Messerschmitt Me-262

Me 262

Me 262 (Wrk-NR.111711) volt az első, mely a szövetségesek kezébe került, amikor a tesztpilóta 1945. március 31-én megszökött. | Fotó: AF National Museum

Me-262

SCHWALBE / Sturmvogel

Bayerische Flugzeugwerke AG / Messerschmitt AG

A Messerschmitt Me 262 a világ első sorozatban gyártott sugárhajtóműves vadászrepülőgépe (Schwalbe) és vadászbombázója (Sturmvogel) volt. A Luftwaffe 1944. után vetette be, ám a szövetséges gépeknél lényegesen gyorsabb Me 262 túl későn és túl kevés példányszámban készült el ahhoz, hogy a háború kimenetelét befolyásolhassa. A szövetségesek statisztikái szerint a gép 509 légigyőzelmet aratott, 100-nál több gépveszteség árán.

A Me 262 tervezése a Projekt P.1065-ös számú projektjében már egy évvel a második világháború kitörése előtt elkezdődött. A fejlesztés és a megfelelő hajtómű leszállításának késései, a bombatámadások következményei, valamint Hitler hezitálása miatt hat évvel később állt a Luftwaffe szolgálatába. 1939-re elkészült a komplett terv, és az RLM utasítására 1940 tavaszán három prototípust rendeltek meg. A repülőgépet eredetileg farokfutóval tervezték, és a V1-V4 prototípusok így is készültek, de a berepülések során kiderült, hogy a hajtóművek és a szárnyak állása miatt a vízszintes vezérsík a földön használhatatlan lett. A hajtóműből kiömlő forró gázok jelentős károkat okoztak a kifutóban, ezért a V5 prototípus már orrfutós volt.

A prototípusok készen álltak, de hajtómű nem volt, ezért a PC+UA Me 262V1 első repülésére 1941. április 4-én került sor az orrban elhelyezett 700 LE-s Jumo 210 típusú dugattyús motorral. A sugárhajtómű gondolái maradtak.

A harmadik, PC+UC lajstromú Me-262 prototípus akkor vált igazi sugárhajtásúvá, amikor Jumo 004-es hajtóművel és Fritz Wendel tesztpilótával 1942. július 18-án felszáll - közel kilenc hónappal megelőzve a brit Gloster Meteor első felszállását. Az első sugárhajtású felszállást meg kellett szakítani, mert a hátsó kerék miatt túl alacsonyan ült a farok, és a vezérsíkok. A szárny turbulenciái miatt a vízszintes vezérsík hatástalanná vált.

Második próbálkozásra Wendel úgy oldotta meg a problémát, hogy felszállási sebesség elérésénél megérintette a repülőgép fékjét, ami kiemelte a vízszintes vezérsíkot a turbulenciából.

Az ötödik prototípuson és utána minden gépen már orrfutós elrendezés volt.

1941. november 25-én már BMW 003 gázturbinával szálltak fel, de a dugattyús motor bent maradt. Ez szerencsésnek bizonyult, mivel a gép berepülése során mindkét hajtómű leállt, a pilótának az orrba szerelt motor segítségével kellett leszállnia.

A berepüléseket tovább folytatták, de a hajtómű-problémák nem múltak el. 1942-re elkészültek a sárkány modosításaival, de hajtómű-hiány miatt a sorozatgyártás 1944-re csúszott. A kész hajtóműveknek 50 órás élettartama volt, de a legtöbb 004-es csak 12 órát bírt ki. Egy tapasztalt Me 262-pilóta max 20-25 órás hajtómű-élettartamra számíthatott. 1943. közepén Hitler az Me 262-t nem elfogó vadászként, hanem vadászbombázóként szerette volna látni. Szerinte egy gyors, könnyű bombaterhelésű Schnellbomber képes lett volna a szövetségesek légvédelmi vonalain áttörni. Az ő utasítására fejlesztették ki a Sturmvogel vadászbombázó variánst.

A japán Me-262-es története igen kalandos. A licenszt megvették, de a tervek egy része, illetve egy komplett Me-163, egy Me-262 és egy Me 163 hajtómű, dokumentumok és alkatrészek soha nem érkeztek meg Japánba. A Nakajima tervezői nagyrészt saját terveik alapján voltak kénytelenek a gép terveit elkészíteni. Kenichi Matsumura és Kazuo Ohno olyan repülőgépet terveztek, amely nagyon hasonló, de mégis más. Ez lett a Nakajima Kikka.

A háború után a csehek gyártották AVIA-S-92 néven a vadászváltozatot és AVIA-SCS-92 néven a kétüléses gépet.

Alkalmazás

1944. áprilisában Lechfeldben megalakult az Erprobungskommando 262, ami a Me 262 hadrendbe állítását előkészítő berepülési egység. 1944. július 26-án Alfred Schreiber egy Me 262 A–1A fedélzetén megszerezte a sugárhajtású gépek első légi győzelmét, miután lelőtt egy Mosquito-t. Werner Thierfelder 1944. júliusi halálát követően Walter Nowotny lett egységparancsnok, és az egység is felvette a Kommando Nowotny nevet. 1944-ben 19 szövetséges gépet lőttek le hat Me 262 elvesztése árán, bár ezeket az adatokat az USAF nem erősítette meg. Nowotny 1944. november 8-án bevetésre indult, majd egy B–24 és egy P–51 lelövését jelentette. Bevetése vége felé hajtóműproblémái adódtak, utolsó rádióadása nem tisztázott: „Égek!” vagy „Ég [a gép]!”. Több megfigyelő látta fehér 8-ast függőlegesen kizuhanni a felhőkből, majd a földbe csapódni Epe közelében. Valószínűleg P–51-esek lelőtték.

