F-4 Phantom
Címkép: F4 Phantom | Forrás: Reddit
F-4 Phantom II
McDonnell Douglas Corporation
 
Miért Phantom kettő...?
Mert már létezett egy McDonnell FH-1 Phantom. Az FH-1 volt az első amerikai sugárhajtású repülőgép, mely repülőgép-hordozón szolgálatba állt, illetve mind a haditengerészet, mind a tengerészgyalogság alkalmazta.
 
F–4 Phantom cikkek a Légibázis oldalán: Viharban a 'Madarak feje' felett... 1969, Thaiföld - Észak-Vietnam
Két F-4C Phantom és két MiG-21 légiharca Vietnam egén, 1966. november 5.
Randy 'Duke' Cunningham
 

   F-4 Phantom II ismertető
   Az F–4 Phantom II egy kéthajtóműves, alsó trapézszárnyas, szuperszonikus repülőgép-hordozó fedélzeti vadászbombázó, melyet a McDonnell Douglas fejlesztett ki az 1950-es években. Első felszállása 1958. május 27-én volt, és 1960. december 30-án állt szolgálatba. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is. Több mint 40 évvel a bemutatása után is üzemelteti néhány ország légiereje. Az 1960-as, 1970-es évek egyik legkorszerűbb, legsokoldalúbb harcászati repülőgépe volt, kilenc felfüggesztési csomópontján több mint 8400 kg-nyi fegyvert tudott 600 km feletti hatósugáron belül bevetni. Légiharc-rakétáktól a hagyományos siklóbombákon túl precíziós csapásmérésre is képes volt. A vietnámi háborúban került először bevetésre.
   1958 és 1979 között 5057 darabot szereltek össze St. Louisban, illetve a Japán által megrendelt 140 darab F–4EJ-ből 138-at Japánban, a Mitsubishi Heavy Industries gyártott le (így összesen 5195 gép épült). Az Amerikai Légierő 2874 darabot, a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság 1264 darabot, a külföldi üzemeltetők pedig összesen 919 darab amerikai gyártású példányt vett át, plusz a japán gépek.
   Az utolsó amerikai gyártású F–4 az 5057. F–4E lett (No. 80744) és a Dél-koreai Légierő vette át. A gép a "Last St.Louis built Phantom" felirattal, kéttónusú szürke festéssel gurult ki 1980-ban a csarnokból. Állítólag ezt követően még további 6 darab RF–4E készült Iránnak, ezeket azonban már nem szállították le, hanem az Amerikai Tengerészgyalogság vette át őket.
   A szárnyak különlegesek. A félszárnyak külső felét 12°-ban megtörték felfelé, ezzel javítva az orsó irányú stabilitást. A repülőgép-hordozó fedélzeti üzem miatt ez a rész hidraulikusan felhajtható, ami a szárazföldi telepítésű változatokon is megmaradt. A belépőélek a félszárny közepén „kutyafogak"-kal rendelkeztek, teljes hosszban 30°-ra kitéríthető orrsegédszárnyat, lehajtható belépőéleket helyeztek el, melyek az első típusokon három részre voltak osztva, később az E változatnál már csak egy-egy orrsegédszárny üzemelt. A belépőéleket meleg levegővel fűtötték a jegesedés elkerülésére (felhajtott szárnyvégnél látszik a hármas fűtőcső). A kilépőélek belső felén 60°-ig kitéríthető fékszárnyat, melyet a világon elsők között, határréteg-lefúvó rendszerrel szereltek fel. Az ehhez szükséges légmennyiséget a gázturbinák küldték a fékszárnyak forgósíkjához, azok teljes szélességében biztosítva a lefúvást. Mellettük a külső részen voltak a lefelé kitéríthető csűrőlapok (aileron), de minimális mértékben kitéríthetők voltak felfelé is). Ezek a felső szárnyfélen előttük elhelyezett áramlásrontó lapokkal (spoiler-ek) együtt végezték a csűrést, rendszerint az eltérő oldalon lévőket felváltva alkalmazva. A felső áramlásrontó lapokat nagy sebességnél, a mögöttük levő lefelé mozgó lapokat pedig kisebb sebességnél alkalmazták. A főfutó-aknák mögött közvetlenül vannak a hidraulikus törzsféklapok. Ezeket Mach 2,4-nél is alkalmazhatták, ezzel nagy sebességről történő azonnali lelassítás volt a cél
   A típuson alapvetően háromféle szárnyat alkalmaztak: a kezdeti A/B változat szárnyát a C/D változatokon váltották le. Ezeken a nagyobb átmérőjű, szélesebb főfutók miatt a főtartók törzscsatlakozásai között meg kellett növelni a fogadó akna „púpját”. Ez a szárny került a Haditengerészet J változataira is. Ezt követte a Légierő E változatain alkalmazott léces orrsegédszárny-párral szerelt szárny, ami a haditengerészeti S változaton is alkalmazásra került. A 23°-ban lefelé döntött vízszintes vezérsíkok teljes egészében elfordíthatók, és magassági kormányként szolgálnak. A későbbi változatokon a belépőéleken örvénygerjesztő merev orrsegédszárnyakat szereltek fel. A függőleges vezérsíkon helyezték el az oldalkormányt, melyen kis aerodinamikai ballasztrúd is ki lett alakítva. A sárkány nagyrészt alumíniumötvözetekből, kis részben titánból készült. Titánt azokon a felületeken alkalmaztak, melyek a gázturbinák nagy hőmérsékletű gázsugarainak közvetlenül ki voltak téve. Ilyen volt a magassági kormány belső fele, annak törzsbekötő-forgópontja és a farok alsó része. A törzs hátsó része alá, a két hajtóműkiömlő mögé nagy szilárdságú fémötvözetből, hidraulikus működtetésű fékhorog került, ami a szárazföldi üzemű gépeken is megmaradt, kényszerleszállás esetére. Az oldalkormány alatt a magassági kormányok mögött, a törzs leghátsó pontján helyezték el a 4,87 méter hosszú fékernyőt. Fedelének végén hűtőlyuk volt, mely a hajtóművek miatt felhevült törzsrész hűtőrendszerének végpontja.
   A hajtőmű-légbeömlő keresztmetszete szabályozható, amely alacsony sebességtartományban védte a kompresszorokat az ilyenkor fellépő nemkívánatos örvényáramoktól. Ez a rendszer szabályozott, önműködő, a pilótának nem kell beavatkoznia. A bal oldali hajtómű felett van a segédturbina (ram air turbine), mely a repülés közbeni hajtómű-újraindításhoz és egyéb berendezésekhez szükséges áramot állítja elő. Lehetővé teszi a villamos és hidraulikus rendszerek működését hajtóműleállás után is, a biztonságos, futóműre történő kényszerleszállás érdekében.
   A pilótakabinban elöl ül a pilóta, hátul pedig a lokátor és a fegyverrendszer kezelő (a haditengerészeti neve Radar Intercept Officer: RIO, a légierős neve Weapon System Officer: WSO). A kabintető műanyag, három részben osztott, hátra felfelé nyílik és nem nagyon áll ki a törzsből, emiatt a kilátás, különösen hátrafelé, mai szemmel meglehetősen rossz. A fülke tágas, ergonomikus, műszerezettsége átlátható, a kornak megfelelő, analóg mutatókkal szerelve. A katapultülések a kezdeti változatokban Martin Baker 5-ös (Mk.5) típusúak voltak, az E változatban már a 7-es típust (Mk.7) is alkalmazták.
 

