| |
| Polikarpov Po-2, Budapest, Hármashatárhegy, 1957. | Fortepan |
|
2023.08.18. |
|
| Orosz rétegelt lemez, Kukoricás, Varrógép, Idegfűrész, Mari néni... |
|
| Általánosan Po-2 néven ismert U–2, szovjet többcélú kétfedelű repülőgép (Polikarpov 1944-es halála óta hívják Po-2-nek). Az U az ucsebnij, oktató repülőgép rövidítése. Beceneve Kukuruznyik ami kukoricást, azaz kukoricaföldet jelent. A gépnek már NATO-kódja is van: Mule (öszvér). Megbízható, egyszerű, olcsó gép, alacsonytámadó, légi felderítő és futár feladatokra. Néha lélektani fegyver is volt... A háború alatt bebizonyította, hogy az egyik legsokoldalúbb könnyű harci repülőgép, amelyet a Szovjetunóiban építettek. A szovjet idők leghosszabb ideig gyártásban lévő gépe lett azzal, hogy egészen 1978-ig gyártották. A repüléstörténet legtöbb példányban készült kétfedeles repülőgépe, több mint 40 000 db készült 1928 és 1953 között. A pontos számot nehéz megbecsülni. 1959-ig kisebb javító üzemekben folytatódott a gyártása, majd 1978-ig repülőklubbokban, és magánműhelyekben is engedélyezetten készült néhány darab. |
 |
| Mihail Gromov berepülő pilóta 1928. január 7-i első repülésekor az U–2-es prototípusa Svecov M–11 74 kW-os (99 LE) öthengeres léghűtéses csillagmotorral repült. Az előszéria 1928. év végi próbáira, valamint szériagyártás 1929-es elindítására is leningrádi 23-as számú gyárban került sor. A gyártását a Szovjetunióban 1953-ban fejezték be, de CSS–13 típusjellel Lengyelországban 1959-ig gyártották. |
|
| Az U–2 a Szovjetunió alapvető polgári, valamint katonai kiképző gépévé vált, melynek tömeggyártása a Moszkva melletti Vörös Pilóta gyárban folyt. Használták szállításra, valamint katonai futár feladatokra is STOL adottságai miatt. A Kukuruznyik becenév a kezdetektől gyártott mezőgazdasági változattól ered. Habár a kortárs repülőgépeknél jóval elmaradottabb volt, alaposan kivette a részét a keleti front harcaiból, elsősorban mint futár, kutató-mentő és könnyű-szállító. Különösen nagy hasznát vették a frontvonal mögött harcoló szovjet partizánalakulatok támogatásánál. A 40 000-es darabszám elérését segítette az olcsó ár és az egyszerű karbantarthatóság. 1949-ben beszüntették ugyan a Po–2 Szovjetunión belüli gyártását, de az Aeroflot javítóüzemeiben 1959-ig még számos példányt szereltek össze. |
| 1942-től alakították ki könnyűbombázó és alacsonytámadó feladatokra. Polikarpov vezetése alatt elkészült a U–2VSZ (vojszkovaja szerija – katonai változat), ami egy könnyű éjszakai bombázó lett. A gép felfegyverzésével kapcsolatos első próbák 1941-ben bombákkal zajlottak. A bomba-össztömeg 350 kg lehetett, az alsó szárnyakra függesztve. A lövész fülkéjét felfegyverezték SKASZ géppuskával, vagy DP golyószóróval. |
| Az 1941 szeptemberében Odessza védelme során az U–2-eseket felderítő és könnyű, rövid hatótávolságú bombázó feladatokra használták. Az első ellenséges tüzérség elleni bombázást Pjotr Bevz pilóta egy polgári változattal hajtotta végre. |
|
