| Címkép: Iljusin-Beriev A-50 Mainstay. Forrás: NetSearch |
|
|
| Iljusin-Beriev A-50 Mainstay |
| Az A–50 (NATO-kód: Mainstay) szovjet-orosz gyártmányú légtérellenőrző repülőgép. Az Il–76 szállítórepülőgépre tervezték rá a Berijev tervezőirodánál. Ezért szerepel Il A-50-ként és Beriev A-50 néven is. Az első A–50 1978-ban szállt fel, majd 1984-től hadrendbe állították. 1992-ig összesen 40 gép készült.
A radart egy 9 m átmérőjű, a törzs felett elhelyezett, lencse alakú, forgó áramvonalas burkolatba építették be. Az NPO Vega által gyártott Vega-M radar hatósugara 400 km, de 230 km távolságig képes minden különösebb nehézség nélkül egyszerre 50 célpontot követni. A repülőgép elektronikai rendszereinek fejlesztésében a Tyihomirov Intézet is részt vett. A gépek sorozatgyártása a Taskenti Repülőgépgyárban (TAPO) folyt. |
Az A–50 tíz vadászgépet képes irányítani egyszerre. Légi utántöltés nélkül négy órát repül, maximum 900 km/h-val, legfeljebb 170 tonna súllyal. A légi utántöltését Il–78-as gépek végzik. A tapasztalatok alapján az A–50 légi utántöltése veszélyes művelet, ugyanis a tanker által keltett turbulencia a törzs fölé szerelt radart elérve erős rázkódást eredményez.
2015. december végén az A-50 Oroszországból repülve kezdte meg műveleteit Szíria felett, hogy támogassa az orosz katonai beavatkozást a szíriai polgárháborúban . 2018 decemberében a Krímbe telepítették.
A modernizált változat, az A-50U fejlesztési munkája 2003-ban indult; az állami tesztek 2008. szeptember 10-én kezdődtek, az orosz légierő A-50 "37 Krasnyy" prototípusaként. Az analóg avionikát a Vega Radio Engineering Corporation digitális repüléstechnikai csomagja váltotta fel, mely felgyorsítja az adatfeldolgozást, javítja a jelkövetést és a célérzékelést. A frissítés magában foglalta a személyzeti pihenőt, a WC-t és a konyhát is.
Egy 16-25 repülőgépből álló flottát Perchoránál csoportosították. Habár levegő-levegő utántöltéssel hosszabb küldetésekre képesek, a Mainstay's általában nyolc mintát repült 10 ezer méter környékén. A Mainstay radarteljesítménye állítólag nagyjából hasonló a Sentry-hez, és bár az abszolút érzékelési tartomány kisebb, állítólag kiválóan képes megkülönböztetni a célpontokat a földi visszaverődésektől. A radar 50-60 célpont nyomon követésére és 10-12 vadászgép egyidejű irányítására képes. |
| 2015. december végén az A-50U Oroszországból repülve kezdte meg műveleteit Szíria felett, hogy támogassa az orosz katonai beavatkozást a szír polgárháborúban. 2018 decemberében a Krímbe telepítették. |
| Az A-50-eseket gyakran leválasztják a távol-keleti gyakorlatokról. Két repülőgépről ismert, hogy az első öböl-háború egyes katonai tevékenységeit a Fekete-tenger felett keringve kutatta. |
| Szadam Huszein és tábornokai tudták, hogy az USA valószínűleg nem ad el nekik működőképes AWACS-t, ezért iraki mérnököket utasítottak arra, hogy saját maguk hozzák létre az Il-76 Candid repülőgépet. Az első változat Bagdad-1 néven vált ismertté. Francia Thompson–CSF Tiger-G radart kapott, melyet Irakban licenc alapján építettek Salahuddin G néven, ésa törzs hátsó részébe, a farok alá szereltek. Ezt egy Rockwell-Collins IFF pod támogatta, az olasz és angol elektronikai felszerelésekkel együtt. Thompson a rendszerek intergrátoraként tevékenykedett, valamint megépítette az üvegszálas és kompozit radomot. Bár a Tiger-G egy kifinomult 2-D radar volt, úgy tervezték, hogy földről működjön. Senki sem gondolta, hogy a radart egy IL-76-ra szerelik, és AWACS rendszerként próbálják használni. A rendszert ellenőrző francia mérnök így nyilatkozott: „Egy pillanatig sem hittem benne. A Tiger-G annyi hőt ad ki, hogy a gép hátsó részén ülő emberek fél óra múlva megsülnek”. Nem meglepő, hogy a Bagdad-1 teljes kudarcnak bizonyult. Az első öbölháború idején Bagdad-1 Iránba repült. 2003-ban a Teherán-Mehrábád légibázis rámpáján látták. Három másik iraki IL-76 kapott Adnan átalakítást, amely a törzs fölött egy hagyományosabb rotodómból állt, de ez a rendszer is használhatatlan volt. Noha az Első öböl háború alatt 91. január 23-án az Al Taqaddum repülőtéren az egyik Adnan repülőgép megsemmisült a földön, a másik két repülőgép sikeresen Iránba menekült, ahol vélhetően a Shiraz légitámaszponton maradtak. |
| A-50M - Az A-50 frissített változata, közepes levegő utántöltő képességgel felszerelve.
A-50U - Az A-50M frissített változata modern elektronikával és a személyzet fokozott kényelmével.
Izdeliye-676 - új telemetria.
Izdeliye-776 - új telemetria.
Izdeliye-976 (SKIP) Légi ellenőrző- és irányító központ. Kezdetben a Raduga Kh-55 cirkálórakéták támogatására épült.
Izdeliye-1076 - Egyszeri, különleges küldetésre átalakított repülőgép, ismeretlen feladatokkal.
A-50EI - Az Indiai Légierő exportváltozata Aviadvigatel PS-90A-76 hajtóművekkel és izraeli EL / W-2090 radarral.
Bagdad-1 - Sikertelen iraki project, orosz részvétel nélkül. |
| Iljusin típusok a felső listában |
 |
|
|
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
|
|
