| Címkép: U.S. Navy A-1H Skyraider (NE-572, BuNo 135297) "Paper Tiger II" és a "WC-bomba" | Forrás: National Naval Aviation Museum, Fotó: NNAM.1996.253.2381 |
|
|
| A Douglas A–1 (korábban AD) Skyraider amerikai együléses csatarepülőgép, melyet az 1945-től az 1970-es évek elejéig használtak. Beceneve a Spad volt, egy első világháborús francia vadászgép után. A Skyraidernek rendkívül hosszú és sikeres karrierje volt. Üzemeltetői között volt a United States Navy (USN), a U.S. Marine Corps (USMC) és a United States Air Force (USAF), illetve szolgált még a Brit Royal Navy, a Francia Légierő, a Vietnámi Légierő (VNAF) és más légierők kötelékében. |
| A U.S. Navy AD „Able Dog” („Ügyes kutya”) nevű repülőgépei már túl későn készültek el ahhoz, hogy részt vegyenek a második világháborúban, de később fontos szolgálatot tettek a koreai háborúban. A típus megkülönböztetett fontossággal bírt az Egyesült Államok délkelet-ázsiai előretörésében. A U.S. Navy-n kívül bevetette a U.S. Air Force és a dél-vietnámi légierő is. A vietnámi háború alatt Skyraiderek védték azokat a helikoptereket, amelyek a lelőtt személyzetet mentették ki a frontvonalak mögül. |
| A gépet Ed Heinemann álmodta meg, és a prototípusa XBT2D-1 jelzéssel 1945. március 18-án repült először. Az első sorozatgépeket az AD–1-estől az AD–4-esig terjedő típusjelzéssel gyártották különböző felszereltséggel. Ezek együléses változatok voltak, de az AD–5-ösök két egymás melletti üléssel készültek tengeralattjáró-vadászatra és tengeri célpontok megsemmisítésére. Több olyan kiegészítő készlet is született, amely lehetővé tette, hogy az AD–5-ösöket (1962 óta A–1E lett jelzésük) szállító-, fotófelderítő, célzsákvontató vagy alacsonytámadó gépként lehessen alkalmazni. Az AD–5N (későbbi jelzésük A–1G) éjszakai alacsonytámadó verzió volt, de a legtöbbet az AD–6-os sorozatból (A–1H) gyártották, amelyet precíziós alacsonybombázó gépnek alakítottak ki. Az utolsó sorozatmodell az AD–7-es (A–1J) nagyobb teljesítményű R-3350-26WB motorral és megerősített sárkányszerkezettel. Mintegy ötven háromüléses korai figyelmeztető és megfigyelő gépet a Royal Navy vett át Skyraider AEW.Mk.1-es jelzéssel (ezek azonosak voltak a U.S. Navy AD–4W gépeivel) 1951-től. A brit gépeket az 1960-as évek elején selejtezték. A Skyraiderek gyártását 1957-ben fejezték be. Az utolsó katonai használatban lévő Skyraider Csádban szolgált, egészen az 1980-as évek elejéig. |
| A Douglas Skyraider híres volt alacsony sebességű manőverező-képességéről, igen nagy harci terhelhetőségéről (15 fegyverfelfüggesztési pont), illetve nagy hatótávolságáról, sérülésállóságáról. |
| Az A-1H és egy F-4 Phantom gyorsulási versenye |
|
| Egyszer, amikor egy admirális a USS Enterprise fedélzetén vendégeskedett, a parancsnok úgy gondolta, bemutatja neki az új F-4 Phantomok gyorsulási képességeit. A hordozó akkor még Skyraidereket is üzemeltetett. A terv az volt, hogy egy F-4-es, majd egy Skyraider is felszáll, és egy kör megtétele után együtt kezenek gyorsítani. Így is történt, mindkét gép besorolt, és parancsot kaptak a gyorsításra. Ekkor az F-4-es teljes utánégetőt kapcsolt, ám azt kellett észrevenniük, hogy az öreg Skyraider simán a Phantom mellett van. Az A-1 pilóta okos volt, tudta, hogy a Phantomok hajtóművei lassan pörögnek fel, és eltelik némi idő, mire a gép begyorsul. A Skyraider viszont teljes tolóerőnél megindult, mint a fene. A két gép nyolc-tíz másodpercig együtt haladt. Ez az idő elég lett volna az A-1 számára, hogy gépágyútűzzel lelője a Phantomot. Persze az F-4-es aztán alaposan felgyorsulva elhúzott és eltűnt az A-1 orra elől. |
