| Mirage F.1 vs F-14 Tomcat |
| Az Iraki Légierő (IrAF) Mirage F1-esei az Iráni légierő (IRIAF) Tomcatjei ellen |
|
| A Mirage F1 az egyik legtermékenyebb gyilkos volt Közel-Kelet egén. A francia gép a világ akkoriban egyik legjobb vadászgépe, a legyőzhetetlennek tűnő F-14 Tomcat ellen is győzelmeket ért el. Kash Ryan beszélt az F.1 történetéről az iráni-iraki háborúban. |
| Mivel nem sikerült megszerezni egyetlen jelentősebb szerződést sem a vezető európai légierőkkel, a franciák Európán kívüli országokkal, köztük Líbiával, Irakkal és Marokkóval léptek kapcsolatba, és kötöttek megállapodásokat. |
| Irak 1980 szeptembere óta harcolt Iránnal. Az iráni fegyveres erőket 1979-ig különféle nyugati fegyverekkel szerelték fel, technikailag és kiképzésük minőségét tekintve is az irakiak felett álltak. Az iráni légierőben több mint 450 vadászrepülőgép (F-14, F-4 és F-5) szolgált, a személyzet az Egyesült Államokban vagy amerikai tanácsadóktól kapott kiképzést, ezért jól ismerték a doktrínát. Az iraki fél főleg orosz fegyvereket vásárolt, a személyzet orosz irányelvek mentén kapta a kiképzést, vagyis a szovjet háborús doktrína volt túlsúlyban. |
| 1981 elején Franciaország megegyezésre jutott Irakkal, és vadászgépeket, légvédelmi rendszereket kezdett szállitani az országnak. Nyugati gépekhez nyugati légi hadviselési doktrína jár, ezek oktatása is elkjezdődött. Irán technológiai előnye a légi hadviselés minőségében, és bizonyos mértékig a légiharcban is erősen erodálódott a Mirage F1 vadászrepülőgép 1981 nyarán történő megjelenésével. Része volt a hanyatlásban annak is, hogy az iráni légierő is szenvedett a válogatás nélküli tisztogatásoktól, amelyek nagy százalékban megfosztották a haderőnemet a szakképzett repülőszemélyzettől és vezető beosztású tisztektől. |
| A franciák által kiképzett iraki pilóták ekkor már bátrabban, nagyobb önbizalommal küzdhettek az Egyesült Államokban kiképzett iráni repülőkkel szemben. Biztosak voltak tudásukban és az elhúzódó háborúban egyre agresszívebbek, hatékonyabbak lettek. Elmúltak azok az idők, amikor az iraki pilóták nagymértékben támaszkodtak a földi irányitás parancsaira az iráni gépek elleni harcban. |
| Hogyan voltak képesek az IrAF Mirage F.1 vadászbombázói lelőni négy IRIAF F-14 Tomcat repülőgépet? |
| 1981 áprilisa és 1988 júniusa között Franciaország összesen 86 darab együléses Mirage F.1EQ-t szállított le négy különböző változatban, valamint 15 darab kétüléses Mirage F.1BQ átalakított kiképzőgépet. Ebben az időszakban a típus az Iraki Légierő (IrAF) alapvető igáslova lett. A négy egység, amely ezeket a repülőgépeket üzemeltette, kevesebb harci bevetést hajtott végre Irán ellen, mint a MiG-21-eseket vagy Szu-22-eseket üzemeltető egységek, de az F.1 -esek jóval sokoldalúbbnak bizonyultak, miközben kiváló repülési teljesítményt (különösen alacsony magasságon), kiemelkedő navigációs és találati pontosságot, valamint terhelhetőségi és önvédelmi képességeket kínáltak. |
| Az iraki Mirage F.1 nem szerzett sok légi győzelmet az iráni-iraki háború alatt, de azok közül néhány a háború legfontosabb légigyőzelmének bizonyult. „Támadj és fuss” taktikával négy győzelmet arattak az iráni F-14-esek ellen, megsemmisítve ezzel az F-14 típus legyőzhetetlenségének auráját. |
