| Címkép: A USN VF-53 századának Vought F-8E gépe felszállásra készül a USS Hancock hordozóról. | Forrás: Historynet |
|
|
| Pilóták emlékeznek a Vought F-8 Crusaderre |
| a gép első repülésének 60. évfordulóján |
| Az amerikai repülési terminológiában a "gunfighters" szó a gépágyú használatával harcoló gépekre vonatkozik. A "gun" szó fegyvert jelent, de ez a csöves fegyverekre vonatkozik, és nem rakétákra, bombákra. Magyar nyelvben a fegyver szó gyakorlatilag minden ölésre szánt eszközre vonatkozhat. |
| A „The Last of the Gunfighters” úgy hangzik, mint egy hollywoodi-film címe vagy egy regénycím. De a Google-keresésben erre a kifejezésre leginkább egy hatvan éves sugárhajtású vadászgép, a Vought F-8 Crusader bukkan elő. A típus 19 MiG-et lőtt le a vietnami háború alatt, és pontos, halálos harcos volt. Teljesítménye, sebessége és műszaki kiválósága miatt 1956-ban elnyerte a Collier Trophyt |
| A Robert J. Collier-trófeát évente ítélik oda „az Amerika repüléstechnika vagy űrhajózás terén elért legnagyobb teljesítményért, a légi- vagy űrjárművek teljesítményének, hatékonyságának és biztonságának javítása terén, amelynek értékét a gyakorlatban történő tényleges használat is bizonyítja. |
| A gép díjazásának eredeti kihírdetése: |
| "1956,
CHARLES J. MCCARTHY AND ASSOCIATES OF CHANCE-VOUGHT AIRCRAFT, INCORPORATED AND TO VICE ADMIRAL JAMES S. RUSSELL & ASSOCIATES OF THE U.S. NAVY BUREAU OF AERONAUTICS
For conception, design, and development of the F-8U Crusader, a carrier-based fighter which is the first operational aircraft capable of speeds exceeding one thousand miles an hour." |
| Nyugalmazott tengerészgyalogos tábornok, a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek közepén az F-8-assal repült. |
| „Mindenki, aki ezzel a repülőgéppel repült, imádta. Együléses volt, amilyennek a vadászpilóták szerint, egy vadászgépnek lennie kell.” |
| Ám, amikor Dailey megérkezett Vietnamba, egy RF-4-re osztották be. Dailey szeint: |
| "A Crusader lekéste a háborút. Koreába már késő volt, és mire a vietnami konfliktus kibontakozott, az amerikai haditengerészeti repülés már átállt a kéthajtóműves, többfunkciós F-4 Phantomra. 2.2 Mach végsebességgel az F-4 gyorsabban és messzebbre repült, mint a Crusader. Két hajtóműve jobb túlélőképességet biztosított az F-4-nek – ez kritikus fontosságú a harcban és az óceán felett repülő pilóták számára. De az F-8-ban volt valami, amire az F-4-es pilóták nagyon vágytak, ám évekig nem kapták meg: négy 20 mm-es gépágyú... A védelmi minisztériumban az a furcsa elképzelés győzedelmeskedett, hogy nem kell az ágyú, elég a rakéta. A mai rakétákhoz képest Vietnam idején a levegő-levegő rakéták primitívek és megbízhatatlanok voltak." |
| a "Units of the Vietnam War" vezetője |
| „A Crusader 19 MiG-ek elleni győzelméből mindössze kettőt értek el gépágyúval, de az F-8 ágyúja a pilóták önbizalmát is növelte. A két hivatalos F-8-as ágyús győzelmet azóta kibővítették olyan győzelmekkel, melyeket a gépágyú alkalmazásával és Sidewinder-találattal együtt értek el" |
| Ezek a statisztikák az F-8-asok viszonylag alacsony számát is tükrözték: |
| „Az F-8-as pilóták nem láttak annyi MiG-et a háború alatt, mint F-4-es kollégáik" - mondta Mersky. „Sokkal több F-4-es század volt Vietnamban, mint Crusader század. 1971-ben már csak három Crusader osztag létezett." |
| Ellentengernagy, F-8 Crusader pilóta. 1965-ben lelőtték F-8-asát Chanh Hoa felett, nyolc évig volt hadifogoly. |
