Polikarpov R-5
 
 
Polikarpov R-5. | Forrás:  thefewgoodmen.com
2023.08.18.
Polikarpov R-5
1928-1944
POLIKARPOV

 
Az R–5 az 1930-as években alkalmazott szovjet kétszemélyes, kétfedelű felderítő és könnyű bombázó repülőgép. Több mint 7000 db példányt gyártottak a típusból.
1920-as évek második felében tervezték az R–1 (de Havilland DH.9) leváltására. A 25. sz. Állami Repülőgépgyár 1928-ban elkészítette a prototípust, amely szeptemberben repült először. Az első még Német BMW VI V12 motorral repült. 1930-ban kezdődött el a gyártása. A sorozatgyártású példányokba a BMW VI motor szovjet licencét, a Mikulin M–17 motort építették. Számos típusváltozatát alakították ki, többek között a polgári légi közlekedés számára is gyártották szállító repülőgépként. Az R–5 jelentős módosításával fejlesztették ki az 1935-től gyártott R–Z felderítő és könnyű bombázó repülőgépet.
Az R–5 alapváltozat fegyverzete 1 db mereven rögzített, légcsavarkörön keresztül, előre tüzelő 7,62 mm-es PV–1 géppuska, valamint a hátsó pilótakabin mögött, forgathatóan felszerelt 1 db DA géppuska volt. A szárnyak alatt elhelyezett bombazárakra összesen 400 kg-nyi bombaterhelést lehetett függeszteni. Erre a célra a törzs alá két db DER–6, a szárnyakra 8 db DER–7 bombazárat szereltek fel. A későbbi, modernizált változatokon a PV–1 géppuska helyett SKASZ géppuskákat építettek be, és növelték a bombaterhelést is. Az egyes speciális típusváltozatok fegyverzete igen változatos volt. A csatarepülő változatoknál a szárnyakra is szereltek géppuskákat.
Az R-5 a szovjet légierő standard felderítő és támadó repülőgépe lett, amelyet nagy számban használtak, több mint 100 századot szereltek fel R-5-össel. A gépek aktívan részt vettek a lengyelországi szovjet invázióban (1939), valamint a Finnország elleni 1939-40-es téli háborúban. Hermosaha ("idegfűrész") néven ismerték őket. A finnek több R-5-öst lelőttek és elfogtak, de egyiket sem vették hadműveleti szolgálatba. Az R-5-ösök a Mongol Népi Légierőnél is szolgáltak az 1939-es Khalkhin Gol-i csata során a japánok ellen. A szovjetekél a német betörés után egészen 1945-ig szolgálatban maradtak, és főleg éjszakai bombázóként, illetve összekötő repülőgépként használták őket. Az R-5-ösöket a spanyol köztársasági légierő is használta a spanyol polgárháborúban.
Ezt az R-5-öst finn légelhárító tüzérek lőtték le, 1940. januárjában.

  • R–5 – Az alapváltozat. Az első példányokat Klimov M–17B, az 1933 után gyártottakat M–17F motorokkal látták el. Összesen 4914 db-t gyártottak.

  • R–5S (Sturmovik) – Földi célok támadására kialakított csatarepülő változat, kiegészítő fegyverzettel ellátva.

  • R–5a – Úszótalpakkal felszerelt hidroplán-változat. MR–5 és MR–5bisz típusjelzéssel is ismert. 1934–1935 között 111 db-t építettek.

  • R–5T – Torpedóvető változat. A futóművet úgy alakították ki, hogy a torpedót a törzs alá lehessen függeszteni. 50 db-t gyártottak.

  • R–5SZSZSZ – Az R–5 javított, továbbfejlesztett változata. Csökkentették a légellenállást és növelték a fegyverzet tűzerejét. Több mint 100 db készült belőle 1935–1936 között. SZSZSZ típusjellel is ismert.

  • R–5D – Távolsági repülési rekordok elérésére kialakított speciális változat, csak egy darabot építettek.

  • R–5 Jumo – Német Jukers-dízelmotorral felszerelt kísérleti változat. Csak egy prototípus épült meg.

  • P–5 – Az Aeroflot részére kialakított szállító változat, Mikulin M–17B motorral felszerelve. 1940-ig mintegy 1000 db-t gyártottak ebből a változatból.

  • P–5a – A P–5 úszótalpakkal felszerelt változata. Csak kis példányszámban gyártották.

  • R–5L (Limuzin) – Két fő számára kialakított utaskabinnal ellátott változat, néhány db készült belőle 1931-ben.

  • P–5L – Korszerűsített utasszállító változat. Néhány példányt építettek 1933-ban.

  • PR–5 – Modernizált utasszállító változat. Fából készült félhéj szerkezetű törzzsel, négy fő számára kialakított zárt utaskabinnal. 210 db-t alakítottak át ilyen kivitelűre.

  • PR–12 – Az RP–5-n alapuló változat. Csak egy db készült 1938-ban.

  • ARK–5 – Sarkvidéki repülésekre kialakított változat, zárt és fűthető pilótafülkével. A szárnyak alá és a törzs két oldalára áramvonalas teherszállító konténereket szereltek.

  • LS (Ljogkij sturmovik) – Földi célpontok támadására kifejlesztett, könnyű fegyverzettel ellátott csatarepülőgép. Dmitrij Grigorovics vezetésével alakították ki, csak egy db készült 1930-ban.

  • TS–1 (Tyazsolij sturmovik) – Az R–5-ön alapuló, nehéz fegyverzettel felszerelt csatarepülő változat. Helyenként 6 mm-es páncélzatot kapott. Grigorovics vezetésével építették meg. Csak három prototípus készült. Összesen 10 db 7,62 mm-es géppuskát építettek az alsó szárnyak alá, valamint egy 7,62 mm-es DP géppuskát a második pilótakabinhoz, a légi lövész számára.
  • TS–2 – A TS–1 módosított változata új, nagyobb fesztávolságú szárnyakkal. Fegyverzete 11 db 7,62 mm-es PV–1 géppuska volt. 10 db-t építettek.

  • SON (Sturmovik oszobogo naznacsenyija) – Szétszerelhető és behajtható szárnyakkal ellátott könnyű csatarepülőgép, amelyet repülőgép-hordozón történő üzemeltetésre szántak. A törzs alsó része a motor és a pilótafülkék alatt páncélzatot kapott. 30 db-t rendeltek, a repülőgép-hordozók építésének elvetését követően a programmal felhagytak, csak egy prototípus készült.

 
R-5
 
R-5L
R-5
R-5
R-5
R-5
R-5
R-5 SON
R-5 AKR-5
     

 
 
 
Források/Source
Wikipedia
thefewgoodmen.com
 
 
© Légibázis Since 1998.