F-105 pilóták, légiharcok

Címkép: F-105D Thunderchief, No.61-0199, Hill AFB | Fotó: John Keefer

F–105 "Thud"

Pilóták és harcok

Az F-105-ös századok pilótái sokféle háttérrel érkeztek. Sokan F-100-ról jöttek, mások, például Wayne C. Warner kapitány (aki régóta szeretett volna vadászgépeket repülni) C-130 Hercules pilótaként kapott átképzést F-105-re. Néhányuknak nagyon hosszú története volt a harci repülésben.

„Jack” Broughton ezredes, aki a 355. TFW szárnyparancsnoka lett, 102 harci küldetést repült Vietnamban. Harci karrierjét P-47 Thunderboltokkal kezdte 1946-ban, harcot látott az F-80C Shooting Starsban Koreában. Összesen 12 vadászgép típuson szolgált, mielőtt átképezték a Thudra.

Bob „Spade” Cooley

Cooley a koreai háborúban már sok tapasztalatot szerzett pilóta volt, aki F-84F, F-86, majd F-100-as gépeken repült. Nyugat-Németországban került F-105-ösre. Megállapította hogy „...sokkal nagyobb ereje volt, mint az F-100-nak. A feladata lényegében ugyanaz volt, mint a Super Sabre-é. Nem volt sok problémám egyikről a másikra váltani."

Bitburgból folyamatosan özönlöttek a repülőgépek Spangdahlem ABS-re és a líbiai Wheelus AB-ra. Sokat dolgoztunk El Uotia gyakorló bombázóterületén, ahol nukleáris és hagyományos kiképzést kaptunk. Gyakoroltuk az ugróbombázást, zuhanóbombázást és tüzérség támadását.”

Cooley hiányolta a légiharc kiképzést, de aztán rájött, hogy a gép nem erre való. Ám „Semmi sem volt olyan gyors mint a 'Thud', ez volt a világ leggyorsabb gépe akkor, de nem volt alkalmas levegő-levegő szerepre, ugyanakkor sokszor kényszerült rá.”

Bill Hosmer

Hosmer a Kadena AB-n a 18. TFW pilótája volt. „Két B28 Y1 1,1 megatonnás nukleáris bombán ülni... nagyon baljós érzés lett volna... Ha helyzet van, parancsom szerint először a sanghaji repülőteret támadtuk volna, majd utána egy másik célpontot. A támadás után keletnek kellet volna repülnünk. Ha gépem megsérül, vagy kigyullad, akkor katapultálás, és felvett volna az amerikai haditengerészet egyik rombolója."

Ben Fuller százados

Noha nukleáris támadásokkal kapcsolatos szakértelmük kevéssé használható Vietnamban, az USAFE pilótái úgy találták, hogy az Európában tartósan rossz időjárással kapcsolatos tapasztalataik jó felkészülést jelentenek a délkelet-ázsiai monszun viszonyaira. Ben Fuller százados, a 7. TFS-nél repült Spangdahlemben, így emlékezett vissza: „A szokásos kiképzésünk alacsony repülési magasságon a navigációból és a célpontok szimulált bombázásából állt Franciaországban és Nyugat-Németországban. A küldetés profilja a cél felé alacsonyrepülés radarszint alatt, majd ugrás bombázási magasságba, majd vissza alacsonyra, és műszeres megközelítés a leszálláshoz GCA [földi irányítású megközelítés] segítségével. Az európai időjárás miatt szinte minden leszállás műszeres körülmények között történt.”

Úgy vélték, hogy az alacsony a magasságú célmegközelítés különösen hasznosnak bizonyulna Vietnamban. És igazuk lett. Az egyik az első nagyobb F-105 akció a Rolling Thunder alatt, a „Spring High”-ban SAM-ütegek elleni támadások voltak 1965. július 26-án. Az 563. TFS hajtotta végre, 60 méter tengerszint feletti magasságban, az összes ellenséges radar észlelési határa alatt.