| Egy mediterrán körút során éjszakai leszállás a Saratoga fedélzetére 1960-ban. Shumaker háromszor is kísérletet tett a fékhorog kiengedésére, de az nem jött le. |
 |
| „Nem jött ki a horog. Ez volt az első csapás. Az irányító azt mondta, hogy menjek Olaszországba, de nem volt elég üzemanyagom. Erre azt mondták, hogy csatlakozzak egy tankerhez. Megtaláltam a tankert, a szívem addigra egy kicsit hevesebben vert. A tanker viszont azt mondta: "Bob, babrálok itt mindennel, de nem tudom kiengedni a tömlőt." Ez volt a második csapás. Akkor jöhet a hálós leszállás, de a Saratoga hálója nem emelkedett fel, csak félig. Ez volt a harmadik csapás." Shumaker kifogyott a lehetőségekből: "200 fontra fogyasztottam az üzemanyagom. Felmásztam 3000 lábra, katapultáltam, és ekkor ért a negyedik csapás: nem nyílt ki az ejtőernyőm… Meghúztam a D-gyűrűt, hogy manuálisan oldjam, de nem történt semmi. Aztán megrántottam újra, de sokkal erősebben, majdnem kiszakítottam, de az ernyő ekkor kibomlott végre. Egy közeli romboló vett fel, és visszaadott a Saratogának..." |
| Shumaker a Crusader fülkéje előtt. A kép a USS Coral Sea fedélzetén készült. | Air & Space magazine |
| A nagy és félelmetes Crusader nem volt kezesbárány, ezt Shumaker a hatodik F-8-as repülésén tanulta meg: |
| „Túl voltunk a floridai Gainesville-en. Sok volt a felhő, és felemelkedtünk 16 700 méterre. A Crusader plafonja 17 700 méter volt. Ahogy elkezdtünk fordulni, a gép lelassult, majd bepördült alattam, én pedig beestem a felhők közé. Azt hiszem, 14 perdület után sikerült stabilizálnom, és 7 600 métert veszítettem, szóval elég izgalmas volt..." |
| A célpontok elfogása az F-8-assal művészet volt, nem csak egy folt megtalálása a radaron. Shumaker szerint az F-8 radaja mindössze nyolc mérföldes távolságban fogta be a célt: |
| „A hajón lévő irányító közölte a cél irányát és távolságát, mi pedig kitaláltuk, hogyan cserkésszük be. Sok tudást igényelt észrevétlenül bejutni a célpont mögé...." |
| Shumaker a Coral Sea hordozról teljesítette utolsó harci bevetését. Az 1965. februári Flaming Dart hadműveletben két csapást hajtottak végre a Viet Cong légitámaszpontjai és laktanyái ellen. A parancs szerint Shumaker a Chanh Hoában lévő laktanyát támadó osztagba került. A támadás alatt gépét lelőtték, őt elfogták, és csak nyolc év múlva került haza. |
| „Alacson repültem az időjárás miatt, és eltalálták a farokrészt. A gép a hátára fordult és orral leborított. Katapultáltam, és az ernyőm körülbelül 100 méteren nyílt ki a föld felett." |
| Shumaker nem repült többé F-8 Crusaderrel. |
| az 1950-es évek közepén az Egyesült Államok tengerészgyalogságának őrnagyaként és tesztpilótaként repült az F-8-assal a Patuxent River-i haditengerészeti légibázison. Űrhajós. |
|
| „Arra gondolok, mit érhettem volna el, ha Koreában ezzel a géppel repülök, amikor a MiG-ek ellen mentünk.” – mondja. „Négy 20 mm-es ágyúval jobban fel volt fegyverezve, mint a MiG. Légiharcban nem tudom, hogy sokkal jobb lett volna-e a fordulási képessége, de jobban tudta volna irányítani a csatát, mert magasabbra és gyorsabban tudott repülni." Glenn, aki az F-8-as fegyverzetének teszteléséért volt felelős, felidézi a korai problémákat a repülőgép légbeömlőjének oldalára szerelt ágyúkkal: "Amikor földi célpontra rövid, két másodperc alatti sorozatot lőttünk, az rendben ment, de amikor két másodperc feletti sorozatot adtunk le mind a négy ágyúval, a légbeömlő deformálódott, és az oldalán nagy, körkörös, de véletlenszerű mintázatot találtunk." Vought ekkor megerősítette a beömlőcsatornát, de "...a kezdeti megoldás az volt, hogy az ágyúk összetartását módosítottuk. Átlagot vettük arra vonatkozóan, hogy milyen messze voltunk a céltól, amikor leadtuk a két másodperces sorozatot.” |
