Michael Scott Speicher
Háttérkép: Michael Scott Speicher százados a VFA-81 Sunliners századának 403-as gépét repülte. F/A-18 pontos másolata Floridában a pensacolai Naval Aviation Schools Command parkjában van kiállítva. A gépet az akkori jelzésekkel, feliratokkal, és a bevetésen függesztett fegyverzettel látták el. Fotó: Mike Japp.

Michael Scott Speicher
és
Zuhair Dawood
1991. január 17.
M.S. Speicher lelövése - Sivatagi Vihar hadművelet
 

 
Az öbölháborúban az iraki légierő egyetlen légi győzelmét egy MiG–25PD érte el. Az amerikaiak számára a Desert Storm művelet során elért első légigyőzelem Steve Tate nevéhez fűződik. Ő egy F-15C-t repült a 71TFS / 1TFW kötelékében és egy kétüléses Mirage F.1EQ felett győzedelmeskedett. Az iraki gépet Sabah Mutlag pilóta hadnagy vezette a 89 repülőszázadtól, és biztonságosan katapultált. Együlésessel kellett volna repülnie, de gépe nem indult be, a tartalékkal szállt fel. De nem ő volt az első áldozat...

 
1991. január 17.
Valójában a háború első légigyőzelme az iraki légierőhöz kötődik, mégpedig Zuhair Dawood hadnagy MiG-25PD gépéhez a 96. századból, aki egy USN F/A-18C ellen ért el győzelmet. Az amerikai pilóta LCDR, Scott Speicher volt, a USS Saratoga CV-60 VFA-81 századából.
 
Dawood az iraki légierő 96. századából az Operation Desert Storm első éjjelén R–40RD rakétával lőtte le az F/A–18 Hornet (Bn 163484) vadászbombázót, 100 mérföldre nyugatra Bagdadtól. A később megtalált roncsokból és adatrögzítőből megállapították, hogy Speicher 8530 méteren (28.000 láb) és 0,92 Mach (1000 km/h) sebességgel haladt, amikor az R-40RD becsapódott az F-18-ba. A gép Tulul ad Dulaym (33 ° 14'35.81 "N 42 ° 21'18.14" E) területén zuhant le.
 
Speicher sorsáról semmit nem tudtak. A lelövés után egy nappal MIA (akcióban eltűnt), majd '91 május 22.-én KIA/BNR (akcióban meghalt - test nem megtalált) státuszt kapott. 1993 decemberében megtalálták a roncsokat a sivatagban, és azonosították mint Speicher repülőgépét. A kabintető sokkal messzebb volt, katapultülés nem volt a gépben, tehát Speicer katapultált, de nem tudták sikeres volt-e? 1994-ben műholdas képeken egy ember készítette jelet fedeztek fel nem messze a roncstól, ami nem lehetett iraki tevékenység következménye. Egy titkos műveletben az amerikaiak ellenőrizni akarták a dolgot, de nem engedélyezték. 1995 decemberében végül eljutottak a roncshoz, és megvizsgálták. A környéken is kutatásba kezdtek. Nomádok egy repülős ruhát adtak át a nekik, ami Speicheré lehetett. Más információ nem volt.
 
2001 januárjában Speicher besorolását ismét MIA-ra változtatták, feltételezve, hogy még életben van iraki fogságban. A 2001-es nyomozás után egy CIA-jelentés megállapította, hogy túlélte a katapultálást, fogságban van, arcán komoly hegek vannak. 2002-ben státusza ismét az "Eltűnt/Fogságban" jelzést kapta, a Washington Times pedig öt oldalas cikket közölt róla, esete nagy nyilvánosságot kapott.

2003-as invázió alatt nagyszabású vizsgálatot indítottak. 2003 januárjában iraki dokumentumokban megtalálták Speicher nevét, de több adatot nem. 2003 áprilisában Speicher kezdőbetűit fedezték fel egy cellában a bagdadi Hakmiyah börtönben, de az MSC nem volt bizonyító erejű, bármi más is lehetett. Az viszont bizonyított, hogy a lefolyóban talált régi hajszálak egyike sem egyezett Speicher DNS-ével.

2009-ben visszaállították az "Eltűnt/Fogságban" jelzésről MIA-ra, amikor jelentették, hogy a haditengerészet 3. zászlóaljának tengerészgyalogosai emberi maradványokat találtak, és az állkapocscsont alapján azonosították Speichert. Egyéb bizonyítékok is igazolták, hogy Speicher nem élte túl a katapultálást. Kiderült, hogy helyi beduin civilek temették a pilótát. Halála után 18 évvel sikerült a teljes igazságot kideríteni.


