| Címkép: SAAB J35 Draken | Forrás: NetSearch |
|
|
| Svenska Aeroplan Aktiebolaget |
|
| Ez volt az első nyugat-európai építésű szuperszonikus harci repülőgép. Ez volt az egyik, ha nem az első, harci repülőgép, melyet dupla delta-szárnnyal építettek. A szárnykialakításnak köszönhetően ez lett az első ismert repülőgép, mely képes volt a "Cobra manőver"-t végrehajtani. 1960. január 14-én vízszintes repülés közben meghaladta a 2 Mach sebességet, a nyugat-európai gépek közül elsőként. |
|
| A J35 Draken szuperszonikus, deltaszárnyú vadászbombázó repülőgép. Az 1950-es években tervezték, több országba exportálták, de napjainkra mindenhonnan kivonták a hadrendből. Alkalmazta: |
| USA: A dán gépeket az Egyesült Államok megvette, és tesztpilóták kiképzőgépeként használták őket. |
| A Draken pilótafülkéjében többnyire svéd eredetű műszerek voltak. A Draken törzse két részből, elülső és hátsó részből állt, amelyeket csavarok kapcsoltak össze. Az elülső rész, amely egybeépült a szívócsatornákkal és a szárnyszerkezettel, befogadja a radart, a pilótafülkét, az orrfutót, a beépített üzemanyagtartályokat és egyéb rendszereket. A hátsó rész, melyet egyetlen darabként gyártottak a belső szárny többi részével együtt, tartalmazta az utánégetős hajtóművet, üzemanyagtartályokat, a fegyverzetet, a fő futóművet és egyéb rendszereket. |
| A dupla delta szárnyak instabil kialakítása megnehezítette a J35 korai verzióinak leszállását, mivel ezeket manuálisan kellett stabilizálni leszállás közben. A pilóták külön képzésen vettek részt a leszállás végrehajtására, nagyon oda kellett figyelni a korai gépekkel. A gépet irányított, un. "szuper-átesés"-be vitték, majd azonnal negatív terheléssel egyenlítették ki, amit a féklapok alkalmazásával értek el. Az alábbi videón jól látható a J35 manővere. |
| A svéd légierő az első ismert légierő, amely kifejlesztette ezt a manővert. Svéd neve a "kort parad", magyarul: rövid parádé... |
|
| Bár a J 35 Draken nagy magasságú elfogó-vadásznak készült, de bebizonyosodott, hogy jó gyors kanyarodási képességgel és nagy sebességgel rendelkezik minden magasságban, így egy nagyon alkalmas vadászrepülőgép. A korai modellek pusztán légvédelmi küldetés teljesítésére szolgáltak. Hogy segítse a pilótákat a típusra való átállásban, a Saab néhány kétüléses J 35C kiképzőrepülőgépet gyártott, amelyek közül az első 1959 decemberében készült el. A Saab összesen 651 Drakent gyártott. A svédek Draken flottája összesen hat különböző változatból állt, míg a Draken további két modelljét kínálták a leendő exportvevőknek. |
| Minden Draken elfogóként dolgozott, korlátozott levegő-föld képességgekkel; az egyetlen kivétel ez alól a dán Drakenek voltak, amelyek támadógépként működtek, képesek voltak AGM-12 Bullpup levegő-föld rakéták, elektronikus ellenintézkedések alkalmazására. A gép megnövelt belső és külső üzemanyagkapacitással rendelkezett. A dán Draken volt a sorozat legnehezebb repülője. 1993-ban a dán J35-ös flottából az utolsót is nyugdíjazták. |
| Az osztrák légierő felújított J 35D-ket vásárolt, de 2005-ben ezeket a Drakeneket nyugdíjba vonultatták. Ausztria volt az utolsó ország, ahol a Draken aktív katonai szolgálatot teljesített. |
| Saab 210, más néven Lilldraken (Kicsi Sárkány) egy méretarányosan kicsinyített, Draken számára tervezett szárnyakkal felszerelt kisérleti gép volt a kettős delta szárny konfigurációjának értékeléséhez. Bár nem szigorúan Draken-változat, a prototípusok között mégis az elsőnek tekinthetjük. A Saab 210A: légbeömlők az orron. Saab 210B: a légbeömlők a törzs oldalaira kerültek. |
| Prototípusok különböző sorozatokhoz |
| 1960 márciusa és 1961 decembere között szállították le a légierőnek. Az 1960-ban leszállított kezdeti 40 gépet radar és irányzék nélkül szállították le, ezket 1961-ben szerelték be a gépekbe. Az A1 verzió rövid utánégetővel (EBK65) rendelkezett. Az A2 verzó meghosszabbított farokrészt és új utóégetőt (EBK66) kapott. A hosszabb farok csökkentette a légellenállást, de behúzható farokkerék felszerelését tette szükségessé. 25 példány épült. A J35As új radart kapott, és pontosabb célzóberendezést, mely a repülőgép elfordulási és dőlésiszögéből, valamint egyéb érzékelőktől származó adatokat használt fel a fegyverek pontos célzásához. A távolsági adatokat is a radartól kapta, de ezt manuálisan is beállíthatta a pilóta. |
