| 1991. január 17. |
| M.S. Speicher lelövése - Sivatagi Vihar hadművelet |
Az öbölháborúban az iraki légierő egyetlen légi győzelmét egy MiG–25PD  érte el. Az amerikaiak számára a Desert Storm művelet során elért első légigyőzelem Steve Tate nevéhez fűződik. Ő egy F-15C-t repült a 71TFS / 1TFW kötelékében és egy kétüléses Mirage F.1EQ felett győzedelmeskedett. Az iraki gépet Sabah Mutlag pilóta hadnagy vezette a 89 repülőszázadtól, és biztonságosan katapultált. Együlésessel kellett volna repülnie, de gépe nem indult be, a tartalékkal szállt fel. De nem ő volt az első áldozat...
|
| Valójában a háború első légigyőzelme az iraki légierőhöz kötődik, mégpedig Zuhair Dawood hadnagy MiG-25PD gépéhez a 96-os századból, aki egy USN F/A-18C ellen ért el győzelmet. Az amerikai pilóta LCDR, Scott Speicher volt, a USS Saratoga CV-60 VFA-81 századából. |
| Zuhair Dawood hadnagy az iraki légierő 96. századából az Operation Desert Storm első éjjelén R–40RD rakétával lőtte le az F/A–18 Hornet vadászbombázót, 100 mérföldre nyugatra Bagdadtól. A később megtalált roncsokból és adatrögzítőből megállapították, hogy Speicher 8530 méteren (28.000 láb) és 0,92 Mach (1000 km/h) sebességgel haladt, amikor az R-40RD becsapódott az F-18-ba. A gép Tulul ad Dulaym (33 ° 14'35.81 "N 42 ° 21'18.14" E) területén zuhant le. |
|
 |
Speicher sorsáról semmit nem tudtak. A lelövés után egy nappal MIA (akcióban eltűnt), majd '91 május 22.-én KIA/BNR (akcióban meghalt - test nem megtalált) státuszt kapott. 1993 decemberében megtalálták a roncsokat a sivatagban, és azonosították mint Speicher repülőgépét. A kabintető sokkal messzebb volt, katapultülés nem volt a gépben, tehát Speicer katapultált, de nem tudták sikeres volt-e? 1994-ben műholdas képeken egy ember készítette jelet fedeztek fel nem messze a roncstól, ami nem lehetett iraki tevékenység következménye. Egy titkos műveletben az amerikaiak ellenőrizni akarták a dolgot, de nem engedélyezték. 1995 decemberében végül eljutottak a roncshoz, és megvizsgálták. A környéken is kutatásba kezdtek. Nomádok egy repülős ruhát adtak át a nekik, ami Speicheré lehetett. Más információ nem volt. |
|
| 2001 januárjában Speicher besorolását ismét MIA-ra változtatták, feltételezve, hogy még életben van iraki fogságban. A 2001-es nyomozás után egy CIA-jelentés megállapította, hogy túlélte a katapultálást, fogságban van, arcán komoly hegek vannak. 2002-ben státusza ismét az "Eltűnt/Fogságban" jelzést kapta, a Washington Times pedig öt oldalas cikket közölt róla, esete nagy nyilvánosságot kapott.
2003-as invázió alatt nagyszabású vizsgálatot indítottak. 2003 januárjában iraki dokumentumokban megtalálták Speicher nevét, de több adatot nem. 2003 áprilisában Speicher kezdőbetűit fedezték fel egy cellában a bagdadi Hakmiyah börtönben, de az MSC nem volt bizonyító erejű, bármi más is lehetett. Az viszont bizonyított, hogy a lefolyóban talált régi hajszálak egyike sem egyezett Speicher DNS-ével.
