Egy J8-II. D 2001 április elsején elfogott egy EP-3E felderítőt Hainan szigetétől 110 kilometerre. Cdr. Wang Wei ( 王伟 ) pilóta veszélyesen közeli manővereinek következtében a két gép összeütközött és a kínai pilóta meghalt. Az esetről a "Hainan-sziget incidens" cikkben olvasható részletes beszámoló.

AA J8-II. Finback-B verzió legfeltűnőbb változása az orr rész és a beömlő nyílások teljes átalakítása volt.

J-7 sárkányának meglehetősen egyértelmű áttervezése két hajtómű befogadására. Annak ellenére, hogy hasonlít a Mikoyan kísérleti Ye-152A gépére, nem azon alapult. A gyártás 1979 decemberében kezdődött. Körülbelül 100-150 gép állt szolgálatba a '80-as évek elején.
A továbbfejlesztett J-8-2 tervezését 1980-ban kezdték meg, gyártása pedig 1980 végén kezdődött. A J-8-2 teljesen új orrkiképzést kapott, sokkal nagyobb radart és szellőzőnyílásokat, valamint egyéb, kevésbé hangsúlyos fejlesztéseket.

A Jian-8IIM változat, amelyet Kína és Oroszország fejlesztett ki, az F-8M vadászgép alapos korszerűsítésének eredménye (a kínai fegyvermegjelölési rendszerben kizárólag exportra szánt fegyverekre utal az „M” jelölés). Valójában ez már egy új vadászrepülőgép. Ennek a verziónak az első repülését 1996. március 31-én hajtották végre. Fejlett elektronikai rendszerekkel rendelkezik, amelyek hiánya már hosszú ideje hátrányos helyzetbe hozta Kína vadászrepülőgép-gyártását.

A J-8 és J-8II repülőgépek eleinte megbízhatatlanok, rossz fegyverkészlettel és nem hatékony hajtóművekkel rendelkeztek. A J-8-II a legjobb esetben is egy korai (1960-as évek beli) amerikai F-4 Phantom modellel hasonlítható össze.

Az ikerhajtóműves Jian-8IIM már állítólag jobban felszerelt, nagysebességű teljesítménye, radarja és elektronikus berendezései is jobbak, mint az F-16A, F-16C, F-18 és a Mirage 2000-5. Új, nagy teljesítményű WP-13B hajtóművei nagymértékben javították az alacsony magasságú manőverezőképességet. Ebben valamivel jobb, mint az F-18 és a Mirage 2000-5, de rosszabb, mint az F-16.

A Jian-8IIM megkapta a sisakkijelzőket és fejlettebb PL-9 és P-73 rakétákat, amelyekkel közeli légi harcban felülmúlja az F-16C-t. A Phazotron orosz cég, szerződéseket írt alá Kínával 150-200 továbbfejlesztett Zhuk radar biztosítására, elsősorban a F-8II-höz, valamint az új Chengdu J-10 vadászgéphez is. Ezek a radarok az alapváltozat adat- és jelfeldolgozási teljesítményének hatszorosára képesek, és észlelési tartományuk 80 km. Képesek nyomon követni 24 célpontot, ezzel egyidejűleg 2-4 célpontra képes tűzkiváltási javaslatot tenni.

A Jian-8IIM nem használ nagy mennyiségű kompozit anyagot és titánötvözetet, és nincs felszerelve bonyolult szárnyakkal sem. Következésképpen a Jian-8IIM sokkal olcsóbb, mint az F-16C. Bár a Jian-8IIM már megbízható, meglehetősen nehézkes. Az F-16-ot meghaladó üzemanyag-terhelésnél működési tartománya rövidebb, mint az amerikai gépé.

J8 B

A J-8II Block-02 - más néven J-8B - volt a J-8II első szolgálatba állított változata. Az első repülése 1989 novemberében volt. Sámos fejlesztést mutatott be, ideértve a Type 208A mono-impulzusos radart, a HK-13E HUD kijelzőt, az 563B Type INS / GPS integrált készüléket és a JD-3II HARCÁSZATI LÉGI NAVIGÁCIÓ-t. A későbbi gyártási változatot a KLJ-1 impulzus-Doppler radarral és a KJ-8602A radarral is felszerelték. Ezen javítások ellenére a J-8B-nek még mindig hiányzott a BVR harci képessége. A repülőgépet 1995 decemberében nyilvánították hadrafoghatónak, majd a PLAAF-nál és a PLANAF-enál üzembe helyezték.