|
| Később, amikor a módosított csatornákat beépítették, az ágyúk összetartásának eredeti értékeit visszaállították. 1957-ben Glenn befejezte a "Project Bullet"-et, és rövid időre visszalopta a transzkontinentális sebességrekordot a légierőtől úgy, hogy egy F-8-assal leszállás nélkül, utánégetéssel és három légi tankolással parttól partig átrepülte az Egyesült Államokat. |
| a tengerészgyalogság pilótája, aki 1959-ben kezdett el repülni az F-8 vadászgéppel. |
| „...mi pilóták nagyon vártuk, hogy repülhessünk az F-8-cal, aztán kezdeti tapasztalataink a puszta jókedvtől a puszta rémületig terjedtek. Milyen volt az első repülésem ezzel a típussal? Hát, akkoriban nem voltak szimulátorok. Beültél, és remélted, hogy minden rendben megy majd. Annyira izgatott voltam, hogy egy utánégetős géppel repülhetek, hogy kissé túlzásba vittem a dolgot, és úgy indultam meg, mint egy rémült nyúl. Nagyon óvatosnak kellett lenned… előbb be kellett fékezned, hogy lefelé tartsd az orrát. Ha ezt nem teszed meg mielőtt gyorsítasz, azonnal elveszíted a szárnyat.” (Itt a felhajtóerőre gondol.) |
| F-8 Crusader pilóta. 208 harci küldetést repült a USS Ticonderogáról és a USS Oriskanyról |
| Ha a felszállások izgalmasak voltak, akor a leszállások még inkább... A Crusader gyorsan „zászlógyilkosként” szerzett hírnevet. Joe Phaneuf pilóta felidézi milyen volt egy landolás az F-8-assal: |
| „A repülőgép-hordozónak mindig maximális sebességgel kellett haladnia, hogy a lehető legnagyobb légsebességet biztosítsa fedélzeten, mert így a relatív leszállási sebesség lassabb lesz, mint a repülőgép tényleges sebessége. A régi hajók szenet/olajat égettek, és a fekete, büdös füst a hajó mögé került, így nem lehetett látni. A fedélzet felé repülni és közben hallgatni a leszállásjelző tiszt „Jöjjön tovább” szavait, ez bizony a bizalom gyakorlata volt. Sokszor előfordult, hogy a fedélzeten kihelyezett zászlókat egyszerűen leszakította a gép által keltett légáramlás" |
|
| „A legnehezebb küldetések a légvédelmi rakétaegségek elleni támadások voltak, az "Iron Hand" akciók. A-4 Skyhawk gépeket kísértünk, melyek radarelhárító rakétákkal, Sidewinderekkel és élőerő elleni fegyverzettel volt megpakolva. Felszálltunk a hajóról, és leereszkedtünk a hullámok szintjére, hogy elkerüljük az ellenséges radarokat, amíg a lábunk száraz nem lett [szárazföld feletti repülés]. Ott 5-6 ezer méterre emelkedtünk, aztán valamikor a radar-figyelmeztető rendszerünk csiripelni kezdett. Egy A-4-es befogta a sugárzó célt, és rakétát indított. A rakéta szétrobbantotta a radaros teherautót, aztán én következtem. Kilőttem az összes rakétámat, így beterítve és kiiktatva az egész rakétaegységet. A századunk mindig első volt a célpont körül. Mi voltunk azok, akik bekapták az első repeszeket és a SAM-eket, de soha nem láttunk MiG-et. A második csoport már jó néhány vietnámi vadásszal összefutott. Egy-kettőt be is gyűjtöttek" |
| F-8 Crusader pilóta, 1957-ben került FJ-2 Fury-ról a Crusaderre |