| A BuNo 126965 egy AD-4NA Skyraidert az 1950-es évek elején gyártották. 1953-ban a USS Kearsarge fedélzetén a VA-115 egységében szolgált Korea partjainál. A harcokból kimaradt a tűzszünet aláírása miatt, ezért "csak" DMZ járőrözést végzett. Amikor visszatért az államokba, a FASRON 8-assal Alamedában állomásozott, majd 1954 novemberétől 1955 augusztusáig átkerült a FAETULANT-ba Norfolkba. Végül 1957 augusztusában került a Litchfield Park-i raktárába. 1958 júliusában törölték a haditengerészet listájáról. 1960 márciusában a raktárból Franciaországba került. |
| A francia l'Armee de l'Airnél a 126965-ös Chateaudunban működött. Nem volt unalmas élete, mert 1962-ben Algériában, 1968-ban Dzsibutiban, 1971-ben Madagaszkáron és 1976-ban Csádban szolgált. 1979 szeptemberében a Sogerma raktárába küldték, ahol 1983-ig maradt. |
| A Le Buurget-i Musee de l'Air 1984-ben megvásárolta a repülőgépet, majd 1985-ben eladta egy belgiumi magántulajdonosnak, akitől a Heritage Flight Museum 2004 februárjában vásárolta meg. A még repképes BuNo 126965 ekkor kalandos utat járt be: Belgiumból vontatták, rakományként vasúton vitték, újra vontatták, végül pedig saját szárnyain repülve érkezett Bellinghambe! |
 |
 |
|
| A Douglas A-1H Skyraider (NE-572, BuNo 135297) "Papírtigris II" (amely csak erre az egyetlen repülésre használt ideiglenes név volt) a VA-25 "Fist of the Flotta" (A Flotta Ökle) századának gépe volt. A gép a Mekong-delta feletti akcióra száll fel a USS Midway (CVA-41) repülőgép-hordozó fedélzetéről 1965 októberében. Ekkora már hatmillió font (körülbelül 2 721 555 kilogramm) robbanószert juttattak célba Skyraiderekkel. E kerek szám tiszteletére és megünneplésére az NE-572-t egy speciális "bombával", egy WC-vel szerelték fel! A vécé egy sérült vécé volt, amelyet a tengerbe akartak dobni. A VA-25 egyik kapitánya megmentette, és kitalálták hogyan rögzíthetnék az egyik pilonhoz. A VA-25 személyzete úgy helyezkedett el, hogy elzárja az Air Boss és a hajó kapitányának rálátását a gépre, miközben a repülőgép a katapult felé gurult. A gépet X/O Cdr. Clarence W. Stoddard repülte. A formációban ott volt még Robin Bacon is az NE-577-ben (BuNo 139768, amivel Clint Johnson hadnagy lelőtt egy MiG-17-est 1965. június 20-án). Amikor a WC-t ledobták, majdnem eltalálta a vezérgépet. A bombavetés pillanatában a hagyományos robbanószerek rendben elhagyták a gépet, ám a WC-fegyver ahelyett, hogy szépen követte volna társait, ide-oda csapkodva pörgött a gépek között. A szokatlan jelenség a kagylóban kialakított lyukkal magyarázható, ami igen sajátos aerodinamikát kölcsönzött neki. Clint Johnson kapitány valahogy elkerülte a mellette lezuhanó azonosítatlan tárgyat, és csak azután mert rákérdezni parancsnokánál, hogy hogy mivel is bombázta le az észak-vietnami erőket. Stoddard válasza meglepő volt, ezért még kétszer rákérdezett. Johnson kapitány percekkel később csak annyit bírt a mikrofonba mondani: |
| „Ez sok mindent megmagyaráz..." |
| A WC pusztítóerejéről nincs hiteles adat, de gyakorta nevezték fertőző vegyi fegyvernek. |
| Robert HL Reeb "09236" számú gépe |
|
