A MiG-29 elsődlegesen vadászgép volt – szovjet terminológiában frontvadász. Az USA még a hivatalos bemutató előtt tudomást szerzett a gépről, és idiglenes NATO kódja a "RAM-L" volt, csak később kapta meg a végleges "Fulcrum" kódot. A "RAM" Ramenszkoje repülőterét jelenti, ahol az első műholdfotó készült az akkor még ismeretlen gépről.

   A gép hét függesztési ponttal rendelkezik a fegyverzet és póttartályok számára. Súlya: 11 tonna. Nem volt könnyű gép, az F-16 pl. 8 tonna körüli volt akkoriban. A két hajtómű azért elég vaskos tolóerő/tömeg arányt biztosított, ellenben füstöl, mint a fene. A MiG-29 3-3 darab szárny alatti függesztési pontja közül csak a legbelsőre lehetséges a látótávolságon túli harcra alkalmas R-27R rakéta felszerelése. A 2-2 db külsőre csak az R-73 kis hatótávolságú infravörös vezérlésű rakéta kerülhet fel. A hajtóművek között, a törzs alatt egy 1500 literes póttartály hordozható. A MiG fegyverzete tehát 2 db R-27R és 4 db R-73 rakéta. Közeli manőverező légi harcban, nagyjából 5 km távolság alatt a MiG-29 például a magyar Gripenekkel szemben fölényben van, de addig az öt kilóméterig el is kell jutni, és a látóhatáron túli légiharcban a 29-esek bizony nem túl acélosak. Az igen jó repülési teljesítménnyel bíró platform, a sisakcélzó, és az R-73 légharc rakéta együttesen határozott előnyt biztosít a MiG számára, ha azonosnak tételezzük fel a zavarvédelmi képességeket. Az R-73 ± 45 fokos szögeltéréssel indítható a repülőgép orrához képest +8G-túltehelésű manőver közben is. Szóval a közeli légiharcban egy 29-es értő kezekben félelmetes ellenfél tud lenni. Távolabbról más a helyzet. Az MiG-29 csak a félaktív radarvezérlésű R-27R-rel rendelkezik. A félaktív légiharc rakéta rávezetése úgy történik, hogy az indító gép világítja meg a célt radar használatával a rakéta számára, annak teljes repülési ideje alatt. A rakéta indítást követően a MiG nem fordulhat el annál jobban, mint a radar célkövetési tartománya. Ráadásul a félaktív rávezetés olyan típusú radar kisugárzást igényel, mely egyértelművé teszi, hogy rakéta indítása történt, azt pedig a besugárzásjelzők képesek érzékelni. Az R-27R rakéta korlátai miatt a MiG-29 csak egy célt tud támadni.

   A MiG-29-nél egyébként radarkép kijelzése a kisméretű HUD-on történik nagyon kevés információval, és gép egyáltalán nem rendelkezik többfunkciós kijelzővel. Az egy darab TV kijelző lényegében csak ugyanazon kép megjelenítésére képes, mint a HUD. A MiG-29-es mindösszesen nagyjából 10 különféle navigációs pont vagy rádió iránymérő jeladó-koordináta eltárolására képes és csak a ’70-es évekre jellemző tehetetlenségi navigációs rendszerrel bír. Ez 1 órás repülés alatt is akár kilométeres nagyságrendű hibával határozza meg a gép helyzetét. A navigációs pontok legfeljebb a pilóta térdén levő tokban levő térképen azonosíthatók. Levegő-föld térképező vagy célfelderítő radar üzemmód nem volt. Irányított rakéták, precíziós bombák használatára a típus nem képes. A gép csapásmérő képessége lényegében az 1970-es évek végi F-16A Block 1 szintjét sem érte el, sem tűzerőben, sem pontosságban, illetve gyengébb önvédelmi képességek miatt túlélőképességben sem. A 29-es kabinja nem éjjellátó kompatibilis.

   Mindebből jól kitűnik, hogy a 29-es bőven a digitális forradalom előtt született. Bár volt több digitális alrendszere, de ettől még a teljesen digitális fedélzeti rendszerekkel bíró gépektől alapvetően eltérő a felépítése. Komoly képességnövelés kizárólag hardveres cserével, ipari szintű nagyjavítás közben volt lehetséges.

   A földi célok elleni csapásmérés az a terület, ahol a MiG-29 képessége szinte jelképes. A magyar MiG-ek legfeljebb nem irányított, kisméretű Sz-8 típusú rakéták használatára voltak képesek, rakéta blokkokból, illetve szabadesésű bombákat lehetett még függeszteni. Elvileg. Itthon ugyanis a bombavetést soha nem gyakorolták, csak nem irányított rakétákkal lőttek a pilóták. Mindkét fegyver jó látási viszonyok esetén használható és kis magasságból, legfeljebb 2 km magasan repülve érhető el érdemi pontosság.

   A MiG-29 önvédelmi elektronikai zavaró rendszerrel nem rendelkezett, még konténerben hordozható formában sem. A függőleges vezérsík előtti részbe épített zavarótöltet kazettákon kívül semmiféle önvédelmi rendszerrel nem bírt a típus. A kazettákba 2×30 darab 26 mm-es infracsapda töltet vagy radarzavaró anyag tölthető be. A gép besugárzásjelző rendszere már megjelenésekor is korszerűtlen volt. Beépítési helye pocsék, a pilóta jobb térde alatt van, távol a HUD-tól, ahova a pilóta többnyire néz.

   A MiG-29 csak egy igen szűk területen és csak egyes képességek terén tud kortársai fölé emelkedni, a mai nyugati gépekről ne is beszéljünk. Ez a közeli manőverező légi harc. Saját idejében, amikor még komolyan számított a manőverező képesség és az abszolút repülési teljesítmény, nagy ugrás volt a MiG-21 és MiG-23-hoz képest, nem lebecsülendő ellenfél volt.

   A MiG-33 (MiG-29M) egy hatpéldányos sorozat volt, és a 33-as fejlesztése lett a MiG-35.

   2005. május 11-én kecskeméti repülőtér mellett a 02-es oldalszámú MiG–29B jobb oldali hajtóművének műszaki meghibásodása miatt lezuhant. A pilóta, Szabó „Topi” Zoltán Róbert százados, aki a 2005-ös Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap műrepülő programjára gyakorolt, sérülések nélkül katapultált az égő gépből. A gép a bal oldali RD–33-as hajtómű hibája miatt gyulladt ki és semmisült meg. A garanciális hibákat elismerő orosz fél egy kétüléses UB-t nagyjavított cserébe

   2008. április 17-én 15:52-kor leszállás közben a 15-ös oldalszámú együléses gép lezuhant, a pilóta, Peszeki Zoltán őrnagy sikeresen katapultált. A katapultálást követően a pilóta nélküli gép átszáguldott a 44-es főúton és a futópálya irányában a szántóföldön megállt. Bár részben egyben maradt, jelentős sérüléseket szenvedett.

   Mit kezd Izrael a magyar 29-esekkel? Nem volt nyilvános a vétel mögött álló indok, csak találgatni lehet Valaki szerint átfestik őket iráni színekre és háborút provokálnak. Ez vicces, de lehet egy ésszerűbb magyarázat is, ami az izraeliek technikai lehetőségeiben rejlik. Sok korszerűsítési programot indítottak olyan országok részére, akik még üzemeltetik a 29-est, melyekhez a gépek jó alapot, donort, kísérleti platformot jelenthetnek. Vagy nem... és akkor találgathatunk tovább.