USAFE - Thaiföld (USAFE - USAF Europe)

Boyd Van Horn 1965 végén érkezett az USAFE Bitburg AB-hez, és az 53. TFS-t irányította:

"Ott volt a régi operatív tisztem, Jim Kasler is egy csomó régi baráttal együtt a georgiai Turner AFB-ről. Mindannyian önként jelentkeztek Délkelet-Ázsiába, és a legtöbben a Takhli RTAFB-hez kerültek. Jim Kasler őrnagy a takhli 354. TFS hadműveleti tisztje lett, és ő szervezte a Rolling Thunder leghatékonyabb támadásait. 1966. augusztus 8-án lelőtték és fogságba esett." Kasler volt az USAF egyetlen tagja, aki háromszor kapta meg a Légierő Keresztjét.

Bob Cooley a 9. TFS-nél szolgált Spangdahlemben, amikor parancsot kapott, hogy települjön át Thaiföldre. „Mindannyian képzettek és naprakészek voltunk. Nem volt konkrét hadszintéri felkészülés, amíg oda nem értünk.” Az USAFE F-105-ös bázisokról William Chairsell ezredes is átkérte magát Takhliba, majd 1966 augusztusában átment Koratba, ahol a 388. TFW parancsnoka lett. A 49. TFW-ből érkező John Giraudo ezredes vette át a helyét a takhli székhelyű 355. TFW-nél.

„Jack” Broughton ezredes: "A legtöbbjük „öreg harcos” volt már a „Thud” szakmában, de jók volak a légi harcban is. Nem hinném, hogy a levegő-levegő harcot valaha is irrelevánsnak tartották volna a gyakorlatokon, legalábbis a mi szintünkön nem. Délkelet-Ázsiában töltött időm alatt nem sok kezdő csatlakozott F-105 századokhoz. Tapasztalt srácokra volt szükségünk, velük mentünk északra, de ha kaptunk egy új srácot, mindent megtanítottunk neki a helyszínen."

Murray Denton

"Az első benyomásom az F-105-ről az volt, hogy mekkora hatalmas gép, és milyen tágasnak tűnt a pilótafülke. Az F-106 Delta Dartból érkezve viszont egyszerűen nem hittem el a típus hosszú felszállási útját. Emlékszem az éjszakai felszállásokra „három zsák” üzemanyaggal (póttartály) startoltunk és vízbefecskendezést alkalmaztunk a nagyobb tolóerő érdekében. Felhasználtuk a teljes három kilométernyi kifutópályát... Nagyon stabil platform volt, és minél gyorsabban repült, annál jobb lett. Tengerszinttől 5000 méter magasságig kiválóan működött, és a hajtómű vésztartalékán gyorsabb volt, mint bármely más repülőgép 5000 méterig – csak nem fordult túl jól. Remek fegyverzete, és nagyon erős szerkezete volt, amely el tudta viselni a találatokat és haza is tudott jönni."

Vizcarra szds.

"Ez a baba szeretett gyorsan menni. Minél gyorsabban ment, annál gyorsabban akart menni. Mivel ilyen gyors volt, egyenes vonalban akart haladni, fordulni nem nagyon akart."

Hogyan támadj az F-105-ösöddel?

1965: "...a küldetéseken általában olyan 150 méter magasságig ereszkedsz, körülbelül 30 kilométerrel a célpont előtt. Egy előre meghatározott ponton utánégetőt kapcsolsz és felhúzod 4000 méterre, hogy vizuálisan azonosítsd a célpontot. Fordulj rá a tervezett sebességgel és süllyedési szöggel. Ezeket a paramétereket a pillanatnyi sebességed, a tengerszint feletti magasságod segítségével határozd meg. A bombavezérlő „pipper”-t kézzel állítsd be és ne a repülőgép bombázó-számítógépe végezze el."