| Birżebbuġia déli partjainál azonosították a 09236 sorozatszámú Douglas A-1 Skyraidert. A gép egyike volt annak a négy repülőgépnek, melyek 1947-ben postai küldeményeket szállítottak a Ħal Far repülőtér és a USS Midway között. |
| 1947 októberében a USS Midway első éves bevetésén volt a 6. flottánál a Földközi-tengeren. 1947 decemberében Reeb hadnagy rendben felszállt Ħal Farból, ám a tenger felett gépének motorja leállt, és nem sikerült újraindítani. Reeb alacsony sebességgel, enyhe szögben, emelt orral ütközött a tengerfelszínnek. Reeb elhagyta a pilótafülkét, és a gép vészhelyzeti gumicsónakját használva várta a mentőhelikoptert. A Skyraider körülbelül másfél percig maradt a felszínen, majd lassan elsüllyedt. Reeb hadnagyot a USS Midway egy Sikorsky HO3S Dragonfly helikoptere mentette ki. Ez volt az első dokumentált helikopteres mentés a Földközi-tengeren. A gép jelenleg is 96 méter mélyen pihen Birżebbuġia közelében. |
| Koreai háború |
| A Skyraiderek a U.S. Navy légierejének és a U.S. Marine Corps csapásmérő gépeinek gerincét alkották a koreai háborúban. Az első AD gépek 1950. július 3-án indultak harcba a USS Valley Forge anyahajóról VA–55-ösök társaságában. Terhelhetősége és tízórás repülési ideje messze felülmúlta az akkor szolgálatban lévő sugárhajtású repülőket. 1951. május 2-án Skyraiderek hajtották végre a háború egyetlen torpedótámadását - sikeresen eltalálták a vietnami Hwacheon nevű gátat. 1953. június 16-án egy USMC AD–4, melyet George H. Linnemeier őrnagy és Vernon S. Kramer törzszászlós vezetett, lelőtt egy szovjet-építésű Polikarpov Po–2 biplánt, mely a háború egyetlen dokumentált Skyraider légigyőzelme volt. AD–3N és AD–4N repülők végrehajtottak bombatámadásokat, éjszakai küldetéseket, radarral felszerelt AD-k pedig radarzavaró küldetéseket hajtottak végre anyahajókról és légibázisokról indulva. A koreai háború alatt az A–1 Skyraidereket csak a U.S. Navy és a U.S. Marine Corps repülte, általános festésük pedig sötét tengerészkék volt. 101 Navy és Marine AD Skyraider veszett el a háborúban harci cselekményekben, 72 gépet üzemeltetési hibák miatt vesztettek el, így összesen 128 Skyraider került veszteséglistára a koreai háború alatt. |
| Kína |
| 1954. július 26-án a USS Philipine Sea és USS Hornet anyahajókról indított két Douglas Skyraidert hogy a három nappal korábban egy PLAAF La–7 által lelőtt Cathay Pacific Skymaster utasszállítógép túlélői után kutassanak. Keresés közben két PLAAF La–7 géppel akadak össze, melyeket az A-1-esek Hainan sziget partjainál lelőttek. |
| Vietnám |
| Ekkor az A–1 Skyraider még mindig szolgálatban volt több anyahajón, habár kivonását már tervezték. Az 1964. augusztus 5-én indított Pierce hadművelet során a USS Constellation és USS Ticonderoga hordozókról indított Skyraiderek részt vettek a U.S. Navy első csapásaiban Észak-Vietnám ellen. A hadművelet során üzemanyagdepókat támadtak Vinh-nél, ahol a Ticonderoga egyik Skyraidere légvédelmi tűz során megsérült. A Constellation egyik gépét pedig lelőttek, a pilóta meghalt. A háború alatt a Skyraiderek lelőttek két MiG–17 sugárhajtású repülőt: egyet 1965 június 20-án, a győzelmet Clinton B. Johnson százados és Charles W. Hartman III főhadnagy vívta ki; egy másik gépet 1966. október 9-én William T. Patton főhadnagy lőtte le. Másrészről 1966. február 1-jén az első bevetését repülő Dieter Dengler főhadnagy A–1H gépe találatot kapott, majd Laosznál lezuhant. |
