| Címkép: A6M Zero | Forrás: History Net |
|
|
| "Ahogy eltelik 70-100 év, minden el fog tűnni. De ami nem tűnhet el, az a háború iránti gyűlölet." |
| A Zero fantasztikusan debütált 1940 júliusában: tizenhárom szárazföldi A6M2 Zero egyetlen ütközetben lőtt le 26 (!) szovjet gyártású I-16-os és I-153-as vadászgépet. |
 |
Az első siker: |
| A6M2-es előszéria 1940. szeptember 13-án aratta első levegő-levegő győzelmét. Saburo Shindo hadnagy vezette 13 Zero kisért egy 27 gépből álló G3M "Nell" bombázóegységet a Chunking elleni rajtaütés során. A Zerók megtámadták a Kínai Nacionalista Légierő 34 szovjet gyártású Polikarpov I-15 és I-16-os gépét. 26 gépet veszteség nélkül lőttek le. A kinaiak közül csak Louie Yim-qun gépe tért vissza bázisára 48 találat nyomával a törzsén. Gao Youxin hadnagy - aki ernyővel kiugrott - pedig azt állította, hogy lelőtt egy Zerót, de összesen négy Zero szenvedett némi sérülést a fél óra alatt. |
| Egy tipikus Zero század támadása az egyéni műrepülések közelharcát jelentette, és a japán pilóták majdnem annyira ki voltak téve a veszélynek, hogy társaikkal ütköznek, mint amennyire annak, hogy rájuk lőnek. Ahogy az egyik USN-pilóta fogalmazott: „Abból, ahogyan a Zero pilóták az égen fordulóztak, időnként úgy tűnt, hogy inkább egy bemutatót tartanak, mint harcolnak.” |
|
Saburō Sakai a Szamuráj c. könyv szerzője |
| „Yonekawa fejjel lefelé repült, mindkét kezével hadonászott a pilótafülkében. Aztán közvetlenül fölöttem, majd alattam repült, és nagy fordulókat végzett a vadászgépem körül. Olyan volt, mint egy mutogatós gyerek. Végül a szárnyam mellé repült, és a botot a térdei közé fogta. Még mindig vigyorogva intett felém az ebédlődobozával, és enni kezdett." |
| 1941. december 8-án Sakai annak a 45 Zeronak az egyikét repülte, melyek megtámadták a Fülöp-szigeteki Clark légibázist. Sakai ekkor Hikō chūtai-vezér (rajvezér) volt. A csata harmadik napján Sakai azt állította, hogy lelőtt egy B-17-est, amelyet Colin P. Kelly kapitány repült. Győzelmét nem ismerték el hivatalosan. |
 |
| Egy járőrözés közben Jáva felett a Zerójával közvetlenül azután, hogy lelőtt egy ellenséges repülőgépet, Sakai találkozott egy polgári holland Douglas DC-3-mal, amely alacsony magasságban repült a dzsungel felett. Sakai először azt feltételezte, hogy fontos embereket szállít, és jelezte a kisérőjének, hogy kövesse, de a pilóta nem engedelmeskedett. Sakai leereszkedett és megközelítette a DC-3-at. Egy szőke nőt és egy kisgyermeket látott az ablakon keresztül, a többi utassal együtt. A nő Mrs. Martinra emlékeztette, egy amerikaira, aki időnként tanította gyerekkorában a középiskolában, és kedves volt vele. Figyelmen kívül hagyta a parancsot, a DC-3 pilótafülkéje elé repült, és jelezte a pilótának, hogy menjen előre. A pilóta és az utasok tisztelegtek neki. Sakai nem említette a találkozást a jelentésben. |
|