Hány küldetést kell végrehajtanod?

A vietnami háború alatt a repülőszemélyzet számára az alap harci szolgálat egy év vagy 100 küldetés volt, attól függően, hogy melyik következett be előbb. 100 Küldetést a Rolling Thunder alatt már hat hónap alatt teljesíteni lehetett. A hadjárat végén a legtöbb pilóta meghosszabbította thaiföldi tartózkodását. A 100 küldetést a második világháború 50-es határának duplája volt. 1966. február elseje után ez már nem tartalmazta a Dél-Vietnam vagy Laosz feletti küldetéseket, ezeket nem számították be a 100-ba.

Don Totten és Ben Bowthorpe századosok a 334. TFS-ből volt az első két Thud pilóta, akik teljesítették a 100 küldetést.

A „99. küldetés” áldozatai: Robert Dyczkowski és Bernard Goss

Számos pilóta lett a „99. küldetés” szindróma áldozata. Lelőtték őket utolsó előtti küldetésükön. Köztük volt Robert Dyczkowski százados is, aki 1966 április 23-án a 61-0157 "Shirley Ann" nevű F-105D gépett repülte, és amikor felhúzott a célpontról AAA találat érte. Soha többé nem hallottak róla. A 99. küldetésén lőtték le.

Bernard Goss őrnagy a 421. TFS pilótája volt, és a 61-0048-as F-105D-t repülte. Egy támadást vezetett, és szintén a cél közelében találták el. Katapultált, de egy meredek hegyoldalra érkezve nem tudta stabilizálni magát, a szikláknak ütközve meghalt. A 99. küldetésén lőtték le.

F-105 vs MiG 17... egy csoportos légiharc története

Bár nem szerepelhetett a hivatalos nyilvántartásokban, az első MiG felett aratott győzelem F-105D-vel egy 25 mérföldes üldözés végén történt, kínai légtérben, 1966. május 10-én. A Vietnami Légierő (VPAF) gépei elől menekülve sokszor kerültek kapcsolatba a kommunista Kina MiG vadászaival. EC-121D légi megfigyelő repülőgépekkel is figyelték a Kina és Észak-Vietnam határvidékét.

Nemsokára végre hivatalosan is megünnepelhették győzelmüket. 1966 június 29-én James Kasler őrnagy, a 354. TFS hadműveleti tisztje 46 F-105-öst vezetett az erősen védett hanoi kőolajtároló komplexum ellen.

A támadásban a 421. TFS/388. TFW „Crab” egysége négy géppel a SAM-ütegek elnyomását végezte. Épp megsemmisítettek egy SAM-üteget AGM-45 Shrike és 70 mm-es nem irányított Mk 4 rakétákkal, amikor 1500 méter magasságon és 890 km/h sebességgel négy MiG-17-es kezdett felzárkózni rájuk. Elsőnek "Crab-4" vette észre őket és figyelmeztetést adott le, de az egy mérfölddel előtte lévő "Crab-1" és "Crab-2" láthatóan nem hallotta. "Crab-3" és "Crab-4" egy bukófordulóval igyekezett lerázni a MiG-eket, melyek tüzelni kezdtek "Crab-3"-ra, de elvétették. A "Crab-3"-ast Kenneth D Frank őrnagy vezette. A MiG-ek ekkor az élen haladó "Crab-1" és "Crab-2" felé fordultak, de a "Crab-1" hívójelű F-105F személyzete (Richard D Westcott őrnagy és Herbert L. Friesen százados, EWO) meglátta őket. Westcott utánégetőt kapcsolt, dobta a póttartályokat és élesen kitört balra. Közben a MiG-ek már tűz alá vették Fred Tracy őrnagy "Crab-2" gépét (F-105D, 58-1156), és kilenc 23 mm-es lövedék el is találta a gépet. Az egyik 23 mm-es lelassult lövedék súrolva a pilóta kezét, leverte azt a gázkarról. Ettől azonnal lekapcsolt az utánégető. A fülke műszereinek nagy részét, az oxigén-rendszert és az irányzékot is tönkretették a lövedékek. Egy golyó az AC tápegységbe csapódott, de szerencsére nem robbanógolyó volt.