| „A korai Crusadereknek könnyű futóműve volt, ami sokat tört leszálláskor. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a futómű hidraulikafolyadék-tartálya is a futómú szerves része volt, így ha leszállás előtt elvesztetted a futóművet bármilyen hiba miatt, a tartalék rendszer légturbinájára kellett átkapcsolni. Hibás futóművel leszállni nem volt igazán kívánatos..." |
| Miottel szerencsés pilóta volt. Egyszer leszállás közben meghibásodott a fékhorga, és F-8-asával a fedélzeten felállított hálóba érkezett. A nagy teherbírású, 20 méter magas hálót teniszhálónak, a repülőgépet pedig „többtonnás teniszlabdának" írta le. Az ilyen leszállásokat "150 mérföld/órás sebességű rossz szerva"-ként jellemezte. |
| „Minden rendben ment, amíg a háló le nem szakította a bal futóművet. Gépem a bal szárnyvégére fordult, és csúszni kezdett a hordozó fedélzetének bal oldala felé. Még sikerült katapultálnom, mielőtt a vízbe a zuhant volna. Van egy régi pilótamondás: Bármilyen leszállóhely vagy leszállás jó, ahonnan el tudsz sétálni. Javasolni fogom, hogy tegyük hozzá az úszni szót is..." |
| Miottel 1958-ban is hasonlóképpen járt a USS Hancock fedélzetén, azzal a különbséggel, hogy a horog kijött, de eltört. Sikerült átstartolnia, majd egy újabb körre ment, míg a hálót felemelték. A futómű ekkor kibirta, a háló megfogta. Az alábbi két kép ekkor készült: |
| LTJG WJ Miottel F8U-1 Crusader gépe (407) a USS Hancock (CVA 19) OTD fedélzetén a "majomfogó" háló eltávolítása közben, 1958 júniusában. (VF-154) | Fotó: NavalAviationMuseum |
| Az erőhatások szemléltetésére igen alkalmas az alábbi kép. Miottel a függőleges vezérsík előtt állva pózol a háló által okozott jókora sérülést mutatva: |
| John „Crash” Miottel sérült F-8-asa előtt a hálós landolás után. 1958, június, USS Hancock. | Fotó: NavalAviationMuseum |
| Százados, az egyik F-8 vezető szerelője, VF-13, USS Shangri La hordozó CV/CVA/CVS-38, Essex-osztály |
| Az F-8 a földi legénység számára is ijesztő volt. Borry például nem szeretett bemászni a hajtómű beömlőjén: |
| „A csatorna jó hosszú. Néha valaki a repülőgép mögé állt, és fütyülni kezdett befelé a kiömlőnél. Jó hangosan, kicsit torzítva, mintha beindulna a hajtómű. Ekkor nagyon gyorsan kimásztunk onnan! Az F-8 óriási légbeömlőnyílása becenevet is kapott: Gator (aligátor). Annyira alacsonyan volt a szívónyílás, hogy a repülőgép eleje közelébe sem tudtál menni. Egy nap egy srác túl közel került, és a hajtómű elkezdte szívni, de megragadtam a bokáját, és jeleztem a pilótának, hogy állítsa le a hajtóművet." |
| Borry nemcsak a vietnami harcokról beszélt: |
| „Emlékszem, hogy 1967-ben egy Crusader igen érdekes bombákat dobott a Földközi-tengeren. Az oroszok egy vonóhálós halászhajója folyton követett minket, és különösen érdeklődő volt, amikor repülőgépet indítottunk. Ilyenkor mindig közelebb jött hozzánk. A kapitány egy napon végül nagyon dühös lett, és 13 tekercs vécépapírt vételezett. A fedélzeten leengedte a gép hasa alatti féklapokat, majd becsúsztatta a WC-papír tekercseket a féklap nagy, kör alakú kivágásaiba. Felszállt, átrepült halászhajó felett, kinyitotta a féklapokat, és a 13 tekercs vécépapír szépen lelavírozott a hajóra. Jól célzott. A hajón egy csomó antenna volt, és a "bombázás" után úgy nézett ki, mint egy vidéki ház Halloweenkor. A hatás meglepő volt, mert az oroszok imádták! Integettek és kiabáltak nekünk, jelezték, hogy a hajón már rég elfogyott a vécépapír." |