   F-4 Phantom II fejlesztési tervek
      A '80-as évek F-4 Phantom II frissítései (BMAC, IAI, ADTAC stb.)
   Boeing Military Aircraft Company és a Pratt és Whitney 1983-ban bejelentette, hogy magánkezdeményezésben fejlesztenek egy jelentős frissítési programot az F-4-hez. Ebbe beletartozott egy 1100 US gallonos középvonalú CFT első futóműnek kialakított nyílással rendelkezett, amelyet a Boeing eredetileg egy korábbi haditengerészeti fejlesztési javaslatban dolgozott ki. A CFT 2 négy közepes méretű légiharc rakétát, vagy levegő-föld támadófegyverzetet tudott szállítani. 1984-re az elektronikai vonal megszilárdult, és a "Super Phantom"-ot az 1980-as évek szabványaira hozták GEC HUD-al, Sperry MFD-vel, Honeywell INS-el és a Westinghouse APG-65/66-tal. A J79-et lecserélték az újabb, rövidebb, könnyebb és erősebb PW1120-ra, ami nagymértékben javította az emelkedési időt és a folyamatos fordulási sebességet. A légi nemzeti gárda is frissítéseket javasolt. A régebbi F-101B/F és F-106A egységeket az 1980-as évek elején az F-4C/D repülőgépek váltották fel az ADTAC-ban. Az 1980-as évek elején-közepén az APG-65/66 felszerelésére és az IRS-T visszaszerelésére vonatkozó bootstrap-javaslatok kaptak erőre. A programok jól kidolgozottak voltak, de anyagi okok miatt leálltak...
   1987-ben a Loral kifejlesztett egy madár-ütközésnek is ellenálló, egyrészes első szélvédőt, és a tervek szerint több száz hazai és külföldi F-4-re szerelték volna fel, azonban csak néhány ANG (Nemzeti Légi Gárda) RF-4C, F-4E és F-4G kapta meg a szélvédőt.
 

