Saab 37 Viggen
Címkép: SAAB JA 37 Viggen | Forrás: WP Flare
SAAB JA 37 Viggen
Svenska Aeroplan Aktiebolaget
A hidegháború alatt Svédország semlegességi politikát folytatott Kelet és Nyugat között, és jelentős erőfeszítéseket tett, hogy védelmi erejét maximalizálja. Ennek az erőnek az egyik fő összetevője volt egy sor SAAB által épített harci repülőgép, köztük az egyik leglenyűgözőbb, a SAAB 37 Viggen (Villámlás) volt, mely a svéd légierő gerincét alkotta az 1970-es évektől a század végéig.
 

 
   A JA 37 Viggen szuperszonikus, deltaszárnyú vadászbombázó repülőgép. Exportra nem került, csak a Svéd Királyi Légierő rendszeresítette. 329 gépet gyártottak, az utolsót 1988. szeptember 19-én adták át. Eddig 40 gép zuhant le, ami az összmennyiség 12%-a. Éles harcban sosem vett részt.
   A gép közel sem volt olyan elegáns, mint elődje, a Draken vagy utódja a Gripen, ám igen harcias, agresszív, stabil benyomást keltő hatalmas külsővel rendelkezett, de az alumínium méhsejt szerkezet széles körű alkalmazása miatt méretéhez képest meglepően könnyű repülőgép volt.
   Hat együléses AJ 37 Viggen prototípus és egy kétüléses Sk 37 Viggen prototípus épült. özülük az első együléses 1966. november 24-én gördült ki, és 1967 február 8-án hajtotta végre első repülését. A SAAB vezető tesztpilótája Erik Dahlstrom kijelentette, hogy a Viggen olyan kezes, mint egy sportrepülőgép. A Drakenhez szokott svéd pilóták mindig is szerették a Viggen kezelhetőségét, ha viszont intenzív süllyedésből hajtották végre a leszállást, az a Wiggen esetében is trükkös volt, még Dahlstrom is odaverte a gép farkát egyszer.
   A második prototípus 1967. szeptember 21-én, a harmadik pedig 1968 március 29-én következett. Az utolsó 1969 áprilisában repült először, ez a gép már nagyon közel volt az AJ 37 gyártási specifikációjához. A gépek videokamerát kaptak a repülési adatok rögzítésére, és egy fejlettebb adatfeldolgozót is beépítettek.
   A harmadik prototípussal 1968. május 31-én történt egy "pusztán hülye, baleszerencsés" baleset, és Lennart Fryoe pilóta életét vesztette. A már guruló gépen a repülési ellenőrzőlista végrehajtása közben Fryoe véletlenül beindította a katapultást. A gép még nem érte el a 75 km/h (47 MPH) sebességet, mely a katapultáláshoz minimálisan szükséges lett volna. Fryoe jtőernyője nem nyílt ki teljesen, és a földnek csapódva meghalt. A repülőgép tovább gurult, majd egy hangárba ütközött. A gépet megjavították, és újra szolgálatba került. 1969 május 7-én megsérült egy másik prototípus, melyet szintén kijavítottak.
   A kacsa-vezérsíkkal ellátott gép a stabilitás érdekében hatalmas méretű, farkasfoggal ellátott és tört belépőélű szárnyakat kapott. A kacsa-vezérsíkon alakították ki a magassági kormányokat, míg a szárnyak kilépőéle mentén a kombinált csűrő fékszárnyrendszert. A robusztus sárkány +12 g túlterhelésnek is ellenáll, az erős szárnybekötéseknek és a szárnyak méhsejtszerkezetének köszönhetően. A borításánál hőálló, könnyű tömegű titánötvözeteket is felhasználtak. A nagy teherbírású iker főfutók kerekei egymás mögött vannak elhelyezve. A futómű erős lengéscsillapítókat kapott, lehetővé téve a meredek megközelítéseket rövid leszállásokhoz. A pilóták a leszállásokat az anyahajós landolásokhoz hasonlították, rendkívül kemények voltak, de a gép bírta.
   Mindegyik szárnyban volt egy üzemanyagtartály, egy nyeregtartály a hajtómű fölött, egy-egy a hajtómű két oldalán, és egy tank a pilótafülke mögött, ez összesen hat. A prototípusokon a kabintető még majdnem egyenes volt, a sorozatgyártású példányokon már "buborékabb" formát kapott. A Viggen a "csináld magad" szellemében svéd gyártású katapultüléseket kapott, mert a svédek kifejlesztették saját katapult ülésüket. Egy teljesen szabványos brit Martin Baker ülés mind műszaki, mind gazdasági szempontok szerint is valószínűleg ugyanolyan jó vagy jobb lett volna.
 