2001. április 1-jén egy kínai J–8D vadászrepülőgép Hainan szigetétől 100 kilométerre délre, nemzetközi vizek felett összeütközött egy amerikai EP–3 felderítő repülőgéppel.

J8 C
A Shenyang folytatta a J-8II modernizációs programját, valószínűleg Izrael vagy Oroszország támogatásával. Az 1990-es évek elején egy radikálisan továbbfejlesztett J-8C (más néven J-8 III néven ismert) változatot vezettek be, amely új avionikát és hajtóművet kapott. A J-8C programot 1991 körül kezdték, és a repülőgép először 1993-ban repült sikeres tesztet.

A C modell számos fejlesztést tartalmazott, köztük egy új, több üzemmódú impulzusos Doppler radart, amely állítólag az izraeli Elta EL / M 2035 technológián alapult, egy digitális tűzvédelmi rendszert és egy új, többfunkciós kijelzővel ellátott „GLASS” pilótafülkét (MFD). A repülőgép eredeti WP-13AII hajtóművét felváltotta az erősebb WP-14, amelyet a Shenyang Liming Aero-Engine Company fejlesztett ki.

Összesen két J-8C prototípust azonosítottak, sorozatszámuk „8301” és „551”. Az '551' prototípust légi utántöltésre is felkészítették. Az JS-8C fejlesztését az 1990-es évek végén a PLAAF törölte Su-27 / J-11 vadászgép javára. A "C" echnológiáit későn alkalmazták a J-8F változat fejlesztésénél.

J-8D
A Shenyang az 1980-as évek végén elkezdte tanulmányozni a J-8II repülés közbeni utántöltési képességének lehetőségeit. A módosított J-8II fedélzeti üzemanyag-utántöltő rendszerrel először 1990. november 21-én repült. Az első sikeres repülés közbeni tankolás H-6 tartálygépről valószínűleg 1992/93-ban történt. A repülőgép 1996-ban J-8D jelöléssel lépett szolgálatba, és első nyilvános debütációját 1999. október 1-jén Pekingi repülőshow alatt mutatta be, a Kínai Népköztársaság 50. évfordulóján.

A J-8D nem visszahúzható töltőcsővel rendelkezik a pilótafülke jobb oldalán. Egy kínai haditechnikai újság arról számolt be, hogy a J-8D korai utántöltési kialakítása komoly mértékű zajt termelt, melyet a rögzített cső aerodinamikai kialakítása okozott, és ez nagyon zavarta pilótákat. A problémát később a szonda kialakításának módosításával megoldották.

J-8E - Felderítő változat.

J-8F
A Shenyang a 2000-es évek elején mutatotta be, a J-8II család utolsó, kiforrott változata. Egy új, X-sávú radarral (1492-es típus), levegő-föld és hajók elleni képességgel, „üveg” pilótafülkével, légi utántöltési képességgel és erősebb WP-13BII hajtóművekkel (7000 kg-os utánégetéssel)
A J-8F végre, bár csak 20 évvel később, de teljesítette a kínai hadsereg összes követelményét.

A J-8F hasonlít a J-8II család korábbi modelljeihez. A szárnyakat modernizálták, új radart kapott mely a PL-12 MRAAM korrekcióját biztosítja a „látótávolságon túli” (BVR) harc során. Szükség esetén a radar az orosz gyártású rakétákat, például az R-27 (AA-10) és az R-77 (AA-12) is vezérelheti. A radar továbbfejlesztett levegő-föld és levegő-víz üzemmóddal rendelkezik.

J-8H
A J-8H-t 1999-ben mutatták be, mielőtt a J-8F-es változat szolgálatba állt volna. A repülőgép KLJ-1 (1491-es típusú) impulzus-Doppler tűzvezérlő radarral rendelkezik, „hátra / lefelé” képességgel. További fejlesztések közé tartozik a korszerűsített pilótafülke-avionika. A H modell 2002 óta korlátozott számban szolgál a PLAAF-nál, és valószínűleg továbbfejlesztették a J-8F szabványra. A "H" változat nem lett sikeres, a legmodernebb az "F" variáns maradt.