   A "Conformal" üzemanyagtartály
   Phantom II-höz terveztek egy un. "Conformal" üzemanyagtartályt, ami az F-15 változatokra is került. Az alábbi képeken az 1981-es MDC-jelentés számos konfigurációja látható. Forrás: Greater St. Louis Air and Space Museum.
F–4 Phantom II "Conformal"
 
F–4 Phantom II Üzemanyag
 
F–4 Phantom II Üzemanyag
 
F–4 Phantom II Üzemanyag
F–4 Phantom II "Conformal"
 
F–4 Phantom II "Conformal"
 
F–4 Phantom II Üzemanyag
   
 

   Phantom FV- FX- VG- és F-4(FV)S tervek
   Az amerikai haditengerészet számára az egyik McDonnel fejlesztést Phantom FV-nek nevezik. A haditengerészet által finanszírozott projekttanulmányban a Phantom FV szárnyfelülete megnött, és az előrejelzések szerint a J79 hajtómű beszerelése várható. Ez dolgozik majd az új F-4J Phantomban is, amely jelenleg a St Louis-i futószalag első szakaszában jár, párhuzamosan az első brit YF-4K-kkal. Egy másik jelentős újítás az FV számára egy új tűzvezérlő rendszer, amely akár hat célpontot is képes egyszerre rögzíteni. A legfenyegetőbb célpontot a rendszer automatikusan kiválasztja támadáshoz, majd a folyamat a fenyegetés csökkenő sorrendjében folytatódik. Az FV terv egy az egyben nem valósult meg.
F–4 Phantom II ENHANCED
 
F–4 Phantom II CAS 1965
 
F–4 Phantom II CAS 1965
 
F–4D GUN MODULE
F–4X Phantom II
 
F–4X Phantom II FV-S
 
F–4X Phantom II FV-S
 
F–4X PHANTOM II FG
 
      A Phantom II szolgálatban
 

   IZRAEL
   Az izraeli légierő volt a típus legjelentősebb külföldi üzemeltetője. Alkalmaztak használt USAF-gépeket és újakat is, de és számos saját fejlesztésű felderítőt alakítottak ki. Az első sorozat az F–4E Kurnassz (Pöröly) volt, melyből 274 darabot vettek, majd 12 darab felderítő RF–4E Orev, (Holló) érkezett. Az első példányok 1969-ben érkeztek, további gépek az 1970-es években. Az izraeli Phantomok intenzív bevetéseket hajtottak végre az arab–izraeli konfliktusokban, elsőként az 1970–1971-es úgynevezett felörlő háborúban, majd a jom kippúri háborúban is, ahol jelentős veszteségeket okoztak az új szovjet Kub légvédelmi rakétarendszerek, melyet a szír légvédelem alkalmazott. Az utolsó példányokat 2004-ben vonták ki a hadrendből.
   A szokásos elektronikai fejlesztések mellett az 1980-as évek elején az IAF is a Phantomok fejlesztésére törekedett. A "Super Phantom 2000" korai tervezési specifikációi a korábbi Boeing ajánlatból merítettek ihletet. Hajtóműnek PW1120 akarták, és néhány más módosítással is rendelkezett, például a törzs a szívónyílások felett. A javaslatot 1985-ben leegyszerűsítették, és 1986-87-ben csak egy Phantom repült PW1120-assal, mint tesztgép. 1987 végére a program elektronikai fejlesztéssé változott, aminek eredményeként megszületett a Kurnass 2000, amely az Elisa, az Elbit és az El Op újításait tartalmazta. A Kurnass 2000-be a sokat késő SAR APG-76 is bekerült, amelyet az A-6F APQ-173-asból fejlesztettek. A K2000 2004-ig szolgált, és a Terminátor 2020 program alapjául szolgált.
   Az utolsó példányokat 2004-ben vonták ki a hadrendből.
 

   VIETNAM
   A vietnami háborúban összesen hatvan század vett részt 1965. és 1973. között és még tizenhét települt ideiglenes harcászati küldetésre. 1972-ben 353 F-4 települt thaiföldi támaszpontokon. Az USAF a csapásmérőkből 445 darabot vesztett, ezekből 370 darabot harci bevetésekben. A 370 darabból 193 Észak-Vietnam felett zuhant le (33-at MiG-ek lőttek le, 30-at légvédelmi rakéták, 307-et a csöves légvédelem). A légierő összesen 107,5 vietnami vadászt (33,5 MiG–17, 8 MiG–19, 66 MiG–21) lőtt le a típussal 33 darabos veszteség mellett. A haditengerészet 40-et 7 gép elvesztésével, a tengerészgyalogság pedig hármat egy ellenében. Összesítve 150,5:42 lett a győzelem-veszteség aránya. Az észak-vietnami légierő jelentései ettől eltérnek: szerintük 103 darabot lőttek le MiG–21-esekkel, 54 darab MiG–21 elvesztése mellett. Amerikai források szerint a vietnami háború végére az USAF összesen 528 darab F–4-et és RF–4-et vesztett el. Az összes repülőcsapatnemet vizsgálva, összesen 761 Phantom II lett leírva a háborúban.
 