2009-ben visszaállították az "Eltűnt/Fogságban" jelzésről MIA-ra, amikor jelentették, hogy a haditengerészet 3. zászlóaljának tengerészgyalogosai emberi maradványokat találtak, és az állkapocscsont alapján azonosították Speichert. Egyéb bizonyítékok is igazolták, hogy Speicher nem élte túl a katapultálást. Kiderült, hogy helyi beduin civilek temették a pilótát. Halála után 18 évvel sikerült a teljes igazságot kideríteni. |
| Aki lelőtte Speicher gépét... az iraki pilóta beszámolója: |
| Az iraki pilóta szemszögéből eddig nem nagyon ismertük a történéseket. |
| Az alábbiakban Zuhair Dawood hadnagy beszámolójából idézünk: |
 |
| „…éjjel készültségben voltam az Alqadisiya bázis (Ain Alasad) fő bunkerében három másik pilótával a 96. századtól. A 95-ösök négy másik pilótája is ott volt. Repülési öltözetben voltunk. 0238 órakor a Légvédelem telefonja csengetett, és én vettem fel. Egy fickó sikoltozott a vonal másik végén: MiG-25, AZONNALI FELSZÁLLÁS !! Rendben, kirohantam a 25-öshöz. A technikusok és a repülőgép is készen állt, vagyis a felszállást rendkívül gyorsan sikerült végrehajtani, mindössze 3 perc telt el a riasztás óta. Felszállás után biztonságos frekvenciára váltottam és kapcsolatot létesítettem a légvédelmi csoport GCI-jével. Az ég tiszta volt, nagyon jó látási viszonyokkal. A GCI tájékoztatott egy csoport repülőgépről, akik a bázistól délre hatoltak be iraki légtérbe. A radarom még mindig melegedett, én meg 90 kilométerre voltam a célpontoktól, amikor egy ellenséges repülőgép befogott radarral. Egy kemény manővert hajtottam végre, ettől a besugárzó radar elvesztett, de én is elkeveredtem a megadott iránytól. Jelentettem a CGI-nek, hogy mi történt, kaptam ismét irányadatokat és közölték, hogy 38 kilométerre vannak a célpontok. A radarom közben bemelegedett és valóban, 38 kilométerre befogtam egy célpontot, majd 29 kilométernél a jobb szárny alatti pilonról kilőttem rá egy R-40RD rakétát. Radarral követtem a célt, majd egy nem túl nagy robbanást láttam előttem. Folyamatosan néztem a zuhanó repülőgépet, amely spirálban esett a föld felé, becsapódott és elárasztotta a tűz. Az eset majdnem 180 km-re történt a bázistól." |
|
|
|
| "Befogtam egy másik célt hátulról, 40 km-re és a GCI-tól engedélyt kértem a tüzelésre, de a GCI elutasított, kérte, hogy erősítsem meg vizuálisan is, hogy ellenséges célról van szó. Megközelítettem, és egyszerűen el sem hittem, de nem vett észre, pedig már csak 8 kilométerre volt tőlem. Előkészítettem az R-40TD „tüzelj és felejtsd el” típusú hőkereső rakétát, és megint kértem a GCI-t, hogy engedélyezze a tűznyitást, de ismét elutasított, mire megkérdeztem tőle, hogy miért? Azt mondta, hogy az egy MiG-29-es, aki utánam 10 perccel szállt fel, de elvesztette a célpontokat. Mondtam neki, hogy ez túl lassú, lehetetlen, hogy MiG-29-es legyen, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy szüntessem meg a kapcsolatot és kezdjem meg a visszatérést a bázishoz. Szóval leváltam a célról, de közben megelőztem, és még mindig emlékszem a repülőgép pilótafülkéjének fényeire. Biztos, hogy nem 29-es volt!" |
|
|
|
| A szerkesztő megjegyzése: Annyira biztos, hogy később kiderült, az a gép egy Grumman A-6E Intruder volt. |
|
|
|