| F-8 Crusader szerelő, USS Constellation (CV-64), Kitty Hawk osztályú szuperhordozó |
| Powelson emlékszik, hogy kedvenc munkája a hajtóművezés volt: |
| „Semmi sem hasonlítható egy F-8-as utánégetőhöz, mert az egész repülőgépet megrázza, közben pedig reménykedünk, hogy a szerkezet kibírja. Az F-8-as utánégetője a »mindent vagy semmit« alapon működött, ellentétben az újabb repülőgépeken alkalmazott utánégetőkkel. Amikor az F-8-asok megérkeztek a Constellation fedélzetére, olyan repülőgép-kapitányok (a gép kapitánya a főszerelő volt) és szerelők vették gondozásba, akik már F-4 Phamtom mellett is dolgoztak. Amikor az F-8 beindította az utánégetőt négy-öt fickó vizslatta idegesen a gépet és a fedélzetet, mert azt hitték, valami nagy baj van, valami berobbant.” |
| Zezoff Coral Sea hordozón repült a Crusaderrel. Mindenki a Crusadert akarta: |
| „Akkor még nem volt sok szabály és előírás…. A pilóták maguk tanultak. Alig várták, hogy beülhessenek egy Crusader fülkébe és felszállhassanak a hordozóról. A haditengerészet sportautójának hívták.” |
| A szó szoros értelmében viszont a „Last Gunfighter” becenév elavulttá vált. A Phantomot nemsokára módosították, és gépágyúkat kapott. A későbbi amerikai vadászgépek mindegyike rendelkezik már beépített fegyverzettel, de ezeknek már több fegyverük is van, melyekkel képesek leszedni olyan ellenséget, akit a pilóták nem is látnak, csak radaron. Az F-8 valami más volt. Ahogy Zezoff mondta: |
| „Látótávolságon belül kellett lenned. Ott csak te voltál a másik pilótával szemben, olyan volt, mint egy vadnyugati utcán, szemtől szembe.” |
| Jay Powelson nyersebben fogalmazott: „Az F-8-asokat légiharcra tervezték. A Phantomot nem.” |
| F-8 Crusader fegyverzeti tiszt, szerelő, VF-13, USS Shangri La hordozó. |
| Nem mindenki rajongott a vállszárnyas repülőgép bombáiért: |
| „Csak két srác volt, akik magasabbak voltak; mi többiek 170 centi körüliek voltunk, és erősen nyújtózkodva próbáltuk feltenni a féltonnás bombákat. Egy másik osztag is odajött és segített, nem ritkán 10 fickó próbált meg felrakni egy bombát. Egész idő alatt káromkodtunk...” |
| Hal Marr és Phil Vampatella |
| Marr a VF-211 parancsnoka, Vampatella a kísérője volt. USS Hancock, 1966. |
| Hal Marr 1966. június 12-én szerezte meg első F-8-as légigyőzelmét, lelőtt egy MiG-17-est Sidewinderrel. Kilenc nappal később, 21.-én, Phil Vampatella hadnagy is leszedett MiG-17-est Sidewinderrel. Még aznap Eugene Chancy hadnagy lőtt le egy MiG-et gépágyúval. Mindhárom pilóta a VF-211-es vadászszázad tagja volt. |
|
| 1966. június 12-én támadást terveztek az észak-vietnami Dai Tan laktanyakomplexum ellen. A csapásban a VF-212 és a Vf-216 A-4 Skyhawkjai, valamint a VF-24 és a VF-211 Crusaderjei vettek részt. A TARCAP csapást Hal Marr, a VF-211 parancsnoka vezette az F-8E Crusader BuNo 150924, Nickel-103 hívójellel. A Marr kísérője aznap Phil Vampatella hadnagy volt. A csapás után, amikor az A-4-ek kiléptek a célterületről, az NVA irányítói egy EC-121-es légtérellenőrzőről Mig-17-es repülőgépekre figyelmeztette őket. Marr egysége a csapásmérő erő mögött keringett. Nem sokkal azután, hogy Vampatella hét órakor meglátta a MiG-eket, a harc már el is kezdődött. Marr négy Mig-17-est látott másfél mérfölddel mögöttük. A Mig-ek utánégetővel jöttek. Hal osztaga magasabban volt náluk, és egy erőteljes fordulóval a MiG-ek felé száguldottak.