   Phantom / Predator / Raptor...
   Iráni Phantomok gyakran közelítettek meg nemzetközi légtérben amerikai drónokat. Az iráni vadászok 2020 márciusában is elfogtak egy amerikai drónt. Az incidens részleteit hónapokkal később hozták csak nyilvánosságra. Alább a találkozás részletei:
   A jelentés szerint egy MQ-1 Predator végzett megfigyelést és felderítést körülbelül 16 mérföldre Irán partjaitól. Egy iráni Phantom géppár észlelte a lassan mozgó UAV-t, és befogta a gépet. Miközben az egyik F-4 lemaradt biztosítani, a másik felzárkózott MQ-1-re, mintegy négy mérföldre Irán felségvizein kívül. Egyik F-4-es pilóta sem tudta azonban, hogy nem voltak egyedül a Predator közelében. Egy amerikai F-22 Raptor észrevétlenül követte őket. A Raptort Kevin „Showtime” Sutterfield alezredes vezette, aki fülkéjéből a gyanútlan iráni Phantomokat figyelte.
   Showtime kapcsolatban volt a Predatorral és úgy irányította, hogy feltűnés nélkül fel tudja mérni a Phantom fegyverzetét. Az F-22 lektronikájának és lopakodó képességeinek köszönhetően tehette ezt anélkül, hogy észrevették volna.
   Miután Sutterfield felmérte az iráni F-4 fegyverzetét, balra fordult, gyorsított és emelkedni kezdett. Amikor Raptorját egy vonalba hozta a Phantommal, jól látta a "nagyon megdöbbent" iráni vadászpilótát. Csak, hogy világossá tegye a helyzetet, beszólt a rádióba, és mindössze ennyit mondott:
   - Haza kéne mennetek...
   A Phantomok pilótái nem keménykedtek. Pontosan tudták, hiába vannak ketten, semmi esélyük a nagyságrendekkel fejlettebb Raptor ellen. Leváltak a Predatorról és a partok irányába fordulva távoztak.
 

   TÖRÖK LÉGIERŐ
   A Török Légierő átvett 40 darab F–4E-t 1974-ben, később még 32 darab F–4E-t és 8 darab RF–4E-t 1977–78-ban. Ismét 40 darab használt USAF gépet vettek át 1987-ben, négy évvel később megint 40 Phantom II-t. Összesen tehát 160 darabot vásároltak az amerikaiaktól. A következő beszerzés a Luftwaffe állományából kivont 32 darab RF–4E lett, melyek 1992–1993-ban érkeztek meg. Két évvel később, 1995-ben izraeliek modernizáltak 54 darab F–4E-t, ezek neve F–4E 2020 Terminator lett. Napjainkig több F–4 vett részt az észak-iraki kurd felkelők elleni katonai csapásmérésekben
   2010 szeptember 20 és október 4. között a kínaiakkal közös légi hadgyakorlatot tartottak az Anatóliai Konja légi támaszponton. A Reuters jelentése szerint török F–4E-k több ízben elfogták a kínai J–11 vadászgépeket.
   2012. június 22-én a szíriai légvédelem lelőtte a Török Légierő egyik RF–4E felderítőjét, mely a szírek szerint a tengerpartnál országuk légterébe alacsony magasságon, nagy sebességgel, ismeretlen okból behatolt. A kétfős személyzet állítólag katapultált, de a török és szír parti őrség kutatásai eredménytelenül zárultak. Valószínűleg felderítő bevetést hajtottak végre, de rossz irányon, és behatoltak a szomszéd ország légterébe. A török kormány állítja, a gép mindvégig nemzetközi légtérben tartózkodott. Június 24-én a török mentőalakulatok megtalálták a gép roncsait a Földközi-tengerben.
 

 
F–4 Phantom II
 
F–4 Phantom II
 
F–4 Phantom II
 
F–4 Phantom II
F–4 Phantom II
 
F-4 Fg1-111. szd. 231207
 
MiG Killer gépek
 
F–4, 131. TFS
 

   ALKALMAZÓK
Amerikai Egyesült Államok
Görög Légierő
Ausztrál Királyi Légierő
Dél-Koreai Légierő
Brit Királyi Légierő
Brit Flottalégierő
Egyiptomi Légierő
Iráni Légierő
Izraeli Légierő
Japán Légi Véderő
Német Légierő
Spanyol Légierő
Török Légierő
 

 
Források:
  Wikipedia angol és magyar nyelvű oldala.
  Secret Projects UK
  
 
 
Más amerikai repülőgéptípus választása: