A La–160 teljesen fémépítésű sárkánnyal, 35° nyilazású középszárnnyal és orrkerekes futóművel épült. Az utánégetős hajtómű az orr alatt helyezkedik el, légbeszívás az orrban, a fúvócső a törzs alatt helyezkedik el. A főfutók a törzsbe húzhatók be, ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a szárnyat vékonyabbra és könnyebbre készítsék. A hagyományos vizszintes vezérsíkok szintén 35°-ban nyilazottak. A nyilazott szárnyak profilja alig változik a fesztáv mentén, a fél fesztávnyi ívelőlapokon és csűrőkön kívül két-két légterelő lemezzel rendelkezik.

Fegyverzetként két darab 37 mm-es gépágyút kapott, 60 darabos lőszerjavadalmazással.

Bár az La–160 típust vadászrepülőgépnek tervezték, de inkább a nyilazott szárny nagy sebességű viselkedésének kutatására szánták, melyről az 1940-es évek közepén még nem sokat tudtak. Ezen kívül értékes adatokat és tapasztalatokat gyűjtöttek a hangsebességet megközelítő repülésről.

A sikeres próbarepülések után hamarosan követte a gép bemutatása az 1947 évi tusinói repülőnapon. A repülési próbák tovább folytatódtak, ám a legnagyobb sebesség elérésének kísérlete alatt a gép széttört a levegőben a szárnyak berezgése miatt. A projectet ekkor lezárták. A géppel nyert tapasztalatok segítették a szovjet tervezőket a nyilazott szárnyú vadászgépek tervezésében.