| amit MiG-29-nek hittek... |
| 1991. január 17. éjjel a MiG-25 egy F-18 lelövése után |
| megszerezhette volna második győzelmét is |
| Zuhair Dawoud hadnagy MiG-25 vs. Robert Besal és Mike „Ziggy” Steinmetz A6-E Intruder |
|
| 1991. január 17-én éjjel, miután Zuhair Dawoud hadnagy lelőtte Scott „Spike” Speicher korvettkapitány F/A-18C Hornet vadászgépét, jobbra fordult, hogy messzire elkerülje a robbanást, de így nem látta a föld felé zuhanó lángoló törmeléket. Bal fordulatot vett, hogy megfigyelje a zuhanást, ám nem sok ideje maradt nézelődni, mert az irányítás szinte azonnal déli irányba küldte őt. |
| A lelőtt Speicher mögött 48 mérfölddel a VA-75 század A-6E „AC504” „Battleaxe 41” gépe repült, melyet a századparancsnok, Robert Besal és Mike „Ziggy” Steinmetz korvettkapitány vezetett. A „Battleaxe 41” egy négygépes raj vezérgépe volt, a három kisérő nyolc mérföldes vonalon repült mögöttük. |
| Besal visszaemlékezése szerint mindössze két perccel a Hornet eltalálása után hívta őket az AWACS. |
 |
|
| „...hívás érkezett az AWACS-tól: »Battleaxe«, lehetséges „Foxbat” magasan, 260 fokon, 60 mérföldre az IKE-tól, dél felé tart. Miközben a térképpel matattam, hogy megtaláljam az IKE referenciapontot, az ALR-67-es műszer nagy és fényes „I” betűt kezdett villogtatni – (interceptor: elfogó vadászgép). Kis idő múlva meg is jelent a bandita. 130 magasan úgy közeledett, mint a golyó, a két nagy utánégető jól láthatóan fénylett a háta mögött. "Ziggy” jobbra kezdett kanyarodni, miközben én a nyakamat nyújtogattam, hogy a MiG szem előtt maradjon. Ahogy mögöttünk elszáguldott, reméltem, hogy a kíséretünk nem közelített ránk túlságosan. Nem sokkal később a „Foxbat” ismét ránk fordult hat órára, majd elhaladt mellettünk a bal oldalon. Nem indított támadást. Utánégetővel felfelé húzta, aztán leborított, hogy ismét ránk forduljon. Azon tűnődtem mennyi üzemanyaga van, illetve hogyan fog kinézni a rakéta, miután ránk indította. De második próbálkozásnál sem támadt. A MiG elszáguldott északkeletre, Al Taqaddum felé.” |
|
|
|
| Dawoud beszámolója viszont nem említi az első elrepülést, hanem a „Battleaxe 41” elleni támadási szándékának elutasításával folytatódik. |
|
| „Hátulról befogtam egy másik célpontot, és engedélyt kértem a GCI-tól a tüzelésre, de a GCI ezt megtagadta. Megkért, hogy vizuálisan erősítsem meg a célpont típusát. Így hát közeledtem hozzá... amíg el nem értem a nyolc kilométert. Előkészítettem egy R-40TD hőkereső rakétát, és ismét engedélyt kértem a GCI-tól a tüzeléshez, de megint elutasították a kérésemet. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy miért? Azt mondta, van egy MiG-29, mely tíz perccel utánam szállt fel, és elvesztette a nyomát. Attól tartott, hogy esetleg baráti gépet támadok. Mondtam neki, hogy ez a lassan mozgó célpont lehetetlen, hogy MiG-29 legyen, de ragaszkodott hozzá, hogy váljak le róla és menjek vissza a bázisra. Így hát elhúztam a célpont mellett... Még mindig emlékszem a repülőgép pilótafülkéjének fényeire.” |
|
|
| Ez a gép volt a „Battleaxe 41” A-6E „AC504” Intruder és Dawoud gond nélkül lelőhette volna az amerikai gépet. Robert Besal és Mike „Ziggy” Steinmetz... nagy szerencséjük volt. |
| Míg Dawoud a levegőben volt, Qadessiya bázist három RAF Tornado GR 1 támadta meg. Épp akkor más „Foxbat” gépek is gurultak felszálláshoz. Az egyiket komolyan megrongálták a Tornadók, a pilótája pedig súlyosan megsérült. A gurulóutak tele voltak szétszórt JP233-as aknákkal. Egyik MiG-25 sem szállt fel. |
|
|
| „A GCI-től irányadatokat kértem, mert a gép navigációs műszerei meghibásodtak, erre azt válaszolta, hogy elvesztette velem a radarkapcsolatot... Aztán azt mondta, hogy forduljak 340 fokos irányra az utolsó helyzetemhez képest, mire megkérdeztem: hol volt az utolsó helyzetem a bázishoz viszonyítva? De a kapcsolat teljesen elveszett. Megpróbáltam újra felvenni a kapcsolatot, de nem volt sikeres. Elég bosszantó... az üzemanyagszint már nagyon alacsony volt, a navigációs műszerek bedöglöttek, sötét volt, a földet sem láttam. Nem volt áram odalent sehol. Nem lehetett látni mást, csak az AAA és a SAM tűz fénycsíkjait. Aztán fényeket vettem észre, és ráismertem a Haditha vasútállomásra, amiről tudtam, hogy 35 kilométerre északra van a bázistól. A bázis felé fordultam. Ekkor a kapcsolat a GCI-vel helyreállt, bár igen rossz minőségben. Azt mondták, hogy váltsak alapfrekvenciára. Megtettem, de senki sem válaszolt. Kezdtem megközelíteni a bázist és felkapcsoltam a szárnyvéglámpákat, hogy lássák, baráti gép vagyok és felkapcsolják a kifutópálya lámpáit. Ettől kezdve vizuálisan tudtak engem követni. Visszaváltottam az előző frekvenciára, pocsék volt, de még hallottam a leszállító tiszt sikoltozó hangját: NE A FŐ KIFUTÓN LANDOLJ !!! ... Így hát kifordultam és a 2-es pályán landoltam. Kiderült, hogy a fő pálya utolsó harmadában bombakráterek voltak a RAF támadása után. Senki sem volt ott, amikor leszálltam, mindenki óvóhelyen volt. Az egyik óvóhely kapujához gurultam a repülőgéppel, miközben felmértem a bázist ért károkat. Betondarabok és fémtárgyak mindenfelé. Növeltem a tolóerőt, hogy meghallják a hajtómű hangját az óvóhelyen. Az ajtó működött, kinyílt, és begurultam az óvóhelyre.” |
|
|
| Zuhair Dawoud Al-Tamimi - 1991 |
| Szerkesztette: Légibázis Admin 2026.01.05. |
|