| Ahogyan azt Tom Cooper és Milos Sipos is kifejtették az Irak Mirages (A Dassault Mirage család az Iraki Légierő szolgálatában, 1981-1988) című könyvükben, hogy bár szinte az összes rendelkezésre álló iraki forrás továbbra is azt állítja, hogy elsődleges ellenfelük az iráni földi légvédelem volt, kétségtelen, hogy 1980-1981-ben a pilóták fő ellensége az IRIAF F-14A Tomcat vadászgépei voltak. |
| Az F-14, az első mikrocsippel felszerelt harci repülőgép, korának technológiai csodája volt. Ugyanolyan jól manőverezhető, mint a sokkal kisebb MiG-21. Nagy teljesítményű AWG-9 radarral és számítógép vezérelt fegyverrendszerrel szerelték fel. Irán eredetileg 80 Tomcatet és 714 Phoenix rakétát rendelt. 1979 áprilisában Teherán és Washington kapcsolata megszakadt. Addig 79 darab F-14A és 240 darab AIM-54 érkezett meg. Irán azonban nem kapta meg a fejlett AIM-7F Sparrow és AIM-9H Sidewinder rakétákat, így a háború első hónapjaiban a típusnak Phoenix rakétákkal és a beépített 20 mm-es M61A1 Vulcan hatcsövű ágyúval kellett harcba szállnia. Csak 1981 tavaszán alakította át az IRIAF a gépeket a meglehetősen elavult és kevésbé megbízható AIM-7E-2 Sparrow és AIM-9J Sidewinder rakéták hordozására. Az átadott AIM-54 Phoenix rakétákkal Iránnak a háború alatt 39 iraki repülőgépet sikerült lelőnie. |
| Az 1979-ig F-14-eseken kiképzett mintegy 120 iráni pilóta és valamivel kevesebb, mint 100 radar-elhárító tiszt (RIO) közül kevesebb mint kétharmaduk szolgált még mindig 1981-ben. Mindazonáltal mindegyikük átfogó légiharci taktikai kiképzésben részesült az Egyesült Államokban illetve otthon, és ezt felfrissítették az 1980 augusztusában Irakkal vívott első határincidensek után indított gyors tanfolyamokon. Az amerikai támogatástól elvágva a támogató infrastruktúra is kaotikus állapotban volt, az Iráni Iszlám Köztársaság Légierője (IRIAF) az idő nagy részében képtelen volt a rendelkezésre álló 76-ból 12-20 Tomcat gépet bevetésképes (FMC) állapotban tartani. Ezek azonban elegendőek voltak a harci járőrözéshez (CAP) Huzesztán, Khark-sziget és Teherán felett, általában reggel 9:00 órától délután 17:00 óráig. |
| 1981 őszére az iráni F-14A-k elleni harc reménytelennek bizonyult az IrAF számára. A rendelkezésre álló MiG-21MF/bis és MiG-23MS gépek gyenge radarokkal és rakétákkal voltak felszerelve. Túl gyakran és túl korán észlelték a gépeket, és ha nem fordultak vissza, lelőtték őket. Az IrAF egyetlen év alatt mindössze annyit ért el, hogy az egyik MiG-21-es pilóta egy kaotikus légiharc során 23 mm-es ágyútűzzel eltalált és megrongált egy F-14A-t Ahváz felett. |
| A helyzet még drámaibb volt az iraki vadászbombázók számára: mivel régi RWR-rendszereik nem tudták érzékelni az AWG-9 jeleit, amikor az keresési módban közelített; és mivel az AIM-54 ballisztikus pályán repült, felülről támadta a célpontjait. Több tucat iraki pilótát lőttek le nagy távolságból anélkül, hogy valaha is tudták volna, mi találta el őket. Az egyetlen hatékony védekezési módszer az volt, hogy miután vizuálisan megerősítették az IRIAF Tomcatek jelenlétét – a MiG-ek azonnal dobták lőszereiket és visszavonultak. |
| Nem meglepő módon a bagdadi főhadiszállás nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a 79. század új Mirage F.1-esei megtalálják a módját a „Kandúrfenyegetés” elhárításának. Mivel az IRIAF F-14A repülőgépei az Ahváztól északra állomásozó CAP bázison továbbra is veszteségeket okoztak az IrAF vadászbombázóinak, november elején az IrAF főparancsnoksága elrendelte a 79. századnak, hogy erősítse meg Wanda AB-nél állomásozó különítményét 10 repülőgéppel. Az újonnan létrehozott 3. légvédelmi hadosztály Dél-Irak légvédelméért felelős parancsnokának, Nagdat an-Naqeeb dandártábornok parancsára ezentúl minden iraki légicsapás előtt két Mirage és egy MiG-23-as megpróbálta elterelni a Tomcat vadászgépek figyelmét. |