 
Aki lelőtte Speicher gépét... az iraki pilóta beszámolója:
 
Az alábbiakban Zuhair Dawood hadnagy beszámolójából idézünk:
 
Január 17 hajnala:
…éjjel készültségben voltam az Alqadisiya bázis (Ain Alasad) fő bunkerében három másik pilótával a 96. századtól. A 95-ösök négy másik pilótája is ott volt. Repülési öltözetben voltunk. 0238 órakor a Légvédelem telefonja csengetett, és én vettem fel. Egy fickó sikoltozott a vonal másik végén: MiG-25, AZONNALI FELSZÁLLÁS !! Rendben, kirohantam a 25-öshöz. A technikusok és a repülőgép is készen állt, vagyis a felszállást rendkívül gyorsan sikerült végrehajtani, mindössze 3 perc telt el a riasztás óta. Felszállás után biztonságos frekvenciára váltottam és kapcsolatot létesítettem a légvédelmi csoport GCI-jével. Az ég tiszta volt, nagyon jó látási viszonyokkal. A GCI tájékoztatott egy csoport repülőgépről, akik a bázistól délre hatoltak be iraki légtérbe. A radarom még mindig melegedett, én meg 90 kilométerre voltam a célpontoktól, amikor egy ellenséges repülőgép befogott radarral. Egy kemény manővert hajtottam végre, ettől a besugárzó radar elvesztett, de én is elkeveredtem a megadott iránytól. Jelentettem a CGI-nek, hogy mi történt, kaptam ismét irányadatokat és közölték, hogy 38 kilométerre vannak a célpontok. A radarom közben bemelegedett és valóban, 38 kilométerre befogtam egy célpontot, majd 29 kilométernél a jobb szárny alatti pilonról kilőttem rá egy R-40RD rakétát. Radarral követtem a célt, majd egy nem túl nagy robbanást láttam előttem. Folyamatosan néztem a zuhanó repülőgépet, amely spirálban esett a föld felé, becsapódott és elárasztotta a tűz. Az eset majdnem 180 km-re történt a bázistól."
 
A 2000-es évek közepén Ahmad Sadik dandártábornok már beszélt erről az esetről és a két beszámoló lényegében megegyezik. Zuhair Dawood az esetet mindenfajta hősies pátosz nélkül, tárgyilagosan, szakszerűen adta elő.
 
Zuhair Dawood aznap nem sokkal később megszerezhette volna második légigyőzelmét. Az esetről részletesen itt olvashatsz:
A6E Intruder vs MiG-25
 

 
Megjegyzések:
 
Alqadisiya AB két század otthona volt: a 96-os századé, és a 95-ös századé. MiG-29A pilóták a 95-öshöz tartoztak.
 
Dawood sokáig észrevétlen maradt, mert az F/A-18-as csoportra vezették rá, így merőleges vektorra került legközelebbi USAF E-3A Sentry-hez (hívójele „Cougar”) és az F-14-es kisérethez képest. A gyorsan haladó Foxbat csak később jelent meg a Sentry radarjának legszélén, kódok nélkül, hiszen Dawood radarja ekkor nem sugárzott. „Cougar” tehát nem tudta megerősíteni, hogy a cél ellenséges-e.
 
Cdr. Michael Anderson (CO VFA-83) volt az, aki befogta Dawood gépét, de nem lőhetett, mert nem volt egyértelmű azonosítás az AWACS-tól. Ennek ellenére Anderson kényszerítette Dawoodot arra, hogy dél felé forduljon. Nagy sebességű, az óramutató járásával ellentétes, 360 fokos fordulatot végzett, melyet Anderson megpróbált lekövetni. A "Hornet" és a „Foxbat” egymás felé fordultak, és egy teljes kört tettek meg a sötétben – egymás utóégetőjének fényét mindketten jól látták –, mígnem „180-nál” elhaladtak egymás mellett, majd Dawood kifordult, kikapcsolta az utánégetőt. Anderson végül elvesztette a MiG-25-öst.
 
