| Címkép: T-2 Buckeye | Forrás: Reddit |
|
|
| A T–2 Buckeye az amerikai North American repülőgépgyár által gyártott sugárhajtású, haditengerészeti kétüléses kiképző repülőgép. 1959-ben lépett szolgálatba US Navy-nél és 2008-ban vonták ki az utolsó példányt, váltótípusa a T–45 Goshawk volt. A Görög Légierőben még ma is repül.
|
| North American Aviation 1956 közepén nyerte az amerikai haditengerészet kiírását egy új oktatórepülőgépre. A tervek neve NA-241 lett. A gép először csak egyetlen Westinghouse J34-WE-46/48 sugárhajtóművet kapott, de már kéthajtóműves konfigurációban terjedt el. |
| Az első T2J-1 1958. január 31-én repült. A kiértékelést Patuxent River, Md. haditengerészeti légiállomáson végezték, majd a USS Antietam (CVS-36) fedélzetén 1959 májusában a hordozó alkalmassági teszteket bonyolították le. A T2J-1-et jóváhagyták. A „Buckeye” nevet a haditengerészet által szervezett névadó versenyen keresztül kapta. A szállítás 1959. július 9-én kezdődött, és a T2J-1 stabil repülési jellemzőkkel rendelkező kiváló platformként kezdett hírnevet szerezni – ez létfontosságú az új hajózószemélyzet kiképzéséhez. A típus a Hetes Alapkiképző Csoportnál (VT-7) lépett szolgálatba a Meridian haditengerészeti légibázison, 1959-ben. A második kiképző csoport, a VT-9 is a Meridiannál alakult, 1961-ben. |
| A gép egymás mögötti üléseket kapott, a hátsót egy kissé megemelték, így jó kilátást nyújtott az oktatónak. Mindkét ülés katapultrendszerrel rendelkezett. Az első és a hátsó pilótafülke kettős kezelőszervekkel rendelkezett, lehetővé téve a repülőgép vezérlését bármelyik ülésből. A T-2 masszív, sokoldalú és megbocsátó repülőgép volt. A széles futófelületű, hidraulikus behúzású, hagyományos levegő/olaj lengéscsillapítású tricikli futómű kiváló iránytartást biztosított fel- és leszálláskor. A tolóerő-tömeg arány és a nagy határterhelési tényező is a Buckeye erényei közé tartozott. A repülőgépvázat úgy alakították ki, hogy ellenálljon a hordozós leszállásnak, a nagy g-terhelésnek és a hallgatói képzés során tapasztalt durva leszállásoknak. |
| A gép egymás mögötti üléseket kapott, a hátsót egy kissé megemelték, így jó kilátást nyújtott az oktatónak. Mindkét ülés katapultrendszerrel rendelkezett. Az első és a hátsó pilótafülke kettős kezelőszervekkel rendelkezett, lehetővé téve a repülőgép vezérlését bármelyik ülésből. A T-2 masszív, sokoldalú és megbocsátó repülőgép volt. A széles futófelületű, hidraulikus behúzású, hagyományos levegő/olaj lengéscsillapítású tricikli futómű kiváló iránytartást biztosított fel- és leszálláskor. A tolóerő-tömeg arány és a nagy határterhelési tényező is a Buckeye erényei közé tartozott. A repülőgépvázat úgy alakították ki, hogy ellenálljon a hordozós leszállásnak, a nagy g-terhelésnek és a képzés során tapasztalt durva leszállásoknak. |
| Egy pilótanövendék balszerencsés napja... |
| "...Hé, T-2 a kifutó végén, hátul a srácodnak beszorult a könyöke a kabintető alá! Érdemes lenne felemelni!” |
| A történetet Tim Hibbetts, az Egyesült Államok haditengerészetének korábbi A-6-os és F/A-18-as pilótája meséli el: |
 |