ADATKAPCSOLAT
Per-Olof Eldh, svéd vadászpilóta:
„1981-ben már fel voltunk szerelve adatkapcsolattal a légvédelmi hálózathoz és négy levegőben lévő Viggenhez. Az MFD térképkijelzőjét nézve a pilóta láthatta a többi barátságos gépet, az ellenséget, a SAM helyszíneket stb., és ezeket az információkat folyamatosan frissítették az adatkapcsolaton keresztül a vadászirányítók és más JA-37-esek között, így a pilóta soha nem látott szintű helyzetfelismerést kapott. Akkoriban jobbak voltunk, mint az amerikaiak..."
 
Viggen vs. SR-71 Blackbird
   Az egyetlen repülőgép, mely az SR-71-est aktív, nagy sebességű, nagy magasságú szakaszban képes volt elfogni, az a Viggen volt. Egy részletes cikk foglalkozik ezzel a témával a Légibázis oldalán:
Viggen vs Blackbird

 
AJ 37 (Attack Jakt)
   Támadóváltozat (109 db). Ez állt elsőnek szolgálatba. Az AJ 37-esek alul szürkék voltak, felül négyszínű mintával, barna, világoszöld, sötétzöld és sötétkék. A Flygvapnet a "mezők és rétek" színvilágára reagálva választotta ezt a mintát, és az volt a célja, hogy elrejtse a gépeket a szétszórt, erdős-mezős-tavas területen található bázisaikon. Minden Viggen változat (egy-két kivétellel) ezt a színsémát használta. Számos AJ 37-es veszteség volt 1974-ben és 1975-ben is a hibás szárnymerevítők miatt. Mint kiderült, az első 27 gépet könnyebb merevítőkkel gyártották, mint szükséges lett volna. A megmaradt gépeket később átépítették.
   Az AJ 37 hét fő törzskerettel rendelkezett, de úgy tervezték, hogy könnyen karbantartható legyen. Közel 100 db nyitható panel volt a gépen. Beépített tesztrendszert is integráltak a Viggenhez.
   Egy érdekes baleset történt felszállás közben 1982 szeptember 28-án, amikor egy pilóta feladatra indult Norrkoepingből. Gurulás közben hirtelen egy jávorszarvascsorda száguldott át a kifutópályán. Az egyik jávorszarvast a gép elütötte, a Viggen kisebb károkat szenvedett a jávorszarvasból pedig vacsora lett. Állítólag a pilóta kísértésbe esett, hogy "győzelmi jelölést" fessen a gépére...

 
SF 37 (Spaning Foto)
   Az SF 37-ből 28 db épült, a gépeket 1980 elejére adták át. Fotofelderítő-változat volt, alapvetően az AJ 37 módosított változata. Jellegzetes orra volt és külső függesztésű felderítőkonténere volt. Az orrban hét függőlegesen és ferdén elhelyezett kamera dolgozott, köztük egy infravörös kamerával. Az orrban adatrögzítő egység is helyet kapott. Nem szerelték fel radarral, viszont RWR berendezéseket kapott, plusz AIM-9 Sidewinder rakétákat önvédelemre.

 
SH 37 (Spaning Havsövervak/Coastal)
   Az SH 37-ből 27 darab épült, felderítő/haditengerészeti-támadó változat volt, a parti őrség és haditengerészet számára. Tengeri őrjáratokat végzett, és alkalmas volt hajók elleni tevékenységre. Első repülése 1973. december 10-én volt. Külsőleg az SH 37-et nehéz volt megkülönböztetni az AJ 37-től A legjelentősebb különbség a továbbfejlesztett, tengeri működésre optimalizált Ericsson PS-371/A radar illeszkedése volt. A radar a kijelzőt videokamerával rögzítették a küldetés utáni elemzésekhez.

 
SK 37 (Skol)
   Kétüléses oktató változat, 17 db épült. Eredetileg nem vették számításba a kétüléses gép építését, de a Flygvapnet úgy döntött, hogy mégiscsak jó ötlet lenne. A Skol megnevezés magyarul iskolát jelent. A hetedik Viggen prototípus lett a kétüléses kisérleti példánya, 1970. július 2-án hajtotta végre első repülését Pers Pellebergs pilótával. 1972-től szállították le őket. Az Sk 37-ben nem volt radar, Doppler és később DME segítségével navigált. Bár külsõ függesztményeket tudott szállítani, harci képességeit korlátozta a radar hiánya és rövid hatótávolsága.

 
JA 37 (Jakt)
   Elfogó vadászváltozat, továbbfejlesztett törzsszerkezettel, 149 gép épült. Az eredeti AJ 37 prototípusai közül ötöt módosítottak később JA 37 elfogó változatra. első, Az első gép 1974. szeptember. 27-én hajtotta végre szűzfelszállását. Az első sorozatgyártású JA 37 három évre rá, 1977. november 4-én hajtotta végre első repülését Per Pellebergs pilótával a kabinban. A gép 1980-ban állt szolgálatba, és 1990 júniusáig gyártották. Vitathatatlanul egy második generációs Viggen volt már ez a gép. Külsőleg egy jól látható, 10 centimterrel nagyobb szárny jellemezte, de a szárny előtt is 10 cm-t nyúlt a törzs, mert el kellett férnie az erősebb, RM8B utánégetővel ellátott hajtóműnek. Javítottak az aerodinamikai mechanizáción a légiharcban mutatott manőverképesség növelése érdekében, plusz néhány szerkezeti erősítést is kapott. SAAB Mark 3, "0/0-ás" (nulla magasság, nulla sebesség) katapultüléseket építettek be, ezeket az összes régebbi gépbe is betették A gép 400 kiloval nehezebb lett kb, de ezt ellesúlyozta (sőt túl is teljesített) az erősebb hajtómű.
   A repüléselektronikai rendszerek nagymértékben fejlődtek. Az elsődleges szenzor az Ericsson volt PS-46/A közepes impulzusfrekvenciás, impulzus-Doppler, X-sávos, több módú radar, körülbelül 48 kilométeres (30 mérföld) hatótávolsággal, mely az alacsony magasságú, földháttérben repülő célok észlelését is lehetővé tette. Akkoriban ez csúcstechnika volt. Erősebb Singer-Kearfott SKC-2037 digitális központi processzor, KTL-70L inerciális navigációs rendszer (INS), Decca Doppler Type 72 navigációs radar, Garrett Airesearch LD-5 digitális légiadat-számítógép (az amerikai F-14 Tomcat ezt használta), és a SAAB-Honeywell SA07 digitális automatikus repülésirányító rendszer (AFCS), módosított SRA HUD került még a gépbe. Oerlikon KCA 30 milliméteres gépágyút építettek be fixen a has alá, balra eltolva a középső pilonok miatt. 150 töltényes lőszerjavadalmazással repülhettek. Az Oerlikon gépágyúk nagyobb hatótávolsággal és rombolóhatással bírtak (lövedékeik körülbelül nyolcszor akkora kinetikai energiával rendelkeztek), mint az Aden gépágyúk. Pilótáik "repülő harckocsi"-nak nevezték a sokféle függeszthető fegyverzet miatt.
   A kéttónusú szürke légifölény kamuflage vált általánossá ezeken a gépeken, később "szilánkos" szürke minták jelentek meg néhány gépen. Bár a gépet versenybe vitték az európai országok vadásztendereire, de a modernebb F-16 Falconnal szemben már alulmaradt.

 
TOVÁBBI VÁLTOZATOK:
AJS 37
  Modernizált AJ 37 - 48 épült
AJSF 37
  Modernizált SF 37 - 25 épült
AJSH 37
  Modernizált SH 37 - 25 épült
JA 37D
  Modernizált JA 37 - 34 épült
Sk 37E Stoer
  Az SK 37 elektronikus védelmi rendszereinek modernizációja

 
   A SAAB által épített harci repülőgépek sorozata elég lenyűgözőnek tűnik. Ami még lenyűgözőbbé teszi őket, az az a felismerés, hogy Svédország teljes népessége körülbelül egy világváros népességével egyenlő, de egy Kalifornia méretű országban. Ahogy az egyik szerző fogalmazott, képzeld el, hogy New York, Tokió vagy London polgármestere bejelenti, hogy a város önkormányzata egy harci repülőgép fejlesztését és gyártását finanszírozza meg, és véghez is viszi a projectet... A svédek harcigép-gyártását ez a nézőpont igen magas perspektívába helyezi.
   Az egyik érdekes megfigyelés a Viggennel kapcsolatban az volt, hogy annak ellenére, hogy a lehető legtöbb svéd gyártású alkatrészt használták, mégis amerikai hajtómű (legalábbis fő elemeiben) dolgozott benne, illetve amerikai és brit rakétákat integráltak a gépekre. A svédek egyértelműen komolyan gondolták semlegességüket, de a hidegháború alatt soha nem volt kérdéses, hogy a kerítés melyik oldalára esnének, ha baj van. A NATO nem jelentett veszélyt a svédekre, idejük nagy részét tehát azzal töltötték, hogy a szovjetek miatt aggódtak. Ez az aggódás tette lehetővél az igen precíz és nagyon potens repülőgépek tervezését és gyártását. Pletykálták azért, hogy viszonylag kevés hírszerzési információ-megosztás volt Svédország és a NATO között, de erről érthetően elég keveset beszéltek.
 
VIGGEN
 
SAAB AJ 37 VIGGEN
 
SAAB AJ 37 VIGGEN
 
SAAB JA 37 VIGGEN
 
JA - SH - SK
 
SF - AJ
 
VIGGEN
 
AJ - SK - SF - SH - JA
 
JA - SH - SK
 
Kisérleti gépek
 
VIGGEN
   

 
JA - SH - SK
 
Kisérleti gépek
 
SAAB JA 37 VIGGEN
 
SAAB SK 37 VIGGEN

 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
   

 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
VIGGEN
 
FORRÁSOK:
Web Archive
Urban Fredriksson
Flugzeug Info
War Thunder
Wikipedia
WORLD AIR POWER JOURNAL, 42. évfolyam
 


 
© Légibázis Since 1998