| Címkép: Szuhoj Su-15 Flagon | Forrás: NetSearch |
|
|
| Szuhoj Tervezőiroda | OKB–51 |
|
| A Szu–15 kéthajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász volt, melyet az 1960-as évek végére fejlesztettek ki, a Szu–9 és Szu–11 továbbfejlesztésével. Tervezésnél nem nagyon számított a manőverezőképesség vagy a fordulékonyság, csak a nyers erő. A szovjet légvédelem fő fegyverének szánt repülőgépet akkoriban titkos elektronikája és kizárólag légvédelmi feladatok ellátására korlátozott képességei miatt nem exportálták sehova. A pilóták a kezelhetősége és megbízhatósága miatt szerették. 1967 és 1976 közötti kilenc év alatt 39 gép szenvedett katasztrófát. A Szovjetunió felbomlását követően Oroszország és Ukrajna légierejében még rövid igeig szolgálatban maradt. Az Orosz Légierőnél 1994-ben, az Ukrán Légierőnél 1996-ban vonták ki a hadrendből.
|
| A Su-15 soha nem harcolt más harci repülőgépekkel, háborúban nem vett részt, azonban a hidegháború elsődleges szovjet légvédelmi vadászgépként részt vett a behatoló repülőgépek elfogásában. Több esetben lőtt le eltévedt civil utasszállító repülőgépeket. A leghíresebb a Korean Air 007-es járatának lelövése volt a Szahalin sziget közelében, 1983. szeptember 1-jén. Koreai utasszállító repülőgépet már korábban is lőttek le a típussal, szintén a Korean Air Lines Boeing 707-esét, 1978. április 20-án, Murmanszk közelében. Ez az eset sem volt egyszerű. A Boeing 707-es Párizsból Kanada felé repülve belépett a szovjet légtérbe Murmanszk közelében. A 431. ezred Afrikandából kapta a riasztást, és egy ráemelt Szu-15TM figyelmeztető lövései ellenére csak 2 db R-98-as rakétát indítva tudta földre kényszeríteni. Az utasszállító egy befagyott tavon landolt. Egyes források szerint az utasszállítót felderítési célokra is alkalmassát tették. A gép 108 utasából 2 ember meghalt. A gépet megtartották a szovjetek. |
| A Boeing gépek lelövése után állítólag ráragadt a "Boeing-killer" becenév, és a legenda szerint ez az oroszoknál dicséretnek számított. Ilja Grinberg, aki szovjet repüléstörténettel foglalkozik, kétségbe vonta, hogy a szovjetek a Szu-15-öt „Boeing-killerként” emlegették. „A szovjet repülőgépeknek nem volt ilyen becenevük” – mondta a National Interestnek. Grinberg szerint inkább szeretetteljes beceneveket adtak nekik, mint pl a Szuhoj-típusoknál a „Sushka” (keksz) és a „Sukharik” (pirított kenyérkockák a levesbe) nevek. Mindazonáltal igazságtalan a Szu-15-öt a légitársaságok rombolójaként emlegetni. Más nemzetek gépei is öltek meg véletlenül civileket. Soha nem neveznénk a B-17-et, az A-10-et vagy a Predatort sem „Babagyilkosoknak”. |
| 1981. július 18-án egy argentin CL–44-es repülőgép izraeli fegyvereket és alkatrészeket szállított Iránba, de a Teheránból visszatérő repülőgép Örményország légterébe tévedt. Valentyin A. Kuljapin Szu–15-ösével elfogta és jelezte a betolakodónak, hogy szálljon le. Hogy ezután mi történt, az már vita tárgyát képezi. Kuljapin azt állította, hogy nem tudott volna rakétát indítani, mielőtt az idegen gép elhagyta volna a szovjet légteret, ezért gépágyúval lőtte a CL-44-et, (a Su-15 nem rendelkezett gépágyúval...) és a szállítógép lezuhant. Egy biztos, a repülőgép túl közel volt a rakétaindításhoz. A valós variáció az, hogy szándékosan a jobb oldali vízszintes vezérsíkjának ütközve semmisítette meg. Az argentin gép a svájci személyzettel együtt odaveszett. |
| A Flagon más okból is híressé vált, bár ez az információ nincs megerősítve, sőt, egy elemzés Szaniszló Zsolt tollából egyenesen ellentmond az alábbi lehetőségnek. Több teória született Gagarin gépének tragédiájára, az egyik szerint egy Szu-15-ös ütközött a MiG-15-össel, melyet Jurij Gagarin űrhajós és Valerij Sz. Szerjogin repülő ezredes repült. Ismert, hogy az ütközés következtében mindkét pilóta meghalt. |
| Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: |
|
 |
|
