MiG-31 Foxhound
 
Címkép: MiG-31 valahol Oroszországban | Forrás: NetSearch
MiG-31 "Foxhound"
RSZK MiG
РСК „МиГ“ – Российская самолётостроительная корпорация „МиГ"
 
 
Fotó: MiG-31 valahol Oroszországban | Forrás: HTKA
 
   A MiG–31 negyedik generációs, kétüléses, két hajtóműves, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet a MiG–25-ből fejlesztettek ki, elsősorban a gyér repülőtér-hálózattal rendelkező szibériai és távol-keleti területek védelmére.
   Első felszállása 1975. szeptember 16-án volt. Sorozatgyártása 1979-ben kezdődött, a következő kilenc évben 349 darab alapváltozatú gép készült. 1981-ben állt hadrendbe a Moszkva környéki alakulatoknál, a távol-keleti egységeknél pedig a következő évben jelent meg. Avionikája a korszak többi szovjet repülőgépéhez képest fejlett, Zaszlon (Pajzs) típusú rádiólokátora a világon elsőként szolgálatba állított olyan elektronikus sugárnyaláb-eltérítésű repfedélzeti lokátor, amely egyszerre négy rakétát tud célra vezetni. A sorozatban gyártott utolsó 50–60 repülőgép a levegőben utántölthető.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
MiG-25 / MiG-31
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   Bár a MiG–31 hasonló kialakítású, mint a MiG–25, a gép szerkezetét teljesen újratervezték. A nagy tömegű, de kiváló hőállósági tulajdonságokkal rendelkező rozsdamentes acélt ennél a gépnél is alkalmazták 49%-ban. Ám mégis könnyebb mint a 25-ös: könnyűfémötvözet: 33%, titán: 16%, és 2% kompozit. Így a nagyobb tömegű elektronika és tüzelőanyag hordozása sem probléma.
   MiG-31-et úgy fejlesztették ki, hogy alacsony magasságban, szuperszonikus sebességgel repülhessen, erre a MiG-25 nem volt képes. A MiG-31 hajtóművei lehetővé teszik a harci tartomány rugalmas növelését.
   A három főtartós szárny 4°-os negatív V-beállítással, automatikus orrsegédszárnyakkal a belépőél teljes hosszában, fékszárnyakkal és csűrőként is működő ívelőlapokkal rendelkezik a kilépőél mentén. Felső felületén egy terelőlapot helyeztek el. A vízszintes vezérsíkok teljes egészében magassági kormányként szolgálnak. Az osztott függőleges vezérsíkjai vannak. Érdekes, hogy az előrefelé behúzható főfutók két kereke egymás előtt, de nem egy nyomvonalon van, ez a hóban történő gurulást segíti.
   Fejlett avionikával rendelkezik, melyet a fegyveroperátor kezel. Az RP–31 Zaszlon a világon elsőként szolgálatba állított elektronikus sugáreltérítésű repfedélzeti lokátor. Maximum 10 célt tud követni, ebből négyre rakétát vezetni. Hatótávolsága felderítő üzemmódban bombázó repülőgépek és hasonló méretű célok (16 m²) ellen szemből 200 km, hátulról 160 km, és 150 / 120 km-ig tudja őket követni. Vadászrepülőgépeket (2 m²) szemből 120 km-ről, hátulról 90 km-ről tud felderíteni, és 90 illetve 70 km-ről követni. A nagyon kicsi 0,3 m² felületű célokat 65 km-ről követi. Látómezeje oldalirányban ±70°, felfelé 70°, lefelé 60°. Ez volt az első szovjet radar, mely horizont alatti célok ellen is használható volt (look down/shoot down). A gépen egy behúzható infravörös érzékelő is helyet kapott a pilótakabin alatt. Az észlelt célokat az Argon–15 típusú digitális számítógép dolgozza fel.
