Az EP-3-t kénytelen volt vészhelyzetet jelenteni és leszállt Hainanon. A kínai hatóságok őrizetbe vették és kihallgatták a 24 fős legénységet, fogva tartották őket, amíg az Egyesült Államok kormánya nyilatkozatot nem tett az eseményről. A dokumentum pontos megfogalmazása szándékosan nem egyértelmű és lehetővé tette mindkét ország számára a renomé megörzését, nem felborítva a katonailag erős regionális államok közötti potenciálisan ingatag helyzetet.

Az EP-3 (BuNo 156511), a Fleet Air Reconnaissance Squadron One (VQ-1, "Világfigyelők") felderítőszázadában szolgált. PR32 jelzésű küldetésre indult a japán Okinawa, Kadena légibázisáról, helyi idő szerint körülbelül 09:15-kor. Az EP-3 hat órás ELINT küldetésének vége felé, a kínai Hainan szigettől 110 kilométerre tartózkodott. A Lingshui bázisról két kínai J-8-as 6700 méter magasan, 660 km/óra sebességgel, 110°-os irányban repülve közeledett az EP-3-hoz.

Az egyik J-8 (81192), amelyet Cdr. Wang Wei ( 王伟 ) pilóta vezetett, kétszer is veszélyesen megközelítette EP-3-ast. A harmadik menetnél már nekiütközött az amerikai repülőgépnek. A J-8 farokszekciója ütközött az EP-3 bal oldali széléhez, a kínai gép két darabra szakadt. Az EP-3 leborított, de az 1-es számú (bal oldali) légcsavarja súlyosan megsérült. A légsebesség- és magasság adatok elvesztek, a repülőgép utasterében nyomásvesztés lépett fel, és egy antennahuzal csavarodott az EP-3 farokrésze köré. Az ARIES II. bal pörgésbe kényszerült a normál orsózási érték 3-4-szerese mellett.

Az ütés az EP-3-at egy 30 fokos süllyedésre kényszerítette, majdnem 130°-os pörgésben. Harminc másodperc alatt 2400 métert zuhant, és további 1800 méterre volt szüksége Shane Osborn pilóta hadnagynak, hogy egyenesbe hozza repülőgépét. A Naval Aviation News 2003. szeptemberi cikkében Osborn elmondta, hogy miután visszanyerte a repülőgép aerodinamikai irányítását, felszólította a személyzetet, hogy készüljenek fel a gép elhagyására. A motorokat maximális, vészterhelési tartományban működtetve sikerült elérnie, hogy a levegőben maradjanak és kényszerleszállást hajthasson végre Hainan repülőterén.

A következő 26 percben az EP-3 személyzete vészhelyzeti tervet hajtott végre, amely magában foglalta a repülőgép fedélzetén található érzékeny tárgyak, például a hírszerzéshez kapcsolódó elektronikus berendezések, dokumentumok és adatok megsemmisítését. Ezt úgy oldották meg, hogy frissen főzött forró kávé öntöttek a meghajtókba és az alaplapokba. A személyzet nem volt kiképezve az érzékeny dokumentumok és felszerelések megsemmisítésére, és improvizáltak...

Az EP-3 engedély nélküli kényszerleszállást hajtott végre a Lingshui repülőtéren, miután legalább 15 vészjelzést adtak le, de választ nem kaptak, pedig az ilyen esetekre kijelölt vészkódot használták. A gép 170 csomó (200 mph - 320 km/h) sebességgel szállt le, sérült szárnyakkal, burkolathiánnyal és sérült bal oldali elevátorral. A gép súlya 49 000 kg volt. Az ütközésben az orrkúp is megsérült. Letiltott a hármas számú (jobb belső) motor, és az egyes légcsavart nem lehetett vitorlába állítani, ami megnövekedett légellenállást okozott a bal oldalon. Nem volt működő légsebesség- és magasságmérő. Osborn a leszállás alatt csak a jobb oldali csűrőlapokat használhatta.

A második kínai elfogóvadász tíz perccel korábban landolt ugyanott.

Wang pilóta a ütközés után nem katapultált, hanem egyszerűen kiesett a gépből, ezt az EP-3 személyzete még látta. A Pentagon az EP-3 alsó részén talált sérülések elemzésével arra jutott, hogy a kínai vadászrepülőgép pilótafülkéje összetört, ez pedig lehetetlenné tette a pilóta számára katapultálást. Wang testét soha nem találták meg, előbb eltűntnek, majd halottnak nyilvánították.