| A típust a U.S. Air Force is használta a mentőhelikpoterek kísérésére. Ez a „Sandy” feledatkör tette igazán híressé a gépeket. 1966. március 10-én Bernard F. Fisher őrnagy küldetésre ment A–1E Skyraiderével, majd megkapta a becsület érdemérmet Myers „Jump” őrnagy megmentéséért. 1968. szeptember 1-jén William A. Jones III ezredes ugyancsak egy A–1H-t vezetett. Gépe találatot kapott, megrongálódott Jones súlyos égési sérüléseket szenvedett, de visszatért támaszpontjára és jelentést tett egy lezuhant amerikai pilóta pozíciójáról. A 135300reg.számú A-1H Skyraider 1968. február 20-án hajtotta végre a haditengerészet utolsó támadó küldetését a vietnami háborúban. |
|
 |
| Ez a kép a VA-176 egyik gépének harci sérüléséről készült, miután a gép leszállt az CVS 11 Intrepid hordozóra egy 1966 júliusi vietnami bevetés után. Látható a konstrukció robusztussága, mely lehetővé tette sok pilóta számára, hogy súlyosan sérült géppel is épségben visszatérjen bázisára. |
| Egy mésik esetben John Higgins zászlós a VA-729 pilótája szétlőtt kabintetővel érkezett az Antietam (CV 36) hordozóhoz. Kénytelen volt egy kört megtenni a hordozó felett, hogy felmérje mi van a fedélzeten, mert a sérülések miatt a kabinból nem látott előre. A kört befejezte és besorolt leszálláshoz. A leszállásirányító tiszt rádión keresztül adott neki utasításokat. Leszálláskor a szerencsés pilóta egy 13 cm hosszú repeszdarabot talált az ülése fejtámlájában... |
|
|
| 1972. novembere után az összes Délkelet-ázsiai USA A–1 Skyraidert átadták a dél-vietnámi légierőnek. A dél-vietnámi pilóták nem törekedtek légiharcra a sugárhajtású MiG-ek ellen, úgy vélték a Skyraiderek nem esélyesek. Az amerikai pilóták habitusa más volt. "Az A-1 pilóták a repülők egy különleges fajtája" ezért ők inkább dacoltak ezzel a nézettel. Az USAF 201, a Navy 65 Skyraidert vesztett. A 266 elvesztett A–1 repülőgépből ötöt föld-levegő rakétákkal lőttek le, három levegő-levegő harcban veszett oda; kettőt észak-vietnámi MiG–17 vadászgépek lőttek le. Az első A–1 Skyradiert 1966. április 29-én lőtték le, a másodikat 1967. április 19-én. A harmadik A–1 Skyradiert egy kínai MiG–19 (J–6) lőtte le 1968. február 14-én. Joseph P. Dunn főhadnagy (USN) túl közel repült a Kína által birtokolt Hainan szigethez, a kiugrott pilótát elfogták. Dunn Skyraidere volt a U.S. Navy utolsó elveszített gépe a háborúban. Röviddel ezután az A–1 Skyraider tengerészeti repülőszázadait A–6 Intruder, A–7 Corsair II vagy A–4 Skyhawkokkal váltották fel, a Skyraiderek feladatkörét az A–7 Corsair II gépek vették át. |
| A U.S. Air Force Koreában nem, de Vietnámban már alkalmazta a tengerészeti A–1 Skyraidert. A vietnámi háború előrehaldásával, a USAF A–1 gépei kamuflázs festéts kaptak. A USN gépei mindig szürke/fehér színűek voltak. |
| A Skyraidereket a dél-vietnámi légierő (VNAF) is rendszeresítette. Az amerikaiak 1960. szeptemberében kezdtek átadni Skyraidereket a VNAF-nek. 1962-re a VNAF állományában 22 gép volt, 1968-ra további 131 gépet kaptak. Kezdetben a Navy pilótáit és személyzetét bízták meg a dél-vietnámi pilóták kiképzésével, majd a feladatot az USAF-ra bízták. A háború során a VNAF hat A–1 századot üzemeltetett 1965 végéig. Számuk 1968-tól 1972-ig csökkent, ekkor az Egyesült Államok elkezdte a dél-vietnámiak felfegyverzését új A–37 és F–5 típusú gépekkel, így 1968 kezdetén már csak három repülőszázad rendelkezett A–1 Skyraiderekkel. Mikor az Egyesült Államok kilépett a háborúból, a megmaradt A-1-eseket átadta a VNAF részére, majd 1973-ra az összes gép oda került. Az amerikaiak 12 hónapra korlátozták a pilóták harci bevetését, a dél-vietnámi Skyraider pilóták viszont több ezer órát harcoltak az A–1-esek fülkéiben. A VNAF pilótáki rendkívüli szakképzettséget szereztek a repülőgép használatában. |