   23 milliméteres, GS–6–23 típusú gépágyú van beépítve. A szárnyak alatt két-két, a törzs alatt négy fegyverfelfüggesztő csomópontra lehet légiharc-rakétákat és tüzelőanyag-póttartályokat függeszteni.
   A 31-es generációs ugrást eredményezett és megváltoztatta az addig alkalmazott harc­eljárásokat. Kimagasló repülési jellemzőin és már igen jó paraméterein túl számos olyan képességgel rendelkezett, melyek alkalmazása túlmutatott az üzemeltetésre kijelölt alakulatok igényein. Nagyteljesítményű radarjának köszönhetően légvédelemmel nem rendelkező területek oltalmazására is képes volt, de más repülőgépeket is célra vezethetett. MiG-31-sekkel történő együttműködést már adatátviteli rendszer is segítette, ez négy gép között volt használható, de MiG-25-ösök egy része is igénybe vehette. A beszéd alapú kommunikációra titkosított rádiót rendszeresítettek, ami fontos volt, mert a szovjet frekvenciákat békeidőben is folyamatosan figyelték a nyugati rádiófelderítők. A kétfős személyzet nagy előnyt jelentett, az operátor nemcsak navigált, hanem a vadászirányítót is pótolta, kezelte a fegyverzetet, sőt szükség esetén még a repülőgép vezetésébe is besegített. A pilóta parancsnokként is funkcionált és ő hozta meg a végső döntéseket. A nagyobb hatótávolságnak köszönhetően a hajózóknak kevesebbet kellett foglalkozni a tüzelőanyag-fogyasztással, ezáltal hatékonyabbá vált a harci tevékenység. A hosszú repülések miatt a hajózók kifáradására is figyelni kellett, a tapasztalatok szerint a bázistól számított 2200 km sugarú körben még megfelelő hatékonysággal lehetett tevékenykedni.
   A szovjet felségvizek közelében megjelent nagy teljesítményű F-14 Tomcat kemény ellenfél lett volna, de leküzdhető volt. Az SR-71 Blackbird gépekkel a légvédelem viszont nem igazán tudott mit kezdeni, ezért 1983-ban az a döntés született, hogy a négy legtapasztaltabb MiG-31 személyzetet a konfliktusok várható körzetébe telepítik. Ám az ekkoriban történt KAL-007 incedens miatt a felderítő berepülések jelentős mértékben lecsökkentek.
   A típus azért számos problémával is küszködött, leginkább a hajtóművekkel, illetve a tüzelőanyag rendszerrel kapcsolatban. Valerij Menickij és Viktor Rjindin gépének üzemanyag-csöve eltört, a kerozin a hajtómű környékére jutott. A D-30 hajtómű hőmérsékleti paraméterei az elődhöz képest alacsonyabbak voltak, a gép nem gyulladt ki. Menickij katapultálásra utasította operátorát, de ő csak a pilótával együtt akarta elhagyni a gépet. Végül a bázistól nem messze sikeresen kényszerleszálltak. Az alacsonyabb hajtómű-hőmérséklet más esetekben hasznos volt, de 1984. április 4-én az egyik berepülő személyzet már katasztrófát szenvedett: a tüzelőanyag rendszer hibája miatt kénytelenek voltak alacsony sebességgel repülni, ami oda vezetett, hogy dugóhúzóba estek. Alekszander Fedotov és Valerij Zajcev életét vesztette. Az eset viszont rávilágított a kedvezőtlen dugóhúzó jellemzőkre. Emiatt az új főpilóta, Menickij irányításával ilyen irányú tesztelésbe fogtak.
 