| Ez volt a „Zsiráf” taktika. Nevét az F.1-esek repülési profilja miatt kapta. Alacsony magasságról meredek emelkedéssel radarbefogás és tüzelés után vissza földközelbe és haza. Az 1979-ben bevezetett, 25 km-es hatótávolságú Matra Super 530F rakéták beváltották az ígéreteiket. |
| |
A "Zsiráf" akció, 1981. november 15. |
|
| |
| 1981. november 15-én kora délelőtt a 39. század két MiG-23MS repülőgépe megközelítette az Ahváztól északra járőröző Tomcat vadászgépeket, hogy felkeltse a figyelmüket. Miközben az irániak reagálni kezdtek a MiG-23-as párra, Mukhalad őrnagy vezetésével két Mirage F.1EQ-2 alacsony magasságon megközelítette őket. Amikor a két Mirage F.1EQ-2 már 20 kilométeren belül került az F-14-esekhez, a földi irányítás kiadta az előre meghatározott kódszót – „Zsiráf!” –, arra utasítva a pilótákat, hogy emelkedjenek a magasba, kapcsolják be a radarjaikat és tüzeljenek. A két iraki befogta a Tomcateket, majd két Super 530F rakétát lőtt ki körülbelül 10 kilométeres távolságból. Az iráni gépeknek túl kevés idejük maradt a reagálásra. A Gholam-Reza Nezam-Abadi kapitány pilóta és Fahollah Jalal-Abadi hadnagy (RIO) gépe közvetlen találatot kapott, a legénység katapultált. Ez volt az iráni légierő első megerősített légigyőzelme egy F-14A Tomcat repülőgép ellen. |
| |
1981. november 24. és november 25. |
|
| |
| A két típus között egy másik ütközet 1981. november 24-én történt Irán délnyugati égboltján. Naqeeb dandártábornok 1981. november 24-én újabb akcióra utasította a 79. századot. Két „Zsiráf” műveletet indítottak aznap. Mindkettőt a 67. század hajtotta végre a 39. század MiG-23MS és MiG-23MF gépeivel összehangolva. Ugyanazon a mintán haladtak, mint az első sikeres rajtaütés. Az iraki pilóták – talán izgalmukban –, de mindig csak egy F-14A-t vettek célba, minden támadásban egy Tomcatet lőttek le. |
| Délelőtt lelőtték Jafar Bahadoran kapitány és Yadollah Hosseini hadnagy (RIO) F-14-esét, délután pedig Abolfazl Hooshyar őrnagy és Ahmad Roustaei hadnagy (RIO) Tomcatjét szedték le. |
| |
A bosszú. 1981. november 27. |
|
| |
| 24 órán belül az iráni Isfahan AB 8. taktikai légibázisának tisztjei összeültek, hogy megtervezzék a visszavágót a fürge Mirage-ok ellen. A kiváló F-14A oktatópilóta, Fazlollah Javidnia kapitány végül előállt egy tervvel, mely ha sikerül, bosszút állhatnak a két lelőtt Tomcatért. |
| Javidnia kapitány így emlékszik vissza : |
| „Beszéltem a légierő parancsnok-helyettesével, Babaei ezredessel, aki maga is remek F-14-es pilóta volt. Elmondtam neki, hogy ahhoz, hogy leszedjünk néhány iraki Mirage F1-et, aznapra meg kell tisztítanunk az eget Irántól délnyugatra minden polgári vagy katonai forgalomtól, és abszolút rádiócsend kell az egész hálózaton. Mindössze egyetlen F-14-essel repülünk, ami a Mirage-okat a saját légterünkbe csábítja majd, azt hivén könnyű préda leszünk. Mivel egyedül leszek a kijelölt légtérben, lőhetek mindenre ami azon a napon Irakból az iránba repül. |
| Egy ovális pályát terveztünk meg 6000 méter magasságban, felszálltunk, és csak vártunk. A radarkezelők utasítást kaptak, hogy a mikrofonon háromszor kattintsanak, ha közeledő behatolót látnak hatóra irányból, akkor, mikor mi nyugatról keletre repülünk.” |
|
 |
