| Etrich Taube | Forrás: NetSearch |
|
|
|
| Ausztria - Etrich - Lohner - Magyar Repülőgépgyár Rt - Rumple |
|
| Az Etrich Taube a repülés motoros hőskorszakának egyik legfontosabb európai repülőgépe, és az első nagy szériában épített géptípus volt. Neve ellenére ( Taube jelentése " galamb "), a Taube egyedi szárnyformáját nem galambról mintázták, hanem az Alsomitra macrocarpa magvaiból másolták , amelyek nagy távolságra siklanak el szülőfájuktól. Az I. világháború elején még használták. |
| Az Etrich Taubét Ignaz "Igo" Etrich tervezte pilótabarátja, Karl Illner közreműködésével, és 1910-ben repült először. A gép első repülésére 1909. júliusában került sor. A repülőgép németországi gyártásának jogát a Rumpler nevű cég szerezte meg, amely Rumpler Taube néven gyártotta és forgalmazta termékét, ám hamarosan beszüntette a licencdíj fizetését. Igo Etrich a jogi vita elhúzódása és a világháború kitörése miatt úgy döntött, hogy inkább lemond szabadalmi jogáról és azt közhasználatúvá teszi. |
 |
| Ez a döntés hozzájárult a gép széles körű elterjedéséhez, lévén, hogy Etrich gépét végül több mint 40 cég gyártotta különböző márkaneveken. Neve ellenére (Taube=galamb) Igo Etrichet nem a madárszárnyak formája inspirálta terve megrajzolásakor, hanem a Zanonia macrocarpa nevű növény magjai, amelyek lassú egyenletes siklással érik el a földet. A gép legfőbb sajátossága a mozgatható vezérsíkok hiánya volt. Irányítása a szárnyvégek huzalokkal való begörbítése révén történt. Ez a sajátos megoldás megfelelt a kis sebességű repülés követelményeinek és végtelenül jóindulatúnak bizonyult kezdő pilóták kezében. Ha ugyanis hibázott a pilóta, és elengedte utána a kormányt, a szárnyprofillal egybeépített "vezérsíkok" – valójában hajlítható szárnyelemek – visszaálltak alaphelyzetbe. Az Etrich Taube kora első megbízható repülőgépeként a repülés iránt rajongók kedvencévé vált, számos elsőség és rekord felállítása fűződött hozzá. |
|
| A rendkívül stabil kétüléses monoplán meghatározó szerepet játszott az első világháború előtti korszak pilótaképzésében, különösen az Osztrák–Magyar Monarchiában, Németországban valamint Olaszországban. Katonai alkalmazására már 1911-től sor került. Felderítő, bombázó és vadász feladatokat egyaránt ellátott. Bár 1914 végére elavult és frontvonalbeli szolgálatra alkalmatlanná vált, megmaradó példányai a pilótaiskolákban és civil alkalmazásban még sokáig használatban maradtak. |
| Magyarországon a rákospalotai "ősrepülő" Steinschneider Lilly egy Taubéval lett díjnyertes az 1913-as Szent István-napi repülőversenyen, de Taubét használt az első norvég pilóta Hans Fleischer Dons is. |
| Taube a harcokban |
| Etrich Taube |
|
|
| Taubék katonai alkalmazására elsőként az Osztrák–Magyar Monarchiában került sor, ahol már 1910-ben használták a Petróczy István által vezetett bécsújhelyi pilótaiskolában, amely ekkoriban a Monarchia katonai pilótaképzésének legfőbb színtere volt. Petróczynak úttörő szerepe volt a felderítői szerepkörben alkalmazható eljárások kidolgozásában. Az első ilyen kísérletre egy szolnoki hadgyakorlat alkalmából került sor, ahol Petróczy személyesen vezette a négy Taubéból álló felderítő köteléket. Az Etrich Taube stabilitása és jó kezelhetősége mellett előnnyel járt a hártyavékony szárny áttetszősége. A földi megfigyelők tapasztalatai szerint a Taubék 400 méternél messzebbről szinte észrevehetetlenek voltak, a francia katonák ennek megfelelően "a láthatatlan repülőgép"-ként emlegették. |
|
| "Bombázói" szerepkörben alkalmazták a Taubékat az 1911-es olasz-török háború líbiai hadszínterén, majd a Balkán háborúkban. 1911. november 1-jén Giulio Gavotti olasz pilóta ledobta a világ első légi bombáját egy Taube monoplánról a líbiai Ain Zara oázis fölött, illetve lövöldözött a pisztolyával. Ezekben a bevetésekben a 2 kg-os bombák közvetlen hatása nem volt túl nagy, inkább pszichológiai hatást ért el az ellenfelek soraiban. Az ellenség moráljára gyakorolt hatással tudatosan számoltak az új fegyvernem vezetői. |
|
| "Bombázói" szerepkörben alkalmazták a Taubékat az 1911-es olasz-török háború líbiai hadszíntéren. majd a Balkán háborúkban. 1911. november 1-jén Giulio Gavotti olasz pilóta ledobta a világ első légi bombáját egy Taube monoplánról a líbiai Ain Zara oázis fölött. Ezekben a bevetésekben a 2 kg-os bombák közvetlen hatása nem volt túl nagy, inkább pszichológiai hatást ért el az ellenfelek soraiban. Az ellenség moráljára gyakorolt hatással tudatosan számoltak az új fegyvernem vezetői. |
| 1914. október 2-án Gunther Plüschow pilóta a japánblokád-hajókat támadta Tsingtao-nál. Két kis bombát vitt magával, ledobta, de nem ért el találatot.
1914. november 7-én, nem sokkal Qingdao bukása előtt, Plüschow parancsot kapott, hogy szigorúan titkos dokumentumokat szállítson Sanghajba. Útközben kényszerleszállást kellett végrehajtania, elfogták, de helyi kínai civilek megmentették. |
1914 végén 3 kg-os német bombákat és szórólapokat dobtak le Párizs felett. |
A Taube felderítők észlelték az előrenyomuló orosz császári hadsereget Kelet-Poroszországban az első világháborús tannenbergi csata során. |
| Az első légiharcok megvívásában is részük volt a Taubéknak. 1914. augusztus 25-én a brit repülőhadtest egy Taubéval szemben érte el első légigyőzelmét. Az incidens során a brit pilóták leszállásra kényszerítették a német gépet, mellette ők is földreszálltak, majd a német személyzetet a közeli erdőig kergették. A német fél szerint azonban az első "igazi" légiharc 1915. február 12-én folyt le Brüsszel fölött, ahol egy német Taube lelőtt egy angol felderítőgépet. 1915. március 24-én egy Taube Hollandia felett légiharcot vívott egy Avro 504-essel, és az angol kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani. |
|
| A rossz kormányzás és az oldalirányú irányítás megnehezítette és lassúvá tette a Taube fordulását. A repülőgép nagyon könnyű célpontnak bizonyult a gyorsabb és agilisabb szövetséges felderítők számára az első világháború elején, és mindössze hat hónappal a háború után a Taube-t kivonták a frontszolgálatból, hogy új pilóták képzésére használhassák. Sok jövőbeli német ász tanult repülni egy Rumpler Taube-ban. |
| Az Etrich Taube múzeumi példányai megtekinthetők számos ausztriai és németországi múzeumban, így a Berlini Technikai Múzeumban, a müncheni Deutsches Museumban vagy Ausztriában a Bécsi Technikai Múzeumban illetve a bécsújhelyi Aviaticum gyűjteményében. |
|
|
|
|
|
|
|
| Rumpler Etrich Taube 1911 |
|
|
|