| A Királyi Haditengerészet szolgálatában |
|
| A Royal Navy 50 AD–4W korai figyelmeztető repülőgépet kapott 1951-ben a Katonai Segítségnyújtási Program keretében. Az összes Skyraider AEW.1 repülőt a 849 Naval Air Squadron üzemeltette. Egy gépük részt vett az 1956-os Szuezi válságban a HMS Bulwark repülőgéphordozó fedélzetéről tevékenykedett. A 778 Naval Air Squadron volt a felelős a Skyraider személyzetek kiképzésében a Royal Navy Air Station Culdrose-nál. 1960-ban a Fairey Gannet AEW.3 váltotta a Skyraidereket, amely a Douglas repülők APS–20 radarját használta. Az utolsó brit Skyraidereket 1962-ben vonták ki a szolgálatból. Az 1960-as években a Skyraiderek APS–20 radarjait a Royal Air Force Avro Shackleton AEW.20 gépeibe telepítették. |
| A francia légierő 20 darab AD–4, 88 AD–4N és 5 AD–4NA gépet vásárolt a USN-től, de a háromüléses gépeket együlésesre módosították, illetve eltávolították a radarrendszereket és a két operátor-állomást a géptörzsből. A gépeket 1956-ban kapták, a régi P–47 Thunderboltok helyére. A repülőket az algériai háború végéig használták. A gépeket a 20e Escadre de Chasse és a 21e Escadre de Chasse üzemeltette rakétákkal, bombákkal és napalmmal felszerelve, közvetlen légitámogató feladatkörben. Ezek a franciák legsikeresebb gépei voltak Algériában. A csádi polgárháborúban is használták a típust, először az Armée de l'Air, majd később egy névlegesen független helyi légierő, amely személyzetét francia zsoldosok képezték. A gépet francia zászló alatt üzemeltették Dzsibutiban és a Madagaszkár szigetén. A Skyraider korlátozott használatban maradt a Francia légierőnél az 1970-es évekig. Mikor kivonták a gépeket, a megmaradt példányokat átadták Gabonnak, Csádnak, Kambodzsának és a Közép-afrikai Köztársaságnak. |
| Svédország 12 Skyraidert kapott a britektől. Minden katonai felszerelést eltávolítottak a gépekből, majd célzsákvontatónak alkalmazták a gépeket az 1970-es évek elejéig. |
|
|
 |
|
|
| A-1 Skyraider röntgenrajz |
|
|
|
|
|
|
|
| Fegyverzete 4 darab 20 mm-es M2 gépágyú és 3600 kg bombateher 15 külső megerősített ponton, beleértve bombák, torpedók, irányíthatatlan rakéták vagy gépágyúkonténerek. |
|
XBT2D–1 - Együléses zuhanóbombázó, torpedóbombázó prototípus a U.S. Navy részére.
XBT2D–1N - Háromüléses éjszakai alacsonytámadó prototípus, mindössze három darab készült.
XBT2D–1P - Fotófelderítő prototípus, mindössze egy darab készült.
XBT2D–1Q - Kétüléses elektronikus figyelő/zavaró prototípus, mindössze egy darab készült.
BT2D–2 (XAD–2) - Fejlesztett csatarepülőgép, mindössze egy prototípus készült.
AD–1 - Az első sorozatgyártott modell, 242 darab készült.
AD–1Q - Kétüléses elektronikus figyelő/zavaró változata az AD–1 gépnek, 35 darab készült.
AD–1U - AD–1 radarzavaró és célzsákvontató változat, fegyverzet és vízbefecskendező felszerelés nélkül.
XAD–1W - Háromüléses korai figyelmeztető/megfigyelő prototípus.
AD–3W prototípus, mindössze egy darab készült. AD–2 - Továbbfejlesztett modell, 2700 lóerős (2000 kW) teljesítményű Wright R-3350-26W motorral, 156 darab készült.