| Május 16-án Hiroyoshi Nishizawa és Toshio Ota azzal az ötlettel állt elő, hogy bemutató bukfenceket és fordulókat hajtsanak végre egy ellenséges repülőtér felett. Másnap a Port Moresby elleni támadás végén, amelyben 18 Zero volt, Sakai, Nishizawa és Ota három szűk hurkot hajtott végre szoros formációban a szövetséges légibázis felett. Nishizawa jelezte, hogy meg akarja ismételni az előadást. 1800 méterre süllyedve további három hurkot csináltak anélkül, hogy légvédelmi tüzet kaptak volna a földről. Másnap egy magányos szövetséges bombázó átrepült a Lae-i repülőtér felett, és ledobott egy üzenetet, melyen ez állt "Köszönjük műrepülő három pilóta csodálatos bemutatóját. Kérjük, adja át nekik üdvözletünket, és tájékoztassa őket arról, hogy meleg fogadtatásban lesz részük, amikor legközelebb elrepülnek a repülőterünk felett." |
| 1942, a mindent bíró Grumman: |
| "Teljesen biztos voltam abban, hogy képes vagyok megsemmisíteni a Grummant, és úgy döntöttem, hogy csak a 7,7 mm-es géppuskáimmal tüzelek. A 20 mm-es ágyú kapcsolóját „off” állásba kapcsoltam. Valamilyen furcsa oknál fogva, még azután is, hogy körülbelül öt-hatszáz lőszert öntöttem közvetlenül a Grummanba, a repülőgép nem esett le, hanem tovább repült. Ezt nagyon furcsának tartottam – ilyen még nem fordult elő –, és addig csökkentettem a távolságot a két repülőgép között, amíg szinte meg tudtam volna érinteni a Grummant. Meglepetésemre azt láttam, hogy a Grumman kormánya és farka darabokra szakadt, úgy nézett ki, mint egy régi, szakadt rongydarab. Ilyen állapotban lévő gépével nem csoda, hogy a pilóta nem tudta folytatni a harcot! Egy Zero, ha ennyi golyót kap, mostanra tűzgömb lenne." |
| Augusztus 7-én Sakai lelőtt egy F4F Wildcat-et, melyet James "Pug" Southerland hadnagy (VF-5) vezetett. Sakai, aki nem tudta, hogy Southerland fegyverei elakadtak, önéletrajzában felidézte a párbajt: |
| "Épp jó helyzetben volt előttem és eleresztettem egy sorozatot. A Grumman jobbra fordulva egy szűk kanyarban keresett menedéket. Még soha nem láttam ellenséges gépet ilyen gyorsan és kecsesen mozogni, de minden másodpercben közelebb kerültek a fegyverei a vadászgépem hasához. Emelkedni kezdtem, hogy lerázzam, de ő az én kedvenc taktikámat használva, alulról jött fel, és támadott. Az elhúzódó manőverező csatában mindkét pilóta megszerezte és el is vesztette az előnyt. Sakai végül 20 mm-es ágyújával a Grumman bal szárnytővét eltalálva lelőtte Southerland Wildcatjét. Southerland ejtőernyővel kiugrott." |
| Southerland lelövése után Sakait megtámadta egy magányos Douglas SBD Dauntless zuhanóbombázó. A gépet Dudley Adams hadnagy, a USS Wasp VS-71 Scouting Squadron parancsnoka repülte. Adams sorozatának egyik lövedéke feltépte Sakai ejtőernyőjét és a feje mellett száguldott ki a kabnból. Sakai ezután gyorsan fölénybe került, és sikerült lelőnie Adamst. Bár Adams kiugrott és túlélte, lövésze, Harry Elliot meghalt az ütközetben. Sakai szerint ez volt a 60. győzelme. |
| Ezzel még nem volt vége a napnak. Röviddel azután, hogy lelőtte Southerlandet és Adamst, Sakai egy nyolc repülőgépből álló csoportot észlelt Tulagi közelében. Azt hitte, hogy ez egy másik Widcat banda, és alulról - hátulról közelített rájuk, hogy meglepje őket. Hamarosan azonban rájött, hogy hibát követett el – a gépek valójában hordozó alapú bombázók voltak, hátsó géppuskákkal. Ha már belekezdett, nem hátrált meg. Sakai a csatáról szóló beszámolójában Grumman TBF Avenger-ként azonosította a gépeket. Lelőtt kettőt az Avengerek közül (61. és 62. győzelme), mielőtt egy hátsó lövész eltalálta gépét. Győzelmeit az őt követő három Zero pilóta megerősítette, de aznap egyetlen Avengert sem jelentettek elveszettnek. |
| Michael Alexatos pilóta F6F Hellcatjának fegyverkamera képe, amely az egyik győzelmét mutatja egy A6M Zero ellen. | Forrás: Zero Fighter Pilots |
|
| Sakai súlyos sérüléseket szenvedett a bombázók tüzében. Egy 0,30-as kaliberű golyó találta el a fejét, ami megsértette a koponyáját és átmenetileg megbénította a test bal oldalát. Koponyája megrepedt, szemébe a kabintető plexidarabjai kerültek, ami átmenetileg elvakította a jobb szemét, és súlyosan csökkentette a látást a bal szemében. Az szemsérülés és a súlyos fejsebéből származó vér miatt alig látott. A Zero ereszkedni kezdett, de Sakai még időben felrántotta a víz felett. Ekkor egy amerikai hadihajó vette tűz alá: "Ha meg kell halnom, legalább szamurájként tehetem meg. Halálom több ellenséget is magával visz. Egy hajó. Szükségem volt erre a hajóra" Végül a pilótafülkébe beáramló hideg levegő annyira felélénkítette, hogy ellenőrizni tudta a műszereit, és úgy döntött, hogy az üzemanyag-keverék beállításával talán visszatérhet a rabauli repülőtérre. |
|
Kaname Harada: |
| "Ahogy eltelik 70 év, minden el fog tűnni. De ami nem tűnhet el, az a háború iránti gyűlölet. Amikor üldöztem az ellenséges gépeket, felismerték, hogy nem Zerók ellen kellene harcolniuk. Ahogy a Zero golyója eltalálta az ellenfelet, a gép szétesett a levegőben. Utána átjárt minket a megkönnyebbülés és a felsőbbrendűség érzése." |
| A csendes-óceáni hadjárat utolsó éveiben a Zero-t „kamikaze” hadműveletekben is használták: |
| "Az ilyen megtisztelő helyet kapó férfiak szerencsésnek számítanak. Tehát semmi bűntudat nem volt, csak az az érzés, hogy 'Rendben, végzem a munkámat. Ez az utolsó szolgálatom a hazámnak'" |
| Egy hosszú őrjárat lerepülése után: |
| "Útközben a légelhárítás megsebesített a karomon. Amikor leszálltam a hajóra és lementem a gyengélkedőre, sok sérült volt. Azt kiabálták: 'Szenvedek. Vízre van szükségem.' Nem volt hely, hogy letegyem a lábam, mivel a padlót súlyosan sérült emberek borították.” |
| "A dokinak szóltam, hogy csak könnyű sérülésem van, vagyen a sor végére. Az elsők között vagy - válaszolta. - A súlyosan sérültek csak az utolsó prioritás. A háborúban nem léteznek emberi jogok. Mindenki csak fegyver.” |
|
Hiroyoshi Nishizawa: |
| Nishizawa szerezte meg a japánok első légigyőzelmét a II. világháborúban egy elavult A5M-el egy PBY Catalina felett. A történészek azonban megállapították, hogy a gép csak megsérült, és sikerült visszatérnie a bázisra. 1942-ben Nishizawa egy A6M2 Zerót kapott, amely az F-108 farokkódot viselte. Nishizawa első megerősített győzelme, egy USAAF P-39 Airacobra ellen történt április 11-én. A május 1. és 3. közötti 72 óra alatt további hat győzelmet szerzett, amivel már ász lett. |
| Guadalcanalon, augusztus 7-én Nishizawa hat F4F vadásszal erült harcba. Kettőt lelőtt, négyet megrongált. Sok pilótatársát elvesztette a csatában: |
| " Nem tehettem semmit. Túl sok volt az ellenséges repülőgép, egyszerűen túl sok." |
