Panavia Tornado
 
Címkép: Panavia Tornado Forrás: Netsearch
Panavia Tornado
PANAVIA - Németország, Anglia, Olaszország
A Panavia Tornado kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép, melyet, Németország, az Egyesült Királyság, és Olaszország közösen fejlesztett ki az 1970-es évek elején. A típust három változatban gyártották: vadászbombázó (Tornado IDS (Interdictor/Strike)), elfogóvadász (Tornado ADV (Air Defence Variant, a britek önállóan fejlesztették ki F jelzéssel, később Szaúd-Arábia és Olaszország is alkalmazta), valamint egy felderítő-elektronikai-zavaró változat (Tornado ECR (Electronic Combat/Reconnaissance). Legelső, komoly bevetésére a „Sivatagi vihar” hadműveletben került sor, ahol felszínre kerültek a típus hiányosságai: precíziós csapásmérő képesség elégtelensége (a RAF gépeinek a Buccaneer-ek jelölték meg a célokat), az RB.199 hajtóművek gyakori meghibásodása. Harcértékét azért bizonyította és 1991 óta folyamatos a korszerűsítése. Napjainkban is magas harcértéket képvisel, jelentős fegyverterheléssel, hatósugárral és harci sérülésállósággal rendelkezik. A nemzetközi piacon nem volt sikeres a típus. A csapásmérő és légvédelmi feladatkörök külön repülőgépeket igényelnek: míg az IDS és ECR-gépek egymást részben felválthatják, az F-változat rendszerei kizárólag légtérvédelemre specializáltak. A három fejlesztőn kívül mindössze Szaúd-Arábia mint brit érdekeltség rendszeresítette.
 
HARCBAN
  Az Öbölháborúban az Olasz Légierő nyolc IDS-t küldött a térségbe a 154° és a 156° Gruppo állományából az abu-dzabi al Dhafra (Maqarta) támaszpontra. A nyolc gépnek módosították a hajtóműveit, az avionikáját és ECM rendszereit, majd 1990. szeptember 25-én elhagyták a honi bázist. Útjuk során a RAF VC10-eseivel tankoltak. Hadrafoghatóságot október 6-án jelentettek. Novemberben nyolc másik váltotta őket, majd 1991. január 10-én a következő is a helyszínre érkezett.

A britek elsőként a dhahrani repülőtérre rendelték a 11. század tizennyolc F.3-asát a 43. század állományába 1990 decemberében. Az F.3-asok AN/ALE-40 infrazavaró konténereket kaptak a hajtóműburkolatok alá. A Muharraq támaszponton települő No. 14(C)-t 1990 novemberében a No. 15 váltotta fel. Ekkoriban lett felváltva a tabuki No. 617(C) is a No. 20(C) századdal, akik az új BAe ALARM radarromboló rakétákkal érkeztek. A No. 31(C) század 1991. január 2–3-án érkezett Dhahranba tizenkét géppel, a harmadik GR.1-es századként a térségben. Az F.3-aknak kifejlesztett 2250 literes „Hindenburg” póttartályokkal érkeztek, a személyzetet éjjellátó szemüvegekkel látták el. Minden RAF Tornado (F.3 és GR.1) szárny- és vezérsík-belépőéleit, valamint a levegő-beömlőcsatornákat radarhullám-abszorbens anyaggal festették be.


1991. január 13-án balesetben elveszett egy GR.1.

Január 14-én hat GR.1A repült a németországi RAF Laarbruchból Tabukba, megalakítva a No. 11(C) századot. Hajózóállománya a No. 13 századból állt.

A Desert Storm hadműveletet követően a RAF Tornadoi részt vettek Irak repüléstilalmi zónáinak fenntartásában is.

Ezzel párhuzamosan a britek önálló hadműveletet indítottak az Észak-Irakban, a kurdokat kiűzni akaró iraki haderővel szemben. 1998 őszén 24 Tornado GR.1-et vezényeltek három közel-keleti repülőtérre.

A szaúdi hat GR.1 gépet 1999 februárjában hat F.3 váltotta fel. Ezek látták el a légi fedezetet a déli zónában, a GR-ek pedig felderítéseket végeztek. Műveleteiket két VC–10 segítette. A Jural alá rendelt Bolton hadműveletben újabb 12 GR.1-et rendeltek 400 fős kiszolgáló állománnyal a kuvaiti Ali al-Szalem repülőtérre, VC–10-esek és légi utántöltő konténerekkel felszerelt C–130 Herculesek segítették őket.

A Telic hadműveletben, mely 2003. március 19-én indult és 2011 május végén fejeződött be, a brit gépek folyamatosan aktívak voltak a térségben.


2003. május 23-án egy amerikai MIM–104 Patriot üteg hibás célazonosítást követően lelőtte a RAF egyik Tornado GR.4-ét, amint az 7000 méteren (23 000 láb magasságon) bevetéséről tért vissza az Ali al-Szalem repülőtérre. A személyzet mindkét tagja – Kevin Main pilóta (Flt. Lt.) és David Williams navigátor (Flt. Lt.) – életét vesztette.