| Zörgő hangja miatt a Wehrmacht csapatok a Nähmaschine "varrógép" gúnynévvel illették, a finn csapatok pedig a Hermo saha "idegfűrész" nevet aggatták rá. Az ellenség hamar tisztába lett az U–2-esek által jelentett fenyegetéssel. Külön ehhez a típushoz alkalmazandó útmutatót is kaptak a Luftwaffe pilótái, akik megvetően csak "orosz rétegelt lemez"-nek csúfolták. Ezeknek a misszióknak a fizikai pusztítása akár jelentéktelen is lehetne, de a német csapatokra gyakorolt pszichológiai hatása sokkal erőteljesebb volt. Jellemzően az éjszaka közepén váratlanul támadtak, megvonva a német katonáktól a pihenést, akiknek állandó készültségben kellett lenniük. Jellemző eljárásuk az volt, hogy néhány méterrel a föld felett kacskaringós útvonalon repülve, a célponthoz közel felhúzták a gépet és leállították a motort, a bombázást vitorlázó módban hajtották végre. A célponttá vált csapatoknak a szárnyak merevítő kábelei között süvítő szél utalt a közelgő támadásra. |
|
| A Luftwaffe vadászai számára három okból is különösen nehéznek bizonyult a Kukuruznyik lelövése: a kezdetlegesnek számító repülőgép borzalmas mennyiségű sérüléssel is repülőképes maradt, a pilóták védekező taktikát választva a fák koronáinak magasságában repültek, illetve a Messerschmitt Bf 109 és a Focke-Wulf Fw 190 átesési sebessége a szovjet repülőgép maximális utazósebességével megegyezett. Alig lehetett a Po–2-t saját fegyverük tüzelési tartományában tartani. |
| A szovjet Po–2-es egységek sikerei arra ösztönözték a Luftwaffét, hogy az 1930-as évekből megmaradt öreg, nyitott pilótafülkés kétfedelű vagy felsőszárnyas a repülőgépeikből a keleti fronton hasonló, ún. Störkampfstaffel "zaklató repülőszázadokat" szervezzen. |
|
| Ezt a típust használta az 588. Éjszakai Bombázó Ezred, melynek mind a pilótái, mind a földi személyzet csak nőkből állt. Az egység a német mélységi állások ellen intézett merész, kis magasságú rajtaütéseiről vált hírhedté. Egy alkalommal Jekatyerina Rjabova és Nagyezsda Popova veterán pilóták tizennyolc ilyen bevetést is végrehajtottak egyetlen éjszaka alatt. A női pilóták felfigyeltek arra, hogy azon egyszerű ok, hogy nők az ellenfelek, tovább fokozza az ellenség idegbaját. Az egység tagjai kiérdemeltek számos kitüntetést, a legtöbben közel 1000 harci repülőbevetést teljesített a háború végéig és kivették a részüket Berlin bevételéből is. A női pilóták ezzel kivívták maguknak a "Éjszakai Boszorkányok" nevet. A magyar katonák körében a női személyzetre utalva, "Mari néni" volt a neve. |
|
| A Lengyel Légierő ezt a lassú és fordulékony gépet légi felderítő és lázadóellenes feladatokra használta az Ukrán Felkelő Hadsereg Beszkidek hegységben tartózkodó csapatai ellen. A pilótákat és a navigátorokat utasították, hogy keressék az Ukrán Felkelő Hadsereg csapatösszevonásait és szükség szerint vonják őket tűz alá gépfegyverekkel és gránátokkal. Az Ukrán Felkelő Hadseregnek több alkalommal is sikerült Po–2-est lelőnie, de soha egyetlen darabot sem tudtak zsákmányolni, mert a pilótáknak parancsuk volt arra, hogy az ellenséges területen bekövetkező baleset, vagy kényszerleszállás után gyújtsák fel a gépet. |
| Észak-Korea a Po–2-t hasonló feladatokra használta a koreai háborúban. Jelentős számú Po–2-t állított hadrendbe Észak Korea légiereje, éjszakai rajtaütéseik során súlyos károkat okozva a Dél-Koreát támogató csapatoknak. |