| 1942. augusztus 8. - Saburō Sakai |
| Ezen a napon Nishizawa legközelebbi barátja, Saburō Sakai súlyosan megsebesült az amerikai haditengerészet bombázóival vívott harcban. Nishizawa észrevette, hogy Sakai eltűnt, és rettentő dühbe gurult. Átkutatta a környéket, Sakai nyomait és az amerikaiak harcát keresve. Végül lehiggadt, és visszatért Lakunaiba. Később mindenki csodálkozására megérkezett a súlyosan megsebesült Sakai. Egy golyó megsebesítette a fején, vérrel borította, egyik szemére vak volt. Négyórás, 47 perces és 560 tengeri mérföldes repülés után visszatért a bázisra megszaggatott Zero-jában. Kórházba kell vinni. Nishizawa kirángatta a katonai mentőben várakozó sofőrt, majd Sasai hadnaggyal és Toshio Ōta-val együtt a makacs és félig eszméletlen Sakait kórházba szállították. Nishizawa vezette az autót, amilyen gyorsan csak lehetett, de a lehető leggyengédebben vitte el a sebészhez. Sakai augusztus 12-én evakuálták Japánba. |
| A kocsiban ülő és Sakait tartó Junichi Sasai hadnagy 27 győzelemmel rendelkezett. 1942 augusztus 26-án Marion E. Carl kapitány egy légiharcban lelőtte. Sakai életét vesztette. |
| A kocsiban velük tartó Toshio Ōta 34 győzelemnél tartott, amikor 1942. október 21-én a VMF-212 Wildcat pilótája, Frank C. Drury főhadnagy lelőtte, Ōta meghalt. |
| Nishizawa vezette a négy A6M5-ből álló egyik vadászcsoportot. A gépeket Nishizawa, Misao Sugawa, Shingo Honda és Ryoji Baba repülte. Célpontjuk Clifton Sprague admirális „Taffy 3” bevetési csoportja, mely a partraszállást védte a Leyte-öbölben. Nishizawa ekkor szerezte 87. győzelmét, mely karrierje utolsó légigyőzelme lett. Ezután önként jelentkezett, hogy részt vegyen a másnapi Tokkōtai kamikaze misszióban. Kérését elutasították. |
| Nishizawa A6M5 Zeróját egy 250 kg-os bombával szerelték fel, és Tomisaku Katsumata 1. osztályú haditengerészeti pilóta kisérőjeként repült. Nishizawa elengedte bombáját, majd felhúzott. Katsumata a USS Suwanee fedélzetére zuhant, pont egy torpedóbombázóba, melyet éppen akkor hoztak fel a hangárból. Bár a hajót nem süllyesztették el, több órán keresztül égett, legénységének 85 tagja meghalt, 58 eltűnt, 102 pedig megsebesült. Nishizawa gépét eltalálták, hazavergődött, de a Zerot selejtezni kellett. |
| Nishizawa és a 201. Kōkūtai többi pilótája felszállt egy Nakajima Ki-49 Donryu szállítóra, hogy Luzonba menjenek. A Mindoro-sziget felett a USS Wasp két VF-14-es F6F Hellcat-je támadta meg és lőtte le őket. Nishizawa utasként halt meg, valószínűleg Harold P. Newell hadnagy áldozata volt. |
|
Toshio Ōta 太田 敏夫 |
| 34 győzelemmel japán negyedik legtöbb lelövést elérő pilótája lett. 1942 elején, 22 évesen egy Mitsubishi A6M Zero-val repült a Lae -i Tainan Air Group kötelékében. Ott a fiatal , 1. osztályú "kistiszt" a japán ászok úgynevezett "Takarítótriójába" került, Saburo Sakaival és Hiroyoshi Nishizawával együtt (-lásd fentebb-). Ōta első megerősített győzelmét egy USAF P-40E Warhawkja felett aratta 1942. április 11-én, Új-Guinea felett. Öt és fél hónap alatt, 1942 októberi haláláig összesen 34 győzelmet aratott... 1942. október 21-én a VMF-212 Wildcat pilótája, Frank C. Drury főhadnagy lőtte le. |
