Mirage F1 - Légibázis

MIRAGE F1

Címlapkép: Mirage F1 | Forrás: NetSearch

Dassault Mirage F1

Mirage F1 vs. F-14 Tomcat - Összecsapások az Irak-Irán háborúban:

Mirage F1CZ vs. MiG-21 - J.Rankin és Danacio Valdez kubai hadnagy légiharca itt olvasható:

A Mirage F1 francia elfogóvadász, és alacsonytámadó csapásmérő repülőgép, melynek kifejlesztéséhez az alapokat a Mirage III szolgáltatta. A fejlesztés teljes egészében a gyártó Avions Marcel Dassault (AMD) repülőgépgyár saját költségeit terhelte, és a fejlesztés menete is alkatrészről alkatrészre való modernizálás folyamataként volt felfogható, sok esetben a gyár üzemmérnökeinek és dolgozóinak belső javaslatai alapján. A gép szakít a szuperszonikus Dassault gépek delta elrendezésével. Átlagos külsejű harmadik generációs típusnak mondható, de bizonyos tulajdonságai miatt sorolják a negyedik generációba is. Exportsikere, bár elmarad híres elődjétől, nem elhanyagolható.

A törzs felső részére beépített szárny belépőélének nyilazási szöge 50°, negatív "V" beállítási szöge 5°. Mindkét félszárny belépőélét a harmadik prototípustól kezdődően az összes gépen belső harmadán egy „farkasfog” tagolja az áramlás egyenletesebb leválasztása érdekében. A szárnyak szerkezetét két kereszttartós torziós dobozszerkezet alkotja, forgácsoló és vegyi maratással kialakított feszültséghordozó alkatrészekből kialakítva.

A törzs első felének és levegőbeömlő nyílásainak kialakítása szinte megegyezik a Mirage III-mal, a törzsközéprész keresztmetszete a perforált törzsféklapok és a nagyobb főfutómű helyigénye miatt erősen növekedett, majd a területszabályként ismert aerodinamikai kialakítás miatt a szárny kilépőéle után éri el maximális értékét. Az ilyen géptörzs kialakítás neve az angolszász szakzsargonban „kólásüveg”, az oroszban „darázsderék”.

MIRAGE F1 IRAKBAN

A TOMCAT-GYILKOS

A Mirage F1 vadászbombázókat nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépként vásárolták, és ebben a szerepkörben kiválóan teljesítettek az iráni infrastruktúra, hajózás, olajlétesítmények és katonai létesítmények ellen. Megjegyzendő, hogy pusztító légicsapásokat mértek az észak-iráni Neka hőerőmű ellen a háború utolsó szakaszában, illetve nagy hatótávolságú csapásokat mértek az iráni olajfúró platformok ellen a Perzsa-öblön túl Kharg és Siri szigeteken is.

Ugyanakkor a Mirage F1 az egyik legtermékenyebb gyilkos is volt Közel-Kelet egén. A francia gép még a világ akkoriban egyik legjobb vadászgépe, a legyőzhetetlennek tűnő F-14 Tomcat ellen is győzelmeket ért el.

Mivel nem sikerült megszerezni egyetlen jelentősebb szerződést sem a vezető európai légierőkkel, a franciák Európán kívüli országokkal, köztük Líbiával, Irakkal és Marokkóval léptek kapcsolatba, és kötöttek megállapodásokat.

1981 elején Franciaország megegyezésre jutott Irakkal, és vadászgépeket, légvédelmi rendszereket kezdett szállitani az országnak. Nyugati gépekhez nyugati légi hadviselési doktrína jár, ezek oktatása is elkezdődött. Irán technológiai előnye a légi hadviselés minőségében, és bizonyos mértékig a légiharcban is erősen erodálódott a Mirage F1EQ vadászrepülőgép 1981 nyarán történő megjelenésével.

Bár vannak feljegyzések iráni F-14-esek és az iraki F1EQ repülőgépek közötti korábbi összecsapásokról, a két típus közötti legismertebb ütközet 1981. november 24-én történt Irán délnyugati égboltján. Ezen a napon egy iráni F-14-es géppárt kaptak el iraki Mirage-ok egy meglepetésszerű támadással. Egy csaliként szolgáló MiG-21-el harapófogóba fogták a Tomcataket, majd a két Mirage R.530 közepes hatótávolságú rakétákkal lelőtte a két F-14-est. Az üss és fuss taktika bevált. Ezek a veszteségek súlyosan rontották az F-14-es pilóták morálját.