| Javidnia és mögötte ülő radarkezelő tisztje (RIO) Khorshidi hadnagy, megkezdte CAP-pályáját Ahvaz közelében, Irán délnyugati részén. A terv az volt, hogy ne kerüljenek 20 mérföldnél közelebb egy behatolóhoz, így BVR (látótávolságon túli) paraméterekkel tüzelhetnek. Két alacsonyan repülő F-5E Tiger vadásszal dolgozott össze. |
| Nemsokára két Mirage F1-et indítottak a Basrah város melletti Shiabah légibázisról, hogy elfogják a céltalanul repülő, látszólag tanácstalan F-14-est. Az F-5 pár figyelmeztette az F-14-est. Ahogy a két Mirage és a magányos F-14 megfelelő távolságba került egymáshoz, Javidnia egy gyors Split S-be rántotta gépét, de utasította Khorshidi hadnagyot, hogy kövesse nyomon radarján a mumusokat. Javidnia a Split-S végén kivette gépét a merülésből, emelkedni kezdett, majd radarjával befogta az egyik iraki gépet. Ahogy hangot kapott, azonnal kilőtt egy AIM-54A Phoenix rakétát. Ezután egy másik függőleges manővert, az úgynevezett „F-Pole”-t hajtották végre. Ily módon a Tomcatjük az ellenség oldalára került, miközben radarját továbbra is a célponton tartotta, hogy korrigálja a Phoenix rakéta pályáját. A vadászból másodpercek alatt prédává változott két iraki most a túléléséért küzdött. Mindketten kilőttek egy-egy R-23R közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát. Túl későn. Javid rakétája elkapta a MiG-23-ast. A széteső vadászgép roncsai a másik MiG-nek csapódtak, ami RTB-re (Return to Base - visszatérés a bázisra) kényszerült, és füstöt húzva fordult hazafelé. A hatalmas robbanást és tűzgolyót a földi csapatok és megfigyelők is látták. Az egyik iraki meghalt, a másik katapultált és az irániak elfogták. Mindkét R-23R célt vesztve lezuhant. |
|
 |
| F-14, 3-6065, BuNo 160363. Az első ülésen F. Javidnia kapitány. Irán, az 1990-es évek közepe. |
| 2015-ben a háború egyik kiváló szakértője, Pierre Razoux összesen 12 légi győzelmet könyvelt el Javidnia-nak. Jalil Zandi, Fereidoun Ali-Mazandarani, és Javidnia lettek a háború legsikeresebb pilótái. 2019-ben Razoux pontosított, és azt írta, hogy Javidniának 11 megerősített győzelme van, ám ezeken kívül még 2 valószínű győzelem írható a listájára. |
| Irak mindent megtett Hashem All-e-Agha, Irán legjobb F-14-es pilótájának megöléséért és az IrAF folyamatosan kereste a lehetőséget. Egy igen jó alkalom 1984 augusztusának elején kínálkozott, amikor az iraki hírszerzés tudomást szerzett egy iráni kereskedelmi hajókból és tankerekből álló konvojról, amely a Hormuzi-szorosból indult Busehr és Bandar-e Khomeini felé. A konvoj védelmére irányuló erőfeszítések főszereplője ezúttal is Hashem All-e-Agha volt |
| Amikor a karaván 1984. augusztus 11-én közeledett Khark szigetéhez, az IrAF támadást tervezett. Ez azonban szükségessé tette két F-14-es vadászgép eltávolítását, amelyek harci járőrözést végeztek Khark és Busehr között. A két Tomcat vadászgép megsemmisítésének feladatát az újonnan létrehozott 73. számú század parancsnoka kapta. A 73-ast nemrég leszállított MiG-23ML vadászgépekkel szereltek fel. |
| Szokásos taktikájukat követve a két MiG alacsonyan dübörgött Kuvait felett, majd déli irányba fordultak a Perzsa-öböl vizei felé, mielőtt kelet felé fordultak volna Khark-sziget irányába. Közel szuperszonikus sebességgel haladva úgy időzítették a megközelítést, hogy legalább az egyik F-14-est eltalálják, miközben az a CAP-mintázatának délkeleti szakaszán repült. |