|
A Tach-Weawe manőver: |
| Június 4-én John Thach hat F4F-je, a Yorktown hordozó VF-3 századának Devastator torpedóvetőit kísérte, amikor tizenöt-húsz Zero tört rájuk. Az egyik azonnal felgyújtott egy Wildcat-et, míg a másik kiütötte a rádiót Thach kisérőjének gépén. Thach rádión hívta Ram Dibbet, hogy segítsen neki végrehajtani a Weave-manővert. A Weawe-manővert Tach találta ki. Ez egy 8-as figura volt, amit a csali lerepült a japán előtt. A Zero reakciójától függően vagy a csali kapta el, vagy a kisérő. Valamelyikük orra elé mindenképpen odakerült a japán gép. |
|
| Annyi ellenséges géppel a levegőben Thach nem volt biztos benne, hogy bármi is sikerülni fog. Amikor egy Zero követni kezdte Dibbet az egyik fordulójában, Thach azon kapta magát, hogy dühös lett, amiért a tapasztalatlan Dibb volt a csali. Egy rövid sorozatot eresztett meg a Zero felé, hátha megijed, de nyilvánvaló volt, hogy ez a japán nem fog leválni Dibbről. Thach közelebb ért a japánhoz, majd az elsütőgombot lenyomva hosszú sorozatot ereszetett bele. Ahogy Tach elhaladt mellette, látta, hogy lángok törnek ki a gépből, majd a Zero szétszakadt. Tach és Dibb folytatta a Weawe taktikát, de a japánoknak elment a kedvük attól, hogy kövessék a csalit, de az egyik ugyanazt a hibát követte el, mint Thach első áldozata, és amikor túl szűk fordulót kezdett, gépe lelassult és Thach lelőtte. Nem sokkal ezután Dibb lőtt le egy másik ellenséges vadászgépet, mely Thach és Macomber felé közeledett hátulról |
|
| A Thach Weave-et később más egységek is átvették. Saburo Sakai, a legjobb japán ász életrajzában leírta ezt a manővert. |
|
Koga Zerója |
| Talán a legjelentősebb Zero, amelyet a második világháború során elfogtak, az A6M2 Model 21 volt, amelyet „Koga Zerója” néven ismertek. |
| A 19 éves Tadayoshi Koga A6M2-vel (4593-as reg.szám) szállt fel a Ryujo hordozóról június 4-én délután. Koga egy három gépből álló alakzatban repült. a szélső Makoto Endo és Tsuguo Shikada kíséretében. A három pilóta áthúzott a Dutch Harboron, és lelőtték az amerikai haditengerészet egyik PBY-5A Catalina gépét, amelyet Bud Mitchell hadnagy vezetett. Koga repülőgépe azonban később földi légelhárító tűz következtében megsérült. A vadászgép olajvezetéke megsérült, a Zero olajat vesztett. Koga visszahúzta a gázkart, hogy a motort elég sokáig járva tartsa ahhoz, hogy elérje a 25 mérföldre keletre lévő Akutan-szigetet, amit kényszerleszállási helyszínként használnak, ha bármelyik repülőgépük súlyosan megsérül. A repülőket aztán az ott járőröző IJN tengeralattjárók mentették ki. |
|
| Koga kisérője, Shikada átrepült Akutan füves részén és tévesen azt hitte, hogy szilárd talaj van a fű alatt. Közölte ezt Kogával, aki megpróbált egy hagyományos lágy leszállást. Repülőgépe azonnal felborult, amint futóműve érintkezett a mocsaras talajjal. Míg a Zero nem szenvedett további sérüléseket, Koga nyaka eltört amikor a vadász felfordult, és azonnal meghalt. Akkor nem volt ott tengeralattjáró, ezért a másik két Zero pilóta, Shikada és Endo parancsot kapott, hogy semmisítse meg a gépet, amely kényszerleszállást hajtott végre a szövetségesek által birtokolt területen, hogy megakadályozzák a repülőgép ellenség kezébe kerülését. Endo és Shikada azonban úgy gondolta, hogy Koga valószínűleg túlélte a kényszerleszállást, és úgy döntöttek, hogy nem támadják meg a vadászgépet, majd elhagyták a területet. |
