| A s/n 51-4120-ast T-33A-1-LO-ként szállították le, és NT-33A-ra alakították át F-94A/B Starfire tesztjeihez. 1997. 04.28-án kiállították. | USAF Nemzeti Múzeum 050324-F-1234P-026 |
|
|
| Lockheed T-33 Silver Star |
| A T-33 volt az Amerikai Egyesült Államok első rendszerbe állított sugárhajtású kiképzőrepülőgépe. |
| A Lockheed P–80/F-80-ból fejlesztették ki a T-33 kiképzőgépet, amelyet 1959 augusztusáig folyamatosan gyártottak. Magát az F-80-ast elég nehéz volt kezelni, így a T-33 egy szinte újratervezett F-80 volt. A T-33 már mentette a pilótáját, a „brute force” katapult ülést használta, ami egy 40 mm-es lövedékhez hasonló töltettel működött. |
| 1948-ban hajtotta végre első repülését. A fejlesztés TP-80C/TF-80C néven indult, majd T-33A néven került gyártásba. 6750 példányt gyártottak, közülük csaknem kilencszázat Kanadában és Japánban, licenc alapján. Az amerikai haditengerészet kezdetben TO-2, később TV-2, majd 1962 után T-33B néven használta. A T-33 utolsó üzemeltetője, a bolíviai légierő 2017 júliusában, 44 év szolgálat után nyugdíjazta a típust. |
| A szárnyak előtt és mögött a törzset kiszélesítették, hogy kialakíthassák a hátsó kabinrészt az oktatónak. Ez a belső üzemanyagtartály elhagyását jelentette, így először a szárnyvégek alatt egy-egy ledobható póttartályt, majd a szárnyvégekre szerelt póttankokat kapott. |
 |
| A T-33-ast a Peterson Field-i Légierő Akadémia (ma Peterson légibázis) kadétjainak kiképzésére használták. Használták mint drónirányító és célvontató gép is. Elkészült az RT-33A is az orrba szerelt kamerával és a hátsó pilótafülkében kiegészítő felszereléssel. Bár elsősorban exportra szánták, az Egyesült Államok légiereje titkos átrepüléseihez a típus egyetlen példáját használta Dél-Vietnam és Laosz felett 1961-től, a FIELD GOAL kódnevű repülésekkel. A továbbképzésben használt utolsó T-33-at 1967. február 8-án vonták ki az alabamai Craig AFB-n. A T-33 USAF és USN változatait az 1970-es és 1980-as években segédrepülőgépként és jártassági oktatóként, a korábbi USN repülőgépek egy részét pedig légi célpontként használták levegő-levegő rakétatesztekhez. |
|
| A kisebb légierővel bíró országok részére fegyveres változat készült, amelynél a T-33A szokásos, két darab 12,7 mm-es géppuskából álló fegyverzete a szárnya alatti megerősített pontokra függeszthető 907 kg-nyi fegyverzettel egészült ki. Az első 20 amerikai gyártású T–33A Silver Star Mk 1-est 656 db Kanadában licenc alapján készülő T–33AN Silver Star Mk 3 követte. Japán is gyártotta. Három dél-amerikai államon és Kanadán kívül a típus repült Dél-Koreában és Iránban. |
|
| Az első években néhány T-33-as közvetlenül felszállás után felrobbant. Közvetlenül a pilótafülke mögött volt egy töltősapka, amelyet egy gyorsrögzítővel rögzített fedőlemez borított a törzs üzemanyagtartályához. Néhány alkalommal a pilóta és földi személyzet megfeledkezett a burkolat vagy a kupak ellenőrzéséről. Körülbelül 120 csomós felszállás után a légáramlás vákuumot hoz létre a tanksapka fölött. Ha a fedelet és a sapkát nem zárták le megfelelően, a vákuum elkezdte kiszippantani az üzemanyagot a tartályból ami a rugós töltőkamrába jutott, a tanksapka alatt. A töltőkamra ajtói extra levegőt táplálnak a hajtóműbe, amíg a repülőgép el nem éri a körülbelül 200 csomós sebességet. A kamrában éghető keverék keletkezett, ami meggyulladt, ez okozta a robbanást. A problémát úgy oldották meg, hogy két bordát helyeztek a burkolat alá, amelyeknek illeszkedniük kellett a sapka bordájához. A fedelet nem lehetett lezárni, ha a kupak nincs rögzítve. Miután a pilóták hallották a robbanások történetét, mindig ellenőrizték a lemez és a rögzítő állapotát. |
|
| Roger Daisley, az USAF korábbi pilótája: |
| "Egy T-33-assal repültem 3 000 méter magasságban a Csendes-óceán partjai felett, az Olimpiai Nemzeti Park közelében, amikor a hajtómű hirtelen kigyulladt. Nem sikerült újraindítanom. A hajtómű leállásakor 140 km-re voltam a parttól, az őceán felett. Nem akartam vízre szállni, mert a víz nagyon hideg volt! Úgy döntöttem, megpróbálok a partig siklani, ami épphogy csak sikerült. Ahogy átsiklottam a partvonalon körülbelül 300 méter magasságban, egy alkalmas területet kerestem, hogy katapultáljak. Amikor a gép elérte a 150 méteres magasságot, felhúztam a kartámaszt, és a tető lerobbant. Ezt soha nem fogom elfelejteni! Ujjaimmal a kilökőkaron azt mondtam magamban: 'Megsérülhetsz, ha ilyen dolgokat csinálsz!' Gondoskodtam róla, hogy minden szoros legyen, és rendesen üljek, aztán… BUMM… kimentem. Bal karom enyhén zúzódott, más bajom nem lett. Feltételezem, hogy ez azért volt, mert nem tartottam elég szorosan a karomat, és a kilökődés során nekiütközött a kabin szélének. Emlékszem, az ülés elvált, és egy kicsit megbillenve esett lefelé, majd kinyílt az ejtőernyőm. Később sokan kérdezték: jelentős volt a sokk? Ki tudja… de nagyszerű érzés volt! Néztem, ahogy a repülőgép felemeli az orrát, majd zuhanásba megy át, és eltűnik a sűrű erdőben. Nem volt sem tűz, sem robbanás. Később a roncsok vizsgálata során rájöttek, hogy egy elektromos rövidzárlat miatt bezárult a fő üzemanyag-elzárószelep." |
|
| David Steeves hadnagy 1957. május 9. |
| David Steeves egy Lockheed T-33-assal a kaliforniai Novato-i Hamilton légibázisról az alabamai Craig AFB-re repült. A gép eltűnt a radarról, a légierő nem találta a gépet és pilótát sem. A katonaság halottnak nyilvánította Steeves-t. |
|
 |
54 nappal később Steeves előkerült, rosszul táplált volt, és csúnyán sántított duzzadt bokájával. Steeves szerint az egyébként szokásos repülés a Sierras-szigeteki Kings Canyon Park felett vált veszélyessé, amikor robbanás miatt a gép kikerült az irányítása alól. Steeves katapultált, ejtőernyővel leereszkedett, és mindkét bokáján súlyosan megsérült. Kb 3000 méteren katapultált, és sikerült leereszkednie a bonyolult terepen, ráadásul havas tájon. Steeves azt mondta a nyomozóknak, hogy 20 nap elteltével egy elhagyott erdőőr faházba botlott, amely biztosította számára a nagyon szükséges menedéket és egy kis élelmet, amit horgászattal egészített ki. Később megölt egy szarvast a szolgálati revolverével. |
| A feleségének azt mondták, hogy meghalt. Aztán közel két hónappal a baleset után Steeves-t egy csomagszállító vonat felvette a sínek mellett, és Steeves megmenekült. |
|
| A T-33-as roncsait nem sikerült megtalálni és a légierő kérdezősködni kezdett. Mi történt valójában, és miért nem találják meg a T-33-at? |
|
| A sajtó szerint Steeves eladta a gépet a szovjeteknek, akik átvették Mexikóban, és később titokban visszarepítették Steeves-t a katasztrófa feltételezett helyszínére. Steeves ekkor előbukkant, és a többit eljátszotta. A repülőgépet soha nem találták meg, mert nem is volt repülőgép. |