| "A GCI-től irányadatokat kértem, mert a gép navigációs műszerei meghibásodtak, erre azt válaszolta, hogy elvesztette velem a radarkapcsolatot... Aztán azt mondta, hogy forduljak 340 fokos irányra az utolsó helyzetemhez képest, mire megkérdeztem: hol volt az utolsó helyzetem a bázishoz viszonyítva? De a kapcsolat hirtelen elveszett. Megpróbáltam újra felvenni a kapcsolatot, de nem volt értelme. Kétségbe estem, mivel az üzemanyagszint már nagyon alacsony volt, a navigációs műszerek bedöglöttek, és mivel sötét volt, a földet sem láttam. Nem volt áram odalent sehol. Nem lehetett látni mást, csak az AAA és a SAM tűz fénycsíkjait. Aztán fényeket vettem észre, és ráismertem a Haditha vasútállomásra, amiről tudtam, hogy 35 kilométerre északra van a bázistól. A bázis felé fordultam, ekkor a kapcsolat a GCI-vel helyreállt, bár igen rossz minőségben. Azt mondták, hogy váltsak alapfrekvenciára. Megtettem, de senki sem válaszolt, de egyébként is kezdtem megközelíteni a bázist és felkapcsoltam a szárnyvéglámpákat, hogy lássák, baráti gép vagyok és felkapcsolják a kifutópálya lámpáit. Ettől kezdve vizuálisan tudtak engem követni. Visszaváltottam az előző frekvenciára, pocsék volt, de még hallottam a leszállító tiszt sikoltozó hangját: NE A FŐ KIFUTÓN LANDOLJ !!! ... Így hát kifordultam és a 2-es pályán landoltam. Senki sem volt ott, amikor leszálltam." |
|
|
| A 2000-es évek közepén Ahmad Sadik dandártábornok már beszélt erről az esetről és a két beszámoló lényegében megegyezik. Zuhair Dawood az esetet mindenfajta hősies pátosz nélkül, tárgyilagosan, szakszerűen adta elő. |
| Alqadisiya AB két század otthona volt: a 96-os századé, és a 95-ös századé. MiG-29A pilóták a 95-öshöz tartoztak. |
| Dawood sokáig észrevétlen maradt, mert az F/A-18-as csoportra vezették rá, így merőleges vektorra került legközelebbi USAF E-3A Sentry-hez (hívójele „Cougar”) és az F-14-es kisérethez képest. A gyorsan haladó Foxbat csak később jelent meg a Sentry radarjának legszélén, kódok nélkül, hiszen Dawood radarja ekkor nem sugárzott. „Cougar” tehát nem tudta megerősíteni, hogy a cél ellenséges-e. |
| Cdr. Michael Anderson (CO VFA-83) volt az, aki befogta Dawood gépét, de nem lőhetett, mert nem volt egyértelmű azonosítás az AWACS-tól. Ennek ellenére Anderson kényszerítette Dawoodot arra, hogy dél felé forduljon. Nagy sebességű, az óramutató járásával ellentétes, 360 fokos fordulatot végzett, melyet Anderson megpróbált lekövetni. A "Hornet" és a „Foxbat” egymás felé fordultak, és egy teljes kört tettek meg a sötétben – egymás utóégetőjének fényét mindketten jól látták –, mígnem „180-nál” elhaladtak egymás mellett, majd Dawood kifordult, kikapcsolta az utánégetőt. Anderson végül elvesztette a MiG-25-öst. |
| Dawood ekkor kapott ismét irányvektorokat az F18-as csoportra. Scott „Spike” Speicher hadnagy „AA403” (BuNo 163484). 364 csomóval és 28 160 láb magasságban, a formáció utolsó gépeként repültr. Speicher 03:49:43-kor kikapcsolta a robotpilótát, majd gyorsítani kezdett az első HARM indításához. 17 másodperc alatt Speicher 540 csomóra gyorsult és 27 872 láb-ra ereszkedett. Dawood ekkor fogta be Speicher gépét és megtámadta. Mivel Speicher ECM-rendszere hibásan működött, könnyű célpont volt: az R-40RD a Hornetbe csapódott a pilótafülke alatt, a bal oldalon. A rakéta robbanófeje 154 font súlyú. Az F-18-as digitális tárolóegységének helyreállítása után kinyert adatokból a következők derültek ki: Gyorsítás és süllyedés, majd a robbanás, ami azonnal 50-60 fokkal jobbra taszította a repülőgépet, és 6g oldalerőket okozott, letépte a külső üzemanyag-tartályt és annak pilonját, valamint egy HARM-ot. Megsérültek a fő tartókeretek is. |
| Speicher valószínűleg súlyosan megsérült, de elég tudatosnak kellett maradnia ahhoz, hogy a katapultálást elindítsa. Mivel az F-18-as formáció utolsó, leghátsó gépe volt, csoportjából senki nem látta hogy lezuhan. Rádióadást nem adott le. 03:50-kor egy AWACS két jel „egyesülését” látta. Az „AA403” Qadessiától 48 mérföldre délre zuhant le. |
| A Bagdadot támadó legelső F-117A (85-816 oldalszám, Greg Best pilóta) 0300 órakor oldotta bombáit. A Nukhaib légvédelmi szektor már 0238-kor (!) jelezte, hogy egy F-117A-t észlelt, de elvesztették. 0238-kor érkezett a MiG-25 felszállására vonatkozó parancs is, és három perc múlva Dawood a levegőben volt. |
| A Zuhair Dawood által támadott repülőosztag a USS Saratoga (CV-60) támadó csoportja volt, mely 10 Hornetből és nyolc A-6E-ből állt, őket két pár F-14A és három EA-6B kísérte. A tíz Hornetből öt a VFA-81 „Sunliners” és öt a VFA-83 „Rampagers” volt. Dawood bázisát támadták meg. Egy gép a már használaton kívüli, régi futópályát tette tönkre, a többiek pedig a fő- és a 2-es pályát támadták fürtösbombákkal. A fő pályát az utolsó bomba szakította be, a 2-es pálya sértetlen maradt, ezért tudott Dawood leszállni rá. |
| Dawood eredetileg a "Rampagers" csoportja ellen ment, Anderson elől menekülve állt rá később a másik ötös csoportra, vagyis Speicher egységére. |
| Dawood által megközelített repülőgép, amire a GCI nem engedélyezett tűznyitást, egy A-6E volt a VA-35-ből, szintén a CV-60 Saratoga-ról. Dawood simán leszedhette volna. |
Jon Kilk USAF F-15C pilóta beszámolt arról, hogy lelőtt egy MiG-29-et AIM-7 rakétával, de az iraki dokumentumok nem igazolták ezt. Kelk egy robbanásról számolt be a láthatáron, ami akkor történt, mikor az ő rakétájának is robbannia kellett volna, így azt hitte, hogy az ő célpontja semmisült meg, pedig Speicher gépének robbanását látta.
Több ilyen eset is volt, például, a január 19-i híres légiharc egy F-15 és egy MiG-29 között. Az F-15-ös pilótája lelövést jelentett, pedig az iraki pilóta szinte a sivatag homokjáig süllyedve tűnt el, kihasználva a földközelség radarzavaró hatását. Az F-15C pilóta úgy gondolta, hogy a MiG földnek ütközött, miközben a MiG megmenekült. |
| Irak megkapta a MiG-25PD és az PDS export verziót is. A PD-t a 96-os századra, a PDS-t a 97-es századra osztották. Dawood gépe a PD volt. Ugyanez a helyzet a MiG-29 gépekkel. Irak megkapta az A verziót (33) és a B verziót (7), valamint 4 oktatógépet is (UB). |
Több ezer ember, és US Navy díszőrségének tisztelgése közepette Speicher maradványait NAS Jacksonville All Saints kápolnájában temették el Floridában, 2009 augusztusában.
Az iraki pilóta
 |
|
| A MiG-25 |
| A sisakját tartó pilóta Zuhair Dawood gépe előtt kitakart arccal. |
|
 |
|
| Aki a MiG-25 és az iraki légierő egyetlen győzelmét aratta a Sivatagi Vihar hadműveletben. |
|
|
|
| Szerkesztette: 3NR Légibázis. 2022 02 05 |
|