Az F-8-asok 840 km/h sebességgel és 8 g-vel fordultak, a Mig-ek kb. 920 km/h-val és valószínűleg 6 g-vel manővereztek. Marr osztaga jobbra fordult és egy olló-manővert hajtott végre. A Mig-ek és az F-8-asok összekeveredtek, és harc bontakozott ki. Kezdetben Vampatella vezette a Crusadereket, mert ő látta meg elsőnek a Mig-eket, de ahogy az ollóból kilépve egyesültek, Marr visszavette a vezető pozíciót. A vezér MiG és kísérője levált a csoport éléről. Richardson és Duffy üldözőbe vették. A második MiG szakasz átszáguldott Richardson és Duffy hült helyén, és kivált a harcból. Vampatella később így számolt be az összecsapásról: |
|
| „Keményen közéjük vágtunk. Két MiG leszakadt, egy előttünk maradt. Egy klasszikus olló-manőverrel becserkésztük a magányos MiG-et. A manőver végén a MiG körülbelül 150 méterre haladt el Marr előtt, aki kétszer tüzelt ágyúval, de elvétette. Manőverezés közben ismét előnybe kerültünk a MiG pilótával szemben, kb. nyolc óra pozícióban és 300 méterrel felette. Ekkor Marr Sidewindert indított, de a rakéta a földbe csapódott. A MiG már négy-öt perce utánégetőt használt, nagyon kevés lehetett az üzemanyaga, mert kivált a harcból, nem manőverezett, többé-kevésbé vízszintesen menekült bázisa felé. A MiG ezen a ponton csapdába került egy felhőréteg és egy alacsony hegygerinc között. Utánégetőt kapcsolva úgy 500 csomóval (926 km/h) közelítettünk rá. 800 méternél Marr elindította utolsó Sidewinderét. A rakéta átment a függőleges vezérsíkján és a jobb oldali szárnytőben robbant. A Mig-pilóta nem tudott katapultálni a pörgő gépből, és egy kis falu házai közé csapódott egy folyó mellett.” |
|
| Amikor a harc véget ért, Marr felfigyelt két MiG-re. Vampatella megtámadta őket, de nem járt sikerrel. Marr úgy döntött, hogy megpróbálja leszedni az egyiket. 200 méteren került mögéjük hat óra pozícióban, és tüzet nyitott a 20 mm-es ágyúkkal. Egy rövid, robbanás szerű hangot hallott, néhány lövedék elment, aztán az ágyúk leálltak. Később megállapították, hogy elektromos hiba okozta a leállást. Marr törmeléket látott leválni a MiG jobb oldali szárnyáról, de úgy gondolta, hogy a gép ettől még visszajuthat bázisra.
|
| A hajóra visszatérve Marr izgatott volt a MiG felett aratott győzelmétől. Nagy sebességű átrepüléssel és győzelmi orsóval repült át a fedélzet felett. Marr leszálláskor izgalmában elfelejtette leengedni a farokhorgot, de még időben rájött és átstartolt. Marr egy hónappal később értesült arról, hogy a második MiG is lezuhant, azt is megerősítették. Hivatalosan nem írták jóvá Marrnak, mivel a forrás titkos volt, de a század győzelmeihez hozzáadták. |
| Richard “Brown Bear” Schaffert |
| haditengerészeti korvettkapitány, VF-111 Sundowners, 3500 óra harci küldetés, CV-34 USS Oriskany |
| „1967-ben egy 10 perces légiharc alatt leszakadt az oxigénmaszkom. Nem tudtam rádiózni. Teljesen egyedül maradtam 6 MiG ellen... de a gép kihúzott a szarból. Függőleges manőverekkel tudtam kivédeni őket, a Crusader ebben irtó nagy ász volt." |
| a "MiG Masters: The Story of the F-8 Crusader" című könyv szerzője |
| „1965-től rendszeresen Észak-Vietnám felett harcoló amerikai gépek közül csak az F-8 nevezhető igazi légifölény vadászgépnek. A többiek is sikeresen harcoltak, de nem olyan jól, mint a kizárólag erre a feladatkörre szánt F-8-as. Nincs "ha", nincs "és", a Crusaderek egyértelműen valódi vadászgépek. Az F-8 rövid, de sikeres karriert futott be. A két hajtóműves F-4 előkészítette az utat olyan légifölény repülőgépek előtt, mint az F-15, az F/A-18 és az F-22. Az F-8 amerikai háborús szerepvállalása körülbelül feleannyi ideig tartott, mint az F-4 Phantomé, mely az első Öböl-háborúban is szolgált, és csak 1996-ban vonták ki." |
| Ha összegabajodik az ejtőernyőd az óceán felett... |
|
| Judkins százados története saját cikket kapott: |
|
| Bár a légierő és a haditengerészet F-4-esei később kaptak gépágyút, a becenév megmaradt. Vietnam végére az F-8-as pilóták érték el a legmagasabb győzelmi arányt a háború repülőgépei közül: 19 MiG lelövése van a számlájukon, mindössze három F-8-as veszteséggel. |
| Crusaderek múzeumokban és az örökségének szentelt webhelyeken élnek. Craig Wall, a légierő nyugalmazott szerelője felújítja az XF8U-1 prototípust, amellyel John Konrad 60 évvel ezelőtt az első repülést végrehajtotta. A repülőgép a Smithsoniantól érkezett az 1990-es évek közepén, és évekig a seattle-i Repülési Múzeumban állt. Wall 2001-ben kezdte a munkát, és most már pontosan úgy néz ki, mint az első repüléskor. |
| Eileen Bjorkman, az amerikai légierő nyugalmazott repülési tesztmérnöke |
|
|
|