| "A készenléti helyiségben voltam, miután befejeztem az egyik TA-4J kiképző repülésem, amikor az osztag ügyeletese felháborodottan nevetni kezdett. Egy másik oktató is állt az asztalnál, és szintén nevetett. Gondoltam, megnézem már min nevetnek olyan nagyon. Nos, egy T-2-es növendéknek a századból elég rossz napja lehetett. Gépével a kifutón reggeli oktatórepülésre várt parancsnokával a hátsó ülésben. Egy kissé ideges volt, és felszálláshoz készülődve a kifutó végén leeresztette a tetőt, ám nem tudta lezárni. Továbbra is a kapcsolóval babrált, de nem tudta mi történik, miért nem záródik a tető. Még rádiózott is a CO-nak, és elmondta neki, hogy gondjai vannak a kabintető bezárásával. Furcsa módon nem kapott választ, ezért tovább játszott a kapcsolókkal. Körülbelül 30 másodperc elteltével a CO végül megszólalt: Hé, T-2 a kifutópálya végén, hátul a srácod könyöke beszorult a tető alá. Érdemes lenne felemelni!... |
| Beletelt néhány hosszú másodpercbe, de a kabintető végül felemelkedett, és a könyök gyorsan eltűnt. |
| Meleg napokon megszokott dolog volt, hogy gurulás közben a tetősínen könyököltünk. Az oktató éppen lefelé nézett, és nem látta, hogy a kabintető lejön. Későn vette észre, ám a könyöke abban a pillanatban be is szorult. Abban az üléspozícióban nem tudta elérni a rádió kapcsolóját a gázkarokon. Amikor a növendék felemelte a kabintetőt, visszagurultak. A növendék nagyon csendes volt a pilótafülkében, az oktató pedig nagyon hangos..." |
| Forrás: The aviation geek club |
|
| A Buckeye tervezése során a talajszintű karbantartásra helyezték a hangsúlyt. A beszerelt, derékmagasságban vagy lejjebb csoportosított alkatrészek kényelmes elérése miatt a legtöbb karbantartáshoz nincs szükség munkaállványokra és létrákra. A nagy, gyorsan nyitható ajtók könnyű hozzáférést biztosítottak a berendezésekhez. |
| A hajtómű karbantartása is könnyű volt. A hozzáférés közvetlen és egyszerű. Két elülső panel ajtó gyorsan kinyitható volt, hogy szabaddá váljanak a hajtóműtartozékok. Az egyik oldalon három ajtó kinyitása lehetővé tette a hajtómű teljes eltávolítását és beszerelését. A hajtóműveket az elsődleges törzsszerkezetre függesztették, így nem volt szükség külön keretre. Minden elsődleges szervizelési művelet, beleértve a tankolást is, elvégezhető talajszintről. |
| A repülőgép egyenes szárnyat kapott, mely az FJ-1 Fury típuson alapult. A vezérlőrendszer a T-28C megoldásain alapult, mert az NAA ugy vélte, hogy a bevált rendszerek csökkentik a tesztelési időt. Igy is lett. |
| Beépített fegyverzete nem volt, de két 0,50 hüvelykes gépágyú konténert, 45 kg-os gyakorlóbombát vagy 2,75 hüvelykes rakétát tudott vinni a szárnyak alatt. Ezen kívül beszerelhető volt egy fegyverzet-kiegészítő készlet, amely kettő helyett hat függesztési lehetőséget biztosított, így a Buckeye kiképző szerep mellett könnyűtámadó repülőgépként is harcolhatott. |
|
| Könnyű vezethetősége miatt a pilóták "dugóhúzó kiképzőként" is használták. Ez mindig szórakoztató volt. Az utasítás ez volt: |
| "...Menjen ki az észak-karolinai Phelps Lake feletti lezárt területre, tegyen meg a teljes fordulót, hogy megbizonyosodjon arról, nincs más repülőgép a területen, érje el a 250 csomót körülbelül 20 ezer lábon, húzza fel az orrát, hogy veszítsen a sebességből, majd rúgja ki a bal oldali kormányt, miközben a botot teljesen jobbra és hátra rántja." |