| 73 gépet (35201–35273), köztük tesztgépeket épített és adott át a Saab. Ennek egy változata a J35B´(prim) volt. |
| Kétüléses oktatóváltozat Sk 35C Cesar néven. A Cesar-verzióból hiányzott a fegyverzet, de a gépet szükség esetén könnyen vissza lehetett alakítani J35A szabványra. |
| Vadász változat J35D David néven. 120 repülőgép (35274–35393) készült 1963 májusa és 1965 áprilisa között. J35D1 az első nappali vadászváltozat. Nem volt rajta radar, és régi Ferranti giroszkóppal rendelkezett. A J35D2 egy minden időjárásra alkalmas vadászgép változat volt, radarral, modern repüléselektronikával. 66 repülőgépet szállítottak le 1964 júniusa és 1965 májusa között. A Saab 35D nagy eltéréseket mutatott a korábbi változatokhoz képest. Sokkal erősebb Rolls-Royce Avon Mk.60 (Avon 300-as sorozat) hajtóművet, megnövelt belső üzemanyag-kapacitást, plusz két függesztőpontot kapott. A David volt a leggyorsabb Draken-verzió. |
| Felderítő változat, neve S35E Erik. 60 repülőgép épült (35901–35960), 1963 és 1968 között 2 sorozatban készültek. Az Erik szinte teljesen megegyezett a J35D-vel, de a gépágyút kivették, helyére kamerákat szereltek. Ötnek az orrban, négynek a törzsben volt helye, némelyik függőlegesen, a többi ferdén volt felszerelve. A gép kapott befogásjelzőt, csalikat, és elektronikai zavaróberendezéseket. |
| 1965 és 1972 között szállították, teljes gyártás: 230 darab. Ez a változat továbbfejlesztett elektronikával és repüléstechnikával, pl. integrált radar-, célzó- és rakétarendszerekkel rendelkezik. J35F1 – kezdeti verzió infravörös kereső- és követő érzékelő nélkül. J35F2 – Hughes N71 infravörös kereső- és követő érzékelővel az orr alatt. |
| Támadó verzió lett volna, de végül nem került gyártásra. |
| 1985-ben a svéd kormány úgy döntött, hogy 67 J35F2-t módosít a J35J szabványra. A repülőgép hosszabb élettartamot, modernizált elektronikát, modernizált ágyút, két további AIM-9 Sidewinder pilont kapott a légbeömlők alá, és nagyobb külső üzemanyagtartályokat. A módosításra 1987 és 1991 között került sor. Az utolsó üzemképes J35J 1999-ben repült utoljára. |
| Saab 35H - Helge - Helvetia |
| Exportváltozat a svájci légierő számára 1958-ban. Rendelés nem történt, de botrány az volt. A tesztek során a Saab 35H 20-40%-kal jobb emelkedést mutatott, mint a Mirage III, és 35%-kal rövidebb volt a felszállási úthossza, mégsem a Draken nyert. |
| Vadászbombázó változat a Dán Királyi Légierő számára. Az X az exportot, a D pedig Dániát jelentette. A gép 1968-ban a Mirage III és a Northrop F-5 ellen versenyzett és nyert. Több változata volt. F35: együléses támadó 20 db, RF35: együléses felderítő 20 db, TF35: kétüléses oktatóváltozat 11 db. F35FD: modernizált együléses támadóváltozat. 35FD HÖG: az FD-k módosított változata WDNS-sel (Wapon Delivery and Navigation System) felszerelve. A gépeket WDNS Draken-ként is említik. Az F35FD és a HÖG változatok végül nem kerültek gyártásba, de némely rendszerük a már szolgálatban álló dán gépekre felkerült. |
| Finn Légierő részére gyártott exportváltozat. Később a finnek a DK jelölést adták neki, egyszerűen a Draken-ből kiindulva... Négy változata volt, az XS, az FS, a BS és a CS. Az XS dedikáltan Finnországnak épült, a másik három pedig a Svéd légierő gépeiből átalakított változatok voltak a Finn légierő számára. Finn szolgálatban a Draken egyedülálló módon szovjet R-13M rakétával is felszerelhető volt. Az 1980-as évek közepére a 35FS és 35XS Drakeneket ugyanazokkal az extra pilonokkal frissítették, mint a svéd J35J-t. 1993-ban a 35XS infracsapda-vetőket is kapott. |
| A Saab 35D exportváltozata volt az osztrák légierő számára. A Saab 35Ö többé-kevésbé megegyezett a Saab 35D-vel, de a Saab 35F új fülketetőjét kapta. 1992-ben modernizálták az osztrák Drakeneket, ezek J35Ö Draken MK2 néven szolgáltak. A sorozat radarbefogás-figyelmeztető rendszert (RWR) kapott, és az AIM-9 P5 rakétát kapott. Az RWR rendszert a Royal Danish Air Materiel Command FMK-val (Flyvematerielkommandoen) együttműködve fejlesztették ki, és nagyon hasonlított a dán WDNS Draken rendszerekhez. |
 |
|