Amikor az utánégető lekapcsolt, az F-105 hirtelen lelassult, a MiG túlrepült rajta, és a "Crab-2" pilótája 200 lövést adott le 20 mm-es ágyújából... irányzék használata nélkül. Tracy:

„Úgy manővereztem, hogy a Pitot-csövet a MiG fölé helyezzem, majd megnyomtam a ravaszt, és láttam, hogy a 20 mm-es lövedékek végigcsapnak a MiG bal törzse és szárnytöve mentén. Bal szárnya a hátrahajlott, a gép balra perdült és kb. 750 méter magasan eltűnt egy felhőben. Többé nem láttam."

Tracy őrnagy körülbelül tíz határozott találatot látott a MiG-en. Később amerikai egységek felfedezték a MiG-17 roncsait, és megerősítették, hogy a Tracy által eltalált vadászgép lezuhant és megsemmisült. Ez lett az első hivatalosan is megerősített győzelem, melyet F-105 ért el egy MiG-17 felett.

Mind a négy "Crab" gép részt vett a légiharcban. A második MiG épp "Crab-1"-est támadta és eltalálta a függőleges vezérsíkját, amikor Frank őrnagy ("Crab-3") tüzet nyitott rá, így a MiG levált "Crab-1"-ről és próbált eltűnni, de ekkor "Crab-4" is tűz alá vette, szintén egy 200-as sorozattal. Néhány pillanattal később a visszatérő "Crab-2" is tüzet nyitott rá. Ezen az alaposan megkergetett második MiG-en a találatokat nem sikerült bizonyítani, a gép esetleg sérülten de megúszta vagy később lezuhant, ám ezt nem lehetett megerősíteni.

David Waldrop

David Waldrop 1967 egyik borús délutánján egy F-105D pilótafülkéjében ült. Hívójele 'Crossbow-3' volt. 26 gépes kötelékben repült, az egység Yen Vien, Észak-Vietnam legnagyobb vasúti pályaudvara ellen indult.

David Waldrop vezette 4 gépes kötelék ledobta bombáit, és lefordult a célpontról, amikor három észak-vietnami MiG-17-est vettek észre, akik egy másik F-105 raj mögé helyezkedtek. „Amint jobbra fordultam, lenéztem, és két MIG-17-est láttam meg. Az egyik már egy F-105-ös farkán volt” – emlékezett vissza Waldrop. "Rádióztam a 105-ösnek, hogy „törj jobbra!” aztán utánégetőt kapcsoltam, felgyorsítottam és a MiG-re fordultam."

Waldrop 1,2 Mach sebességgel közelített a MiG-re. Addig közelített, amit a MiG teljesen betöltötte a szélvédőjét. Ekkor lőtt és látta, hogy törmelékek szállnak le a MiG-ről. Majdnem beleütközött a törmelékekbe, ahogy keményen emelkedésbe rántotta gépét. 5-600 méterrel magasabban egyenesbe tette gépét, majd ereszkedni kezdett, és egy másik MiG-17-est látott meg, amint izzó utánégetővel elrepült alatta. Waldrop visszafojtott, kicsit megemelte gépe orrát és célba vette a MiG-et.

„Elkezdtem gépágyúval tömködni a MiG-et. Nem sokkal később körülbelül a szárny felénél tűz csapott ki, és lassú jobb süllyedésbe kezdett. Lemaradtam és újra lőttem. A MiG pörögni kezdett, zuhant lefelé és becsapódva felrobbant."