Az ütközés okát, és a felelősségvállalást is vitatták. Az amerikai kormány azt állította, hogy a kínai gép ütközött a nagyobb, lassabb és kevésbé manőverezhető EP-3 szárnyának. Hazatérése után az EP-3 pilótája, Shane Osborn hadnagy rövid nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy ütközéskor az EP-3-t robotpilóta vezette, egyenesen, és szinten tartva a gépet. Az Egyesült Államok videófelvételeket adott ki korábbi missziókból, amelyekből kiderült, hogy korábban kínai gépek hasonló elfogásokat hajtottak végre nemzetközi légtérben, amerikai gépek ellen.

Wang Wei szárnypilótájának (a második gép) beszámolója alapján a kínai kormány kijelentette, hogy az amerikai repülőgép "egyértelműen Kína felé tartott" az incidens pillanatában. Ezt az állítást nem lehet ellenőrizni, mivel a kínai kormány nem adta ki az második vadász adatrögzítőjének felvételeit.

A leszállás után az EP-3 legénysége még 15 percig a repülőgép az érzékeny tárgyak és adatok megsemmisítésével foglalkozott. A kínai katonák, csak 15-18 perc múlva jelentek meg a gép előtt. A legénység az ablakokon keresztül látta, hogy a kínaiak fegyvereikkel rájuk céloznak. Hangosbeszélőn keresztül mondtak valamit. A legénység kiszállt, a katonák ezután vizet és cigarettát kínáltak nekik. Szoros őrizetben a lingshui katonai laktanyába vitték őket, ahol két éjszakán keresztül hallgatták ki az amerikaiakat, majd átvitték őket Haikou-ba, mely a sziget legnagyobb városa és a tartományi főváros is volt. Jól bántak velük, de minden órában kihallgatásra vitték őket, ezért alváshiánytól szenvedtek. A kínai ételt nem bírták, mivel halfejek voltak benne, de az étkeztetésük később javult. Az őrök adtak nekik kártyákat és egy angol nyelvű újságot. Az idő lassan telt, de szellemileg frissek maradtak. Lts. Honeck és Vignery humoros rutinokat dolgoztak ki a The People's Court , a Saturday Night Live és a The Crocodile Hunter televíziós műsorok alapján. Ezeket akkor adták elő, amikor enni kísérték őket. Ez volt az egyetlen alkalom, mikor mindenki együtt volt. Fokozatosan jó kapcsolatokat alakítottak ki az őrökkel, az egyik őr megkérte őket írják le neki az Eagles " Hotel California " dalszövegét.

Három amerikai diplomatát küldtek Hainanba, hogy találkozzanak a legénységgel, felmérjék körülményeiket és tárgyaljanak szabadon bocsátásukról. Az ütközés után három nappal találkozhattak először a legénységgel. Az amerikai tisztviselők a kínai döntéshozás lassú ütemére panaszkodtak.

A 24 fős legénységet (21 férfi és 3 nő) összesen még 10 napig tartották őrizetben azután, hogy az Egyesült Államok kiadta „bocsánatkérő" levélét. A kínai szakemberek átnézték az EP-3-t, leszerelték és megvizsgálták a repülőgép minden felszerelését. A legénységnek csak részben sikerült megsemmisítenie a titkosnak minősített eszközöket és maradt néhány anyag, melyet nem tudtak megsemmisíteni. Ezek kriptográfiai kulcsokat, a hírszerzési kézikönyveket és a Nemzeti Biztonsági Ügynökség alkalmazottjainak nevét is tartalmazták.

A számítógépek egy része részletes információkat tartalmazott az Észak-Koreából, Oroszországból, Vietnamból, Kínából és más országokból származó PROFORMA kommunikáció feldolgozását illetően. Információkat szereztek még az amerikai szövetségi radarrendszerek kibocsátó paramétereiről is. Az így megszerzett adatokból a kínaiakat meglepetésként érte az a tény, hogy az Egyesült Államok jelátvitel útján nyomon követi a kínai flotta tengeralattjáróit.

Joseph Prueher, az Egyesült Államok nagykövetének a Kínai Népköztársaság Tang Jiaxuan külügyminiszterhez intézett "bocsánatkérő" levele enyhítette az esetet. A levél kínai kézhezvétele az USA legénységének mentesítéséhez vezetett, valamint a szétszerelt repülőgép visszaszolgáltatását is sikerült elérni.

A levél kijelentette, hogy az Egyesült Államok "nagyon sajnálja" Wang Wei kínai pilóta halálát, és "nagyon sajnálja", hogy a EP-3 repülőgép belépett Kína légterébe, és hogy a kényszerleszállást nem "szóbeli engedélyezéssel" hajtották végre.

Az Egyesült Államok később kijelentette, hogy ez "nem egy bocsánatkérés levél", ahogy egyes állami tulajdonban lévő kínai sajtóközlemények akkoriban jellemezték, hanem "a sajnálat és a szomorúság kifejezése".

Kína eredetileg bocsánatkérést kért, de az Egyesült Államok tartotta magát a következőkhöz: "Nem tettünk semmi rosszat, ezért nem lehetett bocsánatot kérni."

További vita folyt az USA nagykövetsége által kiadott kínai fordítás pontos jelentéséről. Egy magas rangú közigazgatási tisztviselő azt mondta "Amit a kínaiak bocsánatkérésként fognak jellemezni, azt mi inkább úgy értjük, mint a sajnálat vagy a bánat kifejezése."

Az EP-3 legénységét 2001. április 11-én engedték szabadon, és a Hawaii állambeli Honolulun keresztül visszatértek a Whidbey-szigeten lévő bázisukra, ahol kétnapos intenzív megbeszélésen vettek részt, majd hősként üdvözölték őket.

A pilóta, Shane Osborn hadnagy megkapta a "Distinguished Flying Cross" kitűntetést a repülés során mutatott hősiességért és rendkívüli teljesítményért. A J-8 pilótája, Cdr. Wang Wei hadnagyot Kínában posztomusz kitüntetésben részesítették a "Területi légtér és vizek őreként". Özvegye személyes részvétnyilatkozatot kapott George W. Bush elnöktől.

Az amerikai haditengerészet mérnökei szerint az EP-3 "olyan 8–12 hónap" alatt javítható lenne, de Kína nem engedélyezte helyszíni javítását és kirepülését Hainan szigetéről. A szétszerelt repülőgépet 2001. július 3-án az orosz Polet légitársaság Antonov An-124 Ruslan gépével küldték az Egyesült Államokba. A javításokat a Lockheed Martin végezte Marietta városában lévő üzemében. A repülőgépet ezután a texasi Wacóba repülték és még 2013 előtt újra szolgálatba állt.

Az EP-3 bontási és szállítási költségein túl az Egyesült Államok 34 567,89 USD összegű összeget fizetett a kínai kormány által az EP-3 személyzetének biztosított 11 napos étkezésért és szállásért.
A kínai kormány egy millió dollár kártérítést követelt az Egyesült Államoktól az elveszett J-8 vadászért, illetve a pilóta családja számára, de ezt elutasították, és további tárgyalásokat már nem is folytattak.

Az incidensre tíz héttel George W. Bush elnöki hivatalba lépése után került sor, és ez volt az elnök első megoldandó külpolitikai válsága. Mindkét felet kritizálták az esemény után. A kínaiak blöfföt emlegetve dühösek voltak, mert az Egyesült Államoktól a "bocsánatkérő levélen" kívül valódi engedményeket nem kaptak. Az Egyesült Államokat a hazai sajtó először az esemény utáni érzéketlenség miatt, később pedig a levél kiadása miatt vádolta. Úgy vélték ezzel a nehezebb és lassab tárgyalásokat akarták elkerülni. A kormány a személyzet életének védelmére hivatkozva magyarázta a levél kiadását.

Az ütközés után a felderítő repülések Kína általi ellenőrzése egy ideig kevésbé volt agresszív.

2011 után az amerikai felderítő repülések a kínai partvidék közelében ismét úgy zajlottak le, mint az eset előtt.

Hainan jelenleg repülőtér és a PLAN Hainan Tengeralattjáró Bázis otthona, mely egy földalatti létesítmény és képes nukleáris rakétahordozó-tengeralattjárók támogatására.

További konfliktusok a körzetben:

2009 márciusában az USNS Impeccable, az Egyesült Államok Haditengerészetének óceánmegfigyelő hajóját kínai hajók és repülőgépek több alkalommal is megközelítették, miközben Hainantól 75 mérföldre (121 km-re) délre haladtak; a Pentagon tisztviselői "agresszívnek" és "zaklatásnak" minősítették ezeket.

2014 augusztusában az Egyesült Államok tiltakozott, amikor egy kínai Shenyang J-11 tíz méterre (30 láb) közelített meg egy járőrözõ Boeing P-8 Poseidont, és veszélyes manővereket hajtott végre, beleértve egy orsót az amerikai gép felett.

2016 májusában az Egyesült Államok tiltakozott, mert két kínai Shenyang J-11 repülőgép 15 méterre közelítette meg az Egyesült Államok EP-3 gépét, mely egy egyszerű "rutin-járőr" feladatot hajtott végre kb. 80 km-re keletre Hainan szigetétől.

Kína az USA kínai területek közelében történő repüléseinek beszüntetését követeli.