| Az összeesküvés-elmélet a szovjetek szerepéről a T-33 feltételezett eltűnésében nem volt igaz. 1957-re a T-33 már közel egy évtizede létezett, és régi technológia volt. A következő évtizedben nagyrészt elavulttá vált. A szovjeteknek nem volt szükségük egy T-33-asra. A Sierra vadon hatalmas kiterjedésű. 1978-ban a Kings Canyon Nemzeti Parkban túrázó cserkészek bukkantak rá Steeves T-33-asának (megfelelő sorozatszámú) kabintetejére, Steeves szerint a baleset közelében. A rejtély megoldódott abban az értelemben, hogy kiderült, hogy nem létezik rejtély. Látszólag minden úgy történt, ahogy Steeves mondta. Ez nem vigasztalta a fiatal tisztet, kétségek és pletykák árnyékában felmondott, felesége elvált tőle. Steeves a kaliforniai Fresnóba ment pilótaként dolgozni, nem messze attól a helytől, ahol lezuhant. A Fresnóban eltöltött évek alatt számos repülést hajtott végre kisrepülőgépeken, és kereste T-33-asának roncsait. Nem találta meg. |
| 1965-ben idahói Boise-ban vesztette életét egy módosított Stinson repülőgép balesetében. 10 év múlva megtaláták T-33-as gépének roncsait... |
|
| Russie E. Dougherty és Robert A. Weir - 1964 május 20. |
| Egy T-33 kis híján becsapódott Mr. és Mrs. Harvey Harrill otthonába a Cliffside-i Beason Roadon, egy békés szombat délután. |
|
| A két pilóta, Russie E. Dougherty tábornok és Robert A. Weir ezredes katapultáltak és az égő roncsoktól körülbelül két mérföldre egy erdős területen értek földet. A szemtanúk beszámolói szerint a gép hajtóműve leállt, mert nem volt zaj. Figyelmüket felkeltette a katapultálás hangja. Amikor felnéztek, látták a nyitott ejtőernyőket, és hogy a repülőgép spirálisan merülni kezd, egy fás területre zuhan, felrobban és lángba borul. |
|
Jackie, egy 12 éves lány azt mondta a nővéreinek, hogy a gép „körbe-körbe jár, egyenesen a föld felé, és néhány férfi lebeg a fákon”. Egy hölgy, aki a település focimeccsét nézte: „Hallottam, ahogy egy sugárhajtású gép megy át felettünk, aztán csend lett és felnéztem. Abban a pillanatban láttam, hogy kinyílnak az ejtőernyők, és mondtam a férjemnek, hogy bizonyára gyakorló ugrásokat hajtanak végre.
– Nem gyakorol itt senki – kiáltott fel –, az a gép esik. Aztán elkezdett kiabálni, hogy mindenki szaladjon le a pályáról és szóródjon szét. |
|
| Buster, Mr. és Mrs. Brown Willis 17 éves fia mesélt a balesetről és Robert Weir ezredes megtalálásáról. "Teniszeztem, és hallottam, hogy a nők sikoltoznak a focipályán. Amikor felnéztem, láttam, hogy egy gép zuhan, és ejtőernyők lebegnek az erdő felett. A gép lezuhant, felrobbant, és lángokat lövellt a magasba. Amikor felértem a domb tetejére, 50-75 ember már a géphez ért. Ott volt a barátom is, Roger Shirley. Azt mondtam Rogernek, hogy itt nem látok semmit, és miért nem megyünk el megkeresni a pilótákat? Amikor rájuk leltünk, a mentők már ott voltak, és amikor beemelték a mentőautóba, hallottam, ahogy a pilóta azt kiabálja, hogy keressük meg Weir ezredest. A többiek elmentek egy domb felé, mi ketten a másik irányba. Kis séta után hallottuk, hogy egy férfi kiált felénk. Egy fának támaszkodott és a karja ernyedten lógott az oldalán. Kicsit vérzett, az arca megvágódott. Az ejtőernyője még mindig a fák között lógott. Azt mondta: Fiúk, azt hiszem, eltört a hátam - és hordágyat kért. Kiáltottunk, de senki nem hallotta. Túl messze voltunk a többiektől. Megkért, hogy vegyem le a kesztyűjét és a kabátját, és megtettem. Rettenetes fájdalmai voltak. Aztán megkérdeztük, nem akar-e kijönni az erdőből a tisztásra, ahol észrevehetnek minket. Egyetértett. Egyszerre léptünk, Roger az egyik oldalon, én a másikon. Amíg vártunk a mezőn, nem tudtuk otthagyni, mert nem tudott leülni, lefeküdni. Megkérdeztük, mi történt. Az ezredes valami olyasmit mondott, hogy a törzs kezdett szétesni, és ki kellett ugraniuk. Egész idő alatt a tábornokról kérdezett, és újra és újra elmondtuk neki, hogy minden rendben van vele. Ekkor jött valahonnan egy kisfiú, és megkérdeztük, hol vannak a többiek. Elmondta, utána Roger és én segítettünk az ezredesnek egy kerítéshez menni, amit most vettünk észre. Roger a kerítésnél tartotta a pilótát, miközben én rohantam segítségért. Felértem a domb tetejére, és odakiáltottam a völgyben lévő férfiaknak. Futva indultak felém. Visszamentem az ezredeshez, aki megkérte Roger-t, hogy vágja le az inge ujját. A karját csontig vágta valami, közvetlenül a könyök alatt, és karja más része pedig a kétszeresére duzzadt. Weir ezredes nagyon kedves volt hozzánk, és bár rettenetes fájdalmai voltak, nem volt elkeseredett vagy türelmetlen. Aggódott a tábornokért. Amikor odaértek a hordággyal, még mindig nem tudott lefeküdni. Csípősérülése volt, amit később tudtam meg. Amikor betették a mentőautóba, átadtam neki a kesztyűjét és a kabátját. Azt mondta: „Köszönöm” és kezet nyútott, aztán a kocsi elindult. Többé nem láttam, de kíváncsi vagyok mi lett vele." |
|
| A gép a Warner-Robbins-i Robbins légibázison szállt fel, és a Washington DC melletti Andrews légibázisra tartott. A Rutherford Kórházban kezelték mindkét pilótát. Vasárnap Washingtonba szállították őket a Spartanburg Memorial repülőtérről. |
| 1970-es években egy Forest City-i ember, a légierő tartalékos katonája Colorado Springsben volt éves kiképzésen. Egy magas rangú tiszt a tartalékosok egy csoportjához fordulva megkérdezte mindenkitől a szülővárosa nevét. Amikor eljött az ő ideje, az ember azt mondta: „Forest City, Észak-Karolina”. A tiszt elgondolkodott, majd azt mondta: – Nem Cliffside közelében van? Egyszer lezuhantam egy repülővel abban a városban! Kicsi a világ." |
|
| |
|
A Kubai Forradalmi Légierő T-33-asai az invázió alatt |
| A Kubai Légierő a Disznó-öböl inváziója során használta a típust. Több légigyőzelem kötődik a gépekhez, illetve a Houston és a Rio Escondido szállítóhajót is elsüllyesztették. |
| 1996. június 21-én a Görög Légierő T-33A-5-LO (TR-602) kiképzőgépe Ioannis Kouratzoglou századparancsnok pilóta gépével meglepetésre sikeresen elfogott egy török F-16C-t, amely megsértette a görög légteret alacsony magasságban. |
| T-33 NEBRASKA NEMZETI GÁRDA |
| T-33 NEBRASCA NEMZETI GÁRDA |
| Egy 90 éves veterán pilóta, Clyde Bridger, aki harci küldetéseket repült a vietnami háborúban, 65 év után először tért vissza egy T-33 repülőgép pilótafülkéjébe. Nem csak űlt benne, de repült is. Bridger olyan manővereket mutatott be, mint például a 360 fokos átfordulás és a futóérintéses leszállás. |
| The Rutherford County News, 1964. május 20. Cliffside Historical Society |
|
| © Légibázis Since 1998 |
| 2023 08 01 |
| |
|
|
|
