Címkép: U-2 Dragon Lady | Forrás: NetSearch |
|
|
|
Az U–2 Dragon Lady egy pilóta vezette, együléses, nagy magasságon repülő felderítő repülőgép, amelyet a CIA 1956-ban állított szolgálatba és később az amerikai légierő rendszeresített fényképes, majd szintetikus apertúrájú rádiólokátoros felderítésre.
Bár Francis Gary Powers U–2-es gépének lelövése 1960-ban jelentős presztízsveszteséget jelentett az Egyesült Államok számára és bebizonyította, hogy a szovjet haditechnika képes lépést tartani a Nyugattal, az U–2 incidens korántsem jelentette a géptípus végét: a CIA egészen 1974-ig repült az U–2-vel. A légierő napjainkra több mint fél évszázados üzemeltetési tapasztalattal rendelkezik, és az U–2-t várhatólag 2020-ig fogja használni felderítési célokra.
Az U–2 alapján készült ER–2-t (Earth Resources) a NASA használja civil kutatásokhoz: a Föld erőforrásainak felderítésére, csillagászati megfigyelésekhez, légkörkémiai és -dinamikai kísérletekhez, illetve oceanográfiai folyamatok nyomonkövetéséhez. Az U–2-t ezenkívül használják még elektronikus érzékelők kutatásához és fejlesztéséhez, műholdak kalibrálásához és műholdérzékelési adatok ellenőrzéséhez. 2000-ben az U–2 ismét Oroszország felett repült, de ekkor már egy közös orosz–amerikai légkörmegfigyelési program részeként. |
A gép kifejlesztésére először nem kapott lehetőséget a Lockheed. Ám Kelly Johnson, a cég főmérnöke kiharcolta, hogy cége gyakorlatilag költségvetési korlátok nélkül, rohamtempóban tervezhesse meg az új gépet a később Skunk Works néven elhíresült, ultramodern repüléstechnikai megoldásokkal előálló kutatórészlegben. Johnson az általa tervezett F–104 Starfighter törzsét vette alapul, de a Starfighter kis méretű, vékony szárnyait hatalmas, vitorlázó repülőgépére emlékeztető szárnyra cserélte ki. |
A gép belső neve CL–282 Aquatone volt, de kellett egy hivatalos katonai elnevezés is. Nem lehetett B, mert nem bombázó, illetve F sem, mert nem vadászgép. Mindezek mellett a U–2 projekt titkos volt és ezért a felderítőknek fenntartott R betűt sem használhatták. Végül szándékosan a semmitmondó U-, azaz „utility” (munkagép) kategóriába helyezte. Az U–1 és az U–3 már foglalt volt, az új gép U–2 lett. A gép a „Dragon Lady”, azaz Sárkányasszony becenevet kapta, bár ezt kevesen használták. Az U–2 először 1955. augusztus elsején szállt fel a Skunk Works sivatagi légitámaszpontjáról, mely később 51-es körzet néven vált ismertté. Az első felszállás igazából nagy sebességű gurulásnak indult, ám a hatalmas, vitorlázógép-szerű szárnyak miatt az U–2 már 130 km/h sebességnél elemelkedett a földtől. |
|
U-2 RW |
|
|
U-2R |
|
|
U-2R és TR-1 |
|
|
U2B - C - D - M |
|
|
Szenzortérkép |
|
|
Szenzorok |
|
|
Légi utántöltő rendszer |
|
|
Légi utántöltő rendszer |
|
|
U2 pitotcső |
|
|
|
|
|
Az eredeti és egy model [Britmodeller] |
|
|
|
|
Az orrszekció építése |
A függőleges vezérsík rögzítésének előkészületei |
Összeszerelés |
A 341-es jelölésű gép első felszállása előtt |
|
Egy U–2 magassági felderítő pilótája a Szovjetunió feletti sikeres bevetés után, az 1950-es évek második felében | Forrás: U.S. Air Force |
|
|
Az egyik legnagyobb kihívás volt a gép számára, ha nem előkészített terepen kellett landolni |
|
|
|
U2D modifikáció. Jól látható a hengeres szenzorhenger a fülke mögött |
|
A 341-es jelölésű gép landolás után. Nyári vihar készülődik |
|
U2D - Az oktató kabinját a szenzor-operátor feladataihoz alakították át |
|
|
U2D modifikáció |
|
|
66701 |
|
|
66722 |
|
Hajófedélzeti próba |
Kamerák |
Be Quick, Be quiet, Be on time |
Gyártósor |
Legyél gyors, legyél csendes, legyél időben |
|
|
88 / 073 egy kissé Kopottan |
A hangárban |
A Nellis légibázison |
|
Kelly Johnson, a világhírű repülőgép-konstruktőr, az U–2 Dragon Lady tervezője (a kép bal szélén) Francis G. Powers őrnagy társaságában. A háttérben egy U–2 magassági felderítőgép áll
Forrás: Wikimedia |
|
|
Francis G. Powers a gépe előtt |
|
|
A lelőtt U-2 roncsai |
|
|
A lelőtt U-2 roncsai |
|
|
A filmbéli Powers gépe előtt (Kémek hídja) |
|
|
|
|
|