| Amikor a Basrától délnyugatra fekvő Wahda légibázis földi irányítói kiadták a „zsiráf” kódszót, mindkét MiG utóégetőt kapcsolt és 23 000 láb (7 000 méter) magasra emelkedett, arra számítva, hogy alulról eltalálják a Tomcateket. Ám a radarok nem láttak semmit. Némi zavarodottság után a két iraki parancsot kapott, hogy váljanak le és nézzenek körül. Ekkor a fiatal pilóta, Ameer főhadnagy meglehetősen meglepődve azon, amit maga előtt látott, a rádión felkiáltott: „Fourrrrrrrrrrrrrrrrteeeeeen!”. A földi irányító magyarázatot követelt, mire Ameer azt válaszolta, hogy egy „F-14-es van közvetlenül előttünk… 500 méterre vagy kevesebbre!” Parancsot kapott, hogy nyugodjon meg, maradjon le az R-60M rakéták minimális indítási értékére. Másodperceken belül Ameer indított és az egyik rakéta eltalálta a célt. |
| A Tomcat legénysége All-e-Aghából és Mohammad Rostampour főhadnagyból állt. Órák óta a levegőben voltak, és egy összecsapást aznap korábban már túléltek egy másik iraki MiG-kötelékkel szemben. Figyelmüket észak felé fordították, ám a MiG-23-asok nyugat felől közeledtek. |
|
| „A nagy magasság ellenére a látási viszonyok rosszak voltak” – emlékezett vissza Rostampour. „Pozíciót cseréltünk a szárnyunkkal, miközben balra, a part felé fordultunk. A fordulat után Hashem szokatlan erőket érzett a boton és megkérte a kisérőjét, hogy ellenőrizze vizuálisan is a repülőgépünket, hogy van-e sérülés. Amikor a kisérő hátramaradt, hirtelen egy közeledő rakétát vett észre, és – bumm! A jobb hajtóművünket találták el! A becsapódástól elvesztettem az eszméletemet” – folytatta Rostampour. „Amikor magamhoz tértem, olyan forró voltam, mint egy szauna. A pilótafülke burkolata még sértetlen volt, de a repülőgépünk lángokban állt, és a tengerfelszín gyorsan közeledett. Ösztönösen meghúztam a kart, és mindkettőnket katapultáltam, majd másodpercekkel később a vízbe zuhantunk. A vízben nem láttam túl messzire. Percekbe telt, mire elértem a felfújódó csónakot, és bemásztam. Többször is hívtam Hashem-et, és egy darabig hallottam is a hangját. De soha nem találták meg.” |
|
|
| Miután a két MiG-23ML-nek még mindig elegendő üzemanyaga volt, a Wahda földi irányítása újabb támadásra utasította őket. Ameer és szakaszvezetője magabiztos volt. Az R-24R-jeiket nagyobb távolságból is képesek voltak bevetni. Egy F-4E Phantomot cserkésztek be. A 30 kilométeres távolsághoz közeledve az első MiG pilótája befogta a célt. Amikor a hatótávolság 25 kilométerre csökkent, kilőtt egy R-24R-t. A Phantom egy hirtelen fordulattal reagált. A HUD felvételének későbbi elemzése azt mutatta, hogy a rakéta megpróbálta követni a manővert, de két-három kilométerrel eltévesztette a célt. |
| A Phamtom fordulója a másik MiG-et vezető Ameer főhadnaknak viszont kedvezett, mert elé került. A fiatal iraki kilőtte egyik R-24T-t. A rakéta jól követte a célt, de nem érte el, mivel az F-4 messze volt és gyorsulva távolodott. |
| Ezzel véget ért az 1984. augusztus 11-i délelőtti légicsata. Míg a Bagdadi Rádió meglehetősen túlzottan lelkesen állította, hogy három F-14-est lőttek le, csak egy héttel később értesítették a két iraki pilótát arról, hogy megölték az iráni légi hadviselés vezető szakértőjét. |
| All-e-Agha-ról évekig keringenek pletykák. Halála után az IRIAF F-14-es flottája soha többé nem volt olyan hatékony, mint korábban. |
| A szerző Tom Cooper szeretné kifejezni köszönetét Babak All-e-Aghának, Javad A.-nak és Ahmad Sadik dandártábornoknak a cikk elkészítésében nyújtott segítségükért. |