|
| A repülőgép több mint egy hónapig feküdt a becsapódás helyszínén. Július 10-én aztán az amerikai haditengerészet egyik PBY Catalina gépe, William „Bill” Thies hadnagy pilótával vizuálisan észlelte Koga felborult Zeroját – a roncsokat először a PBY gépésze, Albert Knack vette észre. Miután többször megkerülték a lezuhant Zero-t, és rögzítették a roncs helyzetét, a PBY visszarepült a holland kikötőbe. Másnap Thies egy mentőcsapatot szállított ki a katasztrófa helyszínére, hogy felmérjék a repülőgépet. Miután eltávolították Koga holttestét a pilótafülkéből, megállapították, hogy a Zero helyreállítható, és ezt jelentették a holland kikötő parancsnokának. Július 13-án Robert Kirmse hadnagy egy másik akciót vezetett az Akutanra. Miután biztosítottak Kogának egy keresztény temetést, Kirmse és emberei megkezdték a repülőgép helyreállítási folyamatát. Miután behozták a nehéz emelőberendezéseket, a Zero-t kivonták a sárból, és szárazföldi szállítással egy bárkára vitték, amely a holland kikötőbe szállította. Koga Zeroját ezt követően a USS St.Mihiel (AP-32) szállítóhajó fedélzetére rakták, és délkeletre szállították a washingtoni Seattle-be. |
 |
| Az amerikai katonaság vizsgálja a Tadayoshi Koga által vezetett japán Zero repülőgépet, amely 1942. június 4-én lezuhant az Akutan-szigeten, miután bombázta a holland kikötőt. |
| Koga Zeroja a NACA Langley Kutatóközpontjában, Hampton Virginia, 1943 március. |
| Sanders hadnagy összesen 24 tesztrepülést végzett a Zero-ban szeptember 26. és október 15. között, későbbi jelentésében ez szerepel: |
| „Ezek a repülések olyan teljesítménytesztekre vonatkoztak, mint amilyeneket a haditengerészeti teszteken átesett gépeken teszünk. A legelső repülés során felfedtük a Zero gyengeségeit, amelyeket pilótáink megfelelő taktikával ki tudtak használni… azonnal nyilvánvaló volt az a tény, hogy a csűrők 200 csomó feletti sebességnél lefagytak, így az ilyen sebességű forduló manőverek lassúak voltak, és nagy erőt igényeltek a vezérlőkaron. Sokkal könnyebben fordult balra, mint jobbra. Emellett a motorja leállt negatív bukfencben az úszó típusú karburátor miatt. Most megvolt a válasz a pilótáink számára. Menjen függőleges süllyedésbe, és lehetőleg negatív gyorsulást használjon a tartomány megnyitásához. Eközben a Zero motorja leáll..” |
|
| A Koga Zeroja végül 1945. február 10-én egy kiképzési balesetben semmisült meg. Richard Crommelin pilóta a NAS North Islanden taxizott, amikor egy Curtiss SB2C Helldiver ütközött neki. A zuhanóbombázóból nagyon rossz volt a kilátás előre felszállás közben. Crommelin addig nem látta a Zero-t, amíg propellerje el nem kezdett darabokat kivágni a japán gép törzséből. Az A6M2-t ezt követően leselejtezték, de a szárnyvég és néhány pilótafülke-műszer jelenleg a Washington DC-ben található Washington Navy Yard Haditengerészeti Múzeumában megtekinthető. |
|
|
