| A miskolci gondnokság 1942–ben még működött. 1943 -ban létrehozták a célvontató századot JU 86 típusú kétmotoros gépekkel. A célvontató repülő század megkezdte működését, ami abból állt, hogy Junkers gépeikkel a megadott időpontban kirepültek a hortobágyi lőtér légterébe az ott repülő egységek légi lövészetéhez. Kiengedtek egy méteres átmérőjű és hat méter hosszú fekete zsákot, amit egy ezer méteres drótkötéllel vontattak. A feladatok elvégzésével a zsákot behúzták a gépbe és megszámolták a találatokat. Ezek a légi lövészetek egész nap mentek így a JU 86 gépek folyamatosan váltották egymást a légtérben. A légi lövészetekben különböző típusú repülőgépek vettek részt. A vadászpilótákon kívül a rádiós lövészeket is gyakoroltatták oly módon, hogy legtöbbször szinte testközelbe repülve a célzsákhoz nagyobb találattal fejezzék be a feladatot. Ezek a légi lövészetek nem voltak veszélytelenek a célzsákot vontató repülőgépre sem, ugyanis többször előfordult, hogy a kilőtt lövedékek a vontatógépet is eltalálták.
A háborús idők a miskolci repülőteret azonban nem érintették, az építkezések tovább folytak. Az akkor már egymást követő légiriadók és bombázások miatt a repülőtéren lévő gépeket kirepülték a Sajósenye melletti rétre. A repülőtéren maradt gépeket a repülőtér szélén lévő földgátakkal körülvett állásokba helyezték el. A légiriadók és a gyakori berepülések során a repülőtéren maradt állományt a készültségben lévő gépkocsikkal a Bábonyibérc borospincéiben helyezték el. Ezek az óvóhelyek megerősített bejárati fallal biztos védelmet nyújtottak mindenkinek (valószínű hogy ezek a Szentpéteri kapuban a volt Erdei Termék vállalat pincéi).
A Holt Sajótól alig 6-7 méterre lévő épületben a repülőtér építésének irányítását civilek és katonák végezték.
A munkálatok ellenőrzésénél kiderült, hogy több száz mázsa cement eltűnt. Kiderítették, hogy a cementet ellopták. A rögtönítélő hadbíróság röviden tárgyalás után halálra ítélte a felelőst így statárium lévén Őt a helyszínen kivégezték. A miskolci repülőteret csodálatos módon nem érte bombatámadás, a repülőtéri élet a háború időszakában békésnek volt mondható.
Én, mint a repülőtér állandó „Repülőtér Ügyeletes” tiszthelyettese a miskolci repülőteret betegszabadságra indulva 1944 szeptember 29-én hagytam él és indultam el szülővárosomba Csongrádra.
Forrás: bukkair |