| 1982 februárjában Hosein Khalili egyike volt annak a számos F-14-es pilótának, akiket a háború kitörése után képeztek át F-14-re. Tapasztalt F-5-ös pilóta volt, sok órányi repüléssel és harci küldetésekkel. Tapasztalata aranyat ért, 1988. február 9-én 75 percen belül 3 iraki vadászgépet lőtt le. |
| Ezen a napon Hosein Khalili és Ghiasi RIO 08.30-kor akadt össze négy iraki vadásszal. Khalili befogta őket, ezt nyilván az iraki vadászok is észlelték, de meglepetésre nem fordultak vissza. Jöttek rendületlenül, ezért Khalili úgy döntött, hogy Sparrow rakétákat használ, mert a Sparrow "E" sorozatának nem túl jó pontossága miatt lőtávolságuk 5-10 kilométer körül volt. Khalili 5km-nél két Sparrow-t lőtt ki az egyik gépre és amint megkapta a BreaK X jelzést a TID-n, kitört balra, és egyből egy másik, Mirage F1-es vadászcsoporttal találta magát szemben. Némi manőverezés után beült két Mirage mögé. Befogta az egyiket, de mielőtt a Sidewinder rakétát elindíthatta volna, a Mirage kifordult. Khalili tapasztalatai szerint az elszakadó vadász mindig a támadó mögé igyekszik kerülni, ezért levált a könnyebb célpontról és a kiforduló vadászt követte. Röviddel ezután egy szűk forduló közben körülbelül 400 méterről indított egy Sidewinder-t, ami pillanatokkal később a Mirage-ba csapódott. |
| A többi Mirage ekkor fordult vissza Irak felé, Khalili pedig az Arabi-sziget környékén találta magát a Bushehr Radar hatókörén kívül. Visszatérésekor felvette a kapcsolatot és tájékoztatta a GRC-t (GROUND SURVEILLANCE RADAR - Földi Megfigyelő Radarállomás) a helyzetről. Eközben visszahívták az F-14 támogatására felszállt F-4 Phantomot. |
| Jelentéstétele után a Bushehr TV interjút akart készíteni Khalilival, de Yassini bázisparancsnok figyelmeztette őt, hogy "Alert 5"-ban van (5 perces készültség). Röviddel ezután meg is szólaltatak a szirénák és Yassini így szólt Khalili-hoz:
- Légy óvatos, mert az irakiak visszajönnek érted. |
| Khalili tudomásul vette a figyelmeztetést, és újra felszállt. Odafent rájött, hogy a terület tele van ellenséges vadászokkal, de röviddel ezután az iraki vadászok megfordultak, és visszaindultak bázisaikra. A rádióban csend, az ellenséges gépek eltűntek, minden néma. Nemsokára a GRC is megerősíti, hogy nincs iraki vadász a környéken. Ilyenkor általában a pilóták meglazítják a hevedereiket, hogy pihegjenek egy kicsit, de most nem hagyta békén, amit Yassini ezredes mondott neki felszállás előtt. A mögötte ülő fiatal RIO, Ghaisi tanácsára Khark-sziget felé fordulnak, hogy ellenőrizzék az olajszállító tartályhajókat. Ez a repülés Ghaisi harmadik harci repülése volt. |
| Ahogy közeledtek a Perzsa-öbölből kifelé tartó tartályhajó-csoporthoz, észrevettek egy vadászgépet, amely süllyedésben a hajók felé tartott. Khalili nem volt biztos abban, hogy Bandar Abbastól felszállt baráti gépet lát, ezért úgy döntött, hogy elfogja a gépet és azonosítja. Nem sokkal később megközelítés közben rájött, hogy a gép egy Mirage F-1-es. Az iraki 3-4 kilométerre húzott el a Tomcat előtt, de nem vette észre Khalili gépét. Khalili ráfordult az iraki gépre, a fegyverzeti panelen kiválasztotta a Sidewindert és befogta a Mirage-t. Körülbelül 4-500 méter távolságban hangot kapott, és elindította a rakétát. |
| Ebben a pillanatban RIO-ja, Ghiasi felkiáltott:
- Break, break, break!
Khalili azonnal éles fordulóba rántotta gépét, miközben a RIO folytatja:
- Szendvicsben vagyunk... két MiG van mögöttünk!
