Vickers Vildebeest  
 
 

 

Vickers-Armstrongs
 
 
  Vickers Vildebeest
Vickers Type 286 Vildebeest / Vincent
Egyesült Királyság - Vickers-Armstrongs Limited
 
Fotó: Vikers Vildebeest Mk.II. RAF Seletar, 1937 január Forrás: Wikiwand
 
Vickers Type 286 Vildebeest torpedóvető, és Vincent többcélú repülőgép. Neve az afrikai helyesírás szerint: gnú, de gyakran hibásan, egy további "e" betűvel Vildebeeste írták, még hivatalos levelezésben is. Kettő-, illetve háromüléses egymotoros brit gép. Az első 1928-ban repült, és szolgálatban marad 1943-ig. Az utolsó Vildebeest repülők ellen a japán erők 1942-ben még harcoltak Szingapúr és Java körzetében.
 
 
 
 
 
 
A Légügyi Minisztérium 24/25 műszaki kiírására tervezte a Vickers. A "Type 132" 1928 áprilisában repült először Bristol Jupiter VIII motorral, ami erősen hajlamos volt a rázásra. A második gép már Armstrong Siddeley Panther motort kapott. Fém építésű, szövetborítású törzse volt.
 
 
 
 
 
 
Első megrendelést 1931-ben adták le kilenc repülőgépre, az első sorozatgyártású gép 1932 szeptemberébnen repült. A legnagyobb számban alkalmazott változat a "Vildebeest III" háromszemélyes volt, 150 db épült. A Mark IV Bristol Perseus motort kapott NACA burkolattal. Ez jelentősen javította a teljesítményét, sebessége 251 km/h-ra nőtt, de trópusi szolgálatra alkalmatlan volt.
 
A Vincent a Vickers önálló kezdeményezése, a Vildebeest általános célú változata volt. 1932-1933 során sikeres próbákat végeztek a Közel-Keleten Szudánban és Kelet-Afrikában egy átalakított Vildebeestel, és végül 197 Vincent épült.
 
Type 286 Vildebeest Mk IV
 
 
 
 
 
A Vildebeest 1931-ben állt szolgálatba a 100. szd. kötelékében Skóciában, Donibristle katonai bázisán, két századnál Szingapúrban, és kettőnél Angliában. Az iraki Shaibah városában Vincent típus lépett szolgálatba a 84. századnál 1934 decemberében. 1937-ben további századokat szereltek fel Irakban, Adenben, Kenyában, Szudánban, és Egyiptomban.
 
No.42 szd. RAF Tangmere, Thorney Island 1938 március.
K-2822
 
 
 
 
A Vildebeestből a háború kitörésekor 101 db állt szolgálatban. A partiőrség kötelékében őrjáratokkal és konvojkíséréssel foglalkoztak 1940-ig. A két szingapúri század 1941 decemberében vette fel a harcot a Japán erőkkel. A torpedóvetők december 8-án a japán Kota Bharu cirkáló ellen indultak, a támadás sikertelen volt. A további harcokban már nagy veszteségeket okoztak, különösen, ha vadászbiztosítást is tudtak szerezni. 1942 Január 26-án japán csapatok szálltak partra Endauban 250 mérföldre a bázistól. 100. és 36. századot 12 géppel küldték ellenük. Brewster Buffalo és a Hawker Hurricane vadászgépek kísérték őket, de öt Vildebeest elveszett. Aznap egy másik támadásban nyolc Vildebeest, és három Fairey Albacore vett részt, de csúfos vereséget szenvedtek, két Albacore, és hat Vildebeest veszett oda.
 
1942 január 31.-én a maradék Vildebeestek Rembangnál támadtak egy partraszállást, a jelentések szerint nyolc hajót el is süllyesztettek. A 36. szd. utolsó két Vildebeestje Burmába menekült, Sumátra felett vesztek el. Távolkeleten 1942 márciusában vonták ki az utolsó RAF Vildebeesteket a 237. szd. kötelékéből Ceylonban.
 
A RAF szolgálatában 84 Vincent maradt. 13 Vincent harcolt az olasz erők ellen a kelet-afrikai hadjáratban, és egy támadást hajtottak végre Galileo Galilei olasz tengeralattjáró ellen. A Vincent végül 1943-ban került kivonásra, de Irán még 1944-ig haszálta őket.
 
Spanyol polgárháborúban
Spanyol polgárháborúban
Spanyol polgárháborúban
   
 
Vildebeestek harcoltak a Spanyol polgárháborúban is.
 
Új Zéland
Új Zéland
     
 
Új Zéland 1935-ben fotótérképezésre, határvédelemre, és tengeralattjárók elleni őrjáratra használta őket.

Mark III, 1928
 
     

Első repülés: 1919
Sebesség: 182 km/h
Hatótáv: 4 óra 45 perc
Szolgálati magasság: NA
Személyzet: 3 fő
 
Cigarettakártya (History of war)