| A pilóta pedig igencsak élvezte: |
| "BOOM...fordított pörgés... figyeld, hogy az AOA 2 vagy 3 egységre megy, figyeld, ahogy a légsebesség 250-ről 100 alá csökken, kezdd el számolni a fordulatokat, és ye-haw! Vissza... semleges bot, lábakat le a pedálokról, és pár fordulat után az orr egyenesbe áll, aztán minden rendben..." |
| Forrás: The aviation geek club |
|
| Akkoriban a gép még kiemelkedő biztonsági mutatókkal rendelkezett, de elöregedett, 1997-ben már háromszor állították le a repüléseket biztonsági problémák miatt. |
| Az 1950-es évek végétől 2004-ig minden sugárhajtóműves haditengerészeti pilóta T-2 Buckeye gépen tanult, ez több mint négy évtizedes szolgálati időt ölelt fel. A Buckeye több mint 11 000 pilóta növendéknek nyújtott képzést a haditengerészet 18 különböző típusú sugárhajtású repülőgépének vezetéséhez. T-2C "Buckeye" utolsó hordozófedélzeti repülését a USS Harry S. Truman (CVN 75) fedélzetéről teljesítette 2003. július 17-én. A 33 éves Dave Chun hadnagy és a 29 éves Brian Miller főhadnagy volt az utolsó két pilóta növendék, akik repülték ezt az ikonikus repülőgépet. A haditengerészet Buckeye összesen 3,4 millió órát repült, így a haditengerészet egyik leggyakrabban használt repülőgépe lett. |
| A törzs alakja miatt (egyébként kedvesen) a „Fightin Buckeye” vagy „Pregnant Guppie” becenéven emlegetett T-2 hivatalosan 2008-ban vonult vissza. |
| A gép egyik hírhedt balesete a USS Lexington (AVT-16) hordozón következett be. Leszállás közben a gép a fedélzetre zuhant, öt ember meghalt, köztük a pilóta. Fontos megjegyezni, hogy a pilótanövendékek egyedül repülnek az első hordozós leszálláskor. |
| Számos T-2 Buckeye megőrizte USN jelzését, de már polgári tulajdonban lévő repülőgépként vannak bejegyezve FAA "N" számmal, és rendszeresen repülnek légibemutatókon. |
T-2A
Kétüléses sugárhajtású oktatórepülőgép, Westinghouse J34-WE-46/48 hajtóművel. Ennek volt komoly a tolóereje, körülbelül 3400 font tolóerővel – ez volt a Tomcatek által szállított Phoenix rakéták tolóereje is... A repülőgép első változata 1959-ben állt szolgálatba T2J-1 néven. 1962-ben nevezték át T-2A-ra. 217 épült. A gyártás során összesen 609 repülőgép készült. A Buckeye név Ohio állam egyik fájára, valamint az Ohio Állami Egyetem kabalájára utal.
YT-2B
Két T-2A-t a T-2B prototípusának alakítottak át.
T-2B
Továbbfejlesztett változat, két Pratt & Whitney J60-P-6 hajtóművel. 97-et építettek.
YT-2C
Az egyik T-2B-t a T-2C prototípusának alakították át.
T-2C
Azutolsó változat két General Electric J85-GE-4 hajtóművel. 231-et építettek.
DT-2B és DT-2C
Kis számú T-2B-t és T-2C-t drón-irányítóvá alakítottak át.
T-2D
Export változat Venezuela számára, 12 db.
T-2E
Export változat Görögország számára, 40 db. |
| Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete: 543 db-t rendszeresített. Csak a haditengerészet használta. |
| Görög Légierő: 40 db-t vett. |
| Venezuelai Légierő: 12-db üzemeltetett, alkatrészhiány miatt leállították a gépeket. |
| Wikipedia angol nyelvű oldala. |
| Más amerikai repülőgéptípus választása: |
|
|
|
|