A csoportot visszavonták a frontról és 1945. januárjában megalakult a Jagdgeschwader 7 (JG 7) vadászrepülő ezred, amely kizárólag sugárhajtású gépekkel repült. A JG 7 operatív készültségének elérése azonban még több hétbe telt, és időközben a Kampfgeschwader 54 (KG 54) bombázóezredet Me 262 A–2a vadászbombázókkal szerelték fel. A KG 54 azonban két hét alatt 12 gépet veszített. A Jagdverband 44 (JV 44) Adolf Galland vezetése alatt 1945. februárjában jött létre. 1945. márciusában Me 262 vadászgép-egységek először hajtottak végre nagy számban támadást a szövetséges bombázók ellen. Március 18-án a JG 7 37 darab Me 262-ese elfogott egy 1221 bombázóból és 632 kísérővadászból álló formációt. 12 bombázó és egy vadászgép lelövése három Me 262 elvesztésébe került. Abszolút mértékben a siker aránya eltörpült a bevetett gépek száma mellett - csupán egy százalékot semmisítettek meg.

Az Me 262 B–1a kétüléses, kiképző változatának számos példányát éjszakai elfogóvadásznak építették át, FuG 218 Neptun radarral és Hirschgeweih antennával. A Nachtjagdgeschwader 11-be tartozó éjjeli vadászokat Berlin mellé telepítették, és az 1945. első három hónapjában Berlin felett lelőtt 13 Mosquito nagy része nekik tulajdonítható.

1944 december 25.

John Joseph "Jack" Boyle a RAF 411 századának Spitfire pilótája volt, aki egy sérült szövetséges gép kísérése közben egy Me-262-esre akadt. Tüzet nyitott, eltalálta, és a 262-es lezuhant. Bővebben itt olvashatsz erről a légi harcról.

1945. február 21-i hadinapló bejegyzés:

Wilhelm Knoll hadnagy, a 1./NAG 6 pilótája Me 262 A-1 (W.Nr. 110565) gépével balesetet szenvedett és meghalt. A lezuhanás helyszíne Lechfeld közelében a repülőtértől kb. 15 km-en belül volt.

1945. április 5-i hadinapló bejegyzés:

Wilke őrnagy jelzi, hogy az 1./NAG 1 másnap készen áll a hadműveletekre Zerbstben, hét Me 262-es felderítővel. Úgy látja, hogy a Me 262 az egyetlen olyan repülőgép, amely információkat szolgáltathat az ellenséges tevékenységről a Horbach – Giessen – Frankfurt körzetben (körülbelül 700 km-es teljes táv oda-vissza).

Wilke továbbá kéri, hogy több Me 262-t rendeljenek az 1./NAG 1-hez, hogy ez az új képesség megmaradjon „több repülőgép elvesztése esetén is”. A jövőre nézve megjegyzi, hogy a felderítő változat fegyvertelen, és azt javasolja, hogy ezek a gépek mindegyike egy Me 262 vadászrepülővel együtt, Rotte-ban (géppár) repüljön, „néhány Me 262-es támadása ellenséges vadászgépek és felderítő repülőgépek ellen nyugtalanságot okozna az ellenségnek. Ez elbizonytalaníthaja őket, ami által némi teret kaphatunk a felderítő 262-esek alkalmazásához.” Wilke Ennek megfelelően három-négy sugárhajtású vadászgép sürgős kiosztását kéri az 1./NAG 1-hez.

Gyermekbetegségei ellenére az Me 262 a robbanómotoros katonai repülőgépek végét jelentette. Felszállás után a gép több mint 800 km/h-ás sebességet ért el, ami 150 km/h-val volt gyorsabb minden egyéb vadászgépnél. Az Me 262 ászpilótái közül kiemelkedik Franz Schall, aki 17 légi győzelme közül hatot négymotoros bombázók, tízet pedig P–51 Mustang vadászgépek ellen ért el. Kurt Welter 25 Mosquito, két négymotoros bombázó éjjeli és további két Mosquito nappali lelövését tulajdonítja magának.

A Me 262A komoly veszélyt jelentett, de a repülőtereiket ért támadások hatástalanították őket. A Me 262A Junkers Jumo 004 axiális áramlású sugárhajtóművei komoly odafigyelést igényeltek a pilóták részéről, és ezek a repülőgépek különösen sérülékenyek voltak fel- és leszálláskor.

Chuck Yeager, a 357. vadászrepülőcsoport pilótája az elsők között lőtt le Me 262-est, melyet leszállás közben kapott el. 1944. október 7-én Urban L. Drew hadnagy a 361. vadászcsoportból lelőtt két felszálló Me 262-est, míg ugyanazon a napon Hubert Zemke alezredes Mustangban ülve, lelőtt egy szerinte egy Bf 109-est, de a fegyver kamerájából kiderült, hogy egy Me 262 volt. 1945. február 25-én az 55. vadászrepülőcsoport gépei meglepték a Me 262 reptereit, és megsemmisítettek hat repülőgépet.

Jellegrajzok