Samuel E. Waters

Samuel E. Waters százados az F-105D Thunderchief kabinjában. (Fotó: USAF)

Samuel E. Waters százados 51 éve halt meg, 1966. december 13-án kedden, az észak-vietnami Ha Tay tartomány sűrű dzsungelében. Egyes feljegyzések szerint ez volt az első nap, amikor az Egyesült Államok légicsapást mért Hanoi fővárosára. A 29 éves pilóta a 12. taktikai vadászrepülőszázad, a 388. taktikai vadászszárny tagja volt.

Waters százados a 61-0187-es számú F-105D-vel repült halála napján. Célpontja a Yen Vien vasúti pálya volt, mindössze tíz mérföldre délre Hanoi városközpontjától. Sikeresen bombázta a célpontját, és éppen elhagyta a területet, amikor repülőgépét egy SA-2 Guideline föld-levegő rakéta találata érte. Körülbelül 15 mérföldön keresztül sikerült még repülnie, mielőtt az végül lezuhant.

Robert Malcolm Elliot (1929-1968)

Elliot 61-0187-es számú F-105D gépét elkapó rakéta. A fotót egy másik F-105-ös EWO-ja készítette

A képet egy másik F-105-ösből az EWO készítette. Jól látható, hogy az SA-2 valójában nem találta el Elliot gépét. A robbanófejet a nyomkövető radar parancsa robbantotta fel vagy a közelségi gyújtó. A gépet a szilánkok tették harcképtelenné. Robert Malcolm Elliot holttestét csak 1998-ban találták meg.

Dethlefsen százados, pilóta és Kevin „Mike” Gilroy kapitány, EWO

1966 júniusában az első Wild Weasel Thunderchief megérkezett Délkelet-Ázsiába. Az egyik egység akkoriban a Takhli Királyi Thai Légibázison (RTAFB) a Takhli 354. Tactical Fighter Squadron (TFS) volt, amely a 355. taktikai vadászszárny (TFW) F-105-öseinek adott otthont. A 355. TFW 1962 óta üzemeltette a Thunderchiefet a kansasi McConnell AFB-nél, mielőtt az RTAFB-hez telepítették volna. Az F-105F-ben a pilóta és az EWO (elecrtonic war officer) ült. Az utóbbit "Bear", azaz medve-ként is emlegették.

Merlyn H. Dethlefsen százados 1967. március 10-én felszállt Takhliból egy "Vaskéz" (SAM elnyomás) küldetésre a thai Nguyen-i acélművek légvédelme ellen. Ez volt a 78. harci küldetése és a harmadik gép volt egy négy Thudból álló Wing-ben, amely két EF-105F-ből és két F-105D-ből állt. A gépek “hunter-killer” csoportként működtek.

Ahogy megközelítették a célterületet, heves AAA-tűzbe ütköztek. A felrobbanó lövedékek közepette a kötelék mintegy 1000-1500 métert süllyedt, miközben megkezdték a támadást. A vezérgép azonosított egy SAM helyszínt, és elindított egy Shrike rakétát, de az elhibázta a célt. Az ellenséges tüzérek pontosabbak voltak. A vezért lelőtték, kísérőgép is súlyos sérüléseket szenvedett, mely kénytelen volt kiválni a harcból.

A parancsnokságot átvéve Dethlefsen és Kevin „Mike” Gilroy kapitány, (EWO) megkerülte a célterületet, és egy második támadásba kezdett a célpont ellen. Amikor ismét támadásba lendültek, Gilroy két MiG-21-est vett észre a gépük mögött. Dethlefsen kilőtt egy Shrike rakétát a SAM ütegre, az egyik MiG pedig abban a pillanatban rakétát indított az F-105 ellen. Dethlefsen kitérő manőverbe kezdett, egyenesen a csöves légelhárítás tűzvonala felé fordult. A csel bevált, a rakéta nem talált, a MiG pedig nem követte őket a légelhárítás tüzébe, de nem is ment messzire.

F-105D egy rá kilőtt SA-2-t próbál kimanőverezni

Dethlefsen ismét a SAM üteg felé fordult, hogy ellenőrizze a csapás sikerességét. Addigra a csapásmérő erők első gépei már az acélgyárakat bombázták, repülő törmelékek és füstfelhő volt a célterület felett. Dethlefsen, miközben újra a MiG-ek lerázásán ügyködött, látta csapásmérő erő felé száguldó légvédelmi rakétákat. Miután egy bal kitöréssel megszabadult a MiG-ektől, Dethlefsen rájött, hogy a második kör közben AAA-tűz következtében gépe sérüléseket szenvedett. Dethlefsen rövid időre kivált a harcból, hogy ellenőrizze gépét. A hajtómű és a repülésirányító rendszer rendben volt, pedig egy 57 mm-es terjedelmes lyukat ütött a törzs alján.

A gép tehát működött, Dethlefsen pedig visszatért a harcba. Tudta, hogy az acélkomplexum kritikus célpont, és további bombázást igényel a következő napokban, ezért úgy döntött, hogy újra bekapcsolja a támadórendszert. A terület felett manőverezve észrevett egy másik SAM üteget közvetlenül előtte. Kilőtte a második Shrike rakétát, és az üteg azonnal megsemmisült. Dethlefsen, bár a rakétaindítót megsemmisítette, visszatért, hogy megkeresse a radaros teherautót, melyet először bombákkal támadott, majd végül 20 mm-es gépágyúval adta meg a kegyelemdöfést neki.

Dethlefsen századost az élete kockáztatásával tanúsított szembetűnő vitézségéért Johnson elnök 1968. február 1-én Becsületrenddel tüntette ki a Fehér Házban.

Charles R. „Dick” Brownlee

Brownlee F-105D-30-RE Thunderchief (SN 62-4234) gépében, teljes bombaterheléssel

A 62-4234-est 1968. december 24-én lőtték le Laosz felett. Charles R. „Dick” Brownlee őrnagy volt a vezérgép (hívójel „Panda 01”) pilótája egy négyes kötelékben. Aznap délután csapásmérő küldetést hajtottak végre a 911-es út ellen, a Ban Karai-hágó és Ban Phaphilang városa között, Laoszban. 15 óra 47 perckor Brownlee megtámadott egy teherautót a 911-es úton. Gépét ekkor légvédelmi találat érte és kigyulladt. Brownlee őrnagy repülőgépe abban a pillanatban robbant fel , amikor a katapultálási folyamat elkezdődött. Másnap a súlyosan sérült vagy halott Brownlee mentési kísérlete kudarcot vallott, ráadásul a mentőcsapat egyik tagját, Charles D. Kinget elfogták. Mindkét férfit eltűntként tartják nyilván. A helyszín egy völgy északi szélén volt, a 911-es úttól keletre, körülbelül 16 km-re délnyugatra Ban Thapachontól (170600N 1055600E).

Karl W. Richter hadnagy

Karl W. Richter hadnagy gépe előtt (Fotó: USAF)

„Túl gonosz vagyok, soha nem fognak elkapni.” - mondta Richter.

Richter 198 harci küldetést teljesített Vietnam felett számos repülőgépen, köztük az F-100 Super Saberen és az O-1A Bird Dog light Forward Air Control (FAC) repülőgépen.

Richter önként jelentkezett, hogy átszállítson egy F-105-öst Thaiföldre, mert tudta, hogy onnan akkor harcba is vetik. Miután megérkezett Thaiföldre, a 388. taktikai vadászezred (TFW) 421. taktikai vadászrepülő századához (TFS) osztották be a Korat Királyi Thai Légibázison, amely az F-105-ös hadműveletek központja lett Délkelet-Ázsiában.