Mirage F1 és Tomcat összecsapásokról részletesebb cikk itt olvasható:

1981 áprilisa és 1988 júniusa között Franciaország összesen 86 darab együléses Mirage F.1EQ-t szállított négy különböző változatban, és 15 darab Mirage F.1BQ kétüléses oktatógépet. Ebben az időszakban a típust üzemeltető négy egység kevesebb harci bevetést hajtott végre Irán ellen, mint a MiG-21-eseket vagy Szu-22-eseket üzemeltetők, de sokkal sokoldalúbbnak bizonyultak. Kiváló repülési teljesítményt (különösen alacsony magasságban), kiváló navigációs- és találati pontosságot, valamint önvédelmi képességeket villantottak. Aligha kétséges, hogy a típus felülmúlta az összes többi harci repülőgépet az iraki arzenálban.

Az iraki Mirage-ok nem szereztek sok légigyőzelmet az iráni-iraki háború során, de négy döntő jelentőségű győzelmet szereztek iráni F-14-esek ellen, megtépázva ezzel az F-14 legyőzhetetlenségének mitoszát. 1980-1981 között a fő ellenfelek mindig az IRIAF F-14A Tomcatjai voltak. A Tomcat volt az első mikrochippel felszerelt harci repülőgép. Az F-14 korának technológiai csodája volt, amellett, hogy sebessége jóval meghaladja a 2 Mach-ot is.

JELLEGRAJZOK

Mirage F1

A Mirage III után érkező típus gurulópróbái 1964 elején kezdődtek. Ekkoriban a Dassault részt vett a NATO VSTOL harcirepülőgép–programjában. A Mirage III sárkányba emelő-hajtóművek beépítése nem volt lehetséges, a program egy átdolgozott Mirage építéséhez vezetett. A NATO stratégia változásai miatt a VSTOL harci repülőgépek továbbfejlesztését Franciaországban leállították. Igy adott volt egy új, kétszemélyes gépn nyilazott vállszárnyakkal. A dassault saját költségén fejleszteni kezdte. Először született egy Mirage F.2 prototípus 1966-ban. Ezzel párhuzamosan elkezdődött még a Mirage F.3 projektje, de ezt lefújták, és az F.2-ből egy könnyebb és egyszerűbb változatot terveztek, ebből lett az együléses Mirage F.1.

Már 1964 közepén megkapta a Dassault a szerződést egy minden időjárásban bevethető, Mirage III/5 felváltására szánt elfogóvadász kifejlesztésére. A dassault az F.1-t rászervezte erre a szerződésre. Az első prototípus – a Mirage F.1-01 – elkészülte 1966 végére tolódott. December 23-án teljesítette első sikeres felszállását. A SNECMA Atar 9K hajtóművel a negyedik repüléskor, 1967. január 7-én elérte a kétszeres hangsebességet. 1967. május 18-án egy nagysebességű repülési próba során a gép lezuhant Istres közelében, az AMD fő berepülőpilótája, René Bigand életét vesztette. Emiatt módosításokat eszközöltek, és az egész típuselőírást átdolgozták. 1967 szeptemberében a francia kormányzat megrendelt három előszéria-példányt, és egy törőpéldányt statikus próbákra.

A Mirage F.1-02, a második prototípus-sorozat első példánya először 1969. március 20-án repült Istres-ben, és már ekkor elérte az 1,15 Mach-ot. Négy nappal később elérte a kétszeres hangsebességet is. 1969. szeptember 18-án repült először a módosított belépőélű (farkasfog) Mirage F.1-03. Ezt követte az F.1-04, már teljes avionikával, és a szériagépek kivitelezési mintája lett. A 03-as, és a 04-es 1973 márciusáig több mint 1600 repült órát teljesített.

Az első széria F.1 1973. február 15-én repült, és négy héttel később az Armée de l’Air át is vette. Az első gyártósoron készült az F.1C, egy többfeladatú harci repülőgép elsődlegesen elfogóvadászként. Ebből lett az F.1A (földi csapásmérésre), az F.1B (kétszemélyes kiképző), az F.1E (csapásmérő terepkövető radarral és látótérjelzővel) és az F.1R (harcászati felderítő).

Ezek után jött volna még egy Mirage F.1, egy jóval erősebb hajtóművel, 2,5 Mach körüli végsebességgel, de a Mirage 2000 tervei miatt, az eredményeket inkább ott hasznosították. Ezt a változatot eleinte nevezték F1E-nek, semmi köze a későbbi F1E expotváltozathoz.

Az 1974-es megrendelési szerződések szerint leszállított gépek száma 234 db az F.1C változatból, ebből Franciaország (105), Spanyolország (21), Dél-Afrika (F1AZ, és CZ, 48 db., részben liceszgyártás), Görögország (40) és Kuvait (20).

FESTÉSMINTÁK