Júliusban egy amerikai vizsgálat felmentette a légvédelmi tüzéreket a Tornadok IFF-jének rossz működésére hivatkozva.

A RAF 2009 júniusában vonta ki az utolsó Tornadokat Irakból.

Jugoszlávia ellen kezdeményezett hadműveletben az Olasz Légierő 34 gépet vetett be: 6 IDS-t Brescia-Ghedi-ből (102° és 154° Gruppo), 12 ECR/IDS-t Gioia del Colle-ről (156° Gruppo) és 4 ECR/IDS-t Piancenza-ból.

A légi hadműveletben brit GR.4-esek (12 darab, Solenzara-n települtek), valamint német IDS-ek és ECR-ek (összesen 14 darab, Piacenza-n települtek) is részt vettek.


Granby hadművelet:

Az öbölháborúban hét gép semmisült meg: hármat lelőttek, három egyéb okból tört össze bevetések közben és egyet „baráti tűzben” semmisült meg.

A 9., a 31. és a 20. század egyet-egyet, a 14. és a 15. század pedig kettőt-kettőt veszett el.

1990. október 18-án a 16. század ZA466 lajstromú GR.1-e (BS096) a tabuk-i reptéren leszállás után összetört, az orrfutó sérülése miatt a mellső törzsrész a kabin közepén kettétört.

1991. január 13-án a 14. század ZD718 jelű GR.1-je (BS119) az ománi Marisahtól 140 mérföldre nyugatra a sivatagban a homokra szállt, miután kifogyott a kerozinja.

1991. január 17-én a 15. század ZA392 jelű GR.1-ét (BS059) valószínűleg egy iraki SA–16 lelőtte a shaibah-i repülőtér elleni éjszakai JP.233 bevetés közben. Nigel Elsdon (Wng Cmdr) és Max Collier (Flt Lt) meghalt.

1991. január 17-én a 14. század ZD791 jelű (BS134) GR.1-ét találat érte az Ar Rumajlah-i repülőtér közelében. A kétfős személyzet – John Peters (Flt Lt) és John Nichol (Flt Lt) – katapultált és fogságba esett.

1991. január 19-én a 20. század ZA396 GR.1-ét (BS063) lelőtték a tallili légi támaszpont közelében JP.233 bevetés közben. MiG-29-es lőtte le.

1991. január 20-án a 9. század ZD893 jelű GR.1-e (BS153) lezuhant a tabuki repülőtérnél. Műszaki hiba következtében, két eredménytelen kényszerleszállási kísérletet után, Mike Heath (Wng Cmdr) és Peter Battson (Sqn Ldr) katapultált .

1991. január 22-én a 31. század ZA467 lajstromú GR.1 gépe (BS097) Gary Lennox (Sqn Ldr) és Adrian Paul 'Kev' Weeks (Sqn Ldr) személyzettel a földbe csapódott az Ar Rutbah-i bevetésükön. Az ok ismeretlen.

1991. január 24-én szintén a 31. század ZA403 jelű GR.1-e (BS070) lezuhant az Ar Rumajlah-i repülőtér közelében, időzítőgyújtókkal felszerelt 454 kg-os bombák becsapódása utáni robbanása megsemmisítette a gépet.. A kétfős személyzet – Simon Burgess (Flt Lt) és Bob Ankerson (Sqn Ldr) – sikeresen katapultált.

1991. február 14-én a 15. század ZD717 jelű GR.1-e (BS118) esett áldozatul egy radarvezérlésű SA–2-nek, vagy SA–3-nak Baklavia-nál, 10 mérföldre nyugatra Faludzsától. Középmagasságú bevetés volt, lézervezérlésű bombákkal. A pilóta életét vesztette, a navigátor Robbie Stewart (Flt Lt) fogságba esett.


Telic hadművelet

2003. március 23-án a ZG710 jelű RAF GR.4A-t egy amerikai MIM–104 Patriot-komplexum lőtt le hibás célazonosítás után (sorozat: BS177).


Enduring Freedom hadművelet

2009. július 20-án a ZA596 jelű GR.4 (BS037) felszállás közben lezuhant Kandaharban. Az eset adatai nem kerültek nyilvánosságra.


2009. szeptember 23-án a RAF 2. századának ZA446 lajstromú (018-as) GR.4-én hajtóműtűz ütött ki a Fife-i RAF Leuchars-on. A gépet RAF Shawbury-re (Shropshire) szállították, itt raktározták el. Ezt követően 2010. április 28-án közúton dél felé szállították Cheshire-ön keresztül. A következő reggelen ismét Shawbury-ben látták.


Összesen tizennégy vadászváltozat semmisült meg, ebből kilenc F.3 (ZE833, ZE858, ZE809, ZE789, ZE210, ZE733, ZE732, ZE962, ZE982) és öt F.3T (ZH558, ZE166, ZE862, ZE759, ZE830) kiképző.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az IDS és az ECR eltérései
GR1 / GR4 / GR4A eltérései
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
Válassz repülőgépet a felső listából.