Richter négy nappal Délkelet-Ázsiába érkezése után repülte első F-105 harci küldetését. 1966. szeptember 21-én egy észak-vietnami MiG-17-est lőtt le az F-105-össel. A győzelmet gépágyúval érte el. 100 küldetést teljesített az F-105D-vel a 421. TFS-sel Koratnál, majd további 100 repülést vállalt.

Karl W. Richter hadnagyot 1967. július 28-án lőtték le, 24 éves volt akkor. Bombatámadást vezetett egy észak-vietnami híd ellen. Kísérője egy vietnamban még zöldfülű, tapasztalatlan pilóta volt, őt utasította, hogy egyelőre maradjon a viszonylag biztonságos Route Pack 1 területén. Ezután ráfordult a célra, majd nem sokkal később légelhárító tűz (AAA) érte. Richternek sikerült katapultálnia F-105-öséből. Az újonc látta ezt, azonnal riasztotta a légimentést, és egy Sikorsky HH-3E „Jolly Green” indult Richterért. Richter ejtőernyőjével egy durva mészkőgerincre érkezett, ahol életveszélyes sérüléseket szenvedett, eltört a nyaka is. Amikor a Jolly Green legénysége rátalált, már haldoklott. Richtert beemelték a helikopterbe, de útközben meghalt.

Számos szobra áll az Egyesült Államokban, melyek méltó emléket állítanak bátorságának. Az alabamai Maxwell AFB-n szobra talpazatán Ézsaiás 6:8 bibliai felirata olvasható: „Kit küldjek, ki megy értük? Itt vagyok. Küldj el engem."

Ralph L. Kluster

Ralph L. Kluster őrnagy fegyverkamerája által készített felvétel 1968. június 3-án. Az áldozat egy MIG-17-es. Kluster 20 milliméteres gépágyúval tüzelt a MiG-re (Fotó: USAF)

Ron Laffoon

"Az utolsó beosztásom az USAF-ben a 23. TFW-nél volt. Edmund Edwards ezredes volt a parancsnokom. A Wing repülőgépe akkoriban az F105 „Thud” volt. Edwards ezredes vezette az első rajtaütést Észak-Vietnamban."

Max Corder

Corder 1968 elején érkezett a Moody AFB-re pilótaképzésre. "Nem ismertem még a légi háborút. Az egyik oktató repülősruhájának vállán egy jelvény volt, amelyen ez állt: 100 küldetés, Észak-Vietnam, F-105D. Nem tartott sokáig, míg én és a többi diák megtanultuk és tiszteletben tartottuk ennek a teljesítménynek a jelentőségét. Volt egy küldetésem DaNangban AC-47-essel, egy másik pedig a B-52-essel, főleg Thaiföld felett. F-105-ösök voltak az őrangyalaink a hanoi és haiphong-i küldetéseink során."

Gene Devlin

1964. május 9-én egy kaliforniai légibemutatón Gene Devlin kapitány vesztette életét kigyulladó gépe miatt.

Négy nappal Devlin halála után Nellis AFB-n egy F-105D-n felszállás közben meghibásodott a hajtómű, a gép Las Vegas Woodland North külvárosában lezuhant. Egy anya és három gyermeke meghalt a helyszínen. A becsapódó gép hét házat döntött romba, két autó megsemmisült. Több ház is leégett a baleset helyszínén. A pilóta sem élte túl.

A légierő leállította az összes F-105-öst, amíg meg nem állapították a balesetek okát. Az F-105-tel kapcsolatban számos problémát fedeztek fel és javítottak ki az ellenőrzések során, és a repülőgépet a vietnami háború eszkalálódása előtt, még időben ismét szolgálatba állították.

Gene Devlin kapitány és a lángoló F-105-ös 1964. május 9-én. (Fotó: USAF és Aerospace Museum of California)

Források / Source:

Ted Spitzmiller Century Series, The USAF Quest Air Supremacy 1950-1960

Dario Leone

Tom Demerly

The Aviation Geek Club

2023 08 01