Szuhoj Su-7 Fitter | Légibázis

Su-7 Fitter

Címkép: Su-7 BM Csehszlovák légierő, 1978 | Forrás: Wikiwand

Szuhoj Su-7 Fitter

Szuhoj Tervezőiroda | OKB–51

A Szu–7 (NATO-kód: Fitter) nyilazott szárnyú, szuperszonikus, egyhajtóműves vadászbombázó. Az OKB-51 Szuhoj tervezőiroda produktuma. A tervezést 1953-ban rendelték el. Már az első pillanatban erősen hátranyilazott szárnyat képzeltek el. Az Sz–1-es jelzésű prototípust a gyenge Ljulka AL–7-es hajtóművel szerelték, mégis az 1955. szeptember 7-én kezdődő berepüléseken a repülőgép kiváló sebességet és mozgékonyságot mutatott. Az Sz–2-es, második prototípust a berepülések tapasztalatai szerint módosították, és ez vezetett később a korai Szu–7B harcászati alacsonytámadó repülőgép és a többi altípus ezt követő sorozatgyártásához. A típus két nullszériás példányát 1956 júniusában mutatták be a Moszkva-Tusino repülőtéren rendezett nagyszabású repülőnapon.

Su-7 az első sorozatgyártott változat. Az egyetlen változat melyet taktikai vadásznak építettek. A gyári jelölése Sz–2. 1957-1960 között gyártották, összesen 132 darabot. 1965-ig állt hadrendben. Korlátozottan használták a Távol-Keleten. Harci bevetésre nem kerültek.

Szu–7B lett a Szovjetunió fő csapásmérő gépe az 1960-as években. Széles körben exportálták. 1977-1986 között a gépek még rendszerben voltak a szovjet légierőnél.

Szu–7BM, és BMK: Továbbfejlesztett AL–7F–1 hajtómű, továbbfejlesztett üzemanyagrendszer külső üzemanyagtartályokkal. Alkalmas volt taktikai nukleáris bombák hordozására. 1963-1965 között gyártották, 290 darab készült. A Su-7 BMK a BM egyszerűsített export változata volt. 1967-1971 között gyárották, 441 darab készült.

Szu–7BKL: Rossz minőségű repülőterekről is üzemelhetett. Az új kisnyomású orrfutókerék miatt az orrfutóakna-ajtókat kiöblösödőre képezték ki, és a főfutószárakra, a kerekek külső oldalára egy-egy kis csúszótalpat szereltek. A beton pályán ezek behúzva maradtak, puha talajon kiengedték őket, így a gép csaknem teljes súlya ezeken nyugodott. Gyártását 1965-ben kezdték, gyári jelölése az Sz–22KL volt. 1965 és 1972 között 267 darabot gyártottak le.

Szu–7U: Szu–7B kétüléses kiképző változata, csökkentett üzemanyagkapacitással. 1965 október 25-én repült először. 1966-1972 között folyt a sorozatgyártása párhuzamosan az export változattal, a Szu–7UMK-val.

HARCBAN:

A Szu–7-eseket bevetették az 1967-es hatnapos háborúban és a Jom Kippúr háborúban is az egyiptomi légierő kötelékében. Izraeli földi célpontokat támadtak.

Az Indiai Légierő az 1971-es pakisztáni háborúban használta. Hat század, 140 géppel 1500 bevetést hajtott végre a háború alatt, főleg nappali körülmények között. Az Indiai Légierő intenzíven használta gépeit, a pilóták napi hat bevetést teljesítettek. A háború alatt 14 Szu–7 veszett oda, főleg az ellenséges légvédelem miatt. A háború tapasztalatai szerint a gép túlélési képességei igen jók, mivel súlyos sérülések után is haza tudták hozni őket.

Su-7 BKL és BM

Su-7BM

Su-7 BKL

ALKALMAZTÁK:

Szovjet Légierő

Az Észak-Koreai Légierő: jelenleg még 18 gép áll hadrendben. (2016-os adat)

Vietnami Légierő

Afgán Légihadtest: 46 gép, (30+16 Szu–7U). 1972-től szállították Afganisztánnak.

Csehszlovák Légierő: 60 gépet üzemeltetett, az utolsókat 1990-ben vonták ki.

Egyiptomi Légierő

Indiai Légierő: 140 gép állt szolgálatban.

Iraki Légierő

Jemeni Légierő

Lengyel Légierő: 46 gépet üzemeltettek.

Szír Légierő

Fegyverzet:

2 darab 30 mm-es Nugyelman-Richter NR–30 gépágyú, egyenként 80 lövedékkel 2000 kg bombateher a szárny alatti megerősített pontokon. Általában két 950 vagy 600 literes pótüzemanyag-tartály a törzs alatt, 250 vagy 500 kg-os bombák és 57 mm-es szárnystabilizált nemirányított rakéták UB–16–57U konténerekben. Egy 8U69 5 kilotonnás nukleáris bomba szerelhető a törzs bal oldalán lévő rögzítési pontra. Egyes változatok képesek 600 literes üzemanyagtartályok szállítására a szárny alatti síneken.