AD–2D - Nemhivatalos jelölése az AD–2 gépeknek, melyeket távirányítású repülőgépekként használtak, hogy radioaktív anyagokat gyűjtsenek velük a levegőből nukleáris robbantások után.
AD–2Q - Kétüléses elektronikus figyelő/zavaró változata az AD–2-nek, 21 darab készült.
AD–2QU - AD–2 radarzavaró és célzsákvontató felszereléssel, fegyverzet és vízbefecskendező felszerelés nélkül, mindössze egy gép készült.
XAD–2 - Hasonló a XBT2D–1 típushoz, kivéve a motort, megnövelt üzemanyagkapacitással.
AD–3 - Légcsavaros gázturbinával tervezett változat, kezdeti jelölése az A2D Skyshark volt. Megerősített géptörzs, továbbfejlesztett futómű, 125 darab készült.
AD–3S - Tengeralattjáró-elhárító modell, mindössze két darab prototípus készült.
AD–3N - Háromüléses éjszakai támadó változat, 15 darab készült.
AD–3Q - Elektronikus figyelő/zavaró változat, a felszerelést áthelyezték a személyzet kényelmének érdekében, 23 darab készült.
AD–3QU - Célzsákvontató repülőgép, de a legtöbbet AD–3Q-ként szállítottak le.
AD–3W - Korai figyelmeztető/megfigyelő változat, 31 darab készült.
XAD–3E - AD–3W módosítás ASW-re Aeroproducts propellorral.
AD–4 - Megerősített futómű, továbbfejlesztett radar, G-2 iránytű, 4×20 mm-es gépágyú és 14 Aero rakétaindító, 23 kilogrammnyi bombateher, 372 darab készült.
AD–4B - Nukleáris fegyverek hordozására tervezett speciális változat, 4×20 mm-es gépágyúval felszerelve. 165 darab és 28 konverzió készült.
AD–4L - Koreai téli hadműveletekhez felszerelt változat, 63 konverzió készült.
AD–4N - Háromüléses éjszakai alacsonytámadó változat, 307 darab készült.
AD–4NA - 100 darab AD–4N jelölése, melyekről eltávolították az éjszakai harchoz szükséges felszerelést, de kapott helyette 4 darab 20 mm-es gépágyút, Koreában vetették be, mint alacsonytámadó csatarepülőgép.
AD–4NL - Az AD–4N változata, 36 konverzió készült.
AD–4Q - Kétüléses elektronikus figyelő/zavaró változata az AD–4-nek, 39 darab készült.
AD–4W - Háromüléses korai figyelmeztető/megfigyelő változat, 168 darab készült. 50 darab
AD–4W átkerült a Royal Navy-hoz Skyraider AEW Mk 1 jelöléssel.
AD–5 (A–1E) - Egymás mellett kialakított kétüléses változat, 212 darab készült.
AD–5N (A–1G) - Négyüléses éjszakai alacsonytámadó változat radarzavaró berendezéssel, 239 darab készült.
AD–5Q (EA–1F) - Négyüléses elektronikus figyelő/zavaró változat, 54 konverzió készült.
AD–5S - Egy prototípus a mágneses anomália detektor teszteléséhez, tengeralattjáró-elhárító felszerelés.
AD–5W (EA–1E) - Háromüléses korai figyelmeztető/megfigyelő változat, 218 darab készült. UA–1E - Az AD–5 kiszolgáló típusa.
AD–6 (A–1H) - Együléses csatarepülőgép három fékszárnnyal, 713 darab készült.
AD–7 (A–1J) - Az utolsó sorozatgyártott modell, egy R3350-26WB motor hajtotta, szerkezetét továbbfejlesztették, hogy élettartama megnövekedjen, 72 darab készült. |
| USA haditengerészet és tengerészgyalogság |
| Csád |
| Dél-Vietnám |
| Egyesült Királyság |
| Franciaország |
| Gabon |
| Kambodzsa |
| Indonéz Légierő |
| CAF Közép-afrikai Köztársaság |
| Thaiföld |
| Vietnám |
| Wikipedia angol nyelvű oldala. |
| Más amerikai repülőgéptípus választása: |
|
|
|
|