   2021
   A „Army-2021” fórumon aláírták a MiG-31 repülőgépek korszerűsítésére vonatkozó szerződéseket. Augusztus 24-én a „Army-2021” Nemzetközi Katonai Technikai Fórumon két állami szerződést írtak alá az Orosz Védelmi Minisztérium és a „MiG” Corporation (a „ROSTEC” Állami Társaság PJSC „UAC” részeként) között. Az egyik a MiG-31K vadászrepülőgépek, a hiperszonikus „Kinzhal” rakéták hordozóinak korszerűsítésére szolgál. A másik egy következő állami szerződés a javításra, a MiG-31 repülőgépek MiG-31BM szintre történő korszerűsítésére. A dokumentumokat Alekszej Krivoruchko védelmi miniszterhelyettes és Andrey Gerasimchuk, a „MiG” Corporation ügyvezető igazgatója írta alá. A MiG-31 az első 4. generációs harci repülőgép, amelyet az ország légvédelmi rendszerében való használatra terveztek. Az említett repülőgép kizárólagos sorozatgyártója a RAC „MiG” Nyizsnyij Novgorodi „Sokol” Repülőgépgyára .
 
   MiG–31DZ
   A sorozatban gyártott utolsó 40–45 repülőgépet légi utántöltő berendezéssel szerelték fel, ezen repülőgépek nem hivatalos elnevezése a MiG–31DZ.
   MiG–31B
   A MiG–31 második gyártási sorozata, korszerűsített Zaszlon–A rádiólokátorral, elektronikai harceszközökkel és A–723 Knyitok–2 nagy távolságú navigációs rendszerrel, mely az amerikai Loran és Omega rendszerrel, valamint a Csajka földi állomásokkal kompatibilis. A fegyverzet kiegészült az R–40TD és az R–33SZ rakétákkal. A repülőgép 1990 végén került sorozatgyártásra.
   MiG–31BSZ
   Alapváltozatú MiG–31-esek, melyeket a tervezett nagyjavítás alkalmával a MiG–31B standardra korszerűsítettek.
   MiG–31E
   Egyszerűsített exportváltozat gyengébb rádiólokátorral és aktív rádióelektronikai zavaróeszközök nélkül, eltérő IFF berendezéssel. 1997-ben Indiának és Kínának ajánlották fel megvételre, eredménytelenül.
   MiG–31EH
   Kínának 2000-ben felajánlott exportváltozat.
   MiG–31F
   Tervezett többfeladatú vadászbombázó, földi célok elleni rakétákkal kiegészített fegyverzettel.
   MiG–31ME/MF
   a MiG–31BM és a MiG–31F exportváltozatainak tervezett elnevezései.
   MiG–31LL
   Egy korai MiG–31-esből átalakított kísérleti repülőgép katapultülések kipróbálására. A szárnyvégekbe kamerákat építettek.
   MiG–31BM
   A MiG–31F-en alapuló, a légvédelem elnyomására tervezett változat neve. Ma a MiG–31BM a MiG–31B-k továbbfejlesztett változatát jelenti, amelyet a MiG–31M helyett ajánlottak fel az Orosz Légierőnek. Korszerűsített Zaszlon–M rádiólokátora képes akár 6 Mach sebességű célok követésére, hatótávolsága nagyobb, és alkalmas szintetikus apertúrájú üzemmódra és térképezésre is. Műholdas navigációs rendszerrel rendelkezik, az orosz GLONASZSZ rendszert használja. A pilótakabin kijelzőit folyadékkristályosra cserélték, három-három 152×210 mm méretű kijelző van. Head Up Displayt is beépítettek a pilóta számára. A rakétafegyverzetet kibővítették. A BM tervezett élettartama is magasabb, a szerkezeti megerősítéseknek köszönhetően. Összesen két példány épült de igény és újabban pénz is van ezért megrendelték a meglévő flotta egy részének, 270, vagy 370 repülőgép átalakítását.
   MiG–31M (Foxhound B)
   A MiG–31 legfontosabb továbbfejlesztése, 1985. december 21-én repült először. A pilótakabin előtti szélvédő egyrészes lett, korszerűbb D–30F6M hajtóműveket kapott, a pilótakabin mögötti gerincrész növelésével a üzemanyag-kapacitás 300 literrel nőtt. A gép üres tömege 16 350 kg-ra, a legnagyobb felszállótömeg 52 000 kg-ra nőtt. Megnövelték a szárnytövek előrenyúló részét, csökkentették a felső részen található kések méretét. A függőleges vezérsík végébe újabb rádióelektronikai eszközöket építettek be. A repülőgép számítógépes irányítást kapott, a fegyveroperátor kabinjába három darab színes, katódsugárcsöves kijelzőt építettek be. Zaszlon–M típusú rádiólokátorának antennaátmérőjét 1,4 méterre növelték, ezzel felderítési távolsága 360 km-re nőtt. A gépágyút kiépítették a repülőgépből, a törzsközépvonal alá két újabb rakétaindító berendezést építettek R–33 vagy R–37 rakéták számára, amelyeket a másik néggyel együtt tud indítani a gép, a lokátor ugyanis egyszerre mind a hat rakétát el tudja látni adatokkal. A félszárnyak alatt két-két új indítósínt hoztak létre az R–77 rakéták számára. 1993 októberében ilyen repülőgépről indítottak először R–37 rakétát. Legalább egy példánynál törővégi konténerben rádióelektronikai zavarókonténert építettek be. Az első prototípus 1991. augusztus 9-én lezuhant. A repülőgép sorozatgyártását a pénzhiány akadályozta meg.
   MiG–31SZ
   Űrhajózási hordozórakéták indítására tervezett változat, amely a Fakel OKB Mikron rakétáját hordozhatná, ezzel kisebb műholdak 100 kg hasznos terhét juttathatják 200 km magas Föld körüli pályára.
Egyéb
   2007 Szíria
   2007 -ben az orosz United Aircraft Corporation (UAC) két egymilliárd dollár értékű szerződést írt alá Szíriával. Az egyik MiG-29M-re, a másik a MiG-31-re vonatkozott. A MiG-29M szállításai folyamatban vannak, de a MiG-31-esek csak 2009-ig voltak hatályosak, akkor viszont az UAC megerősítette terveit, hogy leszállítja Szíriába a nyolc MiG-31 repülőgépet. A nyolc MiG-31 típusú repülőgépet 2007-ben aláírt, 400 millió dollár értékű üzletben rendelték meg, a maradék 600 millió ellentételezése nem ismert. A megrendelést 2009 májusában törölték Izrael nyomása és a pénzhiány miatt.
 
 
A cikkben felhasználtam a HTKA "MiG-29 vs Gripen" cikkében megjelenteket. További források: Wikipedia.
MiG típusok a felső listában
Más Szovjet/Orosz repülőgéptípus választása: