemmisült. A projektet törölték. |
|
P-61G |
| 1945 folyamán 16 P-61B-t alakítottak át időjárás-felderítő feladatokra, P-61G néven. Minden fegyverzetet eltávolítottak a gépről. |
|
F2T-1 |
|
| Az Egyesült Államok haditengerészete a Grumman F7F Tigercats szolgálatbaállására várva az F2T-1 Black Widows-t jelölte ki kiképzőként. Csendes-óceáni szárazföldi bázisokról működtek a Lockheed PV-1 Venturas-t helyettesítve. Az USAAF elsőbbséget élvezett a P-61 Black Widows szállításában, a haditengerészet pedig csak 1944 közepén kapott Black Widows-t. A haditengerészeti F2T-1-eket a tengerészgyalogság éjszakai vadászegységei számára kellett volna kiadni. 1944 júliusában a haditengerészet úgy döntött, hogy a Grumman F7F Tigercatot üzemelteti elsődleges éjszakai vadászgépként, és visszavonta a Black Widows iránti kérelmét. Egy tucat ex-USAAF P-61B-t szereztek be személyzeti kiképzőként, amíg a Tigercats meg nem érkezett. Az F2T-1-ek azonban csak 1945 szeptemberében álltak haditengerészet szolgálatába, amikorra a csendes-óceáni háború véget ért. A haditengerészeti F2T-1-esek csak rövid ideig szolgáltak parti kiképző egységekkel, és a túlélőket végül a támogató egységekhez helyezték át. Az utolsó két F2T-1-et 1947 augusztusában kivonták a haditengerészet állommányából. |
| Források: | Wikipedia | Aviation-history | |
|
|
