A Jak–15, (oroszul: Як–15, NATO-kódja: Feather) szovjet vadászrepülőgép. Az első szovjet sugárhajtású vadászgépek közé tartozik, egyike a legkisebb tömegű sugárhajtású vadászoknak.

A Jakovlev-tervezőiroda (OKB–115) 1945 áprilisában megrendelést kapott egy Jumo 004 hajtóműves könnyű vadászgép tervezésére. A hajtómű és az enyhén lefelé mutató fúvócső az orrban, a pilótafülke alatt volt.
<p>Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy megőrizzék a hagyományos vadászgépek szerkezetének egy részét. A Jak-15 a Jak–3 utolsó, fémszerkezetű sorozatán alapult, a törzsön, a szárnyon, a pilótafülkén és a kormányfelületeken módosítottak, de fő jellegzetességeit megőrizték.

Az első két prototípus 1945 október-december között készült el. Gurulópróbák és kisebb szökkenések során a farokkereket acélra cserélték, mert a gumiabroncsot a hajtóműből kiáramló gázok elégették.

1946-ban kezdődtek a próbarepülések. Az első felszállás 1946. április 24-én volt, és a gépet már szeptemberben bemutatták a tusinói légiparádén. Novemberben a tbiliszi 31. sz. üzemben legyártottak egy rövid sorozatot a november 7-i díszszemlére. A repülés elmaradt a rossz időjárás miatt.

1947 áprilisában a Jak–15 állami vizsgálatokon sikeresen szerepelt és elkezdődött a hadrendbe állítás átmeneti gyakorló- és vadászgépként. Sok gépet nem szereltek fel fegyverzettel, sokat csak egyetlen géppuskával. A legyártott gépeket szovjet RD–10-es hajtóművekkel szerelték.

A gép vezetése egyszerű volt, hasonlított a dugattyús gépekhez, ami megkönnyítette a pilóták dolgát a sugárhajtóműves áttérésre. Fejlesztésekre is sor került, többek között orrkerekes futómű alkalmazására és kétüléses oktatógép tervezésére is, mely végül a Jak–17 megalkotásához vezetett.

A Jak–15-öst nem próbálták ki harci körülmények között. Amerikai pilóták állították, hogy a koreai háborúban találkoztak velük, azonban sem a Koreai Demokratikus Köztársaságnak, sem Kínának nem szállítottak ilyen gépeket, valószínűleg Jak–17-ek lehettek a szóban forgó vadászgépek.