A-31/35 Vengeance | Légibázis

'Vengeance'

	Címkép eredeti méretben

Címkép: Vultee A-35B célvontató minden fegyverzet eltávolításával. 1944 | Forrás: Wikipedia Fotó: U.S. Army Air Force

A-31/35, V-72 'Vengeance'

Vultee Aircraft

A Vultee A-31/35 'Vengeance' zuhanóbombázó volt. 1940 elején a franciák 300 repülőgépet rendeltek a Vultee cégtől 1941 szeptemberére, de Franciaország összeomlása miatt egy ideig szünetelt a gyártás. A programot a britek élesztették fel 700 darabos rendelésükkel. A gépek Vengeance Mk I és Mk II jelzéssel kerültek Nagy-Britanniába. Az amerikaiak további 200 A-31 (Vengeance Mk III) gépet vettek az Egyesült Királyságnak a kölcsönbérleti szerződés keretében, majd újabb 100 darab módosított változatot, az A-35-öst. Ezek a gépek amerikai berendezésekkel, nagyobb állásszögű szárnnyal és 1600 Le-s (1193 kW) R-2600-11 motorral készültek. Az A-35A tipusjelet 99 átalakított repülőgép kapta, amelyeken az előretüzelő géppuskákat módosították. 536 darab készült a javított teljesítményű A-35B változatból (Vengeance Mk IV). A tipus csak korlátozott mértékben vett részt bevetésekben.

Harcban

Mire Nagy-Britannia nagyszámú Vengeance-t kapott, megváltozott a véleménye a zuhanóbombázók hasznosságáról. Mivel a brit csata és az észak-afrikai hadműveletek azt mutatták, hogy a zuhanóbombázó sebezhető a vadászgép támadásaival szemben, a Vengeance-t nem alkalmazták Nyugat-Európa felett vagy a Földközi-tengeren. Úgy döntöttek, hogy a burmai térségben vetik be a dzsungelben tartózkodó brit és indiai csapatok támogatására.

Az első RAF-századok - a 82. és 110. - 1942 októberében kapták meg a Vengeance-t. Az első zubo küldetést a japán erők ellen 1943. március 19-én hajtották végre. További két RAF-század Burmában kapott Vengeance-t, a 84. és No. 45 (IAF) két százada, az Indiai Légierő 7. és 8. százada. Amikor sűrű monszunfelhők akadályozták a kilátást a zuhanás alatt, a RIAF pilótái a normál bombázás módszerét alkalmazták 240 m magasságból. Ezzel a technikával annyi találat született, hogy a parancsnokok rávették őket ennek a technikának a használatára.

Az 1943/44-es második Arakan-hadjárat során a japán támadások elleni védekezésben a imphali csatában valamint az 1944. április–júliusi Kohima-i csatában is bevetették. A japán támadás visszaverését követően a A RAF és az IAF megkezdte a Vengeance kivonását a sokoldalúbb vadászbombázók és kétmotoros könnyűbombázók javára. Az utolsó küldetésüket Burma felett 1944. július 16-án hajtották végre.

A burmai szolgálat után egy különítményt küldtek Takoradiba nyugat-afrikai Közel-Keleten keresztül. A maláriás szúnyogok elleni levegőpermetezési kísérletekben számos repülőgép meghibásodott. 1944 szeptembere és decembere között 11 Vultee repült szárny alatti permetező adagolókkal.

Sok gépet célvontató feladatokra módosítottak, és haditengerészet (FAA), illetve a RAF is használta őket ebben a szerepkörben

Ausztrália

Ausztrália sürgőss intézkedésként 400 Vengeance-re adott megrendelést a csendes-óceáni háború kitörését követően. Míg az első Vengeance-t 1942 májusában adták át az Ausztrál Királyi Légierőnek (RAAF), a repülőgépek jelentős számban csak 1943 áprilisában érkeztek meg.

Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) első Vengeance százada, a No. 12. repült elsőként hadműveleti küldetést a Selaru-sziget ellen Holland Kelet-Indiában. A Vengeance gépekkel felszerelt századok közé tartozott a 12., 21. , 23. , 24. és 25. Közülük 25. szd. kivételével valamennyien szolgáltak rövid ideig az új-guineai hadjáratban. A RAAF 21. és 23. számú osztaga a Hansay-öbölben végrehajtott rajtaütésben remekül teljesített. A dzsungel borította dombok és szigetek a zuhanóbombázók utolsó megnyilvánulásának fő színtereivé válnának.

USA

Az Egyesült Államok 243 V-72-est és A-31-est kapott, valamint nagyszámú, A-35-öt, de ezek nem láttak harcot. 1944 tavaszán az A-31 kiterjedt frontharcokat vívott a Kínában állomásozó 10. légierővel. Akár 60 A-31-est is lehetett küldeni egyetlen küldetésre. Az A-31 először 1944. március 14-én harcolt Kínában, amikor brit repülőgépekkel együtt célokat bombázott Arakan és Chin Hills körzetében Kínában. Utoljára 1944. május 25-én használták, amikor 20 db. A-31 bombázta a Manipar hídat Tonzangnál.

1944 áprilisától számos Vengeance Mk IV a 8. légierőbe került, és célvontatási repülésekre, a Combat Crew Replacement Center állomásaira volt rendelve. Minden fegyverzetet eltávolítottak, és egy könnyű kábelcsörlőt szereltek a hátsó törzsbe a vontatáshoz. Érdekes, hogy ezek egy része továbbra is brit nemzeti jelzésekkel és sorozatszámmal repült.

Vengeance

Vengeance Mk1A

Vengeance

V-72 Vengeance

Vengeance

Vengeance zuhanófék

Vengeance

Vengeance összeszerelése

Vengeance Mk IIA

Vengeance

Vengeance összeszerelés

Vengeance összeszerelése gyári reklámfotón

TECHNIKAI ADATOK (A-35B)

Hossz 12,14 m.

Magasság 4,67 m.

Fesztáv 14,65 m.

Szerkezeti tömeg: 4672 kg.

Felszálló tömeg: 7439 kg.

Személyzet: 2 fő.

Fegyverzet: hat 0,5 hüvelvkes a szárnyba mereven beépített géépuska, egy 0,5 hüvelykes forgatható géppuska a pilótafülke hátsó részén, és 907 kg-os bombateher.

Hajtómű: egy 1700 LE-s (1267,5 kW) Wright R-2600-13 típusú, 14 hengeres, kétsoros csiliagmotor.

Hatótáv: 2253 km.

Teljesítmény: max. sebessége 449 km/h.

Csúcsmagasság 6795 m.

A replülőszemélyzet pózol az A27-249 a RAAF Pearce bázison. Mutatnak egy panelt, melyre egy népszerű háborús karikatúra van felfestve: egy kutya üget el egy véresen csöpögő Nippon zászló előtt.

Az A27-249 megsemmisült, amikor 1944. március 28-án nekiütközött egy dombnak a Pearce-i lőtéren.

Forrás: Australian Aviation

Egy kalgoorlie-i lakos a városi repülőtéren az egyik leselejtezett Vengeance pilótafülkéjében 1949 körül.

RAAF Vultee Vengeance, Kalgoorlie, Ausztrália

Fotó: Derek Catling Forrás: Australian Aviation

Forrás: Fighter Aces

Források:

Wikipedia

Pilotfriend

Kiss Kálmán, Második világháború