Khalili néhány kemény manőver után utánégetőt kapcsolt, és eltűnt a MiG-ek elől. Járőrözési területüket a manőverek ellenére sem hagyták el, és miután meggyőződtek róla, hogy a MiG-eket lerázták, ismét a tankerek felé fordultak. Folyamatosan figyelve a környéket, egyszercsak egy sekély vízben égő Mirage-ra lettek figyelmesek. Az az iraki gép volt, melyre Ghiasi figyelmeztetése előtt épp kilőtte a Sidewindert. |
| A nap végén két találatot erősítettek meg nekik vizuálisan, illetve egyet valószínűként az F-14 kameráinak adatai alapján. |
| 1986 óta a Farsi-szigetet az IRGCN (irán haditengerészete) bázisává fejlesztették, beleértve egy jól védett kikötőt és egy radarállomást. Az irakiak MiG-25RB-vel készített fényképek alapján tanulmányozták, de nem volt igazán jó elképzelésük arról, hogy mi folyik ott. Nem tudták, hogy a helyi parancsnokságnak van egy forródrótja a TFB.6-hoz: az irániak mindig felhívták a bázist, ha bármilyen iraki repülőgépet észletek. |
| 1988. április 21-én az irakiak úgy döntöttek megtámadják a radarállomást precíziós AS.30Ls-el. Két Mirage F.1EQ-5 vadászgépet küldtek. A gépek alacsony magasságban és legalább 920 km/h sebességgel közelítették meg a célpontot. A cél közelében emelkedni kezdtek, hogy 4000 m magasságból tüzeljenek. Eközben egy 4 g-s manővert hajtottak végre, ám ekkor Amer Abdullah kapitány által repült Mirage találatot kapott. A gép nem zuhant le, Abdullah valahogy kihozta a célkörzetből gépét és óvatosan repülve a majd' 150 kilométerre lévő kelet-szaúd-arábiai Dhahran AB-n szállt le - ahol az alábbi fénykép is készült -, és a Mirage végül egy "majomfogó-háló" segítségével állt meg a kifutópályán. |
| Mirage F1EQ5 a találat után kényszerleszállást hajtott végre. A gép (No. 4569) részt vett a Farsi-szigeten végrehajtott légitámadásban, ami igazából csak egy szikla a Perzsa-öböl közepén. |
|
| Az irakiak azt hitték, hogy a 4569-es Mirage F.1EQ-5-öst egy „Strela” MANPAD találta el, amelyet az IRGC lőtt ki. Csakhogy a Mirage 920-1000 km/h sebességgel repült, éppen 4 g-t húzva, közel 4000 méter magasság környékén... nos, ezek nem igazán MANPAD-indítási feltételek. Tulajdonképpen nem is MANPAD volt... |
| Az irakiakat a támadás előtt még épp időben észlelte a Farsi-sziget radarja. Az IRGCN azonnal felvette a kapcsolatot Bushehr-i légitámaszponttal, ahol a TFB.6 egyik F-14A gépét riasztották. A támadás előkészítésével törődő irakiak nem figyeltek fel a közeledő iráni gépre. A Tomcat befogta az egyik Mirage F1-est egy AIM-7E rakétát indított. A Mirage jobb szárnya alatt a külső pilonon rögzített Remora pod viszont kellően eltérítette a rakétát ahhoz, hogy ne közvetlen találat legyen. Az AIM-7E a Mirage közelében robbant és "csak" megrongálta az iraki gépet. |
| Az utolsó „Zsiráf” bevetésre 1988. április 24-én került sor. Két Mirage F.1EQ-4 és két F.1EQ-5 szállt harcba egyetlen IRIAF F-14A ellen, melynek pilótája a Tomcat típuson legtöbb győzelmet szerző pilóta, Jalil Zandi volt. F.1EQ-5-ösök voltak a csalik és Kharktól mintegy 50 kilométerre délre egy CAP őrjáratot végrehajtó Tomcat vadászt a két F.1EQ-4 elé vitték. Ahmed Husszein Khalaf kapitány befogta a Tomcatet, és 10 kilométerről kilőtt egy Super 530F rakétát. Iraki források szerint Husszein rakétája vagy közvetlen találatot ért el, vagy közvetlenül a pilótafülke alatt robbant fel. A légigyőzelmet megerősítették, azonban bármit is láttak az irakiak a felvételek áttekintése után, Dzsalal Zandi őrnagynak sikerült leszállnia a súlyosan megrongálódott Tomcat géppel Busehrben. |
| Az utolsó győzelem: 1988. június 14-én az első öbölháborúban lőttek le utoljára iraki repülőgépet iráni F-14-esek, amikor a 81TFS/TFB.8 Tomcatje egy AIM-9P-vel megsemmisítette az iraki légierő egyik Dassault Mirage F1 EQ-ját. |
| Iraki pilóták felszállás előtti eligazításon. A háttérben Mirage F1EQ gépek. |
| The Dassault Mirage Family in service with the Iraqi Air Force, 1981-1988 |
|
| Szerkesztette: Légibázis Admin 2025.12.30. |
|