Dawood ekkor kapott ismét irányvektorokat az F18-as csoportra. Scott „Spike” Speicher hadnagy „AA403” (BuNo 163484). 364 csomóval és 28 160 láb magasságban, a formáció utolsó gépeként repültr. Speicher 03:49:43-kor kikapcsolta a robotpilótát, majd gyorsítani kezdett az első HARM indításához. 17 másodperc alatt Speicher 540 csomóra gyorsult és 27 872 láb-ra ereszkedett. Dawood ekkor fogta be Speicher gépét és megtámadta. Mivel Speicher ECM-rendszere hibásan működött, könnyű célpont volt: az R-40RD a Hornetbe csapódott a pilótafülke alatt, a bal oldalon. A rakéta robbanófeje 154 font súlyú. Az F-18-as digitális tárolóegységének helyreállítása után kinyert adatokból a következők derültek ki: Gyorsítás és süllyedés, majd a robbanás, ami azonnal 50-60 fokkal jobbra taszította a repülőgépet, és 6g oldalerőket okozott, letépte a külső üzemanyag-tartályt és annak pilonját, valamint egy HARM-ot. Megsérültek a fő tartókeretek is.
Speicher valószínűleg súlyosan megsérült, de elég tudatosnak kellett maradnia ahhoz, hogy a katapultálást elindítsa. Mivel az F-18-as formáció utolsó, leghátsó gépe volt, csoportjából senki nem látta hogy lezuhan. Rádióadást nem adott le. 03:50-kor egy AWACS két jel „egyesülését” látta. Az „AA403” Qadessiától 48 mérföldre délre zuhant le.
 
A Bagdadot támadó legelső F-117A (85-816 oldalszám, Greg Best pilóta) 0300 órakor oldotta bombáit. A Nukhaib légvédelmi szektor már 0238-kor (!) jelezte, hogy egy F-117A-t észlelt, de elvesztették. 0238-kor érkezett a MiG-25 felszállására vonatkozó parancs is, és három perc múlva Dawood a levegőben volt.
 
A Zuhair Dawood által támadott repülőosztag a USS Saratoga (CV-60) támadó csoportja volt, mely 10 Hornetből és nyolc A-6E-ből állt, őket két pár F-14A és három EA-6B kísérte. A tíz Hornetből öt a VFA-81 „Sunliners” és öt a VFA-83 „Rampagers” volt. Dawood bázisát támadták meg. Egy gép a már használaton kívüli, régi futópályát tette tönkre, a többiek pedig a fő- és a 2-es pályát támadták fürtösbombákkal. A fő pályát az utolsó bomba szakította be, a 2-es pálya sértetlen maradt, ezért tudott Dawood leszállni rá.
 
Dawood eredetileg a "Rampagers" csoportja ellen ment, Anderson elől menekülve állt rá később a másik ötös csoportra, vagyis Speicher egységére.
 
Dawood által megközelített repülőgép, amire a GCI nem engedélyezett tűznyitást, egy A-6E volt a VA-35-ből, szintén a CV-60 Saratoga-ról. Dawood simán leszedhette volna.
 
Jon Kilk USAF F-15C pilóta beszámolt arról, hogy lelőtt egy MiG-29-et AIM-7 rakétával, de az iraki dokumentumok nem igazolták ezt. Kelk egy robbanásról számolt be a láthatáron, ami akkor történt, mikor az ő rakétájának is robbannia kellett volna, így azt hitte, hogy az ő célpontja semmisült meg, pedig Speicher gépének robbanását látta.
Több ilyen eset is volt, például, a január 19-i híres légiharc egy F-15 és egy MiG-29 között. Az F-15-ös pilótája lelövést jelentett, pedig az iraki pilóta szinte a sivatag homokjáig süllyedve tűnt el, kihasználva a földközelség radarzavaró hatását. Az F-15C pilóta úgy gondolta, hogy a MiG földnek ütközött, miközben a MiG megmenekült.
 
Irak megkapta a MiG-25PD és az PDS export verziót is. A PD-t a 96-os századra, a PDS-t a 97-es századra osztották. Dawood gépe a PD volt. Ugyanez a helyzet a MiG-29 gépekkel. Irak megkapta az A verziót (33) és a B verziót (7), valamint 4 oktatógépet is (UB).
 

 

Több ezer ember, és US Navy díszőrségének tisztelgése közepette Speicher maradványait NAS Jacksonville All Saints kápolnájában temették el Floridában, 2009 augusztusában.


Az iraki pilóta

A MiG-25
A sisakját tartó pilóta Zuhair Dawood gépe előtt kitakart arccal.
Aki a MiG-25 és az iraki légierő egyetlen győzelmét aratta a Sivatagi Vihar hadműveletben.
Zuhair Dawood
 

 
Szerkesztette: 3NR Légibázis. 2022 02 05