Jellegrajz - Supermarine Spitfire

Spitfire

	Supermarine Spitfire

Supermarine Spitfire

Anglia 1939-1945 - Miles Aircraft Limited

A Supermarine Spitfire brit együléses vadászrepülőgép, melyet a Brit Légügyi Minisztérium 1930-ban kibocsátott F. 7/30. sz. feladatkiírására fejlesztettek ki. Végsebesség: 584 km/h. Fesztávolság: 11 m. Hossz: 9,12 m. Első felszállás: 1936. március 5. Szolgálatba állítás: 1938. Kivonva: 1952. Tervező: Reginald Joseph Mitchell A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a háború után is gyártottak.


						1945 Leningrád

A Supermarine Spitfire, a repülés történetének egyik legnagyobb legendája nem sokkal a Hurricane után született meg. Első repülését 1936. március 5-én hajtotta végre. A repülőgépet az a Reginald Mitchell alkotta meg, akit a leggyorsabb gépek - köztük több Schneider-kupa-győztes - tervezőjeként ismertek. Mitchell 1931-ben kezdett el dolgozni a Supermarine Type 224-en, de alábecsülte az igények összetettségét, ezért terve működésképtelen volt. Ezután úgy döntött, hogy lerövidíti a fesztávot és a géptörzs hosszát, valamint behúzható futóművet alkalmaz. Az így létrejött Type 300 emelkedési sebessége még ekkor sem volt kielégítő, és a problémára csak 1934-ben a Rolls-Royce-szal kötött megállapodás oldotta meg. A Merlin motorral Spitfire néven ismertté vált Type 300 első repülése után a berepülőpilóta, Joseph Summers állítólag így kiáltott fel: "Ne nyúljanak semmihez!"


Mk.V. 1943						Mk.VB

A típuson ötféle szárnyat alkalmaztak, melyeket „A”-tól „E”-ig betűztek. A szárnyak méretei és szerkezeti felépítésük alapvetően megegyezett, eltérés a fegyverzetben és az üzemanyag tartályok mennyiségében volt. A különféle szárnytípusok jelölése az altípusszám után írt kisbetűvel történt (pl. Mk Vb).


Mk.V. 1944 Liberation de la Corse		Mk.XIV. 1944		Jugoszlávia		Jugoszlávia

A típusú szárny az alap szárnyverzió, 8 db .303" űrméretű (7.7 mm) M1919 Browning géppuskával, csövenként 300 db lőszerrel.

B típusú szárny 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyúval, csövenként 60 db lőszerrel, valamint 4 db .303" M1919 Browning géppuska csövenként 350 db lőszerrel.


Mk.I. PR. 1939 november, Franciaország. Felderítő

C típusú „Univerzális szárny”. Az A és a B variáció fegyverzetét is be lehetett építeni, illetve 1–1 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyút csövenként 120 db lőszerrel. Megerősítették a főfutókat és 5 cm-rel (2 hüvelykkel) előrébb tették. Kialakítottak még 1–1 fegyverfelfüggesztőt a szárnyfelek alatt, melyekre 113 kg-os (250 lb) bombákat lehetett szerelni. Az általánosan alkalmazott elrendezés a B variáció volt, viszont a gépágyúkhoz csövenként már 120 db lőszert táraztak be.


				Indokína		Mk. XVI. 1945

D típusú szárny nagy hatótávolságú fotófelderítő bevetésekre készített szárnytípus, nem volt benne fegyverzet, helyükre üzemanyagtartályokat szereltek. A Spitfire felderítők védtelenek voltak a német vadászokkal szemben, egyedüli „fegyverük” a nagyobb csúcsmagasság volt.

E típusú "Univerzális szárny" kétféle fegyverzettel: 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel és 2 db .50" űrméretű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska csövenként 250 db lőszerrel. 4 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel. Az Mk 21 altípustól a Hispano–gépágyú módosított változatával (Mk V) szerelték a gépeket.


1939, Duxford				MK.I. 1941

Spitfire részletrajzok, röntgenképek


				MK.I.


				MK. XVI.E.		MK. IX.


MK. XVI.		MK.II.A


		Felderítő kamera

Az Mk V sorozattól kezdve több Spitfire-t alacsony magasságú elfogóvadászként vetettek be. A jobb manőverezőképesség érdekében csökkentették a gépek szárnyfesztávolságát, leszerelték a szárnyvégek utolsó szekcióit. Ezekre a gépekre gyakran tévesen alkalmazzák az LF (Low-altitude Fighter, magyarul alacsony magasságú vadász) betűszót, ugyanis az LF-altípusokat a Rolls–Royce Merlin motor kis magasságra optimalizált változataival szerelték fel, amelyek között tényleg voltak „rövid” szárnnyal szereltek is, de az LF-változatok többségét a teljes terjedségű szárnyakkal vetették be.

Az utolsó fotófelderítő altípus, a Spitfire PR.19. volt.

Hajtómű Rolls–Royce Merlin II – 61 (Mk I – Mk XI) Rolls–Royce Griffon (Mk XII – Mk 24)

Teljesítmény 775 – 1055 kW (R–R Merlin) 1290 – 1530 kW (R–R Griffon) kW

Beépített fegyverzet 4, v. 8 db Caliber .303 M1919 Browning géppuska (7,7 mm űrméretű) 2 db Caliber .50 M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű) 2 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyú

Bombák 2 db 113 kg-os (250 lb) bomba 1 db 227 kg-os (500 lb) bomba

Egyéb függesztmények 1 db 773 literes (170 Imperial gallon) Mk V-től, ill. 1 db 409 literes (90 Imperial gallon) tüzelőanyag-póttartály