| 1951. november 28-án 03:00-kor egy magányos Po–2 megtámadta Phenjan repülőterét Korea északnyugati részén. Egy Po–2 a 8. Vadász-Bombázó Egység repülőterének betonjára koncentrálva egy fürtös repeszbombát dobott a parkoló P–51 Mustang gépek sorára. Tizenegy Mustang megsérült, három olyan súlyosan, hogy amikor néhány nap múlva Phenjanból visszavonultak, megsemmisítették. |
|
| 1951. június 17-én 01:30 perckor Szuvon repülőterét két Po–2 bombázta. Mindkét gép repeszbombákat dobott le. Egy eredményes találat a 802-es Repülőmérnöki Zászlóalj gépkocsiállományában megrongált néhány felszerelést. Két bomba a 335. Elfogóvadász Század kiszolgálóterületén robbant fel. Egy F–86A Sabre (FU–334 / 49-1334) gép kigyulladt, mert az egyik bomba a szárnyát találta el. A gépet a tűz teljesen megsemmisítette. A további veszteségeket megakadályozandó, azonnali intézkedésként a többi gépet távolabb vontatták az égő Sabre-től. A rövid támadásban mégis nyolc másik F–86 is megsérült közülük négy súlyosan. Egy F–86 pilóta pedig megsebesült. Az északiak elismerésben részesítették ezért a támadásért La Woon Yung hadnagyot és a másik pilótát. |
|
| A déli erők által éjjeli látomásnak, vagy alig észlelhető célpontnak (Bedcheck Charlie) nevezett Po–2 lelövése nagy nehézséget jelentett. Igaz, hogy az 1950-es években a radar az éjszakai vadászok alapfelszereltségéhez tartozott, de a fa és szövet anyagokból készült Po–2 annyira minimális radar jelet vert vissza, hogy az ellenséges vadászpilótáknak nehézséget jelentett a becserkészésük. |
| Leo Fournier amerikai koreai háborús veterán így emlékszik vissza "Bedcheck Charlie"-ra: "... senki sem tudta elkapni őket. Egyszerűen túlságosan alacsonyan repültek és túlságosan lassan." |
| 1953 június 16-án Amerikai Tengerészgyalogság VMC-1 alakulatának AD–4 Skyraider csatarepülőgépének pilótája Major George H. Linnemeier és CWO Vernon S. Kramer lelőtt egy Po–2 repülőgépet. Ez volt az egyetlen dokumentált Skyraider légi győzelem Korában. Egy F–94 Starfire átesett és lezuhant, amikor 177 km/h sebességre lassult egy kétfedeles Po–2 elfogására tett kísérlet közben. |
| Magyarországon 1946-tól volt használatban ez a típus. Magyar Néphadsereg futár- és gyakorló repülőgépként alkalmazta. A MASZOVLET működtetett öt gépet légitaxiként az 1956-os forradalom előtt. A sportrepülésben vitorlázó vontatásra és ejtőernyős ugráshoz használták. Az ötvenes évek közepétől már a sportrepülésben szolgált vitorlázó vontató és ejtőernyős ugrató gépként. Néhány Po-2 1954-től Magyarországon a kezdődő mezőgazdasági repülést szolgálta 1960-ig, amikor a korszerűbb típusok kiszorították e feladatkörökből. A többi gép 1968-ig volt használatban a sportrepülésben, ahol vitorlázógépek vontatására és ejtőernyős ugráshoz használták. A selejtezésüket követően két példány kivételével megsemmisítették őket. Ezek egyike - egy 1954-ben épült - került felújításra és repül mind a mai napig a Goldtimer alapítvnynál. A másik gép a szolnoki Katonai Repülési Múzeum kiállításán látható. A Magyarországon üzemelő több mint húsz gép zöme lengyel gyártású volt. |
|
|
.jpg)
.jpg)
